Najnovšie - Geografia, geológia, mineralógia strana 1 z 1

Pre súčasných ľudí, ktorých od detstva sprevádzajú hračky dinosaurov a filmy ako Jurský park, je ťažké predstaviť si svet, kde tieto tvory neexistovali ? presnejšie, ešte neboli objavené. A práve doň čitateľov zavedie americký spisovateľ, publicista a propagátor vedy Edward Dolnick. Vo svojej zábavnej knihe ich zoznámi s osudmi prvých paleontológov, excentrických bádateľov, ktorí si v prvej polovici 19. storočia lámali hlavu nad skamenelinami čudných príšer, aby zo svojich poznatkov nakoniec poskladali dnes všeobecne známy príbeh o dinosauroch.

Az éghajlatváltozás manapság valóban „forró” téma, a sajtóból és különböző médiumokból ömlenek ránk a hőhullámokról, újabb melegrekordokról, természeti katasztrófákról szóló hírek. A nagyközönség többé-kevésbé tisztában van a hivatalos állásfoglalással: az emberi tevékenység fokozottan befolyásolja a Föld éghajlatát azáltal, hogy hatalmas mennyiségű üvegházhatású gázt enged a légkörbe. Steven E. Koonin több évtizedes tapasztalatát felhasználva naprakész információkkal és ideológiamentes szakértői véleménnyel árnyalja ezt a leegyszerűsítő képet. Olyan tényeket tár az olvasó elé, melyeket a médiából tájékozódó nagyközönség nem ismer, hiszen rendkívül kevesen olvassák a laikusok számára nehezen értelmezhető szakmai jelentéseket, kutatási dokumentumokat. A szerző tudományos alapossággal vizsgálja a valóságtartalmát annak a közhiedelemnek, mely szerint „az emberiség már tönkretette az éghajlatot”. Közérthető módon, tényekre alapozva bemutatja, hogy mennyiben is változott az éghajlat az idők során, mi határozza meg a Föld hőmérsékletét, mi a szén-dioxid-kibocsátás és a szén-dioxid- koncentráció közötti összefüggés, valamint következtetéseket von le a múltbéli hurrikántevékenységről, csapadékmennyiség- és tengerszintváltozásról rendelkezésre álló adatokból. A könyv zárógondolataiban megfogalmazza azokat a lépéseket, amelyekkel elérhetjük, hogy az éghajlattudomány úgy adjon át ismereteket a nem szakmabeliek számára, hogy abból ne hamis következtetések szülessenek, másrészt támpontokat ad ahhoz is, hogy felkészüljünk a várható klímaváltozásokra, legyenek azok természetes eredetűek vagy az emberi tevékenység következményei.

A földrengéseket – mint a legpusztítóbb természeti katasztrófák okozóit – már régóta különös figyelem kíséri. Ezek kiváltó okára többféle elmélet látott napvilágot.„Robert Hooke (1635–1703) [...] a földrengéseket kapcsolatba hozta a hegységképző erőkkel. [...] Tobias Mayer (1723–1762) göttingeni egyetemi tanár [...] a földrengéseket gravitációs tömegátrendeződések hatásával magyarázza.A XIX. század előtti szeizmológiai elméletek három csoportba oszthatók:• a mechanikus mozgásokra épülő elképzelések,• a Föld belsejében lévő központi tüzet vagy több tűzfészket feltételező modellek,• az elektromos jelenségek hatására épülő modellek.René Descartes (1596–1650) a földi folyamatokat és ezen belül a földrengéseket is a Föld kihűlése következtében keletkező mechanikus feszültségekkel magyarázta (Descartes, 1644).A barokk kori földrengéstudomány legelterjedtebb elmélete a Föld belsejében található központi tűzön vagy tüzeken alapult. Ennek az áramlatnak talán legnagyobb hatású művét Descartes kortársa, a német jezsuita Athanasius Kircher (1602–1680) írta meg [...] Nála a központi tűz mellett további tűzfészkek is szerepelnek, amelyek egyaránt felelősek a vulkánok kitöréseiért és a földrengésekért. A tüzeket – amelyek forrásai a kén, a bitumen és a kőszén – csatornák kötik össze egymással. [...] Buffon (Georges-Louis Leclerc, 1707–1788) könyvében égő anyagok föld alatti robbanásait okolja a földrengésekért (Buffon, 1749). [...] A XVIII. század közepétől az akkor folyó elektromos kísérletek hatására születtek meg a földrengéseket elektromos kisülésekkel magyarázó elképzelések. Ezen áramlat leghíresebb képviselője az angol William Stukeley (1687–1765) volt, aki azt tételezte fel, hogy a földrengések a szilárd Föld és a légkörközötti elektromos kisülések következtében keletkeznek (Stukeley, 1750).”(Varga Péter: A magyar tudomány történetének büszkesége: 200 éve jelent meg Kitaibel Pál és Tomcsányi Ádám könyve az 1810. évi móri földrengésről)Alfred Wegener (1880–1930) „kontinensvándorlás” elmélete és Harry Hess (1906–1968) „tengerfenék-terjeszkedés” elmélete után az elemzések a földrengések kiváltó okát lemeztektonikai okokra vezették vissza. A jelenleg is általánosan elfogadott elmélet szerint a földrengések kiváltó oka az, hogy a Föld kéreglemezeiben a tektonikus erők hatására felhalmozódott rugalmas energia – a kőzetlemezek nyírószilárdságának a tönkremenetele miatt – felszabadul és lökéshullámmá válik, ami a Föld belsejében és a felszínen szétterjed.Viszont ha megvizsgáljuk a földrengésészlelések eredményeit, akkor arra a megállapításra kell jutnunk, hogy ez az elmélet nem felelhet meg a valóságnak.Lehetséges, hogy a földrengések kiváltó oka más fizikai jelenség?

