Fanni Weisz

A huszonéves budapesti lánynak - akinek egyetlen vágya, hogy író legyen - a sokadik próbálkozás után sem sikerül elnyernie a megpályázott irodalmi ösztöndíjat. A szüleitől furcsa vigaszdíjat kap: részt vehet egy alapítvány által, a saját területükön kimagasló eredményt nyújtó fiatalok számára szervezett utazáson. Irány Jamaica! Orsolya félve indul útnak, nem érti, mi keresnivalója van a sok sikeres fiatal között: nem is akar menni, de a nővére elmagyarázza neki, egy írónak élményekre van szüksége. A csapat meglehetősen vegyes összetételű, de nem a szuperintelligens csillagász, nem is a győzelemmániás zeneszerző lány a legfurcsább a tagjai között, hanem az a kedves tekintetű, szép modell, aki nem szól senkihez, aki nem is próbál kommunikálni másokkal. Hamarosan kiderül: a lány nem azért különül el a többiektől, mert gőgös, hanem azért, mert siket. Orsolya összebarátkozik vele, és kialakul körülöttük egy kis csoport. Ahogy a fiatalok megérkeznek a szigetre, az események felgyorsulnak. A karibi álomvakáció néhányuk számára rémálommá válik, néhányan pedig megértik: csak úgy lehetnek boldog, önálló és független felnőttek, ha lerázzák magukról szüleik akaratát, nem mások elvárásainak próbálnak megfelelni, hanem saját útjukon haladnak - azon az úton, ahol óriási jelentősége van a másság elfogadásának, az előítéletektől való megszabadulásnak. Ebben az állandóan mosolygó, siket modell lány segít nekik a legtöbbet. Néhány nap után, amikor úgy tűnik, rendeződnek a fejekben a gondolatok, a természet közbeszól, és a csapat tagjainak szembe kell nézniük életük addigi legnagyobb kihívásával, egy olyan feladattal, ami már korántsem játék: egy olyan szituációval, amiben valóban emberek élete a tét.