Aromakeverékek

A kicsi szép, mert emberléptékű. Közgazdasági gondolkodásunk olyan mértékben torzult el az elmúlt századok során, hogy olyan dolgokat „istenít” – végtelen növekedés, mértéktelen fogyasztás, óriási méretek –, amelyek józan ésszel belátva károsak mind az ember, mind környezete számára. Schumacher könyvében az a csodálatos, hogy természetes könnyedséggel helyezi vissza a „józan ész” talajára a közgazdaságtant, középpontba az embert mint morális lényt állítva. Ennek mintegy „mellékterméke”, hogy emutatja: a kicsi nemcsak szép, de jó és hasznos is: a kicsinység dicsérete egy fenntarthatóbb, működőképesebb világot alapoz meg. Ezért bibliája immár 40 éve Schumacher könyve a zöld közgazdasági és etikai gondolkodásnak.

Egy barátnőmet úgy ismertem meg, hogy egyszer hazatértemkor bementem a hálószobánkba, és ő ott álldogált az ajtónak háttal, a könyvespolcomat nézegetve, egy, az édesanyja által kötött, réges-régi újságból vett minta alapján készült, teljesen egyedi pulóverben, amilyen addigi tudásom szerint kizárólag nekem volt az egész világon. Barna haja, alkata, a pulóver, egy szó mint száz, megzavarodtam: azt hittem, hogy én vagyok. Nem volt hétköznapi élmény. Ez történt a könyveddel is. Olvastam a szavaimat, amelyeket a várandós pároknak tartott szakmai napokon szoktam mondani. Furcsa érzés volt. Aztán persze kiderült, hogy a barátnőm nem én vagyok. Jó néhány problémát máshogy látunk, de a fontos, alapvető dolgokban egyetértünk. Ezt érzem a könyveden keresztül Veled kapcsolatban is. Régóta nyomasztott a föladat, hogy könyvet kell írnom - most ettől megmentettél, megírtad helyettem. Egyszerűen ellátom lábjegyzetekkel, és kész. Köszönöm!

A Turner Tomorrow Ösztöndíj létrehozásának célja az volt, hogy a szerzőket olyan regény írására ösztönözze, mely a világ globális problémáira építő és határozott megoldást kínál. A több mint 2500, a világ minden tájáról beérkezett pályamű közül a rangos ösztöndíjat az Izmael nyerte el. „Számomra azonban az Izmael sikere nem az eladási mutatókon volt mérhető. Tudtam, hogy a könyv nem fog a boltok polcain porosodni, de nem ez volt a lényeg. El fog-e érni valakihez? Nem lehettem biztos abban, hogy akár egyetlen olvasó is akként fogja fogadni, aminek én szántam – villámcsapásként. A mű 1992. januári kiadását követoen kétségeim körülbelül egy hétig gyötörtek. A könyv végén levő megjegyzésben megadott címemre, Delores Elaine Pierce kis bérelt postahivatalába ekkor érkezett meg az első levél. Ez eloszlatta minden kétségemet. A villámcsapás célba ért – legalábbis egy olvasónál. Újabb hét múltán tudtam, hogy ez az olvasó nem kivétel volt. Attól kezdve a levelek folyama szakadatlan áramlott, naponta három-négy, napról napra, hónapról hónapra, mindig ugyanazt az üzenetet hordozva: »Az Izmael örökre megváltoztatta a világszemléletemet.«”

„TANÁR tanítványt keres. Határozott vágy a világ megmentésére elengedhetetlen. Jelentkezni személyesen.” Ezzel a hirdetéssel indul Daniel Quinn díjnyertes, világhírű regénye, az Izmael – de ugyanezen a ponton kezdődik Az én Izmaelem története is. A különbség mindössze annyi, hogy a bölcs gorilla újsághirdetésére ezúttal nem egy kiégett, cinikus bölcsész jelentkezik, hanem egy kislány. Izmael zavarba is jön a váratlan kihívástól; azzal próbál kitérni előle, hogy az ő tanítása nem gyerekeknek való. Julie azonban a sarkára áll: ha tizenkét éve elég ahhoz, hogy autót lophasson, abortusza lehessen vagy épp drogokkal kereskedhessen, akkor elég idős ahhoz is, hogy a világ megmentéséről halljon. Izmael végül kötélnek áll: ugyanazt tanítja Julie-nak, mint első tanítványának, az Izmael szerzőjének – mégis teljesen másról, és persze másképp beszél. Az új példázatok nyomán a civilizációkritika meglepő mélységei tárulnak fel előttünk. Megértjük, hogy az emberiség 17 másodpercben összefoglalható történelmében hol rejlik az eredendő hazugság. Tízezer éves távlat segítségével ismerjük fel, mi az alapvető baj az iskolarendszerünkkel. Sőt: hogy az egész iskolaügynek mi a valódi, ki nem mondott célja. Merthogy nem a tudás átadása a lényeg, az nyilvánvaló mindenki számára, aki valaha próbált már felnőttként visszaemlékezni arra, hogy mi az ördögöt is tanult éveken keresztül a suliban. Világossá válik, hogy a törzsi kultúrák elpusztításával nem holmi elvont, muzeális értékek semmisültek meg, hanem olyan valódi tudás és bölcsesség, amelynek birtoklása nélkülözhetetlen, ha az emberiség egy ideig szeretne még megmaradni a Föld nevű bolygón. Mi ez a – korántsem titkos, számunkra mégis elveszett – tudás? Hogyan lehet visszaszerezni? Kinek a feladata ez? Erre keresi a választ tanár és tanítvány, akik a leckék során azzal is kénytelenek szembesülni, hogy igencsak szorítja őket az idő.

Daniel Quinn Izmaelje elnyerte a Turner Tomorrow Ösztöndíjat, amely a világ globális problémáira építő és határozott megoldást kínáló regénynek jár. A rendkívüli mű bestsellerré és egy kibontakozó szellemi mozgalom testamentumává vált. Quinn a B történetében, az Izmael folytatásában, e figyelemre méltó és nyugtalanító, meglepő gondolatokkal teli új regényben továbbviszi az Izmael üzenetét. Az Izmael megmutatta nekünk: hogyan lettek ilyenek a dolgok. A civilizációnkkal nem „valami baj van”, hanem alapjaiban, a lényegét tekintve hibás. A B története bebizonyítja, hogy a világot nem régi gondolkodásmódú emberek fogják megmenteni új programokkal – ha a világ egyáltalán megmenekül –, hanem új gondolkodásmódú emberek programok nélkül. Röviden: van egy jó meg egy rossz hír. A rossz az, hogy az emberiség ezen az úton haladva szükségszerűen elpusztul. A jó hír az, hogy az útról való letéréshez nem emberi természetünket kell megváltoztatni (ami lehetetlen), hanem csupán a kultúránkat, ami lehetséges. Nem egyszerű, nem garantált a siker – a lehetőség azonban adott. Ha egyáltalán meg tud menekülni a világ, akkor az nem az egyes tüneteket csillapítani akaró egyes programok eredménye lesz, hanem egy globális szemléletváltozás eredménye. A globális szemléletváltozás pedig az egyes emberek szemléletváltozásával kezdődik. A TE szemléletváltozásoddal!