Irvin Yalom strana 2 z 6

Záverečným dielom Yalomovej filozofickej trilógie je román Problém Spinoza, v ktorom predstavuje životné peripetie a osobný vývoj dvoch diametrálne odlišných ľudí - Barucha Spinozu, židovského filozofa zo 17. storočia, a Alfreda Rosenberga, pseudofilozofa a nacistického propagandistu z 20. storočia, ktorý bol odsúdený na Norimberskom procese. Život týchto dvoch ľudí spája zaujímavý historický fakt - Rosenberg ako vášnivý antisemita prikázal skonfiškovať Spinozovu knižnicu, no zároveň rozkázal, aby tieto knihy nespálili, ako bývalo zvykom, ale zachovali. Yalom sa v románe pokúša hľadať odpoveď na otázku, prečo bol Spinoza, autor nesmrteľnej Etiky, takým problémom pre nacistickú antisemitskú ideológiu. Plynulo strieda dve časové roviny, Amsterdam v období zlatého veku a nacistické Nemecko, a skúma vnútorné životy týchto dvoch záhadných postáv. Na jednej strane približuje hĺbku Spinozovho učenia, na druhej strane odhaľuje historické a psychologické pozadie nacizmu. Výsledkom je pútavá kniha, v ktorej Yalom potvrdzuje, že je nielen skvelý psychiater, ale aj vášnivý učiteľ a originálny spisovateľ.

Skupinová a individuální psychoterapie jsou rovnocennými metodami, mají stejnou účinnost, každý z obou přístupů k terapeutické práci má však své zásady a je vhodný pro jiný typ klientů. Každý z přístupů může mít také vliv na jiné proměnné a většinou má odlišné výsledky. Irvin D. Yalom, mezinárodně uznávaný dynamicky orientovaný psychoterapeut a psychiatr s dlouholetou praxí a zároveň světoznámý spisovatel, v této knize spojuje obojí. Velmi podrobně popisuje způsoby práce se skupinou i úskalí, která taková práce má, její omezení i účinné faktory. Vychází nejen ze svých dlouholetých zkušeností a zkušeností svých kolegů, ale také z výzkumů. Teoretická pojednání často prokládá kazuistikami, které činí text čtivějším, a problém vysvětluje na konkrétních případech z praxe. Teorie a praxe skupinové psychoterapie je základní učebnicí a příručkou pro všechny terapeuty a poradce pracující se skupinou, bez ohledu na to, jaký terapeutický směr zastávají. Irvin D. Yalom je emeritním profesorem psychiatrie na Stanfordově univerzitě. V Portále vyšly jeho knihy Lži na pohovce, Existenciální psychoterapie, Když Nietzsche plakal, Máma a smysl života, Chvála psychoterapie, Hovory k sobě a další.

Psychiater a spisovateľ Irvin Yalom zasvätil svoj život pomáhaniu ľuďom trpiacim úzkosťami a smútkom. Nikdy sa však nestretol s potrebou poradiť sám sebe, kým jeho manželke, uznávanej feministickej spisovateľke Marilyn Yalomovej, nediagnostikovali rakovinu. V knihe Otázka smrti a života sa Marilyn a Irv delia o svoje skúsenosti s tým, ako sa pustili do nového boja: umožniť Marilyn zomrieť dobrou smrťou a Irvovi žiť ďalej bez nej. V striedavom rozprávaní o ich posledných spoločných mesiacoch a Irvových prvých mesiacoch osamote nám ponúkajú vzácny pohľad do tváre smrteľnosti a vyrovnávania sa so stratou milovanej osoby. Manželia Yalomovci mali veľa požehnania - milujúcu rodinu, dom v Palo Alto pod nádherným starým dubom, veľký okruh priateľov, vášnivých čitateľov po celom svete a dlhé, naplnené manželstvo - ale čelili smrti tak ako všetci ostatní. S múdrosťou a láskou, ktorá v ich prípade trvala takmer sedemdesiat rokov, skúmajú univerzálne otázky intimity, lásky a smútku. Kniha Otázka smrti a života, vychádzajúca z dvoch životných skúseností, je otvorenou ponukou pre každého, kto hľadá podporu, útechu a zmysluplný život.

