Eddy Wind

Hans myslel na Friedel, stratil jej rad z dohľadu. Pomyslel si na matku, brata a na všetkých tých, ktorých videl odchádzať do Osvienčimu. Myslel na štúdium, na svoju prax a na svoje ideály. Znova si vybavil Friedel a ich plány do budúcnosti. Takto premýšľa niekto, kto je presvedčený, že zomrie. Atmosféra bola dusná, zmrákalo sa a za oknami sa črtali ženské postavy ako siluety v starom rozprávkovom divadle. Bol sparný večer babieho leta a vo vzduchu sa vznášalo tajomstvo. Ako v príbehu z Tisíc a jednej noci stáli mladíci pri tomto veľkom háreme, plní túžby po svojich milovaných. A tu sa ozýval jej hlas tak, ako pieseň z ďalekého minaretu, nesúca sa tichou nocou Orientu. Ako sen plný melanchólie a túžby. Tichý ako šepot milencov v ústraní a melancholický ako spev imáma, ktorý sklonený k zemi spieva k Prorokovi. Veda znamená robiť výskum a z neho vyvodzovať závery. V Nemecku je záver stanovený už vopred. Musí byť v súlade s dogmami štátu. Pokiaľ ide o čisto technické objavy, napríklad pre vojnový priemysel alebo medicínu, výsledky výskumu sa ochotne prijímajú, no len čo sa nemecký vedec pustí do oblasti histórie alebo fi lozofi e, vopred vie, k akému záveru bude musieť jeho výskum viesť. A ak by bol natoľko hlúpy, že by dospel k výsledku, ktorý je v rozpore s národno-socialistickou náukou, potom by to pre neho znamenalo rýchly koniec.

Eddy de Wind, a Dutch doctor and psychiatrist, was shipped to Auschwitz with his wife Friedel, whom he had met and married at the Westerbork labour camp in the Netherlands. At Auschwitz, they made it through the brutal selection process and were put to work. Each day, each hour became a battle for survival. For Eddy, this meant negotiating with the volatile guards in the medical barracks. For Friedel, it meant avoiding the Nazis' barbaric medical experiments. As the end of the war approached and the Russian Army drew closer, the last Nazis fled, taking many prisoners with them, including Friedel. Eddy hid under a pile of old clothes and stayed behind. Finding a notebook and pencil, he began to write with furious energy about his experiences. Last Stop Auschwitz is an extraordinary account of life as a prisoner, a near real-time record of the daily struggle to survive but also of the flickering moments of joy Eddy and Friedel found in each other. Documenting the best and the worst of humanity, it is a unique and timeless story that reminds us of what we as humans are capable of, but that there is hope, even in Hell.

Holandský lékař Eddy de Wind i jeho manželka Friedel byli odvlečeni do Osvětimi. Po příjezdu přežili krutou selekci a byli pracovně zařazeni na ošetřovny. Každý den a každou hodinu se v koncentračním táboře odehrával nelítostný boj o přežití – pro Eddyho to znamenalo přizpůsobit se nepředvídatelným reakcím dozorců, Friedel musela od sebe odvrátit hrozící osud oběti „lékařských“ experimentů Josepha Mengeleho. Sílu jim dodávala vzájemná láska: Friedel a Eddy si občas dokázali prostrčit přes plot lístek a výjimečně se dokonce odvážili kratičkého objetí. Když na konci války uprchli poslední dozorci, Eddy se schoval v opuštěných barácích a začal se zuřivým úsilím zapisovat svoje zážitky. Vznikl zcela ojedinělý záznam vězeňského života ve vyhlazovacím táboře zachycující z bezprostřední blízkosti každodenní boj o život, ale i záblesky radosti, když se Eddymu a Friedel podařilo zahlédnout jeden druhého.

Eddy de Wind, a Dutch doctor and psychiatrist, was shipped to Auschwitz with his wife Friedel, whom he had met and married at the Westerbork labour camp in the Netherlands. At Auschwitz, they made it through the brutal selection process and were put to work. Each day, each hour became a battle for survival. For Eddy, this meant negotiating with the volatile guards in the medical barracks. For Friedel, it meant avoiding the Nazis' barbaric medical experiments. As the end of the war approached and the Russian Army drew closer, the last Nazis fled, taking many prisoners with them, including Friedel. Eddy hid under a pile of old clothes and stayed behind. Finding a notebook and pencil, he began to write with furious energy about his experiences. Last Stop Auschwitz is an extraordinary account of life as a prisoner, a near real-time record of the daily struggle to survive but also of the flickering moments of joy Eddy and Friedel found in each other - passing notes through the fence, sometimes stealing a brief embrace. Documenting the best and the worst of humanity, it is a unique and timeless story that reminds us of what we as humans are capable of, but that there is hope, even in Hell. Thought to be the only complete book written within Auschwitz itself, it will linger with you long after the final page has been turned.

Westerbork hollandiai tranzittábor volt, ide gyűjtöttek be és innen szállítottak tovább mintegy százezer zsidót Auschwitzba és Sobiborba 1942 júliusa és 1944 szeptembere között, ahol szinte kivétel nélkül mindenkit legyilkoltak. 1942-ben Eddy de Wind zsidó orvos önként jelentkezett Westerborkba dolgozni, mert abban reménykedett, hogy ezért cserébe édesanyját kiengedik a táborból. Érkezésekor azonban kiderült, hogy anyját már elszállították Auschwitzba. Eddy de Windet nem engedik többé haza. Később ő is a haláltáborba kerül, de csodával határos módon túléli, és visszatér szülőhazájába. Hogyan lelt szerelemre a táborban, és hogyan élte túl a borzalmakat? Erről szól még az auschwitzi táborban elkezdett regénye. Eddy de Wind nemcsak az Auschwitzban átélt borzalmakról számol be szívszorítóan és megrendítően, de megfigyeli és elemzi azt is, hogy szélsőséges helyzetekben milyen viselkedésre - jóra és gonoszra egyaránt - képes az ember. Eddy de Wind könyve valószínűleg az első Auschwitz-beszámolók egyike, visszaemlékezésnek szinte nem is lehet nevezni, hiszen még ott helyben, szenvedései és a megtapasztalt borzalmak helyszínén kezdte papírra vetni rabsága történetét... Annyira friss benne minden, amit látott, és megélt, hogy a szövegben tetten érhető a küszködése, hogy hogyan tudja mindezt megfogalmazni, átadni. A szöveg bevezető részét egyes szám első személyben írta meg, majd rájött, hogy így képtelen lesz az egész történetet megírni. Ezért találta ki Hans van Dam figuráját, akiről harmadik személyben beszélve teremtette meg az elbeszéléshez szükséges távolságot. A könyvet a De Wind család archívumából származó képanyag illusztrálja.