Magda Szabó strana 3 z 5

"Szabó Magda édesapja halála után örökségként Szabó Elek legértékesebb kincsét, svájci szerszámosládáját és a fiókjában talált rézsípot meg cirmos üveggolyót vitte magával Budapestre. Ha a golyót a fénybe tartotta, mindig más színnel ragyogott fel. Mint a cirmos üveggolyó, olyan ez az eddig napi- és hetilapokban, folyóiratokban rejtőzködő, kötetben még soha meg jelent írásokat tartalmazó könyv. Sokszínű. Novellák, tárcák, vallomások, interjúk, levelek, versek – megannyi műfaj, megannyi téma és forma. Hol szikár és mégis torokszorítóan drámai, hol megkapóan lírai novelláiban a sorsfordító pillanatot ragadja meg, amikor valakinek az élete más irányt vesz. Az eszmélés pillanatát, amikor megszólal az a bizonyos belső hang. Pontosan dokumentált, tárgyszerű vagy éppen játékos, humoros tárcáiban, amelyek új minőséget hoznak a műfajba, „utazik”. Utazik a hazában, Magyarországon, és utazik az emberi lélek mélyére, amelynek oly kiváló ismerője. Új helyeket, tájakat, városokat fedez fel. És persze embereket, ismeretleneket, akiknek a titkát kutatja. Varázslatos gyerekkorát, mozgalmas életének és pályájának fontos állomásait felidézve váratlan őszinteséggel saját magáról vall, önnön titkait tárja az olvasó elé az interjúkban és vallomásokban. 1938 és 1942 között született verseiből egy, társát és útját kereső, „ezüst sikert álmodó”, „arany csodára váró” érzékeny, fiatal nő bonyolult érzésvilága bontakozik ki. A neki és az általa írt levelek pedig magánéletéről adnak hírt, ahol „rossz meg jó vegyesen” fordul elő. Az Urbán László összeállította Nekem a titok kell című kötet az újdonság és meglepetés erejével hat, még közelebb hozva az olvasóhoz Szabót Magdát, az embert és az írót."

A gyerekversek játékos rímei a legkisebbekhez szólnak. 12 oldalas színes lapozó Kállai Nagy Krisztina illusztrációival

Vonalas irka, rajta a cím: Nyusziék I. Ilyen közönséges iskolai füzetekbe írta Szabó Magda 1950 és 1958 között most felfedezett és még soha nem publikált naplóit, férje, Szobotka Tibor és önmaga számára, hogy ne felejtse el napjaikat, az együtt töltött boldog pillanatokat: ,,Mindennap írnom kellene ebbe a füzetbe, rögzítenem a mosolyodat, a szádat, szavaid, az ölelésedet." Egy saját maguk által saját maguknak alkotott, külön és különös világot zár be a naplók lapjaiba, amelynek ők ketten az egyedüli lakói. Ebben a világban önfeledt játékokat lehet játszani, kitalált nyelven lehet beszélni, és a másik nélkül elképzelhetetlen a létezés. Két, az életben és az alkotásban egyformán szenvedélyes ember szerelmének a története bontakozik ki az olvasó előtt, és ez a szerelem az idő múltával nemhogy lanyhulna, de egyre szenvedélyesebbé válik, valóságos morfium lesz számukra. Az ötvenes évek gyötrelmes valósága, az állástalanság, a pénztelenség, a kilátástalanság, a szüntelen megaláztatások és csalódások elől egymás karjába, ölelésébe menekülnek, az este, az éjszaka hozza el számukra az enyhülést, a feloldozást és feloldódást. A Naplókban nem az író, hanem a nő, a feleség, a szerető vall legrejtettebb magánéletükről, már-már szemérmetlenül őszinte és megrendítő kitárulkozással.

Gina, a regény hősnője 1943-ban elbúcsúzik otthonától és azoktól, akiket szeret, mert apja beadja a híres árkodi intézetbe. A kis ötödikes gimnazistát a rideg világ, a szokatlan, kegyetlen törvények lázadásra késztetik. Ám megtud valamit, ami maradásra bírja, és önként vállalja a rabságot. Hogyan igazodik el egy tizenöt éves kislány ebben a felnőtt-titkoktól terhes világban? Vajon hihet-e a naiv diáklegendában, amelyet a kertben álló korsós leányt formázó szobor alakja köré sző a lányok képzelete? Írjon talán ő is levelet Abigélnek, aki mindig segít a bajbajutottakon? Az Abigél Szabó Magda ifjúsági műveinek sorában viszonylag későn, 1970-ben keletkezett, ám talán a legsikeresebb. Ennek okát egyrészt a hitelességben kereshetjük, amelyet a nagyszerű történetmesélés, feszültségteremtés és jellemábrázolás mellett személyes önéletrajzi elemek (Debrecen, az intézet) erősítenek. A regényből 1978-ban több részes filmváltozat készült, amelynek forgatókönyvét ugyancsak Szabó Magda írta. A könyv és a film együttesen Szabó Magda egyik legnépszerűbb művévé tette az Abigélt.

