Benedek Totth strana 2 z 2

A 11 éves Ben rettegve gondol a péntek estékre, mert olyankor mindig a nagymamájánál kell aludnia. Ő ugyanis minden idők legunalmasabb nagyijának látszik: állandóan szókirakósdit játszik és káposztalevest főz. De van egy dolog, amit Ben nem tud róla... ,,Ben nagyija pontosan olyan, amilyennek az ember a nagyikat elképzeli: - ősz haja van és műfogsora - a használt zsepit mindig a kardigánja ujjába gyűri - és nemzetközi hírű ékszertolvaj" Kalandos és megindító történet egy nagymamáról és az unokájáról, valamint lopott koronaékszerekről.

"...megpróbálok ráijeszteni az olvasómra. De ha ez nem megy, akkor megpróbálom rettegésbe taszítani; és ha úgy látom, nem jön össze, akkor jöhet a gyomorforgatás. Nem vagyok finnyás." King 1981-ben, szerkesztője tanácsára állt neki, hogy egy könyvben foglalja össze, mit gondol választott műfajáról, a horrorról és annak megjelenési formáiról. Ekkoriban egyetemen is tartott kurzust a műfajról, adott volt hát a lehetőség, hogy jegyzeteit és tanítványaival való vitáit is felhasználva alapvető könyvet írjon. A tíz fejezetben kitér minden, általa fontosnak tartott témára és műre, főleg azokra, amelyek 1950 és 1980 között születtek, de azért visszatekint a tizenkilencedik századra is. A vizsgálódást a mítoszok tavával kezdi, ahonnan minden meghatározó mű merít - és amihez hozzá is ad. Komolyan elemez néhány fontos, régi horrorregényt, és párat a hetvenes évtized javából. Megtudhatjuk, milyen formákat ölthet a vámpír, a farkasember és a megnevezhetetlen lény könyvben, filmvásznon és a tévé képernyőjén. Olvashatunk régi rádióműsorokról és képregényekről. Bosszantó önéletrajzi kitérőjében még a családjáról és gyermekkora helyszíneiről is megemlékezik. King kézen fogja Hűséges Olvasóját, és végigtáncol vele kedvenc műfaján. És hiába jelenti ki előre, hogy bocsánatot kér, ha rá találna lépni a lábunkra, ezt természetesen sohasem teszi meg. Lelkesen, sok tudással és jó humorral forgat meg minket a bálterem néha kihunyó csillárja alatt.