Magda Szabó

A Mózes egy, huszonkettő Ábrahám és Izsák ószövetségi történetének modern feldolgozása. Az Ábrahámok a Horthy-kort, a második világháborút, a Rákosi-érát megélt és megszenvedett "rettenetes" szülők, nagyszülők. Az Izsákok lázadó fiatalok, akik nem kíváncsiak felmenőik múltjára, akart-akaratlan áldozatvállalásukra, szenvedéseikre, beteljesületlen szerelmeikre-vágyaikra, elrontott életükre. Nem hajlandók áldozatot hozni istenekért-eszmékért, a maguk útját akarják járni. Egy "szigetre" vágynak, távol a vénektől, ahol együtt és maguk lehetnek. Gál Hugi és Ádám, Bartos Márta és Gyuri - a két testvérpár - csontkockán dobják ki, melyik lánynak kell teherbe esnie a "nemzet mártírjának" fiától, a naivnak és jámbornak tűnő Miklóstól. Mert ő bizonyára kap majd egy lakást az anyjától nászajándékul. A játék azonban komolyra fordul: Hugi beleszeret Miklósba, és elhatározza: új életet kezd vele. Vajon Miklós is így akarja?

Hogyan lesz egy városból irodalom? Szabó Magda Debrecene nem pusztán szülőváros, hanem az emlékezés és a képzelet közös tere, az elvesztett és újraalkotott világ, ahol a történetek megszületnek, és ahol a későbbi regényalakok járnak-kelnek. E kötet írásai az írónő személyes világába vezetnek: a debreceni Nagytemplom árnyékába, a Dóczi Református Leánynevelő Intézet falai közé, ami ma már mindenkinek ismerős az Abigélből, a tanárok és diáktársak közé, akikből később regényalakok lettek, és bepillantást enged abba a folyamatba, amelynek során az élet irodalommá formálódik: megszületik egy-egy mű, és a valódi alakok regényhősökké válnak. A szövegek ily módon nemcsak egy város emlékezetét rajzolják meg, hanem az író és modelljei közötti viszonyt is megmutatják, és feltárják az alkotás folyamatát, az átélt tapasztalat és a megírt történet közötti kapcsolatot. Eközben elmerülhetünk Szabó Magda varázslatos írói és személyes világában is, és közelebb kerülhetünk ahhoz, ahogy az írónő a saját műveiről gondolkodott.

A young writer employs a housekeeper - and slowly finds herself the sole keeper of the older woman's sercrets. Magda is a writer, Emerence her housekeeper. Magda is new to their quiet Hungarian town, while Emerence, fierce and enigmatic, knows and is known by all. Though Emerence enters Magda's home whenever she pleases, the door to Emerence's own strange abode remains barred. Still, somehow, over the course of twenty years, an intimate trust is built between the two, rich with shared confidences. Yet when this trust is betrayed one dark afternoon, the pair's complex relationship will be left forever altered, and Magda will find herself haunted until the end of her days. For not all doors are made to be opened.

Meghökkentően sok csillogó alkalmi ruha, hímzett papucs, finom kalap, kincseket rejtő ékszeres és piperés ládikák kerültek elő, amikor a debreceni emlékházban a kurátorok Szabó Magda személyes tárgyait rendezték. Nincs új a nap alatt: a nő tetszeni vágyik, és bár az írónő prózájának egyik alapgondolata, hogy a túlzásba vitt testi szépség helyett a lélek ápolására kell gondot fordítani, ezek a tárgyak arról tanúskodnak, hogy tulajdonosuk a női szépségre, a stílusos megjelenésre éppoly érzékeny volt, mint a lélek finom rezdüléseire. Ezt bizonyítja kötetünk is, amelyben az írónő kiadatlan és kevésbé ismert írásaiból válogattunk olyan önéletrajz- és regényrészleteket, novellákat és esszéket, amelyek valamilyen módon mind a női szépséget állítják a középpontba. Megtaláljuk benne Szabó Magda doktori értekezésének rövidített változatát is a római szépségápolásról, amelyben a szépítkezés története, egy-egy különleges kenőcs elkészítési módja mellett a szerző arra is kíváncsi volt, hogy a túlzásba vitt szépségápolás és ezzel együtt az emberi hiúság milyen viszonyban áll egy birodalom bukásával... E különleges válogatás tükrében az írónő személyiségének eddig talán kevésbé ismert oldalát ismerhetjük meg, és megint közelebb kerülünk ahhoz, "ami voltam, vagy amit teremtettem".

