Erika Vályi-Nagy

„A családállításon a piros rúzsos, kék blúzos nő azt mondta neki, hogy engedje el magát. Ne akarjon mindenkinek megfelelni, jó kislányként viselkedni, hanem kezdje el élni a saját életét. Mintha valami olyasmi is elhangzott volna, hogy ő dönti el, ki mellé áll oda társnak.”

A harmincas évei elején járó Amira természetesnek veszi, hogy a szépsége elég valuta a könnyebb, fényűző élethez. Nem foglalkozik azzal, hogy milyen út vezetett az anyagi gondtalansághoz, mint ahogy az sem érdekli, mit hoz a jövő. A férfiakat leginkább eszköznek tekinti a céljai eléréséhez. Ebbe a felszínes csillogásba szivárog be egy új érzelem, amely alattomos módon bomlasztja szét az eddig felrakott kereteket, hozza közelebb Amirát lenézett, vidéki nővéréhez, Rebekához, és készteti arra, hogy végiggondolja, ki is ő valójában. Vályi-Nagy Erika első regénye megrendítően őszinte könyv a választásaink fontosságáról, látszat és valóság ellentmondásairól, bántásokról és megbocsátásokról, menekülésről és maradásról, mindannyiunk dilemmáiról.