Fraterni Tas Mercurii Hermetis Kiadó

Az alchimia története című mű az egyik legfontosabb magyar nyelvű összefoglaló a témában. A könyv tudományos alapossággal, mégis közérthetően mutatja be a kémia előfutárának tekintett alkímia fejlődését az ókortól egészen a modern kémia kialakulásáig. A szerző célja az volt, hogy a kémiaoktatás kiegészítéseként feltárja a tudományág történeti és kultúrtörténeti gyökereit. A kötet ma már nagyon ritka és szinte már elérhetetlen. A könyv az 1925-ben megjelent mű reprint változata.

Az orosz varázslás az isteneknek, szellemeknek és természeti erőknek az átlagemberek életébe történő beavatkozásán, valamint ezen erők irányításán alapszik. Bizonyossággal mondhatom, hogy az oroszok századok óta alkalmazzák a varázslást céljaik elérése érdekében. A varázslás szerves részét képezte az őseink által gyakorolt pogány hagyományoknak, e varázslás célját pedig az élet megsegítése, a gyógyítás, valamint a negatív energiáktól való megszabadulás jelentette. Őseink mindenféle varázslást alkalmaztak – az igéktől és bűbájoktól kezdve az üzleti és harci sikereket eredményező ráolvasásokig. Az orosz varázslás a pogányság és kereszténység szintézise. Máig élnek olyanok, akik a pogány ünnepségek megtartása mellett keresztény szent napokon varázsolnak. Ma is léteznek csomókra való suttogással átkozó vagy gyógyító boszorkányok. A varázslók valóban rendkívüli dolgokra képesek.

Szent Ciprián Grimoire-ja a spanyol nyelvű verzió, a Libro de San Cipriano fordításán alapul. Ez a mű a 19. század körül íródott, és különböző 17., 18.,és 19. századi grimoire-okat foglal magába, melyeket - álnév alatt - mind a 3. században élt Antiókhiai Szent Cipriánnak tulajdonítanak. A népszerű legenda szerint Antiókhiai Ciprián keresztény hitre tért pogány varázsló volt. Szent Ciprián Grimoire-jának ott a helye minden Grimoire gyűjteményben.

Anton Szandor LaVey, született Howard Stanton Levey (Chicago, Illinois, 1930. április 11. - San Francisco, Kalifornia, 1997. október 29.) aki a Sátán Egyházának alapítójaként és főpapjaként vált ismertté, emellett író, okkultista, színész és zenész is volt. Ő írta a Sátáni Bibliát és hozzá köthető a sátánizmus vallásként való elismertetése. LaVey nem tekinti a "Sátán"-t szó szerint felfogható istenségnek vagy entitásnak, csupán történelmi és irodalmi alakként tekint rá, aki a földi értékeket szimbolizálja. Könyve méltán vált híressé, nemcsak a követői, hanem a vele és nézeteivel szembenállók előtt is.

Hogy a mágiának milyen „színt” adunk, az csak rajtunk múlik. Egyedül a mi szándékunk szerint változik fekete vagy fehér színűre. A mi kívánságunk dönti el, hogy mire és hogyan kívánunk élni a mágia által nyújtott lehetőségekkel. Egyet azonban ne felejtsünk el, hogy minden visszaérkezik hozzánk. A szerző az alábbi szavakkal bocsátja útjára könyvét: „Akarsz-e valamit, ami a másé… Kívánsz-e valakit, aki mással nem boldog, vagy egyszerűen csak nem kíván téged… Megbántott valaki, s csak a bosszún tud járni az eszed… Ha igazán így érzel… S ha igazán együtt tudsz élni tetteid súlyával… akkor hívd segítségül a mágia művészetét…”

Könyvünk az Olvasót bevezeti a boszorkány mágia gyakorlatába, de megismerhetjük általa a boszorkányság történetét, az isteneit, a különböző ünnepeket, a szabbati rituálékat, a boszorkányköröket és még számtalan, a témával összefüggő gyakorlatot.

Aleister Crowley (1875. október 12. - 1947. december. 01.), beavatási nevén Master Therion. Angol okkultista, mágus, író, költő és hegymászó. Fontos tagja volt több okkult szervezetnek, többek között az Golden Dawn, az Argenteum Astrum és az Ordo Templi Orientis társaságának. A könyv egy nem mindennapi ember naplója a kábítószerek világából. A szerző, Aleister Crowley a 20. század legérdekesebb mágikus egyénisége, aki hatalmas írott anyagot hagyott hátra a mágikus elmélet és gyakorlat világából. Élete során szinte mindennel megismerkedett, amiről úgy gondolta, hogy kísérletezésre érdemes. Ez a naplója is arról árulkodik, hogy a legmélyebb és legmagasabb lehetőségeket is kutatta, kipróbálta, feldolgozta. Az írása nem azt tükrözi, hogy elúszott volna a kábítószerek világában, hanem azt példázza, ahogyan az indián sámánok esete is bizonyítja "mindenből csak annyit, ami a magasabb világokkal való kapcsolat megteremtéséhez szükséges".

