E-knihy - Sociológia, etnológia strana 8 z 45

Biztosan ?igaz az a régi szólás, hogy "semmi sem fekete vagy fehér”? Vajon, ha a legalapvetőbb dolgokat is – mint amilyen a nemek bináris volta – megkérdőjelezzük, előrébb jutunk vagy hátrébb lépünk? Szabadabbak leszünk vagy éppen ellenkezőleg: gúzsba kötjük magunkat? A genderideológia, a nyugati világ legújabb „jómódkórja” kiterjeszti a teljes társadalomra, ezen belül annak legveszélyeztetettebb csoportjára, a gyermekekre is azt a nemi diszkomfortérzetet, amely a történelem során eleddig csupán az emberek szűk rétegét jellemezte, és elvárja, hogy mindenki tekintsen kritikusan a születési nemére, amelyet korábban adottnak vélt.A 2000-es évek óta egyre nagyobb teret hódít az az elképzelés, mely szerint a biológiai nemünk és a belső nemünk külön mozog, és éppoly gyakori, hogy nem egyezik, mint az, hogy harmóniában van egymással. Eszerint a közösségnek, a nyelvnek és a társadalmi rendszereknek ehhez a sokféleséghez kell igazodniuk. Az elmúlt tíz évben a törvényeket, az iskolai és egyetemi tanterveket, a vállalati szabályzatokat, a tudományos kutatásokat, az orvosi protokollokat, a nyelvi és a sportszabályzatokat, a kultúra és a média stílusirányzatait és irányelveit mind igyekeztek abba az irányba tolni, hogy a társadalmi nem felsőbbrendűségét hirdessék a biológiai nemmel szemben. Azokat az embereket pedig, akik próbálják felmérni a „férfi” és a „nő” újradefiniálásának hosszú távú következményeit, megszégyenítik, mert nem tartanak a progresszív áramlattal. Holott a nemi hovatartozás relativizálása és alárendelése szubjektív döntéseknek már ilyen rövid idő alatt is hatalmas károkat okozott. Mindig vannak azonban, akik hasznot húznak mások kiszolgáltatottságából – legyen az a gender iparra specializálódott, óriási profitot termelő gyógyszerlobbi és egészségügy, vagy akár a politikai hasznot kereső mozgalmak – ezért az az érdekük, hogy a lufit még nagyobbra fújják. A folyamat végén viszont ott marad a gyökérvesztett ember és a romokban heverő társadalom.

Amikor ?húsz évvel ezelőtt Marjane Satrapi nagy sikerű Persepolis képregénye, majd sokszorosan díjazott animációs filmje révén bepillantást nyerhettünk abba a kultúrsokkba, amely egy muszlim lányt ért, aki a nyolcvanas években a szabadabb élet reményében Európába menekült Iránból, még kevesen sejtették, hogy ez csupán az érem egyik oldala. Az azóta eltelt idő azonban bebizonyította, hogy a bevándorlók integrációja messze nem problémamentes, és nemcsak számukra teljesen idegen az a világ, amelybe belecsöppennek, hanem a többségi társadalom számára is hasonlóan távoliak azok a szokások, amelyeket magukkal hoznak. Ayaan Hirsi Ali, aki fiatal szomáliai muszlim nőként Hollandiába érkezve maga is megtapasztalta mindazt, amit a Persepolis Marjane-ja, ma már úgy látja, hogy a nyugati és az iszlám világ kulturálisan és értékrendjében sok tekintetben olyannyira nem összeegyeztethető, hogy Nyugat-Európa nagyvárosaiban párhuzamos társadalmak alakultak ki. Bizonyos negyedekben, kerületekben például a nők – sokszor saját jól felfogott érdekükben – eltűntek az utcákról és a közterekről, az állam pedig alig tesz valamit azért, hogy megvédje őket és azokat a jogokat, amelyeknek a nyugati kultúrában alapvetőknek kellene lenniük. A nőjogi aktivista szerző, aki 2019-ben a Mathias Corvinus Collegium meghívására hazánkban is tartott előadást a témában, több évnyi kutatómunkával feltárta az iszlám és a női jogok hanyatlása közötti összefüggés különböző aspektusait. Legújabb könyvében azokra a folyamatokra hívja fel a figyelmet, amelyek – gyakran a nyugati államok szemellenzős hozzáállásával tetézve – tovább mélyítik a szakadékot a befogadó társadalom és a bevándorló közösségek között.

