Tamás Vekerdy strana 3 z 3

Kisregény. Keletkezésének ideje: 1959-1961. 1957 nyarán vagyunk -a levert forradalom után-, egy ifjúkori első szerelem végső szétbomlásában (és mégsem tud szétbomlani) és egy új szerelem születésében (és mégsem tud megszületni). A színhelyek: Pest, Buda, Mártély... Pécs. Fiatal művészek (főiskolások) és egyetemisták újra magánéletbe szorult világa. A depresszióba menekülő ráció "óceáni érzés"-sel vigasztalja magát, kiterjesztett létérzékeléssel, miközben sorsa életeken, halálokon, szakításokon át irracionális döntések felé sodorja. "Mi lesz velünk?" - ez a szöveg - az események - fordulatainak föl nem tett főkérdése. A könyv most jelenik meg először.

Mire van szüksége a gyerekemnek - hogy boldoguljon? Milyen óvodát, iskolát válasszak neki - ha tehetem? Miért? És ha nincs választék? Milyen különórákra küldjem, ha tehetem, és mikortól? Mikor és mivel teszek jót neki, vele (mikor "építem a jövőjét")? Ha hajszolom, vagy ha kímélem? Miből tudom meg, hogy jól választottam-e? Mi jellemzi a jó óvodát, iskolát? Otthon mit kell még hozzátennem ahhoz, amit az óvoda, vagy az iskola követel tőle? A "Gyerekek, óvodák, iskolák" eddig kilencszer jelent meg - és fogyott el - 2001 óta. Ez a tizedik kiadás - amely az eredeti szöveget változatlan formában tartalmazza - kibővült, többek között a "Szabadság a nevelésben" és "Az emberi és gyermeki jogok nemzetközi törvényei és az iskolázás szabadsága Európában" című írásokkal, és az aktualitásokra is közvetlenül reflektáló "Öröm és kesergés" című utószóval.

Vajon mire van szükség ahhoz, hogy gyerekeink érvényesüljenek, beváljanak az életben? Valóban annyi mindenre, és olyan eszeveszett tempóban, mint azt a világ ma sugallja? Vekerdy Tamás szerint a válasz: nem. Nem az lesz sikeres felnőtt, aki kisgyere kkorában már felnőtt módon hajtott és teljesített, hanem az, aki teljes értékű kisgyerekéletet élhetett. Szülőként az érzelmi biztonság megadása a legjobb lehetőségünk arra, hogy megvédjük gyerekeinket a normálisnál nagyobb mértékű szorongástól, a s odródástól, a személytelen, így személyiséget roncsoló kapcsolatoktól. Aki érzelmi biztonságban, testi-lelki értelemben ölelő melegségben nő fel, az gyerekként és később felnőttként is jóval eredményesebben tudja megoldani és kiegyensúlyozottabban át vészelni az élet nehézségeit. "Sokszor és sokfelé "tartottam előadást" a Nyitott Akadémia szervezésében. Azért tettem idézőjelbe a "tartottam előadást", mert sokkal szívesebben mondanám így: beszélgettem. Ebbe a könyvbe tíz ilyen "előadás" - beszélg etés - szövege került bele, írott, szerkesztett formában. Szerzőtársaim mindazok a szülők, nagyszülők és gyerekek, óvónő, tanító és tanár kollégák, akikkel a rendelés, az óvoda-iskola látogatás óráiban vagy az "előadásokon" találkoztam, beszélgettem. (És persze remek szerkesztőm, aki írássá simította az élőszót.) Ha tehát találnak valami jót ebben a kötetben, azt maguknak köszönjék mindazok, akik az elmúlt években, évtizedekben szóba álltak velem, ha tévedésekre bukkannak, azt az én számlámra ír ják. Ott korlátolt maradtam. Nem tudtam a másik véleményt - a magamé mellé - el- és befogadni." (Vekerdy Tamás)

A "Nagy családkönyv" olyan nagy formátumú, összegző mű, amelyből a gyermekeiket, unokáikat nevelő szülők, nagyszülők minden kérdésükre választ kaphatnak. Vekerdy Tamás, a Nők Lapja ismert gyermekpszichológusa különleges alapossággal és részletességgel foglalkozik a családban felmerülő szokatlan helyzetekkel és nevelési problémákkal. Tanácsokat kapunk a csecsemőkori gondokra, a későbbi iskolai, kamaszkori furcsaságokra, vagy a válás, eltávozás folytán adódó kétségeinkre. Témáit a szerző - mint mindig - az olvasók leveleiből, tehát a mi tapasztalatainkból és élményeinkből meríti.

Vekerdy Tamás könyve a kezdetekről az iskoláskor küszöbéig kíséri el a gyereket -és vele együtt a szülőt- azon az érdekes, izgalmas, olykor fárasztó, mégis nagyon szép felfedezőúton, amelynek során a kicsiből nagy lesz. Segít a buktatók felismerésében, megmutatja, hogyan tehetjük ezt az időszakot olyanná, hogy a gyermekünk minél kiegyensúlyozottabb érzelmi-értelmi fejlődését szolgálja. És hogy egész életre szóló élményekkel gazdagítson gyereket és szülőt egyaránt.

Milyen is a kamasz? Hazudik? Lusta? Szemtelen? Szerelmes? Magányos? Vagy éppen: kibírhatatlan? Mit kezdjen magával? A felnőttek - szülei, tanárai - mit kezdjenek vele? És, miért olyan, amilyen? Meddig marad ez így? De egyáltalán: tényleg más, mint a többiek? Ha igen, miben? Efféle kérdésekre keres választ ez a könyvecske, melyet jó felerészben kamaszok írtak... Miért és miben több netán a kamasz, mint a nála kisebbek vagy nagyobbak? És miért és miben kevesebb?