Szabó Magda elmúlt nyolcvanéves, amikor lánytestvére született: írt magának egyet. Mert bár a Für Elise önéletrajzi ihletésű mű, a regénybeli fogadott testvér, Bogdán Cecília korábban ismeretlen volt az olvasók előtt. Cili trianoni árva, Zentáról származik, árvaházból kerül Debrecenbe négyévesen. Ő a bájos, szeretni való szőke gyermek, akit minden bajtól óvnak, dédelgetnek ismerősök, ismeretlenek egyaránt. Ígéretes énekesi karrier előtt áll, várja Olaszországban az ünnepelt karmester férjjelölt, és a nagy lehetőség, a Scala. Cili mégis szomorúan megy férjhez. Magdolna okos, művelt már kisgyerekkorában is. Esti meseként bibliai történeteket hallgat, s még iskolába sem jár, már latinul veszekszik nagybátyjával. Szülei nem korlátozzák, nem nevelik, csak "civilizálják". Nyelveket tanul, képzelete szárnyal: "olyan szabálytalan voltam, mint maga a szabálytalanság". Szerencsére mindig akad, aki egyengeti útját, mert látja benne a tehetséget, a későbbi sikeres írót. A pár soros szöveg végül sosem születik meg Beethoven dallamára. De megszületik a két testvér befejezetlen története, melyben életüknek és Cili korai halálának sok részlete mégis homályban marad. Ennek oka lehet az is, hogy Szabó Magda Magdaléna címmel a regény folytatását tervezte. A Jaffa Kiadó a szöveggondozáson túl új arculattal, rövid jegyzetekkel, és új, minden korosztály számára jól befogadható külsővel igyekszik segíteni abban, hogy Szabó Magda művei kultúrtörténeti rangjuknak és töretlen népszerűségüknek megfelelő helyre kerülhessenek.

Gyerekek és idősek: emberek útjuk kezdetén és végén. Emberek, akikről az út közepén járók, a szüntelenül dolguk után futók gyakran alig vesznek tudomást. Akik szeretetre és törődésre vágynak, de nemegyszer hiába - ők Szabó Magda első novelláskötetének főszereplői. Akik olyan szerényen élnek, akiknek még az elmúlása is olyan tapintatos, hogy csak a hiányukból derül ki: nélkülük az élet kizökken medréből, sőt megáll. Akik még nem bizonyíthattak, és nincs is módjuk bizonyítani. És a többiek, akik mindezt csak akkor veszik észre, amikor már késő. Mi, olvasók elszorult torokkal döbbenünk rá, hogy valamennyien úgy cselekedtek, ahogy cselekedhettek, legjobb tudásuk és szándékuk szerint, hiszen ahány élet, annyiféle igazság. Kevés könyv mesél oly érzékletesen és hátborzongatóan, mégis meghatóan és elgondolkodtatóan eszmélésről-elmúlásról, mint az Alvók futása.

1935 nyarán egy tizenhét éves lány száll le a vonatról a bécsi Westbahnhofon. A fiatal Szabó Magda, aki eddig jóformán csak a szülővárosát, Debrecent ismerte, ezen a napon lép ki, vagy inkább be a nagyvilágba. Bécs, a "mágikus város" egy életre rabul ejti. Ám egy másik szerelem is vár rá itt, és hosszú jegyesség egy fiatal osztrák vegyésszel, Gerharddal. Erről a két szerelemről és a "mindig megújuló, megölhetetlen, visszahozhatatlan, de elfelejthetetlen, tündökletes ifjúságról" szólt volna eredetileg a Für Elise című regény, amelyben azonban végül élete debreceni fejezetét írta meg Szabó Magda. A folytatás - bár az írónő ígérte, és nagyon sokan várták - már nem készült el. A Magdaléna ennek a másik Für Elise-könyvnek a nyomába ered, titkait találgatja, mozaikdarabkáit kutatja. Fellelt regénytöredékekből, a hagyatékból nemrég előkerül tnémet nyelvű és most lefordított levelekből, egy mindeddig kéziratban lappangó elbeszélésből bomlik ki a történet, a közelgő háború árnyékában megélt és mégis csodálatos, négy önfeledt és szabad szerelmes nyár krónikája. Ezt egészíti ki és színesíti Kabdebó Lóránt interjúja, amelyben Szabó Magda élete bécsi korszakát idézi fel, Murber Ibolya Bécsről szóló történelmi-kultúrtörténeti tanulmánya, Karafiáth Orsolya e kötetbe írt novellája és az írónő fényképalbumából való néhány korabeli felvétel. A megkapó történet főhőse Magdaléna, azaz maga a fiatal Szabó Magda, és osztrák vőlegénye, mellékszereplői az írónő "bécsi családjának" tagjai, barátok, ismerősök, a díszletet pedig a szeretett város, a második otthon, Bécs utcái, kastélyai, parkjai, szobrai alkotják. Már csak az olvasón múlik, hogy mindebből milyen regény születik - a képzeletében.