„De miért viselkedik így a bántalmazó? Miért jó ez neki?” – teszik fel gyakran a kérdést a párkapcsolati erőszak áldozatai. „Hogy nem vette észre, milyen alakkal állt össze? Miért nem látja, hogy manipulálják?” – háborodnak fel a segíteni akaró rokonok és ismerősök, amikor a bántalmazott nő képtelen kilépni a kapcsolatból. „Nincsen tudatában, mit csinál. Hogyan is lehetne felelős érte?” – mentegetik a bántalmazót barátai. Lundy Bancroft könyve nemcsak ezeket a kérdéseket válaszolja meg alaposan, de megvilágítja a bántalmazó gondolkodásmód minden részletét eszközt adva ezzel mind az áldozat, mind azok kezébe, akik segíteni szeretnének. A szerző évtizedeken át vezetett terápiás csoportot bántalmazó férfiak számára, és velük szerzett tapasztalatai adják a mű alapját. Az olvasmányosan, mély együttérzéssel és sokszor humorral fűszerezett oldalakat haszonnal forgathatja mindenki, aki szeretne többet megtudni a bántalmazó indítékairól, módszereiről és arról, hogyan segíthetnek az áldozatoknak. A megjelenést a Svájci Nagykövetség támogatta.

Virginia Woolf Orlandója igazi klasszikus lett: az évszázadokon és életeken átnyúló szerelem és bodogságkeresés gondolata rabul ejtette az emberek fantáziáját. Szaszkó Gabriella ugyanezt a gondolatot járja körül új megközelítésben. Lehet, hogy egy újabb klasszikust tart a kezében az olvasó? Daniel Pollack negyvenhárom éves zongoraművész, aki hat éve, felesége halála óta nem hagyta el tóparti háza biztonságát – agorafóbiában és szorongásban szenved. Tetőtéri hangszigetelt szobájában komponál, és albumokat készít. Tinédzser fiával, Aaronnal úgy élnek együtt, mint két idegen. Minden megváltozik, amikor Danielt beválogatják egy kísérletbe. Egy új tudományos áttörés bebizonyította, hogy a lélekvándorlás létezik, és kifejlesztettek egy olyan szert, ami lehetővé teszi az utazást korábbi életekbe. Az orvostudomány így kívánja gyógyítani az előző életekből hozott traumákat. Daniel eleinte ellenáll, de mivel szeretne visszatalálni a fiához, végül úgy dönt, részt vesz a kísérletben és az ahhoz kapcsolódó terápiában. Bele is vág az életei közötti utazásokba, melyek során számos megrázó élményt kell újra megtapasztalnia, és sok titokra derül fény. Időközben megjelenik az életében a fia barátnője, Hazel, akivel kapcsolata az első pillanattól kezdve különös, és csak egyre különösebb lesz. Összekeverednek a jelen és a múlt szálai, és kétségessé válik, hogy a kísérlet végül segítségére lesz-e Danielnek, vagy végképp romba dönti az életét.

Olyan hiánypótló művet tart a kezében, amelynek küldetése, hogy eligazodást nyújtson a személy- és vagyonvédelmi tevékenység rendészetével kapcsolatos legfontosabb kérdésekben, rendkívül széles körű ismeretanyagot átfogva. Jegyzetünk megalkotásával a személy- és vagyonvédelmi tevékenység rendészetének rejtelmeibe, annak jogi és igazgatásrendészeti vonatkozású szabályozásába, a mindennapok végrehajtási gyakorlatába kívánjuk olvasóinkat bevezetni. A Rendészettudományi Szaklexikon releváns magánbiztonsági szócikkeinek ismertetését követően a tevékenység jogi alapjait tisztázzuk, majd a rendészet komplex rendszerének alapvetéseit mutatjuk be. A tananyag folytatásában már az elméleti és jogszabályi alapok ismeretében térünk rá a tevékenység igazgatásrendészeti összefüggéseire, az eljárásjogi és a rendőrhatósággal kapcsolatos kötelezettségekre, illetőleg annak ellenőrzési vonatkozásaira, majd a rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységére. A jegyzetnek további különös és egyedülálló ízt ad a fegyveres biztonsági őrségi szolgálatok sokak által csak kevéssé ismert tevékenységének bemutatása. A szerzők gyakorló igazgatásrendészeti kollégák, valamint egyetemi oktatók, elismert, tapasztalt szakemberek. A téma feldolgozása gyakorlatorientáltan történt, ezért reményeink szerint a leírtak érdemben segítséget, támogatást jelentenek a mindennapokban.

