Attila Turóczi

Jung érdeklődése az évek során lassan elfordult a pszichiátriától, s a pszichoanalízisen és a tipológián át haladva az archetípusok elméleténél, majd végül a vallásos motívumok lélektanánál állapodott meg. Így könnyebb volt a megfelelő témák alatt csoportosítani a kiadott tanulmányait, bár volt olyan anyag, amelyet ugyanilyen joggal máshová is beilleszthettünk volna. Ebből következik, hogy a Gesammelte Werke minden egyes kötete a keletkezés ideje vagy a tartalom alapján élő szövedéket alkot az összes többivel, és nem elég egyetlen kötetet elolvasnunk, ha alaposan meg szeretnénk ismerni, mit gondolt Jung egy-egy témáról. Bármilyen legyen is a válogatás, egyetlen kötet sem tudja történeti perspektívában mutatni a gondolatok fejlődésének folyamatát. Jelen kötet Jung 1906 és 1916 között született főbb műveit tartalmazza Freudról és a pszichoanalízisről, két későbbi írása azonban könnyen érthető okokból szintén bekerült ebbe a válogatásba. Aki ismeri Jung műveit, megállapíthatja, hogy gyakran történik bennük utalás Freud nézeteire vagy elméleteire: a szerző érdeklődését a századelőtől egészen élete végéig lekötötte ezek kommentálása. E kötet tudományos dolgozatai ugyan nem adnak átfogó képet Freudról és a pszichoanalízisről, azonban kellő áttekintést adnak arról, hogyan változtak Jung nézetei a témáról. Az 1907 és 1912 közötti években, amikor még Jung is pszichoanalitikus volt, szoros kapcsolatban állt Freuddal. Noha a kettőjük közötti személyes viszony - jórészt a Wandlungen und Symbole der Libido című könyve publikálása (1911-1912) után - kezdett feszültté válni, Jung 1914-ig változatlanul elnöke maradt a Nemzetközi Pszichoanalitikus Társaságnak. Jelen kötet első része (I-VIII. fejezet) Jung Freuddal folytatott szoros és "lelkes" együttműködéséről számol be; a második és harmadik rész (IX-XIII. fejezet) a jungi kritika lényeges elemeit tartalmazza, amelyek később a nyílt szakításhoz vezettek. A negyedik rész (XIV., XV. és XVI. fejezet) kicsit közelebbi bemutatásra szorul. Az eredetileg 1908-ban írt Az apa szerepe az egyén sorsában című írása szorosan összefonódik az első rész anyagával. A szerző azonban 1949-ben alaposan átdolgozta a cikket, a módosítások pedig elég alaposak voltak ahhoz, hogy az utolsó részbe kerüljön. A Freud és Jung kontrasztja (1929) című esszé a Kölnischer Zeitung szerkesztőjének megrendelésére íródott, és az akkori közönség igényét szerette volna kielégíteni, amely kíváncsi volt Freud és Jung viszonyára.