Světoznámý psychiatr a autor Irvin Yalom věnoval svou kariéru práci s lidmi, kteří se potýkají s úzkostí a zármutkem. Sám ovšem úzkosti a zármutku začal čelit až ve chvíli, kdy jeho milovaná žena Marylin onemocněla rakovinou. V této knize se potkávají cesty obou z nich. Marylin odešla v pokoji, Irvin se učí žít bez ní. V prvních měsících po diagnóze společně psali o tom, jaké to je, čelit vlastní smrtelnosti a zvládat to, že ztratí někoho, koho milujeme. Jejich společný život byl skutečně požehnaný, obklopený milující rodinou a nádhernou přírodou Palo Alta, naplněný společnou láskou, ale stejně jako my museli čelit nevyhnutelnému v podobě smrti. Společně psali o intimitě, lásce a zármutku. Když Marylin odešla, Irvin i jejich děti společně oslavili její život a v závěrečné části knihy Irvin velmi upřímně píše o věcech, které přišly s čerstvým vdovstvím. O touze po intimitě, která se s Maryliiným odchodem vytratila, o tom, jaké to je být po tak dlouhých společných letech sám, o vděčnosti za to, co spolu se svou milovanou ženou prožil. O tom, že smysl života není v našich úspěších, v naplnění někdy nereálných představ, ale v hlubokých vztazích, které společně pěstujeme.

"A nyolcvanas éveimben járok, és soha nem voltam nagyobb békében önmagammal." A Minden mulandó elgondolkodtató történetei arról szólnak, hogy a neves pszichiáter, Irvin D. Yalom és páciensei hogyan igyekeznek megbirkózni az emberi lét alapvető dilemmájával: miképpen lehet értelmes életet élni úgy, hogy közben tudjuk, a létünk véges? Megismerünk többek közt egy ápolónőt, aki kénytelen elfojtani a fia halála fölött érzett fájdalmát, hogy enyhíteni tudja páciensei kínjait; egy sikeres vállalkozót, akit barátja öngyilkossága arra késztet, hogy felülvizsgálja addigi életét; és egy idős, hajdan ünnepelt prímabalerinát, aki a múltban él. A Minden mulandó szembenéz az emberi élet nehézségeivel, ugyanakkor méltatja legszebb ajándékait - a szerelmet, a barátságot, a családot. Yalom gondolatai olyan fogódzókat kínálnak, melyekkel nem csupán elviselhetővé, de tartalmassá és élvezetessé is tehetjük mindennapjainkat.

„Felejthetetlen és fájdalmasan szép történet a sírig tartó szerelemről. Még hosszú évekig velem marad." Lori Gottlieb, az Akarsz beszélni róla? szerzője Miután kiderül, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved, Marilyn és férje, Irvin D. Yalom, a neves pszichoterapeuta elhatározzák, hogy közösen írt naplóban vallanak a közelgő véggel vívott küzdelmükről. Szívbe markoló írásuk az elválás és veszteség fájdalmáról, az élettől való búcsúzás méltóságáról szól, és arról, hogyan lehet úgy élni és szeretni, hogy visszatekintve semmit ne kelljen megbánni.

Psychiater a spisovateľ Irvin Yalom zasvätil svoj život pomáhaniu ľuďom trpiacim úzkosťami a smútkom. Nikdy sa však nestretol s potrebou poradiť sám sebe, kým jeho manželke, uznávanej feministickej spisovateľke Marilyn Yalomovej, nediagnostikovali rakovinu. V knihe Otázka smrti a života sa Marilyn a Irv delia o svoje skúsenosti s tým, ako sa pustili do nového boja: umožniť Marilyn zomrieť dobrou smrťou a Irvovi žiť ďalej bez nej. V striedavom rozprávaní o ich posledných spoločných mesiacoch a Irvových prvých mesiacoch osamote nám ponúkajú vzácny pohľad do tváre smrteľnosti a vyrovnávania sa so stratou milovanej osoby. Manželia Yalomovci mali veľa požehnania – milujúcu rodinu, dom v Palo Alto pod nádherným starým dubom, veľký okruh priateľov, vášnivých čitateľov po celom svete a dlhé, naplnené manželstvo – ale čelili smrti tak ako všetci ostatní. S múdrosťou a láskou, ktorá v ich prípade trvala takmer sedemdesiat rokov, skúmajú univerzálne otázky intimity, lásky a smútku. Kniha Otázka smrti a života, vychádzajúca z dvoch životných skúseností, je otvorenou ponukou pre každého, kto hľadá podporu, útechu a zmysluplný život.

