Ákody Zsuzsa

Két gyermekkori traumával küzdő fiatal megrázó története. Egy fiú és egy lány. Vajon a sors és a döntéseik megengedik-e, hogy rátaláljanak a gyógyulásra, egymásra, a boldogságra? A fiú, Gyurka bizalma a felnőttekben akkor rendül meg, amikor fény derül születésének különös körülményeire. Ettől kezdve egyedül Istenben hisz, s a papi hivatásban látja kiteljesedni életét. Ötödéves szeminarista, amikor megmenti egy öngyilkosjelölt életét, s a katolikus kispap és a joghallgató között barátság szövődik. A lány ugyanabból a kis faluból származik, mint a pap. Kunigunda még csak kilenc éves, amikor gyermeki ésszel felfoghatatlan szörnyűség történik vele. Agya amnéziával védekezik a lélekrablás ellen, de sérülése nem múlhat el nyomtalanul. A barátságos, szeretetreméltó kislányból hideg, számító nő lesz, aki vonzó külsejét kihasználva gázol át embereken és érzelmeken. Aztán mégis szerelmes lesz, s a szerelem felébreszti a lelkiismeretét, de lehet, hogy már késő... A mű, Ákody Zsuzsa ötödik regénye, közel háromszáz pályázó közül első díjat nyert az Atlantic Press Kiadó országos női regénypályázatán.

Minden harmadik kedden találkoznak egy panzióban. Az asszony negyven év körüli, férjezett, a férfi is házas. Nincs szó közöttük szerelemről, csak titkos találkákról, ahol a hétköznapokat elviselhetőbbé téve csalják házastársaikat. Az alaphelyzet ellenére mégsem konvencionális történet, mivel időről időre megelevenedik az asszony tragédiával átszőtt élete. Ezekben a sűrített, lelket-testet tipró részletekben sejlik fel a jelenben zajló légyottok ellentmondásos atmoszférája. A szerző hagyja sodródni a két főszereplőt, akik egyik percben szakítanak, a másik percben szeretkeznek. Őrlődnek, kötözködnek, pokollá teszik egymás életét, de ezt a folyamatot csak az asszony ismeri fel, a férfi mintegy önámítva, gyors zuhanyozással lemossa magáról az idegen illatokat és nedveket, de a zsákutcából ő sem talál ki. Az író ránk bízza a megoldást, hogy nemünktől és vérmérsékletünktől függően erkölcsi közösséget vállalunk velük vagy durván elszigetelődünk tőlük. 

„Az emberek nem is gondolják, mennyi mindent nem tudnak a másikról, egymásról, rólunk… Nem tudják, hogy csaljuk a férjünket, feleségünket, hogy irigyek vagyunk, nem kedveljük, ha becenéven szólítanak, hogy nem élvezzük az ismerőseink társaságát, hogy megkívánjuk felebarátunk férjét-feleségét. Kész fertő az életünk, mintha a bibliai Szodomában és Gomorában élnénk.” A csúnya Nola saját vágyainak és gyermekkori emlékeinek labirintusában próbálja megtalálni a boldogságot. Felnőttkori élete nem indul jól: viszonzatlanul szerelmes gyermekkora bálványába. Az intézetben nevelkedett Oszkár magához veszi anyját, és megpróbálja drogfüggőségéből kigyógyíttatni. Oszkár életében egymást követik a viszonyok, nem találja az igazit, holott egyetlen elvárása van csak a nőkkel szemben: ne hasonlítsanak az anyjához semmiben. A gyönyörű Emma, Nola barátnője nem a számára megfelelő férfit választja, de nincs ereje szakítani. A három főszereplőnek különös párkapcsolatok, feltáratlan családi titkok és lelki megrázkódtatások között vezet az útja. Az író és a címszereplő felváltva meséli a történetet. Nola naplószerűen, sóvárgások és emlékek útvesztőjében gázolva, ahol minduntalan visszatér a nemiség kérdése. Nola beszámolóját az író kommentáló fejezetei egészítik ki, ő a valós eseményeket mutatja be, és a testi, lelki folyamatokat elemzi. Nola, Emma és Oszkár csalódásokon, kavargó érzelmeken, megdöbbentő felismeréseken, furcsa, vállalhatatlan élethelyzeteken át jut el a normális élethez.  

Zazi negyvenéves korában jön rá, hogy a férje nem az, akinek hitte. Visszagöngyölítve az eseményeket úgy látja, a furcsaságok nyolc évvel korábban, közös barátjuk halálával kezdődtek. Nyomozni kezd, melynek során sokasodnak a megválaszolatlan kérdések. A történetben mindvégig titokzatosság, sejtelmesség uralkodik. Vagy tán nincs is semmi rejtély, csupán az asszony fantáziája túl élénk? Meglehet, hiszen író. Az utolsó pillanatig feszültségben tartott szerelmi, bűnügyi, lélektani regény nem ér véget az olvasóban a könyv utolsó lapján. Zazi házasságának történetén keresztül létezésünk alapkérdéseihez jutunk: a szeretet lényegéről, a félelemről, az ember sebezhetőségéről gondolkodunk.