"A legjobb könyv, amit mostanában olvastam? Meg Lowman Nyolcadik kontinense. A szerző kiváló biológus és környezetvédő, aki a magas lombkoronák eddig ismeretlen, lenyűgöző világát mutatja be." Jane Goodall a HVG-nek Ha igaz a mondás, hogy jobban ismerjük a Hold felszínét, mint az óceánok mélyét, akkor még inkább igaz, hogy alig-alig tudunk valamit a mérsékelt övi és trópusi erdők lombkoronájáról, arról a biológiai határról, amely szó szerint pajzsként védi az életünket. Az ausztráliai esőerdőket kutató egyetemistaként Meg Lowman rájött, hogy e hiányosságunk legfőbb oka az, hogy a szokásos módszerekkel nem is lehet megfelelő közelségből tanulmányozni a lombkoronát. Lowman nem hagyta annyiban: összeállított egy mászókészletet, amellyel felkapaszkodhatott a levelek közelébe. Ez negyven éve történt, és Lowman azóta sem "jött le a fáról". A világ legjelentősebb lombkorona-kutatójaként, akit "a lombkorona Einsteinjének" is neveznek, ma is folytatja megkezdett munkáját, nevéhez fűződik a világ első lombkoronasétánya. Az 1980-as évek előtt az erdészek - meglehetősen képzeletszegény módon - tudomást sem vettek a gondjaikra bízott élőlények kilencvenöt százalékáról. Szinte senki sem fordított figyelmet a fák lombozatára. Aztán 1978-ban egy fiatal botanikus, aki azóta rajongott a zöld óriásokért meg a levelekért, amióta csak az eszét tudta, Ausztráliába érkezett, miután ösztöndíjat nyert a trópusi erdők tanulmányozására. Minthogy ez a bizonyos újonc a mérsékelt égövből jött, szinte semmit sem tudott a trópusi erdőkről. Amikor először látogatott el az ausztrál esőerdőkbe, felnézett a szédítően magas fákra, amelyeknél hatalmasabbakat még soha életében nem látott, és így kiáltott fel magában: "Uramatyám, de hát ennek nem is látom a tetejét!" Ez az álmélkodó botanikus én voltam. "Egy félénk kislány története, aki szeretett a szabadban játszani, majd később, tudósként, elénk tárta a lombkoronákban nyüzsgő csodálatos életet." - Temple Grandin

„Szellemes, lírai, és izgalmas, mint egy krimi. Brannen bámulatos mesélő, márpedig ezt a történetet érdemes elmesélni." Goodreads Apokalipszis, most? A Föld történetében eddig ötször fordult elő, hogy egyetlen geológiai pillanat - kevesebb mint egymillió év - alatt csaknem valamennyi élőlény megsemmisült. A legújabb tudományos kutatások szerint a tömeges kihalásokat azonban nem valamilyen külső tényező - például egy kisbolygó becsapódása - okozta; a földtörténet megakatasztrófáiban a klímaváltozás játszhatott kulcsfontosságú szerepet. Peter Brannen tudományos újságíró ezt az állítást vizsgálja könyvében. A legfontosabb földtörténeti helyszíneket felkeresve az idő mélyére utazik, majd a téma legelismertebb szakértőivel - paleontológusokkal, geológusokkal, geokémikusokkal, jövőkutatókkal - beszélgetve vérbeli nyomozóként illeszti össze a múlt kirakósának darabjait, hogy felvázolja az emberiség és a Föld lehetséges jövőjét. „Amikor a jól fésült hivatalnokok hadai leülnek a tárgyalóasztal mellé a nemzetközi klímakonferenciákon a kibocsátást, a hőmérséklet-emelkedést meg a tengerszint-emelkedést ábrázoló grafikonjaikkal, egyszerű függvényeket tanulmányoznak, amelyek ráadásul egy mesterséges dátumnál, 2100-nál véget érnek. Ha egy bizonyos mennyiséggel növeljük a szén-dioxidot - mondják a modellek -, a hőmérséklet és a tengerszint is ennek megfelelően, lineárisan emelkedik. A világ sorsa így könnyen kiszámítható költség-haszon elemzéssé válik, amelyről önelégült vezércikkeket írhatnak a közgazdászok. A kukoricaövezetek ennyi és ennyi szélességi körrel csúsznak északabbra, ennek megfelelően bizonyos országok GDP-je így és így változik, minden nagyon szabályos, mindent pontosan előre lehet jelezni. Sajnos azonban a bolygó nem ilyen elvek mentén működött a földtörténeti múltban." Peter Brannen tudományos újságíró, az Atlantic magazin munkatársa, a The New York Times, a The Washington Post, a Wired és a The Guardian elismert szerzője. Főbb érdeklődési köre a geológia, az oceanográfia, a geokronológia, a szénkörforgás és a kosárlabda. Bostonban él.