Az Eperjes Benjámin utca egyik hosszúkás, háromemeletes házának lakói meglepődve figyelik, hogyan lesz a kis cserfes, szertelen Illés Boriból szorgos, jószívű nagylány. Mindez pár hónap leforgása alatt történik, és Borinak nagy utat kell bejárnia hozzá: búcsút kell vennie gyerekes ábrándjaitól. Illés Bori szereti a szép ruhákat, a tűsarkú cipőket, rajong a filmsztárokért és gyönyörű barátnőjéért, a szomszédban lakó Auer Szilviáért. Szilvia tanácsára magába bolondít egy fiút, akit nem szeret, egy divatos ruha miatt összeveszik a szüleivel, és gőgösen elfordul osztálytársaitól. Amikor új lakó érkezik a házba, Bori úgy érzi, eljött álmai hercege. Rudolfra azonban Auer Szilvia is szemet vet, és Bori rádöbben arra, hogy eddig félreismerte a barátnőjét. Apránként azt is megérti, hogy mások boldogsága néha fontosabb, mint az övé, és neki kell megváltoznia ahhoz, hogy elnyerje a titokzatos Rudolf szívét.

Svédország, Göteborg, fenyőillatú skandináv tél. Az első állomása egy hosszú utazásnak, amely fél Európán át északról délre vezeti Szabó Magdát a vizek – folyók, tengerek – mentén. A Temze két oldalán az ezerszínű London, ahol hiába keresi kedvenc olvasmányai keménykalapos, esernyős figuráit, itt „senki és semmi nem angolos”. A felékszerezett Szajna, ez a csupa szenvedély folyó, éppúgy nem hasonlít semmi máshoz, mint a partján Párizs. Aztán Frankfurt következik a Majna és Rajna ölelésében, majd a Moszkva folyó és Janus-arcú városa, a Néva mellett pedig Észak Velencéje. A szeszélyesen kanyargó Tiberis mentén, a Forum Romanum kövei között már az egykori latin szakos egyetemista kószál, aki eljött, hogy meggyőződjön róla, valóban létezik mindaz a csoda, amit a könyvekből ismer. És a csodák nem érnek véget Rómában, mert ott van még Firenze, „a csupa híd, hal-meg vízszag” Velence, Nápoly… A Hullámok kergetésében, amely egyszerre napló és útirajz, esszé és riport, az emlékezetben rögzült pillanatfelvételek, mint egy varázslatos kaleidoszkópban, tájakat, embereket, történéseket, hangulatokat villantanak elénk. Csak olyan szertelen-korlátlan írói képzelet és tehetség kell hozzá, mint amilyen Szabó Magdáé, és két csonka oszlopból felépül a hajdani palota, éjjel megszólalnak a szobrok és a szökőkutak. És hívnak minket, olvasókat, induljunk mi is, fedezzük fel a közel s távol megannyi csodáját.

