Najnovšie - Biografie - Životopisy strana 37 z 411

Libik György (1919-1995), az elismert sportoló, mérnök és antifasiszta ellenálló nemcsak a sípályákon lett legendás, hanem a történelem sorsfordító pillanataiban mutatott bátor kiállása miatt is. E hiánypótló kötet átfogó képet nyújt Libik kevéssé ismert, kémregényekbe és politikai thrillerekbe illő, mégis nagyon is valóságos életéről. A fiatal, sebességmániás Libik egészen korán a sísportok felé fordult, és komoly sikereket ért el egyéni és válogatott szinten. Ekkoriban nyerte el a Nobel-díjas tudós, Szent-Györgyi Albert lányának, Kornéliának a szerelmét is, aki később első felesége lett. A második világháborúban az antifasiszta ellenállókhoz állt be, embereket bújtatott, robbantásokban vett részt, és társaival együtt számos embert mentett meg a deportálástól. Mindeközben a svéd diplomata, Raoul Wallenberg sofőrjeként dolgozott, és életre szóló barátságot kötött Per Angerrel és Karig Sárával. Később szinte egyenes út vezetett számára Nagy Imre köréhez, majd az 1956-os forradalomban való részvételhez. A forradalom leverését követő tisztogatások miatt azonban előbb Lengyelországba, majd Svédországba menekült családjával, ahol végül elismert kutatómérnök és sikeres üzletember lett.

Kniha, kterou zde v překladu z angličtiny předkládáme českým čtenářům, představuje klasickou biografii politické myslitelky Hannah Arendtové (1906-1975). Její autorkou je Elisabeth Youngová-Bruehlová (1946-2011), někdejší - a jediná - doktorandka Arendtové v New Yorku. Autorka při psaní tohoto životopisu vycházela nejen z literární pozůstalosti Arendtové, ale také ze své osobní zkušenosti se svou učitelkou a přítelkyní a z rozhovorů s - dnes už vesměs nežijícími - pamětníky: jejími přáteli, kolegy, vydavateli či rodinnými příslušníky. Youngová-Bruehlová, jinak též autorka respektované biografie psychoanalytičky a dcery Sigmunda Freuda Anny Freudové a dalších pozoruhodných knih na psychologická i filozofická témata, v ní podává (slovy významného současného odborníka na Arendtovou) "neuvěřitelně intimní portrét" své učitelky. Za tuto svou knihu, ve které líčí mj. biografické souvislosti známých děl Arendtové jako Původ totalitarismu nebo Eichmann v Jeruzalémě a která zaujme také pozoruhodným psychologizujícím stylem, získala několik literární ocenění a na další byla nominována. Kniha byla přeložena do celé řady jazyků včetně slovenštiny (slovenský překlad byl ovšem pořízen z prvního vydání bez obsáhlé nové předmluvy). Zatímco většina hlavních děl Hannah Arendtové byla přeložena do češtiny, žádná její biografie česky dosud nevyšla. Českým čtenářům se tak nyní - v roce padesátého výročí úmrtí a v předvečer stodvacátého výročí narození Hannah Arendtové - dostává do rukou zásadní, ucelené dílo představující její život a spisy, které u nás dosud scházelo.

This is not just a book for people who follow politics, but for anyone who has ever doubted themselves, or wanted to make a difference. The deeply personal memoir from the former prime minister of New Zealand, then the world’s youngest female head of government and just the second to become a mother in office. Jacinda Ardern grew up the daughter of a police officer in small-town New Zealand, but as the 40th Prime Minister of her country, she became a global icon for her empathetic leadership that put people first. She guided her country through unprecedented challenges, from the 2019 Christchurch mosque attacks to a global pandemic. She advanced visionary policies to address climate change and child poverty. And all while juggling first-time motherhood in the public eye. This is the inspiring story of how a Mormon girl plagued by self-doubt changed our assumptions of what a leader can be. A Different Kind of Power is more than a political memoir. Powerfully evocative and refreshingly open, it is a profound insight into how it feels to lead, it asks: what if you, too, are capable of more than you ever imagined?