A Földünk a 4,6 milliárd éves evolúciója révén mára elképesztően gazdag élővilággal rendelkezik. Ebből adódóan rengeteg élő organizmus vesz körül bennünket a mindennapjaink során. Szinte nem is találunk olyan apró felületet a környezetünkben, melyen ne nyüzsögnének parányi lények. Azonban ezen rendkívüli változatossága ellenére az élet kifejezését kizárólag szerves alapon, biológiai vonatkozásban szoktuk használni. Sőt valójában többnyire ennek fényében döntjük el bináris igen-nem alapon, hogy miket tartunk élőnek, és miket élettelennek. A könyv szerzői viszont szakítanak ezzel a triviálisnak vélt hagyománnyal, és az észszerű szkepticizmus keretein belül felteszik a megfelelő, horizontot kiszélesítő kérdéseiket a témában. Tényleg releváns szempont a definíció felállításakor a biológiai fundamentum? Vagy ennél sokkal komplexebb és szövevényesebb, ezáltal pedig absztraktabb fogalmat takar az élet? Egyáltalán hol húzódnak az élő és az élettelen közti határok az általuk produkált jelenségek folytán, és ezen mezsgyék mennyire befolyásolják az eddigi ismereteinket? A szerzők négy különböző aspektusból is vizsgálódnak és megpróbálnak ezekre a talányokra kielégítő válaszokat találni: a mikro- és sejtbiológián, a (bio)informatikán, a neurobiológián és a fizikán át. Az említett szakterületi kvartett szemszögéből alaposan megvizsgálják és összehasonlítják az élő és más, élettelennek tűnő jelenségeket a párhuzamosság és az esetleges korreláció jegyében. A tanulmány formabontó konklúziói kissé talán szokatlannak és rebellisnek tűnhetnek, ám ezen megközelítések mindenképp logikus, következetes és hasznos innovációkat tartalmaznak.

Amikor ?az emberiség történetéről beszélünk, nagy vezetők, népvándorlások és mindent eldöntő háborúk a főszereplők. De vajon maga a Föld hogyan határozta meg sorsunkat? Hogyan alakított bennünket? Mint minden fajt, minket is a környezetünk formál. Geológiai erők segítették evolúciónkat Kelet-Afrikában, a görög demokrácia a hegyvidékek miatt fejlődött ki, és ha térképre rajzoljuk az Egyesült Államok mai pártpreferenciáit, egy ősi tenger körvonalait kapjuk. Az ember története a geológiai és földrajzi erők története a lemeztektonikától és az éghajlatváltozástól a légkör és az óceán keringéséig. Mi a kapcsolat a Himalája és a Föld pályája, valamint a Brit-szigetek kialakulása között? Lewis Dartnell professzor több milliárd évvel visszavisz minket bolygónk múltjába, és megmutatja eredettörténetünket. Amikor elérjük azt a pontot, ahol a történelem természettudománnyá válik, kibontakozik mai világunk hatalmas összefüggés-hálózata, amely segíthet megfelelni az elkövetkező kihívásoknak. Az első termesztett növényektől a mai államok alapításáig az Eredetünk megmutatja, hányféleképpen hatott a Föld az emberi civilizációk alakulására. „Dartnell története ragyogóan van végiggondolva és megírva. Kíváncsisága és lelkesedése magával ragadja az olvasót, miközben egységbe foglalva bemutatja a különböző tudományok, így a geológia, oceanográfia, meteorológia, régészet, őslénytan, politikatörténet és a földrajz által megrajzolt képet oly módon, ahogy azt Jared Diamond klasszikus könyve, a Háborúk, járványok, technikák tette.” NATURE

