Tamás Ugray

Ugray Tamás a magas hegyek, a csúcsok rajongója. Törékeny ember, aki nem hagyja magát megtöretni. Ez a könyv, amelyet a Kedves Olvasó most a kezében tart, megerősíti ezeket az erényeket, ugyanakkor új, lénye lényegét feltáró vonásokkal gazdagítja a szerző portréját. A sikeres és az őszintén megvallott kudarcos vadásztörténetek mélyén ugyanis a történelem által determinált életút fájdalmas szépsége is felsejlik. Ugray Tamást ugyan, Kanadába sodorta 1956 vihara, de soraiban érezhető, hogy hazája csak egy van, és hogy lelki gyökerei mélyen a Magyar földbe kapaszkodnak. Ugray jó vadász - és kitűnő riporter. Riporternek azt a "tudósítót" nevezzük, aki nemcsak jelen van bizonyos eseményeknél, nem csak lát, nemcsak összegez, de saját testén és lelkén, érzelmein és tapasztalatain átszűrve, illetve mindezek által gazdagítva adja tovább a megélt élményt. Vadásztörténetei erről tesznek tanúvallomást.

"Amit ez a közel 70 éves ember magyar vadászkén véghezvitt, az igazán ámulatba ejti az Olvasót. Egy alkalommal vendégül látott minket torontói otthonában, ahol tátott szájjal csodáltuk, hogy vannak még olyan szerencsés és kivételes emberek, akik Kanadában is meg tudták őrizni magyarságukat, akiknek a mindennapi életéhez hozzá tartozik a lovaglás, a ló közvetlen szaga, és a mindennapi vadászat a saját birtokon. Kiváló trófeáit nézegetve, amikor csak tehettem, meséltettem Tamást vadászélményeiről, és ma is fülembe csengenek azon szavai, mikor arra kapacitált, hogy, ha tehetem, menjek vissza az Őshazába, Mongóliába, és vadásszam ott. Aki nem teheti meg, hogy eljusson a mongol csúcsokra, annak e könyv olvasása nyújthat maradandó élményt, és belegondolhatja magát ebbe a különös világba." (Támba Miklós)