Iván Vojnich

"Az ősz már rágyöngyözött a fákra. A reggeli eső maradéka csurranva csöppent. Ketten ültünk a szobában. - Írhatnál állatregényt, szereted az állatokat. - Elsősorban az ember érdekel, Pista bátyám! - Lehet azt is szeretni - mondta elgondolkozva - lehet! Hallgattunk. Gondolataink belehullottak a csendbe. Aztán előrehajot és rám nézett. - Adj egy cigarettát. Rágyújtott. Arcán elterült az öröm, s közben felnézett a mennyezetre. - Azért mégis megpróbálhatnád - ismételte. Elbúcsúztunk. Akkor találkoztunk utoljára... Ajánlom regényemet szeretett Pista bátyámnak, Fekete Istvánnak..."