Kertész Imre művei rendkívüli módon hozzájárulnak ahhoz, hogy megértsük az érzelmi és pszichikai kitaszítottság érzését, így az irodalom és a pszichoanalízis ilyen szempontú összekapcsolása akár terápiás helyzetek megoldásában is segítheti a szakembereket. A pszichoanalízis ugyanis a kezdetektől fogva párbeszédben áll az irodalommal. Lehetséges, hogy ami az irodalomban társadalmi kitaszítottságként, gyökértelenségként kerül ábrázolásra, a filozófia szintjén pedig emberi számkivetettségként jelenik meg, voltaképpen ugyanaz: a civilizáció ára? 

A ?forradalmár, író, filozófus Guy Debord, az 1968-as párizsi diáklázadás egyik legfontosabb figurája csak 1994-ben bekövetkezett halála után emelkedett a francia kulturális élet hírességei közé. Könyve nagy feltűnést keltett már megjelenése időpontjában, 1967-ben is, jelentősége az elmúlt évtizedek alatt csak nőtt. A szerző feltételezése szerint a modern társadalom a „látvány”, azaz a „látványosság” társadalma, amely látványt az autokrata gazdasági élettel összefonódó új igazgatási és technológiai eljárások generálják. A spektákulum társadalma lenyűgöző társadalomelméleti munka, mely rávilágít az 1968-as események hátterére. Előrevetíti a mai posztindusztriális, globalizációs problémáinkat, így aktuális gondolatokkal szolgál egy sereg mai kutatási területen: a történettudománytól a kommunikációelméletig és a művészetekig. A művet szinte minden európai nyelvre lefordították. A hazai kulturális életben is egyre többen hivatkoznak Debord munkájára, anélkül azonban, hogy a hivatkozások alapja magyarul eddig hozzáférhető lett volna.

Gondolkodott ma már a nemén? Gender-esélyegyenlőség, a nemek sokfélesége – mindenki erről beszél. Húsz év alatt észrevétlenül beszivárgott az összes hierarchiaszintre ez az abszurd ideológia, és mostanra teljes a káosz. Esélyegyenlőségi megbízottak, egyházak, vállalkozások, hivatalok – mindenki tud a témáról. Genderesítjük a játszótereket, a közlekedési lámpákat, a vécéket, a tanmeneteket, a nyelvet, sőt még a Bibliát is. Egyre több polgárnak lassan kezd derengeni, hogy mindennek kétes haszna és értelme van, az adóforintokat viszont rendíthetetlenül fölemészti. Az egyetlen pozitívuma: ritkán ilyen szórakoztató egy világjobbító szándékkal föllépő ideológia! Ezért megérdemli a genderőrület, hogy annak tekintsük, ami: egy nagy komédiának. Függönyt fel!