A freskó a tarbai református pap vén mindenese, Anzsu házában rejtőzik egy lenvászon lepedő alatt a falon. A családját festette meg annak idején rajta Annuska, az esperes lánya. Alakjai a szemünk láttára elevenednek meg. A papné temetésére gyűlnek össze a család tagjai, hazatér Annuska is, aki megszökött a szülői házból, hogy festő lehessen. Megkeseredett apja egyik kezében a Bibliával, a másikban nadrágszíjjal nevelte gyerekeit. A tékozló lány visszatérése felbolydítja a várost és a családot, melynek tagjai magányban, szeretetlenül élnek. Annuska megjelenése arra készteti őket, hogy számot vessenek önmagukkal. A reggeli és esti harangszó között eltelő tizenhárom órában elevenek és holtak hazugságai, álszentsége, képmutatása és önzése kerül mérlegre. Ám előbb vagy utóbb mindenkiről lehull az álarc.

Úgy szerettelek, ahogy nem tudok és nem is akarok szeretni többé, kritikátlanul. Mindig én voltam a tiéd és nem te az enyém, akkor is távol tőlem, mikor a karomban voltál... Szőcs Iza okos, modern nő, lelkiismeretes orvos - és odaadó gyermek. Mindent megad özvegyen maradt anyjának, felköltözteti Budapestre, ahol kényelmes élet várja Szőcsnét. Csak azt nem adja, amire anyjának a legnagyobb szüksége volna: önmagát. Nem látja, hogy anyagi javakkal nem lehet kiváltani a törődést, és nem érti, hogy a gondoskodásnak az is része, ha hagyjuk, hogy a másik gondoskodjon rólunk. Férje sírkövét felállítandó Szőcsné hazatér a városba, ahol egész életét leélte. Egy ködös, őszi estén sétára indul fiatalkori találkáik színhelyére, s a feltétel nélküli szeretet, amely Izából olyannyira hiányzik, végre megmutatja neki az utat. A Pilátus egy anya története, aki le akarja venni lánya válláról a kellemetlen terhet, amelyet ő maga jelent.

Most minden rossz olyan messzi van, olyan végtelenül messzi! "Valamikor csak ide vágytál! - mondja az emlék. - Nagyon fiatal voltál, dacos és boldogtalan, mert nem jöhettél, pedig talán hiába is jöttél volna, túl fiatal voltál, minden érdekelt volna, nem a lényeg. Még nem késő. Semmi se késő. Tanuld meg, hogy amíg élsz, addig nem késő semmi..." Svédország, Göteborg, fenyőillatú Skandinávia. Az első állomása egy hosszú utazásnak, amely fél Európán át északról délre vezeti Szabó Magdát a vizek - folyók, tengerek - mentén. A Temze két oldalán az ezerszínű London, ahol hiába keresi kedvenc olvasmányai keménykalapos, esernyős figuráit, itt "senki és semmi nem angolos". A felékszerezett Szajna, ez a csupa szenvedély folyó, éppúgy nem hasonlít semmi máshoz, mint a partján Párizs. Aztán Frankfurt következik a Majna és Rajna ölelésében, majd a Moszkva folyó és Janus-arcú városa, a Néva mellett pedig Észak Velencéje. A szeszélyesen kanyargó Tiberis mentén, a Forum Romanum kövei között már az egykori latin szakos egyetemista kószál, aki eljött, hogy meggyőződjön róla, valóban létezik mindaz a csoda, amit a könyvekből ismer. És a csodák nem érnek véget Rómában, mert ott van még Firenze, "a csupa híd, hal- meg vízszag" Velence, Nápoly... A Hullámok kergetésében, amely egyszerre napló és útirajz, esszé és riport, az emlékezetben rögzült pillanatfelvételek, mint egy varázslatos kaleidoszkópban, tájakat, embereket, történéseket, hangulatokat villantanak elénk. Csak olyan szertelen-korlátlan írói képzelet és tehetség kell hozzá, mint amilyen Szabó Magdáé, és két csonka oszlopból felépül a hajdani palota, éjjel megszólalnak a szobrok és a szökőkutak. És hívnak minket, olvasókat, induljunk mi is, fedezzük fel a közel s távol megannyi csodáját.

