Danvantara Kiadó

A karmának, a cselekvés és létezés mechanizmusának kötelét mi magunk fonjuk a cselekedetek, a gondolatok, a vágyak és a személyiség rejtett hajlamai által. Miközben az elme örökké felfokozott állapotban van, és kifelé irányul a kielégülés vagy megnyugvás céljából, a valódi örömöt az adhatná meg, ha kiszabadulnánk e képzetlen, csapongó elme fogságából. A karma elvezet bennünket az élet valódi céljának beteljesítéséhez. Lehetővé teszi az életfolyamat megtisztítását, a tökéletesség elérését, továbbá rávilágít az élet erkölcsi és spirituális értékeire, az élet művészetére és élvezetére. A világegyetem valódi természete az Igazság, s a tudatosság fejlesztésével felismerhetjük az örökkévalót a nem örökkévaló közepette. Két rendkívül lényeges mozdulatot kell gyakorolnunk egyszerre: az örökkévalót választjuk, a nem örökkévalót pedig nem választjuk. Ezáltal az elmét a legfelsőbb jóhoz láncoljuk a nem ragaszkodás, vagyis a szeretet legmagasabb rendű formája által, s örömünket leljük abban, hogy mindent szeretünk. Háttérbe szorítva önös késztetéseinket lehetséges az Önvalóval (Átman), az élet valóságával kapcsolatba kerülni.

A művészet és tudomány területén elért legnagyobb eredmények mindig a türelmes erőfeszítés következményei. Csak több évnyi felkészülés utána játssza a hegedűművész a Beethoven concertót vagy végzi az orvos szervátültetést. Ezen intenzív felkészülés nélkül a művészet vagy a tudomány nem igazán fejlődne. A jógában ugyanez a helyzet. Az út első lépései azok, amikor pihentetően alszunk, mértékletesen étkezünk és megfelelően lélegzünk. Ezek közhelyek, de megtévesztő módon azok, mivel jelentőségük nemhogy nem csökken, hanem inkább fokozódik a gyakorlás (Szádhana) intenzitásának növekedésével. Az ismertetett haladó jógagyakorlatok felülmúlják a képzeletet, s a hétköznapi életet a tudatosság ritka szintjére emelik. Jelenleg a jógát leginkább az Ászana-gyakorlással azonosítják. Emiatt a haladó jógától gyakran azt várják, hogy egyszerűen haladóbb Ászanákat ölel fel. Miközben felettébb értékes az Ászanák gyakorlása, ez a könyv nem csupán ezt célozza, hanem a Pránájáma vagy légzésszabályozás és a meditáció (Dhjána) kifinomult technikáiról szól, melyek igen ritkán kerülnek hitelesen bemutatásra. Ez a mű az önfeltárulásról szól - arról a módszerről, ahogy a jógik a múltban és jelen korunkban is közvetlen módon közelítették meg a bennük lakozó transzcendenst. Ez a gyakorlás (Szádhana) legmagasabb szintje, s a jóga útjának végső állomása.

A jóga a legősibb, töretlen rendszer, mely az akaratlagos fizikai és mentális uralommal, s a módosult tudatállapotok elérésével foglalkozik. A jóga pszichológiájában központi helyet foglal el az az elképzelés, miszerint több különböző létezési szint van, és mindegyik képes megfigyelni és irányítani az alatta lévőt. Számos ilyen szint létezik a mindennapi gondolkodás síkján túl. A jóga és meditáció munkája és játéka e magasabb szintek szisztematikus felfedezése, fejlesztése és a velük való kísérletezés. A leírásokban öt fő szint jelenik meg. Az ősi iratokban "burkoknak vagy kósáknak" nevezik ezeket, mivel a fejlettebb szint az azt megelőzőn belül létezik. Minden egyes burok beborítja és elhomályosítja a sokkal finomabb tudatot, amely bensőjében létezik. Ez az öt szint vagy burok átíveli az emberi természet teljes spektrumát. Az általuk kialakított folytonosság egyfajta lépcsőzetes létrát alkot, amely minden fejlődés és növekedés alapja. A fejlődés egy egységes folyamat: a biológiai evolúció az egysejtűtől az emberig, a pszichológiai evolúció a gyermektől a felnőttig, a terápiás evolúció a mentális betegségtől az egészségig, és az egyetemes tudatosság kifejlődése a misztikus jógiban mind beletartoznak ebbe a fejlődési folyamatba. Mindegyikük a hosszú út egy lépésével foglalkozik. Mindegyik az egésznek egy részletét írja le.