Mitől képesek az emberek halomra gyilkolni egymást - ahogy Madách mondja, egy "i" miatt -, mitől függ, hogy a közös kultúra, a közös lakóterület vagy a közös osztályhelyzet (vagy valami más) közössége határozza meg inkább valaki identitását; mitől függ, hogy hiszünk-e a lélekben, vagy sem; hogy kiülünk-e az erkélyünkre, vagy lomokkal zsúfoljuk tele; hogy hogyan néz ki egy igazgatói iroda; hogy milyen szavakkal dicsérjük meg, s miért korholjuk gyermekeinket; miért okozhat nemzedékek közötti ütközést az asztali viselkedés; mitől függ, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítunk a szexualitásnak; hogy mikor akarunk modernizálódni, és mikor preferáljuk a múlt értékeit; hogy egyáltalán mit látunk, mit veszünk észre a világban; hogy szolgálni, leigázni vagy védeni akarjuk a természetet; hogy mit játszunk; melyik korstílus tetszik és melyik taszít; hogy mi kerül bele egy regény filmes adaptációjába...? Mindezen - egymástól igencsak különböző és különböző súlyú - jelenség az emberi lét szimbolikus vonásainak meghatározó jelentőségét tanúsítja.  Egész életünkben szimbolikus megnyilvánulások elemzésével foglalkoztunk. Ez a könyv különböző kutatásaink összefoglalása. Alapvető célunk megérteni és megértetni a világ szimbolikus megközelítésének sajátosságait, természetét és működését, s mivel a szimbólumhasználat mind a világ megismerésének, mind mások befolyásolásának igen hatékony eszköze, rendkívül fontosnak tartjuk, hogy minél több ember - lehetőleg mindenki - képes legyen tudatosan használni ezt az eszközt, s másfelől, képes legyen felismerni, amikor ezen eszköz felhasználásával mások befolyásolni próbálják. De talán a legfontosabb az, hogy a szimbolikus gondolkodás az egyik legalkalmasabb formája a különböző emberi nézőpontok szintetizálásának is, s így a versengés társadalmából a szinergia társadalmába átvezető folyamat adekvát megközelítési módja is lehet.

Sociologická expedice do nitra vlastní země Události posledních měsíců mohly v mnoha lidech zesílit pocit, že realita předstihuje možnosti fikce. Podobné pocity však nemusí být dezorientující ani nejsou důvodem k rezignaci. Společenské otřesy totiž přinášejí také nové pohledy na to, co se nám dosud jevilo jako samozřejmé. Kniha Neznámá společnost od sociologa Pavla Pospěcha tyto perspektivy otevírá a ukazuje, jak je můžeme využít. Vychází ze sociologických průzkumů, historických studií i filozofie, především se však nebojí klást si zdánlivě banální otázky a hledat na ně odpovědi na nečekaných místech. Proč má tolik lidí vlastní bazén? Proč si pořád opakujeme vtipy o frontách na banány? Proč je pro nás tak důležité být přirození a sami sebou? V Neznámé společnosti se čtenář stane profesionálním cizincem ve vlastní zemi. Najednou se i skutečnosti, které doposud dávaly smysl a působily nesporně, začnou zdát podezřelé — a naopak, zdánlivé historické nahodilosti a anomálie náhle začínají dávat smysl.

Hoaxy, dezinformácie a informačný chaos sú súčasťou našich životov. Počas pandémie Covid-19 ich vplyv ešte vzrástol a stal sa tak ešte nebezpečnejší. Skupina lekárov a ďalších odborníkov bojujúcich proti hoaxom a nezmyslom v medicíne, známa ako Lovci šarlatánov, spolu s autormi z oblasti sociálnych a ekonomických vied v tejto knihe poukazujú na najrozšírenejšie z nich. Rozoberajú najpopulárnejšie témy, ktoré sa stali zároveň najčastejším terčom dezinformácií. Približujú metódy liečby a prevencie COVID-19, podrobne rozoberajú tému očkovania a vývoj vakcín. V textoch upozorňujú na chyby a prešľapy autorít a politikov, mapujú tiež situáciu v okolitých krajinách a vo svete. Aká bola cesta vírusu a ako sa vyvíjala pandémia? Ako sa jej vplyvom zmenili naše životy, pracovné a spotrebiteľské zvyklosti i celá spoločnosť? Ktorým ekonomickým oblastiam ukázala nový smer? Potrebujeme poznať odpovede na tieto otázky, aby sme boli na podobné situácie lepšie pripravení. Aj to je cieľom tejto publikácie. Autorský tím: Roland Oravský (zostavovateľ) – lekár / internista Jana Fialová Kučerová - molekulárna biologička Ondřej Holý - epidemiológ Robert Chovanculiak – ekonóm / analytik Ivana Jochmanová – lekárka / internistka a endokrinologička Markéta Kolečková – lekárka / patologička Tomáš Kriššák – expert na sociálne siete Michal Křupka – imunológ Grigorij Mesežnikov - politológ Martin Miko – lekár / kardiológ Ján Šoltés – lekár / kardioanesteziológ a intenzivista Richard Turcsányi – politológ / expert na Čínu