„A Föld belső erői sosem nyugszanak. Szünet nélkül alakítják a földfelszínt, bár a változások legtöbbje olyan lassú, hogy tudomást sem veszünk róla. Időről időre azonban bolygónk belseje látványosan adja tudtunkra, hogy talpunk alatt nem is olyan mélyen a pokol földi mása kavarog. Amikor az izzó, megolvadt kőzet a felszínre tör, nehéz nem tudomást venni a változásokról, hiszen miután maga körül mindent szétrombolt és felperzselt, lehűlve és megszilárdulva hegyeket épít fel és átalakítja a tájat. Máskor forró port és sziklákat dob az iszonyatos belső erő a magasba, gáz- és gőzfelhők törnek elő a mélyből, és parázsló hamut sodor a perzselő szélvihar.” (részlet a könyvből)

A ?"Fedezd fel a Föld kincseit!" című e-könyvsorozatunk célja, hogy érdekes, olvasmányos szövegével, látványos, színes képeivel felkeltse tizenéves olvasója érdeklődését a földrajz, az élővilág, a környezet- és természetvédelem kérdései iránt. A sorozat különlegessége, hogy kizárólag e-könyvben jelent meg – ez talán az egyetlen, az általános és középiskolás korosztály számára kiadott, e-könyv-olvasón használható ilyen témájú elektronikus kiadvány. Az e-könyvek színes képeket, ábrákat tartalmaznak, ezért bátran ajánljuk a tablet-tulajdonosoknak is. A harmadik kötet a számunkra ismerős mérsékelt éghajlati öv nagy hegyeit és vadregényes erdőségeit mutatja be. A szerző, Vojnits András zoológus, geográfus rövid, könnyen érhető fejezetekben, a tájak iránti érezhető szeretettel vezet végig a szárazföldeken. A sok színes képet alapos és tartalmas képaláírások magyarázzák. Fontos fogalmakról, eseményekről, és további érdekes adalékokról olvashatunk a dőlt betűkkel jelölt „keretes” szövegekben. Néhány fontos kifejezés, név, fogalom mellett lábjegyzet-hivatkozást lát az olvasó – ezekre „kattintva” a kislexikon odavágó szócikke jelenik meg. (A Kislexikon egyébként a tartalomjegyzékből is elérhető.) Tekintse meg a sorozat másik három kötetét is. Az első a lemeztektonikával, a földfelszín és a hegységek kialakulásával, valamint a légkör minőségét az emberi élet szempontjából leginkább meghatározó erdőségekkel, azok születésével és az esőerdőkkel foglalkozik. A második kötet a trópusi tájak izgalmas világát, a negyedik a hó és fagy uralta tajgát, tundrát és magashegységeket mutatja be érdekesen, sok képpel, és a természet elkötelezett szeretetével. Az e-könyv-sorozat kiadását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

A ?"Fedezd fel a Föld kincseit!" című e-könyvsorozatunk célja, hogy érdekes, olvasmányos szövegével, látványos, színes képeivel felkeltse tizenéves olvasója érdeklődését a földrajz, az élővilág, a környezet- és természetvédelem kérdései iránt. A sorozat különlegessége, hogy kizárólag e-könyvben jelent meg – ez talán az egyetlen, az általános és középiskolás korosztály számára kiadott, e-könyv-olvasón használható ilyen témájú elektronikus kiadvány. Az e-könyvek színes képeket, ábrákat tartalmaznak, ezért bátran ajánljuk a tablet-tulajdonosoknak is. A negyedik kötet a hó és fagy uralta tajgát, tundrát és magashegységeketa mutatja be. A szerző, Vojnits András zoológus, geográfus rövid, könnyen érhető fejezetekben, a tájak iránti érezhető szeretettel vezet végig a szárazföldeken. A sok színes képet alapos és tartalmas képaláírások magyarázzák. Fontos fogalmakról, eseményekről, és további érdekes adalékokról olvashatunk a dőlt betűkkel jelölt „keretes” szövegekben. Néhány fontos kifejezés, név, fogalom mellett lábjegyzet-hivatkozást lát az olvasó – ezekre „kattintva” a kislexikon odavágó szócikke jelenik meg. (A Kislexikon egyébként a tartalomjegyzékből is elérhető.) Tekintse meg a sorozat másik három kötetét is. Az első a lemeztektonikával, a földfelszín és a hegységek kialakulásával, valamint a légkör minőségét az emberi élet szempontjából leginkább meghatározó erdőségekkel, azok születésével és az esőerdőkkel foglalkozik. A második a trópusi tájak izgalmas világát, a harmadik a számunkra ismerős mérsékelt éghajlati öv nagy hegyeit és vadregényes erdőségeit mutatja be érdekesen, sok képpel, és a természet elkötelezett szeretetével. Az e-könyv-sorozat kiadását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.