Egy gazdag nyugat-európai ország diplomatáját hazarendelik állomáshelyéről, egy kicsi és ezerszer megalázott-kifosztott kelet-európai országból. Otthon fegyelmi bizottság elé kell állnia botrányos viselkedése miatt: a szeretett nő védelmére kelve megvert egy újságírót. Vajon mi késztette erre az érthetetlen indulatkitörésre Rolandot, egy nemzedékeken át feddhetetlenül szolgáló diplomatacsalád legifjabb tagját? Akit arra idomítottak, hogy csak szemlélője legyen a világnak, az életnek - a saját életének is. Ám történhetnek olyan események, amelyek a szemlélőket is kibillentik egyensúlyukból, és érző, társra vágyó emberekké változtatják. Roland Annára vágyik, a tehetséges ötvösművészre. Könnyű, nyugodt álmot akar, amit csak a nő adhat meg neki. De Anna világa is kettéhasadt, amikor a Nyugat védett biztonságából haza kellett térnie oda, ahol akár börtönbe vethetik vagy ki is végezhetik a polgárokat. Ő rajta ki segít? Két történet, két világ, az igazság két fele kerül mérlegre, hogy a vád és a védelem elhangzása után kimondassék az ítélet. Ám a kérdés továbbra is kérdés marad. Összeférhet-e a két világ? Szerethetik-e egymást azok, akik nem tartoznak össze, mert a sors, a történelem áthidalhatatlan szakadékot vájt közéjük? A szemlélők a szeretet regénye. A férfi és nő közti szerelemé, a felebaráti szereteté, a hazaszereteté. Mindenfajta lehetséges és lehetetlen szereteté.

Az Ókút az elsüllyedt, de soha el nem temetett gyermekkor könyve. A titokzatos ókút a Szabó család debreceni otthonának udvarán állt, és a kis Magdának a közelébe sem volt szabad mennie. Szabó Magda felnőttként alászáll emlékei ókútjába, hogy páratlan érzékletességgel idézze meg gyermekkora színtereit, keltse új életre szereplőit, legfőképpen szüleit. "Két tündér gyermeke voltam" - mondta egyszer. Tündérvilágban élt, ahol játék, varázslat, látomás és valóság keveredett, s ami egyszerre volt meghitten ismerős és csupa rejtély, hétköznapi és kiismerhetetlen, boldogító és félelmetes. Itt mindenki regényhősként járt-kelt, a boltjában kuksoló ékszerészt rejtélyes bánat gyötörte, a koldus elátkozott királyfi volt, a fák lombkoronája égig ért. Az Ókút az életről szól: állatokról és képekről, hitről és művészetről, háborúról és hazáról, szerelemről és halálról. A megejtő bájjal és humorral átszőtt történetekből egy titokzatos és csodálatos múlt sokszínű, eleven képe áll össze, ami egyben kulcs is Szabó Magda életének és művészetének megértéséhez.

A Liber Mortist férje, szerelme, írótársa halála után három hónappal, 1982. május 25-én kezdte írni Szabó Magda, és 1990. február 27-én tette ki a pontot az utolsó mondat végére. Az írás a gyászmunka része, az életben maradás eszköze volt számára, csak így dolgozhatta fel a feldolgozhatatlant. A regény gyötrelmes, megrendítő belső monológ és képzeletbeli párbeszéd Szobotka Tiborral, hiszen Szabó Magda hitt az e világ és a túlvilág közti átjárásban. Harmincnégy együtt töltött, minden megpróbáltatása és viszontagsága ellenére gyönyörű évet idéz fel, ezt siratja, ezt könyörgi vissza. Képtelen megbékélni azzal, hogy mindez egyszer s mindenkorra véget ért. Írásainak minden szavából, sorából süt a fájdalom, az eltűnt idő nyomába eredve, napról napra szakadatlan, engesztelhetetlen harcot vívva az elmúlással. S közben lelkifurdalás gyötri, önvád marcangolja: vajon méltó társa volt-e imádott férjének, vajon mindent megtett-e azért, hogy Szobotka kibontakoztathassa alkotói tehetségét, és írói sikereket érhessen el? Most szeretné jóvátenni vétkét, ha volt, és ez az egyedüli indok a folytatásra, a tovább élésre. Neki még feladata van: gondoznia kell férje életművét, és elérnie, hogy Szobotka Tibor elfoglalhassa végre méltó helyét a magyar irodalomban. A Liber Mortis, azaz a Halál könyve így válik egy mindent lebíró, síron túli, már-már mitológiai szerelem könyvévé, míg a halottas könyvből szerelmes könyv lesz, hiszen "mindenkinek csak egyvalaki jut, akinek a nevét elkiálthatja a halál pillanatában..."