In this engaging life of the twentieth century’s most self-consciously learned dictator, Geoffrey Roberts explores the books Stalin read, how he read them, and what they taught him. Stalin firmly believed in the transformative potential of words, and his voracious appetite for reading guided him throughout his years. A biography as well as an intellectual portrait, this book explores all aspects of Stalin’s tumultuous life and politics. Stalin, an avid reader from an early age, amassed a surprisingly diverse personal collection of thousands of books, many of which he marked and annotated, revealing his intimate thoughts, feelings, and beliefs. Based on his wide-ranging research in Russian archives, Roberts tells the story of the creation, fragmentation, and resurrection of Stalin’s personal library. As a true believer in communist ideology, Stalin was a fanatical idealist who hated his enemies-the bourgeoisie, kulaks, capitalists, imperialists, reactionaries, counter-revolutionaries, traitors-but detested their ideas even more.

Mená ako Igor Rattaj, Boris Kolár, Milan Dubec či Peter Štecko verejnosť pozná. Odkiaľ však prišli a ako zbohatli? Komu môžu vďačiť za svoj úspech či postavenie? Akých kostlivcov ukrývajú vo svojich biznisových príbehoch? Kniha Magnáti odkrýva príbehy 25 úspešných a vplyvných slovenských podnikateľov. Mapuje ich začiatky, vzostupy, pády aj kauzy, ktoré by niektorí z nich najradšej vymazali zo svojich životopisov. A časti z nich sa to aj darí. Kniha je voľným pokračovaním titulu Oligarchovia. Jej autorom je novinár Tomáš Vašuta, ktorý sa vyše pätnásť rokov venuje slovenskému biznisu. Text dopĺňajú kresby Filipa Györeho z projektu Hej_ty.

Milo ako mladý lekár prináša svojou knižkou svedectvo chudoby a utrpenia. Je skvelé vidieť mladého človeka, ktorý nerezignuje v bezmocnosti z toho, ako funguje svet a neuspokojí sa s fejsbukovými statusmi s lacnou kritikou svetových politikov, medzinárodných organizácií, či nadnárodných spoločností. Milo si vyhrnul rukávy a vybral si cestu poctivej a obetavej služby. Nečakal na ideálne podmienky, ale skombinoval svoju odvahu, vedomosti a chuť pomáhať. Pre stovky ľudí v juhosudánskej buši a ich rodiny znamenala jeho služba život namiesto smrti, radosť namiesto smútku, či úľavu namiesto utrpenia. Nech sú jeho memoáre z Mapuorditu inšpiráciou pre ďalších mladých ľudí, ktorí v sebe prechovávajú túžbu pomôcť a sú ochotní vyjsť zo svojej komfortnej zóny a použiť svoje talenty pre službu tým najbiednejším. Michal Krčméry, riaditeľ Vysokej školy zdravotníctva a sociálnej práce sv. Alžbety Mama Afrika od Mila Mišánika je inšpiratívnym a silným príbehom o obetavosti, ľudskosti a odhodlaní pomáhať druhým v najchudobnejšej krajine sveta, zmietanej občianskou vojnou, chorobami, negramotnosťou a najrôznejším utrpením. Kniha nielenže priblíži čitateľom realitu života v Južnom Sudáne, ale aj ukáže, aké náročné je vykonávať lekársku profesiu v krajine, kde sú zdroje a možnosti mimoriadne obmedzené. Milo je človek, ktorý má rád rôzne výzvy – športové, medicínske, ale aj ľudské. Na svojej lekárskej misii v Južnom Sudáne skĺbil všetky dokopy. Výsledkom je neprenosná skúsenosť, ktorá obohatí človeka profesionálne aj ľudsky. Jeho denníkové záznamy spracované do knihy čitateľa prenesú na africký kontinent, kde je život pomalší, nevládnu mu sociálne siete a úcta k starším je prirodzená. Jednotlivé príbehy v sebe zahŕňajú množstvo obety, nebezpečenstva, ale aj humoru, ozajstného priateľstva, vynaliezavosti a hlavne človečiny, ktorá sa z moderného sveta vytratila. Milo ju vo svojej knihe priniesol z chudobnej africkej krajiny naspäť medzi nás. Marek Smolár, chirurg, kolega a priateľ