1966 nyarán Szabó Magda férjével, Szobotka Tibor íróval Görögországba utazott. Hat hétig járta Hellász napsütötte tájait, amelyeket tanulmányaiból, olvasmányaiból jól ismert, s képzeletében sokszor bebarangolt már. Mégis hány felfedezésre váró hely és megfejtésre váró titok! Athénban megmássza az Akropoliszt, körbejárja Mükéné romjait, majd Krétán köt ki vele a hajó - itt bebolyongja Minósz király hajdani palotáját és a knósszoszi labirintust, ahol a hős Thészeusz legyőzte a félelmetes szörnyet, Minótauroszt. Könyvében, amely egyszerre útirajz, napló és vallomás, nemcsak a múzeumok holt tárgyai kelnek életre, hanem a mindennapok Görögországa is megelevenedik nyüzsgő bazárjaival, zsúfolt kávéházaival, lerobbant szállodáival. Szabó Magda friss humorral idézi fel egy kispénzű magyar turista viszontagságait, akit ráadásul még a bosszúálló Apollón isten is kipécézett magának, kellemetlenségek sorát zúdítva rá, mert az olümpiai múzeumban playboynak titulálta szobrát. A Zeusz küszöbén, ahogy az írónő fogalmaz, "egy kezdő utazó boldog fuldoklása az élmények árjában", amely azonban nemcsak kezdő, de haladó utazóknak is melegen ajánlható! Mindenkinek, aki egy éles szemű megfigyelő és egy kivételesen tehetséges írónő sodró lendületű leírásából akarja megismerni ezt a sokszínű országot, s rejtélyekben gazdag múltját. A színarany Hellász engem is elkapott néhány éve, és azóta is fogva tart... Az olvasó izgalmas, színes útinaplót tart a kezében, amelyből még az is kiderül, bosszúálló isten-e Apollón. Mindenkinek ajánlom, aki imád utazni, és alig várja, hogy belezuhanhasson az illatos-színes görög mesevilágba Szabó Magda kalauzolásával.

"A Mózes egy, huszonkettő Ábrahám és Izsák ószövetségi történetének modern feldolgozása. Az Ábrahámok a Horthy-kort, a második világháborút, a Rákosi-érát megélt és megszenvedett "rettenetes" szülők, nagyszülők. Az Izsákok lázadó fiatalok, akik nem kíváncsiak felmenőik múltjára, akart-akaratlan áldozatvállalásukra, szenvedéseikre, beteljesületlen szerelmeikre-vágyaikra, elrontott életükre. Nem hajlandók áldozatot hozni istenekért-eszmékért, a maguk útját akarják járni. Egy "szigetre" vágynak, távol a vénektől, ahol együtt és maguk lehetnek. Gál Hugi és Ádám, Bartos Márta és Gyuri - a két testvérpár - csontkockán dobják ki, melyik lánynak kell teherbe esnie a "nemzet mártírjának" fiától, a naivnak és jámbornak tűnő Miklóstól. Mert ő bizonyára kap majd egy lakást az anyjától nászajándékul. A játék azonban komolyra fordul: Hugi beleszeret Miklósba, és elhatározza: új életet kezd vele. Vajon Miklós is így akarja? Mikor újraolvastam a Mózest, ugyanazt a késztetést éreztem, mint pár éve Az ajtó felelevenítésekor. Akkor elzarándokoltam Szabó Magda házához, hogy megbámulhassam azt a bizonyos ajtót, és ácsingózhassak a kerítés előtt. A Mózes megjelenése után fiatalok tucatjai bukkantak fel a szerzőnél, csak hogy néhány szót válthassanak vele. Megrendülten töprengek rajta, miféle szív és lélek lakozott ebben a törékeny testben, micsoda írói tehetség, hogy életbölcsességét olyan erővel tudta szavakba önteni, amivel embereket repít ki komfortzónájukból - pusztán, hogy pár pillanatig megmerítkezhessenek valamiben, amiről maguk sem tudják, mi, de a könyv hatására elementáris vágyként jelentkezik bennük." (Singer Magdolna)

Hasas hófelhőkkel terhes ólomszürke ég borul a vidéki kisvárosra. Tóth János tanító családjában disznóvágás lesz, s míg a toros vacsorára készülnek, váratlan események zúzzák szét a hétköznapok nyugalmát, évtizedek óta felszín alatt lappangó ellentéteket robbantva ki. Két nap leforgása alatt két család élete fordul föl fenekestül. Két családé, amelyek mindenben különböznek egymástól, s amelyek sorsát mégis eltéphetetlenül egybefonja a huszadik század történelme. A szegénysorból származó Tóth Jánost özvegy édesanyja hihetetlen áldozatok árán taníttatta. Tóth mégis elhagyja őt és két testvérét, mert belebolondul a valaha jómódú földbirtokos Kémeryék ifjabbik lányába, Paulába. Őt nővérével és öccsével a fukar, szigorú nagymama neveli, akitől a gyerekek több verést kapnak, mint szeretetet vagy ételt. Nem csoda hát, hogy miután a gőgös Paula hozzákényszerül öccse házitanítójához, Tóth Jánoshoz, a férfinak szüntelen megvetés és megaláztatás jut osztályrészül. Vajon meddig tartható fenn egy kapcsolat, amely az egyik félnek mindent, a másiknak semmit sem jelent? "A Disznótor az eltemetett titkok regénye: egyszerre sötét tónusú bűnügyi történet és megrázó, görög sorstragédia. "Régi, fájdalmas emlékeket ébresztett bennem a Disznótor elolvasása. Hiszen a vallásos, puritán Hajdúság, ahol a regény játszódik, egyben saját gyerekkorom színhelye is, annak minden szépségével és drámájával. Ahogy Szabó Magda is fogalmaz, a könyv "üzenet (...) abból a hajdani világból emebbe". A nagyszüleim múltba vesző világából, amelyben nem volt virtualitás, az emberek "igazi" életet éltek, cselekedeteiknek súlyuk és következményük volt, a becsületnek pedig nem volt alternatívája." (Sándor Anikó)