Graff Angéla és Encsy Eszter élete és sorsa oly szorosan tartozik össze, akár a nappal és az éjszaka - s ők ketten éppen ennyire ellentétei is egymásnak. Komor korban töltik együtt gyermekéveiket, amelynek sötétségéről Angéla mit sem tud, s amely örökre feketére festi Eszter lelkét. Angéla gondtalan áhítattal mosolyog a hajnali fénybe, miközben széthulló családja életük romjait menekíti, Eszter pedig tehetetlen irigységgel zokog, amiért nem láthatja szenvedni ezt az ártatlan angyalt. Évekkel később találkoznak ismét, a kapocs kettejük között egy férfi - férj és szerető. Eszter ünnepelt színésznő, mégis boldogtalan: a lelkében izzó démoni gyűlölet lassan elpusztít mindent, ami boldoggá tehetné. Angéla örök gyermek, fogalma sincs a körülötte munkáló gyilkos indulatokról, emésztő szenvedélyekről. Nem sejti, hogy akiket a legjobban szeret, háta mögött megcsalják, élete fölforgatására készülnek. Az őz egy szerelmi háromszög és egy élethosszig tartó, engesztelhetetlen bosszú kegyetlen története. Szabó Magda magával ragadó, kíméletlen regénye méltán tette egy csapásra híressé és elismertté szerzőjét: több mint húsz nyelvre fordították le, és máig sem veszített elementáris erejéből.

Álmában nem, de életében egyszer kinyílik az ajtó az írónő előtt. Szeredás Emerenc ajtaja, amely mások számára örökre zárva marad. A megingathatatlan jellemű, erkölcséhez és hiedelmeihez tántoríthatatlanul ragaszkodó asszony házvezetőnőnek áll az írónőhöz, ám első perctől nyilvánvaló, hogy ő diktál. Gazdája megmérettetik, és nem találtatván könnyűnek, Emerenc nem csupán otthona, hanem lelke ajtaját is megnyitja előtte, ha csak résnyire is. Így sejlik fel Magyarország huszadik századi történelmének kulisszái előtt egy magára maradt nő tragikus, fordulatos sorsa. Vajon mit őrizget az idős asszony a hét lakatra zárt ajtó mögött? A regény a ki- és bezártság, a születés és a halál ősi jelképe. Állandó kettősség jellemzi a két főhős áhítatosan odaadó, máskor szinte gyűlölködő kapcsolatát is. A szeretet kapujában állnak. Sikerülhet-e végül beljebb vagy elengedni egymást? Az ajtó Szabó Magda talán legismertebb regénye: Szabó István forgatott belőle filmet, és 2015-ben felkerült a The New York Times sikerlistájára.

A mitológiabeli Danaosz király leányai a nászéjszakájukon meggyilkolják férjüket, akikhez akaratuk ellenére kényszerítették hozzá őket. A Danaidáknak büntetésből az idők végezetéig lyukas hordóba kell vizet merniük az alvilágban. Vajon kit ölt meg Csándy Katalin könyvtáros? Súlyos bűnt kellett elkövetnie, mert mintha átok ülne rajta. Bármibe fog, az kudarcra van ítélve, bárkit szeret, azt előbb-utóbb elveszti. Talán azért bűnhődik, mert kamaszkorában imádott féltestvére, Dániel kedvéért elárulta az apját? Vagy mert önző férje, Elek miatt cserben hagyta Nórát, főnökét a könyvtárban? Netán egy szégyenteljesnek megélt szerelmi viszony miatt sújt le rá az istenek haragja? Pedig Katalin lelkiismeretes, jó szándékú, tisztességes. Ám hasztalan igyekszik, nem találja helyét a világban. Nem is találhatja, mert valójában a világtól elzárkózva él, csak önmagára és legszűkebb környezetére figyel, beleveszve a mindennapok kicsinyes gondjaiba. Élete úgy folyik ki az ujjai közül, mint lyukas hordóból a víz. Csándy Katalin önmagát öli meg, apránként, nap mint nap, amikor kiengedi kezéből saját sorsa irányítását. Szabó Magda lenyűgöző lélektani pontossággal és érzékletességgel megírt fejlődésregénye figyelmeztetés mindazoknak, akik kényelmességből, nemtörődömségből, gyengeségből semmit sem tesznek önmagukért és a világért.