Mélyvíz, csak megúszóknak - Idézőjel I. Ezt a címet adom a könyvemnek. Hogy miért, azt nem biztos, hogy tudom. Legfeljebb sejtem... Kiderül? Ha figyelmesen, türelemmel végigolvasod és becsukod a fedelét, választ adhatsz rá. Ha mégsem, ha uncsi, hát sutba vele. Akkor ott a helye... "A rock and roll mást jelent. Még lefordítani sem könnyű, hiszen egy igazi angol nyelven megszületett kacsintás. Egy kifejezés, ami egy fél világot egybekovácsolt. Egy generációt, melynek minden vágyát és igazságát kifejezte. Leginkább azért, hogy a berögzött sznob, magát felsőbbrendűnek gondolt, begyepesedett, nagyképű, elöregedett, önmagukat vélemény­vezéreknek kinevező fontoskodókat végre szembesítse önmagával. Chuck Berry, Elvis Presley, Richard, Bill, Domino és a többiek azt hirdették, hogy térjünk már észhez. A teremtés, az a Rock and Roll. Nem a szavak lefordítása szerint. A jelentése alapján. Tényleg. Nevezzük el Hempörgésnek? Mert az valami ilyesmit jelent. Még tudok angolul. Amcsiul meg pláne. Olyan jó így értelmezni. Mert így van... Nem igaz?"

3. rész: FAPADOS KAPITALIZMUS Ez a harmadik kötet a mában játszódik, és ezért nem tudtam megkerülni se a politikát, se azt az egyszerű tényt, hogy itt az olvasó már közelebbről ismeri szereplőimet, és elkerülhetetlenek a szubjektív érzelmek, a szeretet és a viszolygás az olvasó részéről is. De azt gondolom, hogy koromnál fogva már írhatok, amit akarok. Szabad vagyok. Ez azt is jelenti, amit Orwell írt valahol: "Szabadság az, ha kimondhatod azt is, amit az emberek nem szeretnek hallani!" Ebben a könyvben rengeteg névvel találkoznak, akikről már ma se nagyon tudják, hogy kicsodák. Még öt év, vagy ne adj isten, még huszonöt év, véletlenül valaki kézbe veszi, akkor egyszerűen fogalma se lesz arról, hogy kikről van szó. De attól tartok, vagy azt remélem, fel fogják ismerni a hasonló emberi viselkedéseket. és talán egy kor lenyomatát kapják. Meg azt is, hogy kik és milyenek voltak kortársaim, abban a pici buborékban, ami Magyarország, és abban a még szűkebb buborékban, ami színház, művészeti élet, a számomra hosszú, de a nagy egészhez képest villanásnyi kis periódusban. A világot nem lehet megváltani, meg nem is kell. A történelem egy rémregény. Ám hét szűk esztendő után mindig jön a hét bő, csak legfeljebb nem hét, hanem több vagy kevesebb. Nacionalizmusra jön a globalizmus és viszont, minden klasszikusra jön a romantikus, majd a formabontó, mindenből sok lesz, megunják, jön a másik. Az egyik létező megoldást Voltaire ajánlja: "Műveljük kertjeinket!" És nem felejtem el azt se, amikor Rico Saccani barátom a Vigadóban Rossini-estet vezényelt. Elmentem a koncertre, és az első sorban ültem, mert ott a begipszelt lábamat ki tudtam nyújtani. A szünet előtt az első rész végére maradt A sevillai borbély nyitánya. És elkezdte a zenekar játszani, de pont a felénél Saccani leintette a zenekart, odajött hozzám az első sorba, kezembe nyomta a karmesteri pálcát, és intett, hogy folytassam. Nagyon meglepődtem, és ráztam a fejem, hogy nem lehet. De a közönség tapsolni kezdett, és nem hagyták abba. És akkor eldirigáltam A sevillai borbély nyitány második felét. Hogy a hangos siker a karmesteri teljesítménynek, vagy inkább a lábamon levő gipsznek és a mankómnak szólt, az vitatható. De ennek a történetnek van előtörténete. Még operettszínházi igazgató koromban 1996-ban Érdi Sándor és Szegvári Katalin, akikkel annak idején együtt készítettük a Magyar Televízióban a Stúdiót, a legendás kulturális műsort, kitaláltak valami nagyszerűt. Ők még mindig a televízióban dolgoztak, és alapíttattak a televízióval egy díjat, vagy minek nevezzem, aminek a neve: Örökös Tagság. És akit oda felvesznek, az onnantól kezdve tagja a "Halhatatlanok Társulatának". És aki "Halhatatlan", annak a lábnyomát elhelyezik a pesti Broadway-n, az Operettszínház előtt az aszfaltban, úgy, mint Hollywoodban a sztárokét. De visszatérek az Operettszínházhoz. Volt egy nagyon fontos vállalkozásunk. A színház összekerült Hans Pilz impresszá­rióval, aki korábban a legnagyobb európai cirkuszokat menedzselte, és akinek a felesége, egy Colette nevű fekete, New Orleans-i énekesnő nálunk is fellépett. Nagyon tehetséges, kedves ember volt mindkettő. Ők szervezték a karácsonyi koncerteket Münchenbe, amik színházunknak nagy sikert és anyagi hasznot hoztak. Hatalmas koncertteremben éveken keresztül minden karácsonykor mi voltunk München szenzációja. Három évig nem a családommal töltöttem a karácsonyt. Viszont volt nagy siker, zsúfolt ház, polgármesteri fogadás az egész társulatnak a Városházán! Jó dolgunk volt!