"Kevés embernek adatik meg, hogy a szellemi megvilágosodás titokzatos útjára léphessen. Amikor Szvámí Ráma tudati és szellemi felfedezőútjának e beszámolóját olvassuk - melyet olykor egyedül, máskor tanítók, guruk és szellemi vezetők társaságában járt be a hideg, egekbe törő, erdővel borított Himalája hegyei között - mintha különféle színekből és szövetekből szőtt falikárpitot látnánk, melyből a belső élet lényege árad. Tapasztalatait ő szerezte, de értékelésük ránk marad." Barbara B. Brown, Ph.D. "E művet inkább hallgatjuk, mint olvassuk; egy tanító oly lenyűgözően meséli el a spiritualitás útján tett megkapó és egyedi utazását, hogy a belső tudatosság lényegéhez jutunk el általa." Francis Borgia nővér, a Szent Ferenc Iskolanővérek rendjének egykori apácafőnöknője "Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet, mely modern korunk egyik valódi gondolkodójától, az indiai bölcsesség jeles képviselőjétől származik." Franklin Merrell-Wolff "E kedves barátom, Szvámí Ráma spirituális útját bemutató, gyönyörű munka kivételes módon és mélységben tárja fel az igazságot. Meggyőződésem szerint e kötet sok útkereső embert arra ösztönöz majd, hogy a szellemi-lelki élet felemelő ösvényére lépjen." Srí Szvámí Szatcsidánanda "Az Élet a Himalája mestereivel különleges alkotás Srí Szvámí Ráma személyes tapasztalatairól, mely Mahátma Gandhi, Rabindranath Tagore, Srí Aurobindo, Rámana Maharisi, valamint számos himalájai bölcs életét, valamint tanításait mutatja be. Mintha az Iliászt olvashatnánk dióhéjban." Inam Rahiman, India Egyesült Államokbeli nagykövetségének oktatásügyi és tudományokért felelős megbízottja, Washington, D.C.

Az újjászületés elméletének valódi alapja a lélek fejlődése, vagyis, hogy a lélek áttöri az Anyag (Májá) fátylát, és fokozatosan rátalál önmagára. Ha a lélek tényleg fokozatosan kivirágzik, akkor az újjászületés intellektuális szükségesség, logikailag elkerülhetetlen következmény. Sri Aurobindo Az európai elmét az újjászületés elméletében jelenleg ugyanazon személyiség megmaradásának gondolata vonzza. Hiszen az életet szerető ember az önmagának tartott személyiség, a mentális, az idegi és a fizikai összetevő felbomlását vagy megszűnését nehezen viseli, és csábítja a túlélés és fizikai visszatérés gondolata. Az egyetlen ellenvetés, amely az újjászületés elfogadásának útjába áll, hogy az emlékezet láthatóan nem marad meg. Az ember az emlékezet - mondja a modern pszichológus -; mi haszna van a személyiségem megmaradásának, ha nem emlékszem a múltra, és nem vagyok tudatos róla, hogy még mindig és folyamatosan ugyanaz a személy vagyok? A Védántin gondolkozók teljesen más szempontból vizsgálták a témát. Nem ragaszkodtak a személyiség megmaradásához, nem azt illették a magasztos "halhatatlan" jelzővel. Látták, hogy a személyiség egy folyamatosan változó elegy, ugyanazon személyiség megmaradása pedig nonszensz, ellentmond önmagának.

