Balatonfüred Városért Közalapítvány

A tanulmánygyűjtemény reménybeli célja, hogy számot vessen Vörösmarty romantikus költői örökségével, Vörösmarty szövegein keresztül "újragondolja" a magyar romantikát és hozzásegítse a ma olvasóját Vörösmarty műveinek és hatásának megértéséhez: miért és hogyan volt képes megőrizni és áthagyományozni a Vörösmarty-életmű - inspiráló, megszólító és továbbírható szövegvilágként - a mindenkori élő irodalom számára közlőképességét. A tanulmányok ugyanakkor arra a kérdésre is választ adhatnak, mi okozta a Vörösmarty-recepció szakadásait, mi vezethetett az átöröklődő félreértésekhez.

A kötetben olvasható írások, kritikák és tanulmányok az elmúlt bő évtizedben születtek. Amikor 2007-ben elkezdtem tanulmányaimat a Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájában, érdeklődésem fókuszában a két világháború közötti populáris kultúra és sajtótörténet mellett elsősorban a Nyugat szerzőinek szociokulturális terei, geográfiai érdeklődésük, utazásaik identitásképző mechanizmusai álltak. Az itt közreadott írások kezdetben a kutatási témámhoz kapcsolódó, készülő, majd be is fejezett disszertáció "melléktermékei" voltak. Később egyre világosabbá vált, hogy a klasszikus modernség magyar irodalmának térpoétikai dimenziói értelmezhetetlenek a tágabb miliő, az Osztrák-Magyar Monarchia, majd az azt követő konglomerátumok tájtapasztalatainak megértése, a monarchikus, posztmonarchikus irodalom, a térség, a köztes-európai létállapot értelmezésének vágya nélkül. Így alakult, egy idő után már tudatosan, hogy a Kárpát-medence modern és kortárs irodalmainak tárgykörében született kritikáim és tanulmányaim rendre a minoritás, a multikulturalizmus, a kulturális határhelyzetek, a kisebbségi létértelmezések mintázatait kutatták. Ezután már nem is véletlenszerűen találtak meg a számomra főleg e szempontokból izgalmas szerzők kötetei.

A sors talán a legizgalmasabb és egyben a leguniverzálisabb jelenség, ugyanis mindenkinek van sorsa, és mindenki, akivel találkozunk, szintén benne áll saját sorsában. Az egész életet sorstalálkozások sorozataként foghatjuk fel. Azonban a sorsról való gondolkodás az idők során átalakult. Ahogyan Odo Marquard fogalmaz, „[m]anapság mindenki maga rendelkezik az élete fölött. [...]” Ebben a könyvben a vezérfonal a fejezeteket összefűző tematikában jelenik meg: mindegyiknek valamilyen formában témája a láb, a lábbeli, a cipő vagy a cipőfűző, valamint a köréjük szerveződő sorsok.