Szabó Magda regényének 1958-as megjelenését számos hazai és idegen nyelvű kiadás, színpadi feldolgozás követte. A könyv nemcsak a gyermeki lélek titkaiba avatja be az olvasót, de a bizonytalan, csetlő-botló felnőttek hibáit is szeretettel és megértéssel ábrázolja. Zsófika, Dóra és Marianne többet tudnak szüleik, tanáraik traumákkal, sebekkel terhelt életéről, mint amennyit azok feltételeznek róluk, sőt egy odaadó tanáruk, Szabó Márta segítségével helyre is billentik a félresiklott életeket.

Szabó Magda elmúlt nyolcvanéves, amikor lánytestvére született: írt magának egyet. Mert bár a Für Elise önéletrajzi ihletésű mű, a regénybeli fogadott testvér, Bogdán Cecília korábban ismeretlen volt az olvasók előtt. Cili trianoni árva, Zentáról származik, az árvaházból kerül Debrecenbe, négyévesen fogadja be új családja. Ő a bájos, szeretnivaló szőke gyermek, akit minden bajtól óvnak, akit dédelgetnek ismerősök, ismeretlenek egyaránt. Ígéretes énekesi karrier előtt áll, várja Olaszországban az ünnepelt karmester férjjelölt, és a nagy lehetőség, a Scala. Cili mégis szomorúan megy férjhez. Magdolna okos, művelt már kisgyerekkorában is. Esti meseként bibliai történeteket hallgat, s még iskolába sem jár, már latinul veszekszik nagybátyjával. Szülei nem korlátozzák, nem nevelik, csak "civilizálják". Nyelveket tanul, képzelete szárnyal: "olyan szabálytalan voltam, mint maga a szabálytalanság". Szerencsére mindig akad, aki egyengeti útját, mert lát benne tehetséget, a későbbi sikeres íróét. A pár soros szöveg végül sosem születik meg Beethoven dallamára. De megszületik a két testvér befejezetlen története, melyben életüknek és Cili korai halálának sok részlete mégis homályban marad. Az írónő Magdaléna címmel a regény folytatását tervezte. A Jaffa Kiadó a szöveggondozáson túl új arculattal, rövid jegyzetekkel, és új, minden korosztály számára jól befogadható külsővel igyekszik segíteni abban, hogy Szabó Magda művei kultúrtörténeti rangjuknak és töretlen népszerűségüknek megfelelő helyre kerülhessenek. "A könyv olvasása közben folyton azon törtem a fejem, vajon mennyi a valóság ebben a történetben, és mennyi a fikció. Életrajzi regényként emlegetik, de néha olyan érzésem támadt, hogy az írói fantázia kiszínezi, átrendezi az egykori eseményeket. El is határoztam, hogy utánanézek, de meggondoltam magam. Ugyanis teljesen mindegy. A regény minden egyes sorából olyan fájdalmas, néha önmarcangoló őszinteség árad, hogy hajlandó vagyok minden egyes szavát elhinni, akár úgy történt, akár nem." (Fábián Janka)