Ez a tudás a bölcsesség királya (Rádzsa-vidjá), királyi titok (Rádzsa-guhjam) és a legfelsőbb szentség, mivel megvalósítása közvetlen tapasztalatot (Pratjaksa) nyújt, ez a Dharma tökéletessége, nagyon könnyen, örömmel végezhető és örökkévaló. Bhagavad-gítá 9.2. E fenséges vagy királyi titkot (Rádzsa-guhjam) soha nem lehet teljességgel leírni, vagy élőszóval hiánytalanul feltárni, viszont kitörölhetetlenül bele van írva mindannyiunk szívébe. Létezésünk legnagyobb titka, legbensőbb tudatunk, a lelkünk felfedezésre vár, s az ehhez szükséges legkiválóbb útmutató maga a Bhagavad-gítá. Míg a Szamszárában, a létért való küzdelem világában vándorlunk, megszámlálhatatlan korokon keresztül pihen ott, várva a napot, amikor a Szádhaka, a megvilágosodásra érett jelölt széttépve Májá tudatlanságának (Avidjá) fátylát, megpillantja az örökkévalót (Átman) saját szívében. Nincs oly ember, legyen bármennyire elveszett, kinek ne lenne ez a vágy kitörölhetetlenül szívébe róva, de kevesen vannak, akik az emberi élet küldetését (Szamádhi) megvilágosodva beteljesítik. A különféle vallások és morálteológiák a felkészülés, az erőgyűjtés állomásai, a végső önvalóba (Átman) lépés, és a Legfelsőbb Úr (Para-brahman) megvalósítása előtt. A Bhagavad-gítát tanulmányozva már nem hiszünk tovább szentimentálisan, és nem kérdezünk többé a benső válasz reménye nélkül. Aki ezen az ösvényen jár, maga éli át az Igazságot, és nem valami halál utáni mennyországban, hanem itt, még ebben az életben (Dzsívanmukta) megszabadulhat az illuzórikus anyagi boldogság és szenvedés (Szukham-Duhkham) váltakozó befolyásától.

A külső és belső harmónia ösvénye egyaránt tartalmazza a természet és ezen belül, minden élet tiszteletét. Az indiai jógik ezt nevezik nem-ártásnak (Ahimszá), még inkább erőszak nélküliségnek. Mégis kell egy folyamatosan finomodó, fejlődő benső képesség, szó szerint intuíció ahhoz, hogy tevékenységünkhöz, nemünkhöz, alkatunkhoz és korunkhoz mérten olyan tápláló ételeket vegyünk magunkhoz, melyek megfelelnek a legmagasabb szinten meghatározott egészség követelményének. Ezek tiszta, növényi eredetű, élő, azaz Vegán Ételek. Deli Zsófia elkötelezett gyakorlója és oktatója a jóga mozgáskultúrájának és egészségtanának, rendkívül gyakorlatias szakácskönyve hatékonyan támogatja az egészséget és a békés elmét értéknek tekintő ember kibontakozó, fejlődő arányérzékét. Mi más is lehetne az Intuitív Vegán konyha lelkesítő üzenete, mint a Bhagavad-gítá végkövetkeztetése: Akinek evése, alvása, pihenése és munkája mértékletes, az a jóga gyakorlásával minden szenvedést képes megszüntetni. (Bhagavad-gítá 6.17.)

"Csak folyamatos belső fejlődés által találhatunk mindig újdonságot és érdekességet az életben. Önmagunkká kell válnunk, igazából ez a feladatunk. Ám a valódi énünk az, ami belül van. Az emberi, vagyis a mentális lény színrelépése előtt az evolúció csupán lassú, tudatalatti folyamat volt. Az elme (Manasz) megjelenése egy új fejlődési folyamat kezdetét jelenti, amely által az emberi lény a tudat evolúciójának (Jóga) tudatos résztvevője és hozzájárulója lesz. Minden a tudatosság körül forog: a tény körül, hogy tudatosak vagyunk-e vagy sem. Csak a legfelsőbb tudatosságban fejezhetjük ki tökéletesen önmagunkat. Hiszen a valódi tudat az Isteni Tudat. Ha elvágjuk magunkat a Legfelsőbb Tudattól (Brahman), akkor teljesen tudattalanná válunk; és pontosan ez történt velünk. Így minden, ami létezik a világ és a tudatunk jelenlegi állapotában, e tudati elválás, és az azt követő azonnali elsötétülés eredménye. Abban a pillanatban, hogy az egyéni tudat elválik az isteni tudattól, abba lép be, amit mi tudattalannak hívunk, és ez a tudattalan az oka minden nyomorúságnak. Egyszóval a valódi fejlődés a tudat átalakítása, melyet minden más automatikusan követni fog majd." (Sri Aurobindo & Mother)

