G. Károly

"G. Tóth Károly írásaiban egyidejűleg érint meg bennünket az egyszerű történet- és mesemondás szépsége, a régi, falusi világ sajátos nyugalma, derűje és békéje, valamiféle bukolikus harmónia, az egykorvolt "jó élet" vonzereje, talán azért, mert érezz ük, hogy ott jó volt lakni, jó volt élni, vagy egyszerűen csak azért, mert ott különös becsülete volt a kenyérnek, a munkának, a kimondott szónak, és mert ott mindenki szerette egymást. (...)" (Szirtes Gábor)