Vitéz László

Vitéz Pusztay László honvéd őrgy. tanár, közlekedési szakemberként ment nyugdíjba. A II. világháború idején bejárta egész Európát, fiatal katonaként, illetve fogolyként, - Bécstől Berlinig, Berlintől Párizsig, Párizstól Ukrajnáig. Részt vett a Puchberg-Szidingi harcokban, majd Straskirchenben amerikai fogságba került. Itt besorozták a Francia idegenlégióba, ahonnan sikerült megszabadulnia. Az ötödik Magyarországra induló fogolyszállítmánnyal hazatért. Egyhetes otthon tartózkodás után, az államvédelmi hatóságok elfogták és malinki robot címén Munkács mellett Sojván keresztül Oroszországba hurcolták. Verhovina előtt másodmagával megszökött. Nehéz körülmények között Rahon keresztül, csont és bőrre lesoványodva hazatért német társával Magyarországra. Az ezeréves magyar nemzetet sokszor kifosztották, a földdel egyenlővé tették, börtönbe vetették. De mindig magára talált és felemelkedett, nem tudták népét kiirtani. De a legsúlyosabb, amit tettek nemzetünk ellen, az a Trianoni békediktátum, melyet a magyar nép soha, de soha nem tud és nem is fog elfelejteni, mert igazságtalan volt. A már egyszer elveszett ezeréves Magyarország teteméhez szólítja a bűnösöket, kishitűeket, érdekembereket, a könnyen felejtőket, a kétfelé kacsingatókat, az álhumanista megbocsátókat, egzisztenciamentőket, a balekokat, akik ismét bíznak a 90- és 70 évvel ezelőtti gyilkos jelszavakban.