Magyar hagyományunk megértése lehetővé teszi az Isteni Mester szolgálatát, s ez a boldogság, a földi harmónia titka! Mindennapi életünkbe mindaddig nem állhat be pozitív változás, míg tudatunkban az élet lényegéről alkotott fogalmak gyökeresen át nem alakulnak. Nem a valóban létező külső vagy belső ellenség veszélyezteti a magyar megmaradást, hanem az egyénekben a belső rend és arányérzék teljes hiánya! Nem elegendő csak túlélni, sikeresen részt venni a létért való anyagi küzdelemben, a magyar embernek megadatik a benső tudakozódás titokzatos képessége az önvaló és az Abszolút Igazság után. A lelkét látó bölcs képes függetlenné válni a társadalmi környezettől, a politikai és gazdasági marketing hazugságaitól. Itt az ideje annak, hogy a kegyetlen szándékokat, s Trianont túlélő magyarok urai és főszereplői legyenek ismét életünknek! Gyökeresen változtatnunk kell gondolkodásunkon a tekintetben, hogy mit tekintünk fontosnak és mit nem! Ha ez sikerül, Magyarország abban a pillanatban megszabadul az Antikrisztus hatásos félelemkeltésétől, és hízelkedésétől. Ez a mesterséges balsors meg akar minket bénítani, de mi szüntelenül járható és hatásos új utakat és irányokat lelhetünk fel, az örök magyar lélek ma is képes gyökeres megújulásra. Közeleg a nemzet feltámadása!

A megvilágosodott bölcs túljut minden észlelésen, örömön és bánaton, s végül az örök Átman (Önvaló) - amit nem könnyű megpillantani - bölcsessége által, melyet Jóga-meditáció révén szerez, megvalósítja a szív titkos barlangjában rejtőzködő Brahmant. Katha-upanisád 2.12. A Filozófia fogalma a Philo, mint szeretet és Sophia, mint tudás görög szavak összevonásából keletkezett. Így tehát a Filozófia eredeti jelentése nem más, mint a Tudás Szeretete! E harmonikus összegzés mégis távolinak tűnik, ha eltöprengünk azon, mit is értünk a Valódi Szeretet fogalma alatt. A tudást is csak akkor fogadhatjuk el Teljes Tudásként (Vidjá), ha hiánytalanul magába foglalja minden élő (Purusa) és élettelen (Prakriti), vagyis az Abszolút Természetét (Brahman). A töprengő nyugati gondolkodó számára a szeretet túlságosan elvont, absztrakt marad. A Mindenséget leírni próbáló tudás pedig általánosító, vagyis a végső lényeget tekintve pontatlan. Azonban a Jógikus Bölcsesség nézőpontjából kimondhatjuk, hogy a téves életvezetés vagy életstílus (Káma) az, amiért a nyugati ember oly sokszor nélkülözni kénytelen a végső válaszokat. Ezért az első feladat ahhoz, hogy e kérdésekre átélésen alapuló, igazán kielégítő választ kapjunk, hogy magát a keresést ne helyezzük önnön életünkön túlra! A benső megvilágosodás (Szamádhi) ösvénye nem ateizmus, de nem is morálteológia. Az Örök Igazság (Szanátana-dharma) ösvényére lépve, belül és kívül egyaránt kezdjünk el kutatni az Abszolút Igazság után. Valójában önmagunk fokról-fokra, lépésről-lépésre történő megértése a válasz és a Megvilágosodás maga; az Ég a Szívben! E világban semmi sem oly magasztos és tiszta, mint a szent tudás (Vidjá). Ha valaki tökéletessé vált a jóga által, az idővel minden tudást megtalál az Önvalóban (Átman). Bhagavad-gítá 4.38.

Most elbeszélem a jógatudomány koronaékszerét (Jóga-csúdámani), mely a legkiválóbb eszköz az elkülönülés (Kaivalja) eléréséhez. Olyan mélységes titok (Sziddhi) ez, amely támogatást nyújt a haladni vágyó (gyakorló) jóga-ismerőknek (Jóga-vittamah). Jóga-csúdámani Upanisád 1. A Csakra Pszichológia, s benne a teljes Jóga-csúdámani Upanisád (szanszkrit-magyar) a helyénvaló élet művészetéről szól, egy semmihez sem mérhető folyamatról, arról az útról (Márga), vagy gyakorlatról (Szádhana), mely az Abszolúttal (Brahman), vagy az Önvalóval (Átman) való harmonikus és örömteli (Ánanda) egységhez vezet. A Jóga gyakorlása a természetfeletti egyesülés ösvénye. Mégis legbensőbb lényege kifejezhető az anyagi lét tárgyait illető természetes egyszerűségben (Árdzsavam), mely a vágyak (Káma) szakszerű csökkentésének gyakorlata (Pratjáhára). Továbbá a kifinomult, később magasrendű gondolkodásban (Buddhi-jóga), mely minden dolgok végső megértésére (Szamádhi) vezet. A kötet gyakorlati módon ismerteti a Narada relax hangmeditáció és jóga nidra módszereit (CD melléklet), és a Náda jóga tudományát a csakra pszichológia tükrében. Maga a transzcendens hangzás, a Para náda túl van az elme (Manasz) és más kognitív érzékszervek (Indriják) általi megismerésen. A Para náda az őseredeti hang, ami a legmagasabb rendű tudatosság (Turíja) valóságát hordozza.