Autorka ve své původně disertační práci řeší otázky sociálního zabezpečení v období Protektorátu Čechy a Morava. V analytických kapitolách zkoumá, jak Heydrichova politika „cukru a biče“ ovlivňovala distribucí důchodů a přídavků, jakým způsobem zasáhla dostupnost sociální a zdravotní péče, resp. fungování sociálního pojištění obyvatelstva v okupovaném prostoru Čech a Moravy. Na pozadí vzestupu českého a německého nacionalismu a formování se nové české státní ideologie ve 30. a 40. letech 20. století se rovněž zabývá systémem, institucemi a nástroji, které vytvářely sociálně ochranný rámec péče o české a německé obyvatelstvo v protektorátu. Na příkladech politiky práce, zdraví a rodiny definuje dva základní znaky státního sociálního systému v protektorátu: princip rasismu a princip segregace péče podle národní příslušnosti. Dané téma pak Šustrová zasazuje do širší problematiky kolaborace, legitimity režimu a české národní ideologie. Kniha vychází ve spolupráci s Masarykovým ústavem a Archivem AV ČR, v. v. i.

Předmětem publikace Pravěké umění: Evoluce člověka a kultury je zrození lidské kreativity v kontextu evoluce lidstva. Zvláštní pozornost je věnována vývoji, popisu a interpretaci pravěkého umění. V první části knihy je předložen model antropogeneze a evoluce člověka s důrazem na vznik a migraci anatomicky moderních lidí (Homo sapiens). V ohnisku teoretické analýzy se také ocitá každodenní život pravěkých lovců a sběračů, vývojové proměny paleolitické industrie i způsoby využívání jeskyní a převisů. V souvislosti s genezí lidské tvořivosti je dále analyzován a interpretován fenomén protoumění: neutilitární artefakty, které byly vytvořeny již v období starého a středního paleolitu. Kniha se rovněž pokouší objasnit smysl a význam pravěkých výtvarných artefaktů prostřednictvím teorií a hypotéz o původu lidské tvořivosti a umění. Druhá část publikace představuje konkrétní umělecké projevy v obdobích mladého paleolitu (aurignacien, gravettien, solutréen a magdalénien) včetně materiální technologie. Mobilní a parietální umění jsou systematicky a chronologicky kategorizována, popsána a interpretována v kontextu jejich objevu i aktuálních poznatků.

Oblíbené motto „řídit stát jako firmu“, které do české politiky přinesl fenomén Andreje Babiše, definuje změny, jimiž česká společnost prošla mezi lety 2013–2021. Populismus kombinován s politikou nenávisti přinesl na pozadí ekonomické konjunktury Andreji Babišovi nebývalou popularitu. Společnost zas nebývale rozdělil a přinesl řadu nevratných změn. Titul Můj stát, moje firma odhaluje skutečnou výši dotací, které pobírají firmy, jejichž konečným uživatelem výhod je Andrej Babiš, jejich neobvyklý úspěch v získávání veřejných zakázek či to, jak podnikatelské impérium oligarchy po jeho vstupu do politiky vzkvétalo. Kniha se věnuje také otázce konfliktu zájmů a stavu, kdy veřejné peníze slouží zájmům velkopodnikatelů. Osobitě sleduje zneužívání politicky získaných pravomocí či pokřivení konkurenčního boje a trhu jako takového. Každému čtenáři také lidsky vysvětlí, jak na tento stav doplácí život běžného občana. Pokud je náhod příliš mnoho, nejde o náhodu. A tou, zdá se, nebyl ani průnik oligarchy Babiše do české politiky. Ideálním načasováním dosáhl toho, co se žádnému jinému velkopodnikateli nepodařilo. Česko řídil jako firmu. Svou firmu.