A freskó a tarbai református pap vén mindenese, Anzsu házában rejtőzik egy lenvászon lepedő alatt a falon. A családját festette meg annak idején rajta Annuska, az esperes lánya. Alakjai a szemük láttára elevenednek meg. A papné temetésére gyűlnek össze a család tagjai, hazatér Annuska is, aki megszökött a szülői házból, hogy festő lehessen. Megkeseredett apja egyik kezében a Bibliával, a másikban nadrágszíjjal nevelte gyerekeit. A tékozló lány visszatérése felbolydítja a várost és a családot, melynek tagjai magányban, szeretetlenül élnek. Annuska megjelenése arra készteti őket, hogy számot vessenek önmagukkal. A reggeli és esti harangszók között eltelő tizenhárom órában elevenek és holtak hazugságai, álszentsége, képmutatása és önzése kerül mérlegre. Ám előbb vagy utóbb mindenkiről lehull az álarc. "Hihetetlen a szerző arányérzéke: a Freskó kompozíciója letaglózóan feszes. Szigorú könyv is válhatott volna belőle a kálvinista keménység hagyatékaként, ha nem lenne teli tűzzel, a rámát szétégető érzelmekkel, amelyek épp így, kordában tartva tudnak igazán megmutatkozni. Rokon. Milyen szép szó. Rokon testek, rokon érzések, vér folyik benne, ez maga az összetartozás. A rokonság már más, a freskón ott vannak mindannyian, és mikor a kép bemozdul, a szereplők fejébe látunk. Szabó Magda mesterművében nyolc évtized kel életre, elfojtások és hazugságok lepleződnek le, szétrepül a léckeret. Vegyük elő a családi fotóalbumot: kit érzünk igazán rokonnak közülük?" (Karafiáth Orsolya)

Szőcs Iza okos, modern nő, lelkiismeretes orvos - és odaadó gyermek. Mindent megad özvegyen maradt anyjának, felköltözteti Budapestre, ahol kényelmes élet várja Szőcsnét. Csak azt nem adja, amire anyjának a legnagyobb szüksége volna: önmagát. Nem látja, hogy anyagi javakkal nem lehet kiváltani a törődést, és nem érti, hogy a gondoskodásnak az is része, ha hagyjuk, hogy a másik gondoskodjon rólunk. Férje sírkövét felállítandó Szőcsné hazatér a városba, ahol egész életét leélte. Egy ködös, őszi estén sétára indul fiatalkori találkáik színhelyére, s a feltétel nélküli szeretet, amely Izából olyannyira hiányzik, végre megmutatja neki az utat. A Pilátus egy anya története, aki le akarja venni lánya válláról a kellemetlen terhet, amelyet ő maga jelent. "-Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.- A költő sorsa nemcsak szerelmesek, hanem anya s leánya kapcsolatára is érvényes lehet. A buzgó, áldozatkész jóakarat életveszélyesnek bizonyulhat, ha nem párosul figyelemmel, önmérséklő intelligenciával. Szabó Magda Pilátusa ezt bizonyítja. Talán nem tévedünk, ha az elbeszélt történet mögött a szerző személyes tapasztalatainak nyomait is keressük." (Jelenits István)

... az az ismerős alak, piros cipő, zöld kalap, vállán uzsonnáskosár... Tudod, hogy ki. Ugye, tudod? Bárány Boldizsár. A Bárány Boldizsár (1958) címszereplője a mese tizennyolc "bégetése", azaz fejezete során nagy utat jár be: a másokkal mit sem törődő, tetteinek következményeire fittyet hányó, iskolakerülő, sőt hazudni és lopni sem átalló, vásott kisbárány eljut a keserves bűnbánatig, a szeretetteli együttérzésig, és hősies erőfeszítéssel jó útra tér. Atmoszférateremtő erejével, sziporkázó ötleteivel, játékos rímeivel, kivált pedig a jó és rossz küzdelmének példázatos ábrázolásával a Bárány Boldizsár régóta az "alapmesék" közé tartozik. A kötetet Szalma Edit illusztrációi díszítik.

"Szabó Magda, már nyolcvanadik életévén túl, 1999-ben emlékidéző művel bűvölte el olvasóit. A Mézescsók Cerberusnak című könyvének elbeszéléseiben gyermekkorát, rokonai, szerettei alakját idézi meg, régi történeteket elevenít fel."A görögök és rómaiak hite szerint a holtak az alvilágba jutnak...Akiknek életművemet köszönhetem, akiket szerettem, akik szerettek, mind ott vannak már. Ha bízik bennem, kövessen az olvasó. Nem félelmes látogatás lesz ez az út, inkább olyan, mint egy nyomozás, míg kiderül, kinek árnya miképp épült bele egy író életművébe. Nincs itt félnivaló, se szomorúság. Az igazság, egy élet vagy életmű háttérzenéje sohasem szomorú."Tartalom:- Ezüstgolyó- A nyár tanúi- A muranói hattyú- Az özvegyek ebédje"