Egy szeretett szabadúszó könyvéhez, Hogy az őszinte szavakra éhes olvasó többé ne éhezzék. Terád egy színész-hős hatott, nézz hát a szemébe, Nézd meg a borítólapot! Írásom egy szívbéli jó barátról szól, remélem, jól! Barátomnak közismert a hangja, Neki talán éppen ez a rangja! Volt ő 007-es ügynök, Később herceg volt a törpék között. ABBÁ-soknak vendég-fia, Ha épp zengett a Mamma Mia. Film is akadt, több mint húsz, Hol magyarul beszélt Tom Cruise. Védjeggyé vált ez a hang, Mint muzsikusoknál a lant: Magyar hangja: Kautzky Armand Aldobolyi Nagy György zeneszerző

"Van pápánk!" - hangzott fel 2025. május 8-án, csütörtök este a Szent Péter-székesegyház középső erkélyéről, miután a Sixtus-kápolna kéményéből fölszállt a fehér füst. XIV. Leó néven új egyház- és államfő foglalta el trónját a Vatikánban. Robert Francis Prevost az Ágoston-rend első pápája, az első egyházfő, aki az Egyesült Államokban született, egyben az első perui állampolgársággal rendelkező vatikáni államfő. Az amerikai kontinensről másodikként érkezett pápa a húsvéthétfőn elhunyt argentin Ferenc után kezdi meg pontifikátusát. De vajon eszméiben is követi elődjét, folytatja megkezdett reformjait? Hogyan viszonyul a nők szerepvállalásához az egyházban? Hát az egynemű párok kapcsolatához, frigyük megáldásához? Mi az álláspontja a papok által elkövetett szexuális visszaélések kezelését érintően? Esélynek vagy veszélynek tartja-e az egyház szempontjából a mesterséges intelligencia térnyerését? Mindezekre a kérdésekre választ találunk ebben a villámgyorsan, nagy tájékozottsággal és alapossággal megírt portrékönyvben - amiből még a pápa öltözködéséről és kedvenc sportjáról is értesülhetünk a világ- és egyházpolitikai összefüggések mellett. A szerző, Rónay Tamás elismert Vatikán-szakértő, külpolitikai rovatvezető. XIV. Leó a negyedik pápa, akiről monográfiát írt - méghozzá a megválasztása utáni tíz napban.

