Remenyik Zsigmond

Remenyik ?Zsigmond talán legkalandosabb és legművészibb regénye az Élők és holtak, túlzás nélkül mondhatjuk: modern regényírásunk egyik remekműve.Bergen Fülöp urat, a vidéki birtokára visszahúzódott ültetvényest – Remenyik olvasóinak régi ismerősét – egy nyugodt délutánon telefonon Amszterdamba hívják. A közjegyző vaskos papírköteget nyom a kezébe, hajdani barátjának, van Buren hajóskapitánynak hátrahagyott levelét, és „Végső Akarat”-át. Az iratokból kiderül, hogy a feddhetetlen életűnek ismert kapitány négyszer nősült, különböző helyeken bár, de nagyjából egy időben, s így négy özvegyet hagyott maga után. Az iratokból megtudjuk az első feleség, Krisztina történetét, akit nyomorba és züllésbe juttatott a kapitány: vagyonát kicsalta, szüleit az aggok menhelyére, bátyját a börtönbe juttatta. Bergen hajóra ült, s Barcelonában felkeresi a második feleséget: Conchita Moralest. Conchita a kapitány régi szeretőjének leánya, kacér, szép leány, aki, nem tudni, a férfiakat vagy a pénzt szereti-e jobban, tovaj, hamiskártyás mint az egész családja. Van Buren kapitány szigorú, puritán erkölcsei és könyörtelen szigora ránehezedik a bohém társaságra, nemcsak megváltoztatja életüket, de kétségbeesésbe is kergeti őket. Bergen úr továbbhajózik – közben ő is mindenféle kalandokba keveredik: férfi és női kalandorok ellen kell védekeznie –, hogy felkeresse a kapitány harmadik feleségét, Barbara Watkins ápolónőt, aki kórházban ismerkedett meg a beteg, élhetetlen mulya van Burennel, s szánalomból, felébredt anyai ösztönei sugallatára férjhez ment hozzá. A kapitány őt is megcsalja, kifosztja, s a nő férje szökése után hosszú évekig nyögi a könnyelmű tengerész adósságait. A negyedik feleség, Helén, mint megesett lány ismerkedik meg a kapitánnyal, aki védelmébe vette, gyengéd szeretettel, otthont teremtett neki. Helén ma is várja vissza férjét, aki azzal szállt hajóra, hogy ez az utolsó útja, rövidesen visszatér… Négy ember volt van Buren kapitány vagy az emberi természet és emberi lélek szélsőségei ilyen irtózatosak? Művészi volt van Buren kapitány, aki művek helyett életéből formált művészetet?

Az ?Északi szél című regény a két Konrád testvér történetével indul. Konrád Ödön előtt semmiféle emberi törvény nem volt szent, utcalány tartotta ki, s végül gyilkosságért börtönbe kerül. Testvére, Konrád Viktor, a tökéletes kispolgár, aki a társadalom szokásainak és szabályainak bűvöletében él; ő a regény főhőse. A történetet elmesélő író Konrád Viktorral Dél-Amerikában találkozik; regényében részletesen és fordulatosan mondja el ennek az embernek hányattatásait és karrierjét. Dél-Amerikában, ahol megbomlott a polgári társadalom szokásos, mindennapi rendje, Konrád Viktor már nemcsak a társadalom törvényeit, hanem azokat az „ősi” törvényeket is felrúgja, amelyek az emberi létezés alapját, a közösségi élet lehetőségeit is jelentik. Alakja a végsőkig elaljasodott, az emberiség ellenségévé vált polgár szimbóluma, az író felfogása szerint a fasizmus jelképe. A Keselyű a fasiszta lelki alkat bámulatosan plasztikus rajza egy pergően izgalmas történet keretében. A kisregény drámaiságát fokozza, hogy ezt a megrendítő történetet Keselyűnek, a szadista szörnyetegnek az anyja meséli el.

A ?vén telepes Carmelo története Remenyik Zsigmond különböző kötetekben s folyóiratokban közreadott novelláit gyűjti össze. Ez a könyv – hányatott s megpróbáltatásokban gazdag élete tapasztalásainak, felismeréseinek legélesebbre csiszolt tükre – irodalmukban szinte páratlan, tragikus víziót fest a világról, de ezt a vizionárius vallomást nem ideig-óráig divatozó, s nálunk legfeljebb illattalan másodvirágzásukat élő filozófiák hitelesítik, s teszik „korszerűvé”, hanem a valóság. Történetei a nyomorult külvárosokban, a dél-amerikai metropolisok slumjaiban, kocsmáiban, törvényt nem ismerő pampáin játszódnak, tehát a kapitalizmusnak azokon a színterein, ahol az ellentétek a legélesebbre fentek, s a legkönyörtelenebbül, mindig vérre menően csapnak össze. Hősei a lét alatt tengődők, a számon kívül maradtak, a kizsákmányoltak s a kizsákmányolók, akik a kapitalizmus farkastörvényeit korbáccsal írják hátukra. Remenyik gyűlöli ezt a világot, mely nem érdemes másra, mint a pusztulásra, de szeretettel ír azokról, akik ebben a puszta világban is elkötelezettjei maradnak az emberségnek, a szociális igazságnak: Carmelóról, az öreg telepesről, a bolgár kereskedőről, akik eszményeik és eszméik védelmében a haláltól sem riadnak vissza. Az értelmetlen haláltól, hisz Remenyik tudja, hogy az egyéni áldozat kevés a világ megváltáshoz, de mégis ők azok, akik Ady szavával „magvak a jövőre.”Kalandok a témái, s kalandorok a szereplői Remenyik elbeszéléseinek: az sikerült neki, ami a legnagyobbaknak: egy társadalmi értelemben vett konkrét víziót olyan színesen, izgalmasan előadni, mely lebilincselőbb a krimik, a westernek izgalmánál.