Megfoghatatlan ellenfelünk még arra sem becsül bennünket, hogy nyíltan hadat üzenjen nekünk. Ehelyett a szabadságát vesztett megmaradt Magyarországnak a stabilitás illúzióját és a közelgő minden halandóra kiterjedt jólét ábrándját kínálgatja az álarcos modern világ, amely valójában a létért való alattomos küzdelem helye. Mi magyarok nem vagyunk tudatosak e háborúról, s mint afféle kényelmetlen Krisztus melletti tanuk, csöndben kihalunk e bolygóról. Az anyagi testbe börtönzött emberi lény stratégiailag legfontosabb szerve az elme. Ezt tudják az isteni mesterek, és a világ felkapaszkodott démonikus urai, történelmi, politikai, gazdasági szemfényvesztői egyaránt. Ádáz küzdelem folyik az emberi tudat birtoklásáért. Sikeres illúziókeltő az emberi elmék ura, vagyis az egész teremtett földi világ birtokosa és élvezője. Az idők végi trónbitorló, a csaló "világkirály". Ennek az "istennek-lenni", hatalmi törekvésnek technológiája, logisztikája van, ami könyörtelenül megragadja, áthatja mindannyiunk tudatát. Ismerve gyöngeségeinket, emberi esendőségünket kihasználva, az ideiglenes anyagi világ röghöz kötött, modern embernek álcázott állatává idomít bennünket saját szülőföldünkön. Felismerhető az istentagadásról, az ádáz Jézus gyűlöletről, a káosz imádatáról és minden rend, rendszer bomlasztásáról, legyen az egy nemzet létét az egyetemes állandósághoz fűző, s ezzel fönnmaradást biztosító magyar őskultúra, szeretetben összebújó szerelmesek gyermek család iránti vágya, vagy egy sorsán töprengő magányos férfi szabadító gondolata. Az idő, a végső küzdelem ideje elközelgett, s a csatatér, a helyszín, amit eddig nem ismertünk föl, mi magunk vagyunk. Az elménkben, a tudatunkban és a tudatunkért tombol. Vagy új Krisztusi magyar ember születik, vagy az evolúció visszatér a törzsi (beton) dzsungelbe, ahonnan Darwin, s az ő elmélete vétetett.

Dr. Singh: Mikor a tudósok az evolúcióról beszélnek, azt mondják, hogy az élet az anyagból fejlődött ki. Hallottam az ön előadását az evolúcióról, egy teljesen más felfogásban. Azt mondja, hogy minden a tudatból bontakozik ki. Sríla Srídhar Maháráj: Igen, először a tudatosság fejlődik ki és utána az anyag. Minden anyagi dolog alapja a tudat, amely lelki. A tudatosság a tudattal tud közvetlenül kapcsolatba kerülni. Mikor a tudatosság az anyag szintjére érkezik - anyagi felfogás - a tudat egy ködös megjelenését tapasztaljuk; először a homályos tudatosság, és azt követően az anyagi tudat. De mindennek megvan a spirituális oldala. Az örökkévaló lélek, az igazi közvetlen kapcsolatunk a létezés tudatos aspektusával. Például, a Föld megfogan, mint egy asszony. A Védák szerint, a Föld legfőbb istensége nőnemű. És a Nap megtermékenyíti, mint egy devata, egy férfi istenség. A lélek belép az anyagi tudatosságba, áthalad a tudat homályos tükröződésén, csidábása. Csak ekkor tudja a lélek az anyagi tudatot tapasztalni. Mielőtt a tiszta tudatosság anyagi tudattá fejlődik, keresztülhalad a tudatosság egy ködös állapotán, csidábása. Így minden anyagi dolog hátterében egy lelki koncepció van. Mindez felfoghatatlan, de igaz.