Úgy tartják, Yves Saint Laurent-nak köszönhetően lett az haute couture-ből művészet, a divatbemutatóból pedig lélegzetelállító méreteket öltő látványosság, és szintén ő modernizálta a női divat fogalmát is klasszikus androgün darabjaival. Az Algériában született Saint Laurent divatnövendékből szélsebesen emelkedett fel Christian Dior jobbkezévé, majd karrierje tetőpontját akkor érte el, amikor átvette a Dior márka vezetését az alapító halála után. Saint Laurent 1961-ben megalapította saját divatházát, majd megalkotta híres "le smoking" nadrágkosztümjét és Mondrian ruháját, bevezette a bőrdzsekit a mainstream divatba, ugyanakkor az egész divatvilágot meghökkentette a luxus és a művészi dráma ötvözésével. A Divatikonok sorozat VII. kötete pazar illusztrációkkal és hiteles szöveggel dokumentálja a rejtélyes, merész és elképesztően kreatív tervező életét és munkásságát. "A divat elhalványul, a stílus örök. Az én álmom az, hogy a nőknek olyan klasszikus ruhatar alapjait nyújtsam, amely megszabadul a pillanatnyi divattól, és ezáltal nagyobb önbizalmat ad nekik." Yves Saint Laurent

Budapest ostroma meghatározó esemény volt mindazok számára, akik átélték, túlélték. Az ostromról született talán a legtöbb civil napló és visszaemlékezés a II. világháború magyarországi eseményei kapcsán. Ifj. dr. Fábián Gáspár naplója azonban kiemelkedik a többi napló közül azzal, hogy a szerzők ismerete szerint ez az első megjelent rendőrnapló. A naplóíró nem számított sem civilnek, sem katonának. A hagyományos civil naplóírókhoz képest ifj. dr. Fábián Gáspár nem egy óvóhelyen töltötte az egész ostromot, a katonák írásaihoz képest ugyanakkor harci bevetésben sem vett részt. Budapest bekerítését és a karácsonyt a napló írója és édesapja a gellérthegyi Kelenhegyi lépcső 6. szám alatti villában élte meg. Egy nyilas razzia során azonban elfogták, majd elhurcolták, és csak szerencsével szabadult. Visszakerült rendőri szolgálatba, 1944 nyarától állásából ugyanis felfüggesztették. Rövid ideig szolgálatot teljesített, ennek során bejárta a várost keresztbe kasul, volt a Vár alatti Alagúti óvóhelyen, a Sziklakórházban, átkelt több alkalommal a meglévő hidakon Pestre, ahol találkozott az egyik nyilas vezetővel is az Operában, majd megsebesült. Ezt követően a gellérthegyi villában maradt, azonban a család szerencsétlenségére a Gellérthegy szinte az ostrom utolsó napjáig a német és magyar védők kezén maradt, ezért a hegy állandó tüzérségi és légitámadások célpontja volt. A szovjet katonák megérkezésével a megpróbáltatások nemhogy véget értek volna, hanem igazán csak ekkor kezdődnek. A német katonák kivégzése és a környékbeli nők megerőszakolása csak a kezdet volt. Ifj. dr. Fábián Gáspárt, mint rendőrt, a hatóságok letartóztatták, és csak szerencsével tudott szabadulni, majd később egy malenkij robot transzportba is bekerült, ahonnan rendkívül leleményesen szabadult ki. A családtagok felkutatására rövid időre Zamárdiba is elutazott, de menet közben Székesfehérváron ismét szovjet fogságba került, ahonnan szintén szabadult. Mindezek mellett a helyreállítás, a közmunka és a napi élet nehézségeit élte át és vetette papírra, ahol sokszor groteszk, humoros, vagy abszurd jelenetek résztvevője, szemtanúja volt. A kommunisták térnyerésével zsidóellenes gondolatok is megjelennek a naplóban a korábbi propaganda szólamait visszhangozva. Naplóját olvasmányos stílusban mennyasszonyához címzett levelek formájában írta, melyeket sosem küldött el. A lapokra írt leveleket később összefűzte egy mappába, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy megmaradjanak. A közreadott rendőrnapló a Gellérthegy és környékének ostrom alatti és utáni történetéhez rengeteg információt ad, egyben rendkívül lebilincselő olvasmány is, mely visszaröpít minket a múltba. A napló szövegében, írásmódjában nem változtattunk, mert az a kornak (1944-45) megfelelő stílusban és a naplóíró akkori érzelmeinek kifejezését, leképezését adja vissza. Bármilyen módosítás a napló hitelességét és valódiságát kérdőjelezte volna meg.

