Imre Varga

Díszes társaság gyűlt össze Vénusz dombján. Lampionok, fáklyák alatt, bokrok között a karneváli forgatag, amelyben feltűnik, többek közt a Casanovának öltözött Újházy Jakab, kinek kabátzsebéből a pálos rendi Verseghy Ferenc Első egyesülés című vers-kézirata kandikál elő. S itt a hírhedett nőcsábásszal egyik szeretője, a kasztrált Bellino, avagy Teresa Lanti - aki mosócédulákra írogatja tömör létbölcseleti töredékeit, s ez a forgatagban nekünk fölöttébb mulatságos. Vagy mégsem? S: itt van/nak sziámi ikerként: Berda József Attila egy malackodó szonettbe öltözve. Feltűnik eme álarcos keringőzésben Vajda János, most karján a feleség, Bartos Róza, Rosamunda, aki sértett hitvesként kiteregeti verseiben a családi szennyest. S itt látható továbbá Vivian a varázsló Merlinnel, majd egy (névtelen) sámán a szellemlánnyal. Gyakorolnak éppen. Akárcsak a klaviatúrán ugráló lény, kit a könyv szerzője bennfentesen zongoralánynak nevez. S egy kísértet nyakában lógva: Czóbel Minka, ugyanis rövid időre medalionná változtatták. Itt látható a mitológiai Mars és e kötet dombjának névadója: Vénusz - most éppen elválaszthatatlan párként Vörösmarty vers-ritmusára táncikálnak-civakodnak; továbbá maskarás hőse e könyvnek Rim Erik és egy verses levéllel James Joyce. És még sokan mások. A svédasztalon meg: anagrammák, haikuk. Tessék, tessék!

Varga Imre egyberostált verseinek kötete bővebb a válogatásnál, de szűkebb, mintha összegyűjtött volna. Ezért itt a hatvanas évek végén s a hetvenes évek elején írt zsengékből, az irodalompolitikai szempontokból cenzúrázott versekből, valamint az újabb termésből is kapunk ízelítőt. Így ez a könyv egyszerre lesz régi és új is. Nyugtázás és (újra)fölfedezés.