Mérey Valér

E második kötetbe választott nyelvtörő versek továbbra is arra tanítanak Benneteket, ovisokat illetve már olvasni tanuló kisiskolásokat, hogy az állatokat szeretni és tisztelni kell, ők is érző és értő lények. A versek itt is egy-egy emberi jelleggel felruházott állat szemszögéből mutatják be életüket általában vagy abból egy-egy jeles eseményt kiragadva, amelyekből saját kisebb csetléseinkre, botlásainkra is ráismerhetünk. A kötetben szereplő versek szintén huszonöt önálló, rövid történetet beszélnek el. Szinte minden vers egy-egy oldal terjedelmű, illusztrációként elsősorban klasszikus festmények szerepelnek. Ha felhorgadt benned a kíváncsiság, hogymit csinált András, a mórahalmi apella apát,kit vett el Bars Balián, a bátor bajvívó bajnok,hogy ment csődbe Csenge, a cserkész csiru,mi a hobbija Czakó Jankónak, a cibakházi cankónak,hogy jutott mézhez Derecskei Detre, a varázsló lódarázs,hogy nyugtatta apukája Eperjesi Emesét, a kenus emut,hogy indult el Falat Fanni, a firkász füsti fecske karrierje,miért nem kapott meghívást Gólfiás, a gólyalábon járást oktató gólya,miért épített Guszti a gall gőte Gemencen medencét,mivel húzta ki húgánál a gyufát Hollóházi Huba, a hiú hiúz hadúr,hogy talált új otthonra Ilinyi Ilona, az indri,miért került dutyiba Jónás, a jászkarajenői jós jákó,miként kapta meg állását Koppány, a lelkes kunpeszéri könyvtáros kappan,mely bolygókat nézegeti Lukácsházi Linda, a csillagász lunda,Médea, a máltai selyempincsi kik között kénytelen mediálni,Nyina, a nyírparasznyai nyomdász nyúl kivel kötötte első ügyletét,végül befutott-e a színész szakmában Ottó, a passzióból pusztuló ópusztaszeri oposszum,Győző, az öcsödi őz mikor pakolta el pőre tőrét,sikerült-e kifogni Palkót, a puccos, potyázó potykát,ki sértette meg Rodrigót, a rockkal ringató rióhai rigót,milyen körülmények között távozott Süvítő Stefi, a strucc Sumonyból,Szintia, a szitatunga miért rakott szófát szánkójára,Tiszatenyői Tódor, a táncoktató tapír mennyire volt tapintatos,Uszkai Oszkár, a buzgón ugráló uszkár milyen feltételekkel kötött békeszerződést az unkákkal,Zizi, a zongoraművész zorilla miért volt zabos Zebra Zénóra,akkor, legfőbb ideje elolvasni az e könybeli verseket is.

A verses kötetbe választott nyelvtörő versek arra tanítanak Benneteket, ovisokat illetve már olvasni tanuló kisiskolásokat, hogy az állatokat szeretni és tisztelni kell, ők is érző és értő lények.A versek egy-egy emberi jelleggel felruházott állat szemszögéből mutatják be életüket abból egy-egy jeles eseményt kiragadva, amelyekből talán saját kisebb csetléseinkre, botlásainkra is ráismerhetünk.A kötetben szereplő versek huszonöt önálló, rövid történetet beszélnek el.Szinte minden vers egy-egy oldalon szerepel, illusztrációként elsősorban klasszikus festmények szerepelnek.

