Ármin Vámbéry

A könyvben a világhírű orientalista tizenhat elemző részben a magyar-török rokonság kezdetéről és fejlődéséről értekezik, s művét egy magyar-török összehasonlító szótárral zárja.

A Vámbéry-életmű sorozat első kötete. A szerző útikönyve most -több évtized után- kerül ismét az olvasó kezébe. A(z) Dervisruhában Közép-Ázsián át (Könyv) szerzője Vámbéry Ármin.

Vámbéry Resid efendi-ként dervisruhában járta végig Perzsia, Afganisztán és Közép-Ázsia számos térségét (Tebriz-Teherán-Kungráde-Khiva-Buhara-Szamarkand- Karsi-Herat-Meshed-Teherán). Érdemes megemlíteni, hogy az álruhára nem azért volt szükség, mert Vámbéry frengi, azaz európai volt hiszen számos európai utazó járt már őelőtte is azon a vidéken, hanem azért, mert az európai hatalmak elsősorban Oroszország és Anglia folyamatosan beavatkoztak, hol fegyveresen, hol csak anyagi támogatással, kém- és lázítótevékenységgel a térség kisebb-nagyobb fegyveres konfliktusaiba. Ezért fajulhatott odáig a helyzet, hogy a helyiek minden európait potenciális kémnek tekintettek, s az elfogott európai örülhetett, ha jókora summáért a családja kiválthatta. Utazásainak tapasztalataiból többek között Londonban és Párizsban is számos előadást tartott, s a számos nyelven írt tanulmányai révén európai hírű tudóssá vált. 1865-ben kinevezték a Pesti Egyetem tanítójává, de csak 1870-ben lett a keleti nyelvek tanszékének tanára, miután a zsidó hitről áttért a református vallásra. Az MTA 1876-ban választotta rendes taggá, 1893-tól tiszteletbeli, rá egy évre igazgató tag. 1894 őszén a szultán engedélyével az 1896. évi millenniumi kiállításra történő anyaggyűjtés céljából bebocsátást nyert a kincstárba. Huszonöt év a jelen korban gazdagabb különféle és rendkívüli változásokban, mint a mult idők egész századai. Ami Középázsiában a lefolyt harmincz évi időtartam alatt történt, az a fentebbi megjegyzésnek fényes bizonyítéka. Ott, hol egykor nyomorúságos dervisruhába öltözve, kitéve a szomjhalál és agyonüttetés állandó veszélyének, lihegő tevén barangoltam be a borzalmas, térdig érő homokpusztákat, ott a mai utazót, ki a vasuti kocsi bársony vánkosain pihen, a dübörgő vasparipa annyi óra alatt szállítja rendeltetési helyére, mint ahány napra vagy hétre azelőtt szükség volt. A turkomán emberrablóktól és a vérszomjas zsarnokoktól való félelem teljesen megszűnt, kéjvonatok mennek Párisból Bokharába, a féktelen vakbuzgóság egykori székhelyébe; Szamarkandban, Timur büszke városában párizsi szinházak és Café chantant-ok találhatók, sőt keleti Turkesztán egykori pusztaságai és a Pamiri fensík geografiai kutatók és politikai kalandorok tartózkodási helyévé lettek.

írta Vámbéry Ármin. ? Pest :Heckenast Gusztáv, 1867.

"A művet, amelyet az Olvasó figyelmével megtisztelt, valamivel több mint egy kerek évszázada jelentette meg a 75. életévéhez közeledő Vámbéry. A hivatalos minőségében már nyugalomba vonult, s az életpályáját a Küzdelmeimben összegző tudós olyan összefoglalásra készült, amelyben nem csak addigi politikai és szakírói tevékenységét összegezheti, de egyúttal hitet tehet az általa képviselt érdekek és értékek mellett is."

"A művet, amelyet az Olvasó figyelmével megtisztelt, valamivel több mint egy kerek évszázada jelentette meg a 75. életévéhez közeledő Vámbéry. A hivatalos minőségében már nyugalomba vonult, s az életpályáját a Küzdelmeimben összegző tudós olyan összefoglalásra készült, amelyben nem csak addigi politikai és szakírói tevékenységét összegezheti, de egyúttal hitet tehet az általa képviselt érdekek és értékek mellett is."