Coldwell Könyvek

Pósa Zoltán egy olyan ízig-vérig mai történetben írja le a kor emberének problémáit, amely úgy sodor magával, hogy közben észre sem vesszük, mekkora utat ír le térben és időben, mennyi szegmentjét, villanását mutatja be a XXI. század első két évtizedének. S a szereplők sorsát vizsgálva, a regény elején még nem tudhatjuk, vajon mit remél Liluka, alias Halász Lilla az élettől, amikor oly sok év után visszatér szülőföldjére? Találkozik-e egykori szerelmével, Bedécs Csabával? Fölhorgad-e benne az elhagyott haza iránti vágy, hogy végleg visszatelepüljön Magyarországra, szülővárosába, Debrecenbe? Pósa Zoltán legújabb nagyregényében egyszerre kavarog múlt és jövő, elvágyódás és visszatérés, Koppenhága mesevilága és a legújabb kori magyar – és világ – politikai élet. Nagy merítés ez, nem mindenki birkózott volna meg vele. Rövidebben a hazaszeretetnek és a hitnek ezt a regényét talán nem is lehetett volna megírni. Mindenesetre a József Attila –, és sok egyéb díjas szerző újból formabontó ám egyszerre olvasmányos művel jelentkezett. A Hűséges szökés és hűtlen visszatérés két kötete alatt meghajlik az asztal.

Gáspár Ferenc legújabb könyvében különleges utazásra invitálja az olvasót: egyes szám első személyben beszélteti hősét, a mindmáig legnépszerűbb magyar uralkodót, Mátyás királyt, mégpedig úgy, hogy időnként magunk sem tudjuk Mátyás-e az, aki mesél nekünk, vagy Lebersit, a király udvari bolondja. Ők ketten ugyanis – akárcsak Arany János vígballadájában, a Pázmán lovagban –, gyakran kicserélik egymást ebben a bűnügyi regényre is hajazó műben. A szerző megidézi a haldokló Mátyás lelkivilágát, ahogyan cselekedeteinek, döntéseinek mozgatórugóit felfedi, és amikből kiviláglik a nagy király stratégiája, életfilozófiája és életszeretete. Mindezzel együtt egy izzig-vérig mai történetet olvashatunk, egy olyan regényt, melyben a főhős ugyanolyan magányos döntéseiben, akárcsak a ma embere. Az Én, Mátyás király nem folytatása a korábbi műveknek – Janus, Galeotto –, ám azoknak a regényeknek a szereplői szintén feltűnnek a regényben. S ha a Galeotto, Berka Attila, a könyv szerkesztője szerint a szerző lírai ars poeticája, akkor az Én, Mátyás király annál inkább az.