BÓDIS KRISZTA (1967) író, pszichológus, filmes. Létrehozta a Van Helyed Alapítvány-t, fölépítette és vezeti a Van Helyed Rendszer-t, amelyben intézményeket és komplex szolgáltatásokat működtetnek annak érdekében, hogy a mélyszegénység újratermelődését megakadályozzák. Társadalmi aktivitását alkotásközpontú szemlélet és módszertan jellemzi. Nemzetközi figyelmet keltő tevékenysége elismeréseképpen háromszor ítélték neki a Tolerancia-, kétszer az Emberség díjat, 2010-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, 2013-ban Raoul Wallenberg-díjjal tüntették ki. Tüdős Klára életéről szóló Istenhegy trilógiájának első kötete, a Kisasszonyképző 2022-ben, második kötete, a Korzón a pokolba 2023-ban jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában, a Kapszula Könyvtár sorozatában pedig Kemény vaj című regénye, amely egy a társadalom legkiszolgáltatottabb, legszegényebb, leginkább kirekesztett rétegéből származó fiatal lány felnövéstörténete.

Detstvo v okolí Avionu a priestor medzi Firšnálom, Šifbekom, Kollárkom a Račkom tvoria kulisu k rozprávaniu Tomáša Berku o živote generácie zlatých šesťdesiatych rokov – bigbiťákov, umelcov, flákačov z korza, bohémov. Detí usporiadanej prvorepublikovej generácie, keď sa ešte doma hovorilo po česky, nemecky, maďarsky či po bulharsky... keď vyrastali v záhradách a dvoroch domových blokov, keď blumentálska veža bola najvyššou dominantou a spolužiaci sa delili na evanjelikov a katolíkov, až do chvíle, keď ich prevalcovala pionierska mašinéria. Berka píše o meste a krajine od komunistického prevratu cez reálny socializmus až po súčasnosť. Čitateľ sa ocitá v prostredí filmu, divadla, džezrokovej hudby, ktoré formovali vzťahy a lásky. Opisuje stretnutia s Kukurom, Hrycom, Kocúrikovou, Satinským, Lasicom, Rollerom, Fišerom, Sikorom, Jakubiskom, Hanákom, Herzom, Frešom, Vargom, Ursínym, Griglákom, Lučeničom, Barinom a ďalšími.

Tato knížka není životopis, ale příběh o cestě česko-francouzské divadelní a filmové herečky, šansoniérky, prezidentky Nadace Archa Chantal, paní Chantal Poullain. Neřeší vlastně svůj život, mluví spíš o výsledcích své dosavadní cesty s mnoha křižovatkami. Označuje ji za život na laně. Má odvahu riskovat jako provazochodec. Neohlíží se na to, jak je lano tenké, nebojí se balancování nebo nejistoty. A přitom dobře ví, že rovnováha je vzácná…

Dr. Palotás Katalin, egy hosszabb megszakítással 27 évig volt Moldova György szerelme. E könyv megkapó nyíltsággal beszél a Sorbonne-n végzett bölcsész és a kőbányai proli írózseni szerelméről. Sok dolgot megtudhatunk Moldova életéről, melyek eddig még nem kerültek nyilvánosságra. Az alcímben szereplő mondat volt az utolsó, melyet Moldova György Katalin asszonynak mondott mielőtt itt hagyott bennünket.