Miroslav Karas působil v Rusku jako zahraniční reportér České televize a stal se svědkem mnoha zásadních momentů moderní ruské historie. Přinášel reportáže z dění v Donbasu i na Krymu, informoval o soudu s pilotkou Savčenkovou, zblízka sledoval Vladimira Putina a z první ruky zažil Olympijské hry v Soči. Jaké to je být novinářem v zemi, která svobodě slova příliš nepřeje? Sbírka barvitých zážitků i příběhů místních obyvatel vás vtáhne přímo do centra dění. „Rusko, to není jen tak. Největší země světa zdaleka není jen Moskva a Pitěr a pohybovat se v ní napříč jedenácti časovými zónami vyžaduje svatou trojici cestovatele: odolnost, zkušenosti a smysl pro humor. Mirek Karas, jeden z nejzkušenějších českých novinářů dneška, jimi oplývá. Bohatě. A že je v Rusku a vlastně v celém regionu někdejšího Sovětského svazu za léta své bohaté reportérské kariéry potřeboval. Tohle vyprávění je jako jízda na pořádné horské dráze.“ – Jakub Szántó, novinář a zahraniční reportér

Kniha českému čtenáři zprostředkovává původní historický pramen „Učené a pravdivé vyprávění o některých změnách, jež se v nedávných letech udály v Moskevském velkoknížectví“, napsaný švédským vyslancem na moskevském dvoře a poprvé vydaný tiskem ve Stockholmu roku 1608. Autor ve své diplomatické zprávě barvitě líčí politickou krizi v moskevské říši, tragické události smuty a intriky kolem následnictví na carském trůnu, jejichž očitým svědkem se stal. Popisuje také předcházející události, jež interpretuje v souladu s územní i konfesní politikou Švédského království. Kniha vedle překladu švédského originálu do češtiny obsahuje též doprovodnou filologickou a historiografickou studii, zasazující autorovo dílo do kontextu švédské literatury i politických souvislostí na přelomu 16. a 17. století. Díky širokým interpretačním možnostem představuje vhodný materiál pro studium filologických i historických oborů.

Monografie se věnuje úvahám francouzského historika a teoretika literatury Louise Cazamiana, které jsou věnovány povaze humoru. Představuje návaznost těchto úvah na Bergsonovu teorii komična jako kontrastu mezi životem a automatismem i na Bergsonovy poznámky věnované humoru jako zvláštnímu typu komické transpozice jazyka. Zároveň však monografie vyzdvihuje, že Cazamian dospívá k vytvoření svébytné teorie. Cazamian hovoří o humoru jako o výtvoru, který je komický a zároveň umělecký. Zatímco umělecký statut humoru vyplývá z toho, že v humoru je vyzdvižena mnohotvárnost skutečnosti, jeho komičnost je výsměchem neschopnosti takový charakter skutečnosti respektovat.

Monografie se zabývá dialekty v evropské portugalštině a přináší výzkum diatopických variant verbální flexe na území kontinentálního Portugalska. Vychází z korpusu sestaveného z dialektologických dizertačních prací a dialektologických dotazníků Manuela de Paiva Boléa a Luíse F. L. Cintry, ve kterém tyto varianty identifikuje, následně popisuje jejich historický vývoj a pak je lokalizuje s cílem odhalit jejich příslušnost k severním či jižním portugalským dialektům. V závěru je systematizuje podle jejich charakteru na jevy rázu fonetického, morfologického či morfonologického.

Sociální služby pro občany se zdravotním postižením prošly v průběhu času, zejména v posledních dvou desetiletích, podstatnými proměnami. Tato kniha se věnuje některým z těchto trendů, a to především v souvislosti s vazbou mezi životní situací a podporou dostupnou v různých zemích. Zabývá se faktory, které k těmto změnám přispěly. Nedostatek dostupného a vhodného bydlení je sice pro život v běžném prostředí překážkou, ale pro mnoho lidí se zdravotním postižením je to pouze jedna z mnoha částí pomyslné skládačky. Tato kniha se věnuje i dalším aspektům toho, co je zapotřebí k uskutečnění faktické pozitivní změny v životě lidí se zdravotním postižením.