Posledná čať voľnej filozofickej trilógie nadväzuje na romány Keď Nietzsche plakal a Liečba Schopenhauerom. Záverečným dielom Yalomovej filozofickej trilógie je román Problém Spinoza, v ktorom predstavuje životné peripetie a osobný vývoj dvoch diametrálne odlišných ľudí – Barucha Spinozu, židovského filozofa zo 17. storočia, a Alfreda Rosenberga, pseudofilozofa a nacistického propagandistu z 20. storočia, ktorý bol odsúdený na Norimberskom procese. Život týchto dvoch ľudí spája zaujímavý historický fakt – Rosenberg ako vášnivý antisemita prikázal skonfiškovať Spinozovu knižnicu, no zároveň rozkázal, aby tieto knihy nespálili, ako bývalo zvykom, ale zachovali. Yalom sa v románe pokúša hľadať odpoveď na otázku, prečo bol Spinoza, autor nesmrteľnej Etiky, takým problémom pre nacistickú antisemitskú ideológiu. Plynulo strieda dve časové roviny, Amsterdam v období zlatého veku a nacistické Nemecko, a skúma vnútorné životy týchto dvoch záhadných postáv. Na jednej strane približuje hĺbku Spinozovho učenia, na druhej strane odhaľuje historické a psychologické pozadie nacizmu. Výsledkom je pútavá kniha, v ktorej Yalom potvrdzuje, že je nielen skvelý psychiater, ale aj vášnivý učiteľ a originálny spisovateľ.

Irvin D. Yalom ezúttal a saját életét veszi górcső alá, önmagát vizsgálja a terapeuta szemével. Mélyére néz azoknak az emberi kapcsolatoknak, amelyek hozzájárultak személyes és szakmai fejlődéséhez, beavat világszerte sikeres könyvei, például a Szerelemhóhér, az Amikor Nietzsche sírt vagy A Schopenhauer-terápia keletkezési körülményeibe. Bepillantást nyerhetünk terápiás és írói munkamódszerébe, s közben családja történetét is megismerjük. Könyvében, mely írójának szándékai szerint az utolsó, őszintén beszél halálfélelméről, az öregedés küzdelmes megéléséről. Az Úton önmagamhoz igazi ajándék az olvasónak: aki ezen az úton Yalom társául szegődik, annak a saját élete is új fénytörésbe kerülhet.

Irvin D. Yalom pszichoterápiás történetein átsüt az emberszeretet, empátia, tolerancia, hitelesség és bölcsesség. A legkényesebb kérdésektől sem zárkózik el; saját haláláról vagy az élet értelméről ugyanolyan tárgyilagosan ír, mint a páciens és terapeuta kapcsolatának buktatóiról. Őszintén beszél saját érzelmeiről és arról, hogyan használja fel azokat munkája során. Legsikeresebb könyve, a Szerelemhóhér tíz olyan pácienst mutat be, akiknek története nem csak azt bizonyítja, hogy szembenézhetünk a létezés négy bizonyosságával - a saját és szeretteink halálának elkerülhetetlenségével; a szabadsággal, amely lehetővé teszi, hogy az életünket úgy éljük, ahogy akarjuk; a végső pillanat magányával valamint azzal a ténnyel, hogy létezésünknek nincs egyértelműen meghatározható értelme - hanem azt is, hogy e szembenézéssel tartalmasabbá tehetjük életünket. Irvin D. Yalom (1931) a Stanford Egyetem pszichiátriaprofesszora, író. Az Egzisztenciális pszichoterápia, a Csoportpszichoterápia elmélete és gyakorlata valamint A terápia ajándéka című munkái szakterületének alapművei közé tartoznak. Fikciót, filozófiát és pszichoterápiát ötvöző regényei, A Schopenhauer-terápia, a Spinoza-probléma valamint az Amikor Nietzsche sírt világszerte rendkívül népszerűek.

