Katedrális az örök télnek

O knihe: "Aki egy nehezen feledhető, vízzel telt üvegfigurák koreográfiáját idéző vers élményével szeretne gazdagodni, lapozza fel e kötetben a Majorana vallja című költeményt:

Végül is nem szerettem,

ez volt a tévedés.

Kit a legjobban szerettem,

szívemben ő a kés.

Kit a legjobban szerettem,

színt a színre hogyha tettem,

tarkább lett a kérkedés.

Rőt vitorla azúr égen,

vízen súlytalan hajó,

csillámlás a nyári éjben,

veled együtt volna jó.

Nézlek, ámde mégsem látlak,

megvakít a szenvedély,

ám a sorsom egyre áltat.

Milyen nagyon kellenél.

Már rég írtak magyarul ilyen egyszerű, ösztönös, áttetsző, szinte szellem-kezek által papírra vetett dalt. Mert dal ez, csak a költő nem jegyezte le hozzá a dallamot és a hangszert, amely a tenort kísérné. " (Szőcs Géza)