"Az óvoda nem arra való, hogy felkészítse a gyereket az iskolára! A magyar gyerek soha nincs ott, ahol van - az óvodában az iskolába készül, az alsó tagozaton felsőre, a felsőn a középiskolára, a középiskolában az egyetemre. Az óvoda arra való, hogy az óvodáskorú gyerek számára a legkedvezőbb környezetet megteremtse. A magyar óvodai alapprogram is leszögezi, hogy az óvodás gyerek legfejlesztőbb tevékenysége a játék, méghozzá nem a játékos tanulás vagy a fejlesztő játék, hanem a szabad játék. Majdnem ugyanilyen fontosságú a mindennapos mese. Aki mindennap hall mesét, annak anyanyelvi fejlettsége az iskolába lépés idejére másfél évvel előzheti meg azt a gyerekét, aki nem, vagy csak rendszertelenül hall mesét. És az anyanyelvi fejlettség a biztos gondolkodás alapja. Fel akarod készíteni a gyerekedet az iskolára? Mesélj neki!" (a Szerző) Vekerdy Tamásnak a szülők kérdéseire adott válaszaiban szinte minden nevelési problémára talál megoldást az olvasó. A kisgyerekek evési, alvási szokásairól, az óvoda körüli gondokról és a családi kapcsolatok örömeiről és terheiről is olvashatunk a válogatásban.

A kisgyermekes szülők számtalan dilemmával, döntési helyzettel szembesülnek a gyermeknevelés során, s igen gyakran tanácsra, igazodási pontokra van szükségük. Annál is inkább, mert gyerek és iskola ügyében semmi sem változott. Inkább csak romlott az utóbbi másfél évtizedben bekövetkezett új meg új nekirugaszkodással próbálkozó javító fáradozások ellenére, amelyek azonban persze mégsem maradtak teljesen hatástalanok írja könyvében a népszerű pszichológus. Ám nem csupán az óvoda és az iskola változott, hanem a világ maga is: újabb és újabb kihívásokkal kell szembenéznie szülnek, tanárnak, gyereknek egyaránt. De továbbra is az a legfontosabb, hogy ismerjük meg a gyermeket a maga szuverén és megismételhetetlen egyediségében, és segítsük kibontakoztatni adottságait, képességeit, segítsük abban, hogy azzá váljék, akivé válni akar. Ehhez nyújt hasznos kapaszkodókat VekerdyTamás számos kiadást megért könyve, amely most a szerző utóbbi időben született interjúit és kisebb írásait tartalmazó függelékkel bővült.

"Tudomásul kellene vennünk, hogy a gyerek számára a világ akkor ép, egészséges és teljes, ha van anyja és apja is, és valamilyen formában jelen vannak az életében. Erre egészséges testi és lelki fejlődéséhez szüksége van - szüksége volna. Nem maga a válás viseli meg legjobban - tartós károsodást okozva - a gyerekeket, hanem a két szülő közötti feszült és rendezetlen viszony. Akár a presztízs vagy anyagi okokból fenntartott házasságban, akár a válásban. Az úgynevezett "jó" válások - ilyen persze nincs, legfeljebb a gyerekek szempontjából jobb, mint a fenntartott házassági pokol vagy a "rossz" válás -, tehát ezek az "jó" válások, melyekben mindkét szülő nyugodt és oldott kapcsolata megmarad a gyerekekkel, viszonylag kis kárt okoznak, s egy idő után a gyerekek megbillent egyensúlya megnyugtató módon helyreáll." Vekerdy Tamásnak a szülők kérdéseire adott válaszaiban szinte minden - a válással kapcsolatos - problémára talál megoldást az olvasó. A válás utáni gyerekelhelyezésről, a mozaikcsaládok problémáiról, a gyermekek egyedül nevelésének terheiről is olvashatunk a válogatásban.

Korai tanítás? Ki a jó óvónő? Tanítson-e a szülő? Specializáció? Fontos kérdések, amelyeknek súlyát különösen akkor érezzük, ha magunk is érintettek vagyunk. Nem könnyű a válaszadás, hiszen számos probléma még mindig a szakemberek vitáinak a tárgya, és sok esetben maguk az intézmények - az óvodák, iskolák - is eltérő gyakorlatot folytatnak. Vekerdy Tamás e könyv megírása előtt tíz esztendeig dolgozott gyakorló pszichológusként nevelési tanácsadókban, tehát valóban "élesben" találkozott ezekkel a kérdésekkel, amelyek mögött azonban mindig ott állt egy segítségre szoruló gyermek, család, vagy éppen egy pedagógus, egy intézmény - diagnózisai, következtetései éppen ezért lehetnek mindannyiunkhoz szólóak.

Vekerdy Tamás ezúttal a huszadik század lélektanával foglalkozik. Kötete sokszólamú mű: napi jegyzetek, egykorú reflexiók, emlékírások sorakoznak egymás mellett. A világháború előtti évektől 1956 forró napjain át a rendszerváltás utáni időkig követhetjük nyomon a privát történelmet egy magyar liberális tekintetével. Az utolsó bejegyzések természetesen a mai iskolaügy anomáliával foglalkoznak szerzőnk fáradhatatlan gondolkodó az oktatás szünetlenül válságos világában.