Irvin D. Yalom az emberi lélek feltárásának mestere, a "kétszemélyes terápia" elkötelezett híve, akinek hitvallása, hogy a terapeutának a pácienssel együtt kell fejlődnie és változnia, fenekestül felfordítja elképzeléseinket a páciens- terapeuta viszonyról. Ezúttal hat, részint saját klinikai tapasztalataiból merített, részint fiktív történetet írt, melyekben aprólékos részletességgel, magabiztos nyelvi kifejezőerővel mutatja be szereplőit, egykori pácienseit, akik nemcsak a terapeuta álmaiba és gondolataiba fészkelik be magukat, de az olvasó számára is emlékezetesek maradnak. Miközben Yalom betekintést enged a terapeuta szívének és elméjének legmélyebb bugyraiba, arra hívja fel a figyelmet, hogy törékeny és egyedi kapcsolataink végtelen lehetőségek tárházai, megváltozni, önmagunkat jobban megismerni és megérteni pedig soha nem késő.

A terapeuta rendelőjében mindenki hazudik. Hazudik Carolyn, akinek feltett szándéka, hogy tönkreteszi az ifjú Ernest Lash ígéretes karrierjét, mert meg van győződve róla: ő vette rá a férjét (volt páciensét), hogy elváljon tőle. Hazudik Shelly, a megszállott pókerjátékos, aki álnok módon férkőzik a terapeutája, Marshal bizalmába, mert csak így remélhet kievickélni szorult anyagi helyzetéből. Yalom világában páciens és terapeuta kapcsolata hihetetlenül bonyolult, olykor valóban nem könnyű eldönteni, melyikük az, aki segítségre szorul. A Terápiás hazugságok fordulatos pszichológiai krimi, melyben a szerző metsző iróniával vizsgálja tulajdon szakmáját. A pszichiáterek, derül ki belőle, korántsem olyan jó emberismerők, hihetetlenül könnyű átverni őket. "A mi szakmánk kényes szakma, minden oldalról veszély fenyegeti. Kötelességünk megvédeni, és ugyanakkor megóvni a normáinkat is. Ha semmi mást nem hisz el rólam, annyit higgyen el, hogy a szakmát nagyra becsülöm. Egész életemet ennek szenteltem. Ezért meséltem el olyan részletesen a történetemet. Azt akartam, hogy tudja: nem árulásról szól. Jóhiszeműen tettem, amit tettem. Talán abszurdnak hangzik, de még most is úgy gondolom, hogy helyesen cselekedtem. A sors néha olyan helyzetbe kényszerít bennünket, amelyben a rossznak tűnő lépés a helyes lépés. Sosem árultam el a szakmát, és soha nem árultam el a betegeimet. Bármit hoz a jövő, Ernest, higgye el, így van."

Irvin D. Yalom több mint ötvenévnyi praktizálás után összegyűjtötte leghasznosabbnak bizonyult terápiás módszereit, hogy ekképp járuljon hozzá pályakezdő kollégái szakmai fejlődéséhez. Nyíltan és szinte zavarba ejtően tárja elénk saját kétségeit, botladozásait éppúgy, mint briliáns megoldásait. Eszmefuttatásai a laikus olvasó számára is érthetőek, sok az esetleírás, a gyakorlati tanács. Az írásokon átsüt emberszeretete, empátiája, toleranciája, hitelessége és bölcsessége. A legkényesebb kérdésektől sem zárkózik el; saját haláláról vagy az élet értelméről ugyanolyan tárgyilagosan ír, mint a páciens és a terapeuta kapcsolatának buktatóiról vagy a szexuális kapcsolat létesítésének tilalmáról. A sokat tanult és sokat megélt terapeuta lényegesen többet enged meg magának a páciens-terapeuta viszonyban, mint tapasztalatlanabb kollégái. Laza és magabiztos, dörzsölt és érzékeny. Tanácsait pácienseknek és terapeutáknak egyaránt érdemes megfontolni.

Julius Hertzfeldről, a jó nevű pszichiáterről egy rutinvizsgálaton kiderül, hogy gyors lefolyású bőrrákja van. A férfi rákényszerül, hogy szembenézzen a rideg ténnyel: hamarosan meghal. Ez arra készteti, hogy számvetést készítsen az életéről. Gyönyörűen szőtt mese egy pszichoterápiás csoport utolsó évéről, megindító elmélkedés az élet alkonyáról.