E kötet a régmúltból felbukkanó, a lánykérést fontolgató, a dacos, a várakozó, a párja mellett is magányos, a búcsúkor is ábrándozó, az önfeláldozóan adakozó, a pusztítani vágyó, a trimágus, a vágytól fulladó, az elmúlást érző, az átfagyott, a gyászoló, a karizma iránti lángjait kioltani készülő, a feslettség iránt lángoló (Bukowskis), a nyomorba visszarántani nem akaró, lelkiismereti alapon eltaszító (Margies), a depressziós, a mindig második (önbizalomhiányos), az eldobott, az álmodozó, az undorban elhaló, a meglévő szerelmet kiszorító, a bosszúban tetőző, a számot vető és az abszurd szerelmekből kínál degusztációs menüt.A kisebb-nagyobb amuse bouche-ok összeállítására a hagyományoknak megfelelően most is az alapján került sor, hogy ezek keltették fel a szerző érdeklődését függetlenül azok sötét vagy világos színezetétől.

Általában ritkán látunk szivárványt, Még ennél is ritkábban olyat, amelynek szinte a teljes íve látszik, és a színek spektrumából mind a vörös, mind az ibolya éle jól kirajzolódik. Ilyenkor – ha erre fogékonyak vagyunk – különösen szerencsésnek érezzük magunkat és csak gyönyörködünk a látványban. A kötet címében a szivárvány arra utal, hogy az olvasó az ezerarcú szerelmek számos fajtáját, mint tört fényeket pillanthatja meg, kaphat belőlük kóstolót. Így az érzelmek hullámvasútján bejárhatja a csetlő-botló, fiatal, durcás, a hideg, a bálványozó, az érett-mély, az ellobbanáson mélázó, a gyásznak határt szabó, az önző, a zsarnok, a pusztító, az önbizalom hiányos, a kihasznált, az újrakezdő, a visszahúzódó, a kényszerített, a méricskélő, a tántoríthatatlan, a játékos, a perzselő, az éhező, a kiteljesedésre buzdító, a feladó szerelmet megélő gondolatainak lankáit. Ezek közül egyik-másik esetében felmerülhet, hogy szerelmek-e egyáltalán. Végül arra tekintettel kapták e minősítést, hogy akik így éreznek, éreztek, önmagukat szerelmesnek látták, érezték. A kötetet azoknak ajánlom, akik a modernt és a hagyományost ötvöző, a versszerkezetek szigora elé a tartalmat helyező, könnyed, zenei hangzású szerelmes versekben gyönyörködni tudnak, de nem rettenti őket az idillen kívüli részletek bemutatása sem.

E második kötet a szivárvány további színeinek vizsgálatára csábít.              Ígéri, hogy a mohó szemek kóstolót kaphatnak e kötetben a sírig tartó, az elbizonytalanodó, a celeb, a zaklató, a serdülő, az aludni akaró, a szenvedélyes, a lanyhaságot magának kikérő, a távolságban elhamvadó, az egyéjszakás, a tartalékos szerepet elfogadó és el nem fogadó, az erdőben, tóparton kiránduló, a domináló, az olvasgató, a megkésetten lovagias, a státusz iránt lángoló, az elriadó, a misztikus, a lebukott csalfa, a poliamornak hazudott, az elbocsátó, a megbocsátó szerelmek érzéseiből. Itt is a típusok kiválasztására azok érdekessége, sajátossága alapján került sor, remélve, hogy az idilli szerelmek ábrázolása örömet fakaszt az olvasóban, a sötétebb árnyalatok pedig továbbgondolkodásra késztetik.

Már a harmadik kötetnél járunk. Ez is – töretlen elhatározással – a szivárvány további színeinek vizsgálatára csábítja az olvasót.E kötetben a kíváncsiak a megmért és kevésnek találtatott, a megaláztatást megelégelő, az abba belenyugvó, a plátói, a visszaváró, a temperamentumos, az évtizedek alatt elhamvadó, a másik személyiségében feloldódó, a mingli, az alfahím, az esküvőre áhítozó, a mérsékelt, a tudatos, a kezdettől hiányzó, a másik után ábrándozó, a szakítás után búslakodó, a kétoldalú hűtlenségből fakadó, a párját vesztett, az első látásra fellobbanó, a szemérmes, a bölcs, az önsirató, az érzésben gyönyörködő és a lángoló szerelmek érzéseibe pillanthatnak be.