„…mindig többet akart, mindig feljebb, mindig magasabbra…” Kun Péter az Edda korszakos jelentőségű gitárosa volt – fiatalon robbant be a magyar rockéletbe, és ugyanilyen fiatalon távozott is közülünk. Tragikus balesete örökre félbeszakított egy rendkívül ígéretes pályát, ám az általa játszott dallamok és az emléke megmaradt azokban, akik ismerték, hallgatták, szerették. Szabó Ákos könyve nemcsak tisztelgés egy különleges tehetség előtt, hanem egy hiánypótló portré is. A szerző mélyinterjúkra, korabeli dokumentumokra és saját kutatásaira építve rajzolja meg Kun Péter életútját, zenei világát és emberi arcát. A gazdag képanyag – ritka fotók, relikviák, személyes emlékek – segít visszarepíteni az olvasót egy különleges korszakba, amikor a rockzene még életforma volt, és minden akkord mögött sorsok húzódtak.

Štyri roky po vzniku Československej republiky bola rozhodnutím Svätej stolice zriadená Trnavská apoštolská administratúra. Do jej čela bol vymenovaný Pavol Jantausch, dovtedajší farár obce Ludanice. Apoštolská administratúra nebola riadnou diecézou, v zmysle cirkevného práva a Jantausch bol prvé tri roky iba v pozícií apoštolského administrátora. Dobrým a spoľahlivým konaním, si zachoval dôveru Svätej stolice, ktorá ho v roku 1925 vybrala za biskupa a ponechala v Trnave. Ako biskup sa musel vysporiadať s nedostatkom kňazov a vysokým počtom neobsadených fár. Najväčšie starosti mu iste robil nevydaný a nevysporiadaný cirkevný majetok po Ostrihomskej arcidiecéze, ktorej majetky sa po rozpade monarchie nachádzali na území Československa. Pavol Jantausch bol malý vzrastom, ale po dvadsaťdvaročnom pôsobení v úlohe biskupa zanechal po sebe kompletne zariadenú a vybudovanú administratúru so všetkým, čo po cirkevnej stránke pre plnohodnotné fungovanie potrebovala: veľký kňazský seminár, bohosloveckú fakultu, biskupské gymnázium, kapitulu kanonikov, súdny tribunál. Pozval niekoľko mužských a ženských reholí, aby v administratúre pastoračne vypomohli a jednej ženskej reholi sa stal aj duchovným otcom a ochrancom – sestrám premonštrátkam. Všetky tieto vymenované a Jantauschom založené inštitúcie existujú dodnes. Rovnako aj všetky rehoľné komunity, ktoré pozval, sú dodnes na tomto území aktívne. Aj po sto rokoch od jeho biskupskej vysviacky, osoba takmer zabudnutého „malého biskupa“ dokáže nadchnúť a zaujať svojím príbehom. Pre dnešnú spoločnosť, tak cirkevnú ako aj svetskú, ponúka jeho životný príbeh príklad obľúbeného biskupa, ktorý svedomitou a dôslednou prácou dosiahol úctyhodné výsledky.

On se považoval za rebela a ona za vzorňačku. Na prvním rande Václav Kamilu podrobil vědomostnímu testu, který hravě zvládla. A zvládala i všechno další, co manželství s básníkem, literárním kritikem, filozofem, matematikem, chartistou, kotelníkem, vězněm a politikem Bendou obnášelo: šest dětí, domovní prohlídky, návštěvy manžela v kriminálu, revoluční radost i porevoluční tlak a výhrůžky. Manželé Bendovi nevyvěšovali praporky, chodili do kostela a v době, kdy vrcholila hysterická kampaň proti Chartě 77, ji Václav Benda podepsal. Bylo mu třicet let a mezi disidenty ho skoro nikdo neznal. To se ale brzy změnilo. Dvakrát se stal mluvčím Charty 77, byl jedním ze zakladatelů Výboru na obranu nespravedlivě stíhaných a Státní bezpečnost ho považovala za jednoho ze svých nejnebezpečnějších protivníků. Potrestali ho tím, že ho poslali na čtyři roky do vězení, kde seděl s dalšími „vonsáky“ Václavem Havlem a Jiřím Dienstbierem. Kamila s dětmi za ním jezdila na návštěvy, posílala balíčky a dopisy, ale zároveň bez „generála“ Bendy objevila svoji vlastní sílu. Vydání knihy podpořilo Ministerstvo kultury České republiky