„A futó férfi fehér, kitárt ingnyaka lobogott a szélben. Minden lépésnél először felemelkedett, mint két szárny, s már-már elrepült, de aztán hűségesen visszasimult a kissé túlságosan is hosszú nyakra, hogy a következő lépésnél elölről kezdje táncát.”Így kezdődik az izgalmas kalandregény, mely a Korona Kiadó általi 2001-es, papíralapú kiadásának minden példánya két hónap leforgása alatt elfogyott. A Küküllő folyó partján magához tér a segesvári csata egy sebesültje. Nem tudja, miképpen került a vízpartra, és azt sem, hogy hívják. Fázik, ezért magára húzza a közelében fekvő halott orosz tiszt egyenruháját. S a személycsere folytán megkezdődik számára a hol különös, hol iszonytató utazás…

Belső-Ázsiából jövünk a népvándorlás korában, csatázunk a kínaiakkal, keressük a jó legelőt a Szelenge, a Volga, a Don és a Tisza partján. A hun király seregével legyőzzük a burgund királyt, irgalmat nem ismerünk, nyílzáporral hajtjuk hatalmunk alá csaknem egész Európát. A fősámán lányával, Sy-kannal, majd Arykannal, aztán a burgund király lányával, Krimhilddel álmodunk szerelmet, hazát és lelki békét magunknak és a törzs vérontó harcosainak. Testvérgyilkosságba keveredünk népünk jövőjéért, a hatalomért, megöljük szerelmünket, mert megölte anyánkat, s Pannóniába vágyunk. Az íróval mi vagyunk a nép emlékezete, a hagyományok tiszteletben tartásának felelősei. Sóvárgunk az ősi föld után, titkoljuk nagyravágyásunkat, a nagysámán szemével látunk, az ő emlékképei kavarognak fejünkben. 

„Kyra néhány pillanatig még állva maradt, s várta, hogy a vére lüktetve előtörjön. De csupán egy kicsi, alig-alig növekvő vörös folt jelent meg világoszöld blúzán. ? Lehet, hogy tényleg jég tölti ki a szívemet vér helyett? ? kérdezte csodálkozva, majd összeesett. Mikor a mentő megérkezett, még élt.” Odahaza, a Völgyben, Odaát. Élet, Kóma, Másvilág. E három síkon játszódik a cselekmény. A közúti balesetben megbénult meseíró és lepkész apa könnyűerkölcsű lánya kómába kerül, és úgy próbál túlélni, hogy lepkének képzeli a lelkét, és a számtalan kómában élő ember lelkével együtt lepkeként él egy völgyben. A látszólag egészséges hozzátartozók és szeretők önmagukat keresve időnként szintén elhagyják a valóságos világot. Kyra és családja arra keresi a választ, hogy képesek-e felülemelkedni tévedéseiken annak reményében, hogy ráleljenek az őszinteségre és igaz szeretetre. Ákody Zsuzsa legújabb regényének szereplői olykor vakító fényben, máskor sűrű sötétségben, lepkealakot öltve keresik önmagukat. A történetet az írónő az idősíkok bravúros váltogatásával teszi mindvégig izgalmassá, lebilincselővé.

Két gyermekkori traumával küzdő fiatal megrázó története. Egy fiú és egy lány. Vajon a sors és a döntéseik megengedik-e, hogy rátaláljanak a gyógyulásra, egymásra, a boldogságra? A fiú, Gyurka bizalma a felnőttekben akkor rendül meg, amikor fény derül születésének különös körülményeire. Ettől kezdve egyedül Istenben hisz, s a papi hivatásban látja kiteljesedni életét. Ötödéves szeminarista, amikor megmenti egy öngyilkosjelölt életét, s a katolikus kispap és a joghallgató között barátság szövődik. A lány ugyanabból a kis faluból származik, mint a pap. Kunigunda még csak kilenc éves, amikor gyermeki ésszel felfoghatatlan szörnyűség történik vele. Agya amnéziával védekezik a lélekrablás ellen, de sérülése nem múlhat el nyomtalanul. A barátságos, szeretetreméltó kislányból hideg, számító nő lesz, aki vonzó külsejét kihasználva gázol át embereken és érzelmeken. Aztán mégis szerelmes lesz, s a szerelem felébreszti a lelkiismeretét, de lehet, hogy már késő... A mű, Ákody Zsuzsa ötödik regénye, közel háromszáz pályázó közül első díjat nyert az Atlantic Press Kiadó országos női regénypályázatán.