"Amíg a tudatosság a test fogságában marad, az ember nem érhet el magasabb szinteket. Mert ameddig valaki csak a fizikai testével azonosul, bizony sok problémával kell szembenéznie. Gyakran akkor kezdünk több figyelmet fordítani a testre, mikor megbetegszik. Ha testünk fájdalmat érez, képtelenek vagyunk úgy kommunikálni másokkal, ahogy szeretnénk, már csak a fájdalomra fókuszálunk. Ahelyett, hogy tudatosak lennénk arról, valami fájdalmunk van. Szeretteink csupán azzal vigasztalhatnak, ha elterelik róla a figyelmünket. A külső anyagi természet és a belső szellemi tudatosság központ nagylelkűségének köszönhetően tartós egészségben és harmóniában élhetnénk. Ám mesterséges testi és mentális akadályok építésével elvesztettük a közvetlen kapcsolatot ezekkel az erőkkel. Ha a jóga ősi módszereivel újra teljes figyelmet fordítunk létezésünkre, tudatos irányítói leszünk tetteinknek és érzelmeinknek. Észre fogjuk venni, hogy az egészség mentális aspektusa fontosabb, mint a fizikai. Végül megtapasztaljuk a bennünk lévő tudatosság középpontját, s ez a különleges szintet hívjuk spirituális egészségnek. Ez egyszerre jelenti a létezés és a harmónia művészetének megvalósítását." (a Szerző)

„Aki megvalósítja a szíve barlangjába zárt roppant teret, az eléri mindazt, amire vágyott és kapcsolatba kerül a Ragyogó Végtelenséggel.” Taittiríja Upanisád 2.1. Vajon milyen műveltség és hagyomány utolsó képviselője volt Koppány vezér, - a Vérszerződés rendelése szerint Géza fejedelem jogos és törvényes örököse. Kinek az igazsága győzte le és bélyegezte meg máig ható módon a magyar népet. Mi az oka ennek az ezeréves magyar Golgotának? Rekonstruálható az az évezredeken átívelő, Nimrud ősatyánktól induló külső és belső Fény-vallás; ami őseinket lélekben és testben meg és összetartotta. A Duna Evangéliuma és a Kőtörő Fű c. könyvek után, most benső utazásra invitáljuk a kedves olvasót. Keressük és találjuk meg együtt a szívünkben a választ, mit jelent lélekben magyarnak lenni. Kívülről nézve logikátlan árulások, tragédiák sora a magyar történelem. De, ne higgyük, hogy a rablók elégedettek vagy megtalálták, amit kerestek. Miként is találhatták volna meg, hiszen az igazi érték belül van. Nyugtalanul, háborgó szívvel ülnek elpusztított országainkban, félnek, mert nélkülünk már semmi nem olyan… Trianon szörnyszülött országainak képtelen élete megkívánhatatlan. Ami nemrég még a rablók számára az utolsó Magyar Birodalmat irigy sóvárgás tárgyává tette, az a harmóniateremtő magyar lélek szervezőerején és munkáján alapult. Minden elhódított magyar föld, ideges, elcsúnyult, maga a szervezhetetlen zűrzavar, a gőggel és dühvel álcázott lelkiismeret furdalás. Mert ami kívül mutatkozik, az csupán olyan lehet, mint a belső, vagyis a tudat. Megbocsátunk nékik, mert kilencven év tényleg elég volt ahhoz, hogy rájöjjünk; „nem tudják mit cselekesznek”. De, nem azon az áron, hogy föladjuk, elfelejtsük Istentől rendelt magyarságunkat, ami sérthetetlen, transzcendens természetű és legfőképpen bennünk magunkban van.

"Körülbelül tizenkét évvel ez előtt még úgy véltem, a vezetés valami olyasmi, ami a szükséges képességek fejlesztéséről és az irányítással összefüggő tudás folyamatos bővítéséről szól. Ezek megtanulása és a gyakorlatba való átültetése - bármennyire is nehéz - végül automatikusan biztosítja a sikert. Azóta az egész gondolkodásmódom megváltozott. A szükséges képességek elsajátítása magában véve még nem működik hatékonyan, és különben is, az irányítás nem elsősorban arról szól, hogy valakinek éppen mi a feladatköre, hanem arról, hogy kicsoda igazából, milyen a személyisége most és milyenné akarja formálni magát. A rátermett irányítás valójában "tudatos létezés", nem pedig "tanult cselekvés"; inkább egyszerűen természetes, mint erőltetetten összetett. A jó vezetők száz százalékos felelősséget vállalnak életük minden részéért. Azért ahogy gondolkoznak, éreznek, és döntenek minden pillanatban - vagyis nem másokat okolnak életük körülményeiért. A vezetők nem hiszik, hogy a körülmények áldozatai, mert abszolút urai a felelősségnek. Itt kezdődik az igazi vezetői képesség." (a Szerző)