A "Kártyavetés, de hogyan" című könyv a mai kor emberének szól, aki naponta szembesül a magasan fejlett és felgyorsult világunk kisebb vagy nagyobb kellemetlenségeivel; azoknak, akik még egyszerűen "működnek". Azonban gyakran azt kérdezik maguktól: Hol maradok én, a spiritualitásom, a lelkem? - és elindul keresni azt. Öröm és megtiszteltetés, hogy a "régi hagyományos tudás" összes számunkra érthető részét én adhatom tovább Önöknek. Különösen hálás vagyok a szellemi világnak. amely ennél a műnél nagyrészt jelene volt.

Régen érzi hiányát a magyar olvasóközönség olyan műnek, mely eddig csak sejtésekből, kivonatokból ismertette az emberiség történelmének legfeketébb korszakát: az inkvizíciót. Se szeri, se száma a külföldön megjelent ez irányú munkáknak, melyek legnagyobb része terjedelme vagy iránya miatt átdolgozásra szorult. A legjavát használtam fel forrásul, jegyzékét e mű végén találja az olvasó.Magyar nyelven ez az első mű, mely a nagy, szinte végeláthatatlan anyagot összesűrítve, a lényeget meghagyva adja az olvasó kezébe az inkvizíció történetét. Munkámban főként Spanyolország és a hozzátartozó tartományok inkvizícióival foglalkozom, mert ezen a félszigeten kezdődött, élt, dühöngött a legborzalmasabban a középkor tüzes pestise. Semmi más szempont nem vezetett írás közben, mint az objektivitás. Ha néhol egyoldalú is a megvilágítás, szolgáljon mentségemül az ily esetben egyetlen rendelkezésemre álló egykorú feljegyzésekkel igazolt forrásmunka. Hálás köszönettel tartozom a kiadónak, hogy lehetővé tette e munka megjelenését. Havas Károly

Az itt bemutatott rúnák gyógyító, jótevő rúnák, nem fognak Önnek ártani. Tanulja meg a nyelvüket, és engedje, hogy megszólítsák. Ne zárkózzon el annak lehetőségétől, hogy ezek, mint az "önismeret varázstükrei" utat nyissanak tudatalattijához. Ne várja, hogy a szerző boldogságot jövendöljön Önnek, a rúnáktól kérjen tanácsot. Az orákulum nem ad utasításokat arra vonatkozóan, hogy mit kellene a következőkben tennie, nem is jósolja meg a jövő eseményeit. De ráirányítja figyelmét azokra a rejtett erőkre és mozgató okokra, amelyek az Ön jövőjét is formálják minden pillanatban érezhető jelenlétükkel. Ha egyszer felismeri ezeket az elemeket, megnyílik Ön előtt a lehetőségek spektruma. Az orákulum nem szabadítja meg a jövő választásának felelősségétől, sokkal inkább azokra a belső utakra irányítja a figyelmét, amelyek minden bizonnyal jövője meghatározásának legfontosabb elemei. A könyv dobozos kivitelben készült huszonöt rúnakártya melléklettel.

Az alkimisták mindannyin kabbalisták is, így az okkult hagyományhoz, ezzel az alkímiához is a kabbala adja a megértés kulcsát. A kabbalisztikus módszer és technika behatolt bizonyos alkimista írásokba és azok nyelvi szimbolikájába. Ezekből a leghíresebb, de legtitkosabb könyv az Es Maceref, azaz az "Olvadó tégely tüze" című értekezés, amelyet soha nem nyomtattak ki, és amelynek kéziratai ez idáig hozzáférhetetlenek voltak.

Abafi Lajos (eredeti nevén Aigner Lajos; (Nagyjécsa, 1840. február 11. – Budapest, 1909. június 19.) magyar irodalomtörténész, könyvkiadó, bibliográfus, lepkész, a magyarországi szabadkőművesség történetírója. Abafi Lajos két közleményét tartja kezében a tisztelt Olvasó, mely a XVIII. században Temesvárott működő titkos társulataival foglalkozik. Mint a bevezetőben idézett Schlosser gondolat volt vezetője a tanulmány megírásában: „Csak félig ismeri valaki valamely korszak történetét, ha az akkori titkos társulatokat, s azok működését nem ismeri.”

Gérard Anaclet Vincent Encausse (A Coruna, 1865. július 13. - Párizs, 1916. október 25.), kinek mágikus beavatási neve és írói álneve Papus volt, spanyol születésű francia orvos, hipnotizőr, az okkult hagyomány terjesztője és népszerűsítője, valamint a modern Martinista Rend megalapítója. Az okkultizmus modern történetének egyik legfontosabb könyve évtizedeken át segített kialakítani az okkult gondolkodás és gyakorlat formáját. A szerző öröksége a spirituális filozófia forrásaként ma is folytatódik. Ez a műve a világ történetének lenyűgöző értelmezését kutatja, és erőteljes megközelítést dolgoz ki az ezoterikus szimbolizmus dekódolására, melyet a kortárs okkultisták nagy része átvett és alkalmazott. Papus emellett lenyűgöző elemzést ad az ősi misztériumokról, beleértve a hermetikát, az asztrológiát, a mágiát, az alkímiát, a teozófiát, a számok jelölését, az asztrálsík mibenlétét, a szakrális geometriát, a kabbalát, a tetragrammaton formulát, a piramisokat és még sok minden mást is feltár. Kritikusai szerint "Az okkult tudomány alapjai" című műve a legkiforrottabb, legátfogóbb írásai közé tartozik.

Az 1790-ben megjelent jóskönyv eredetileg titkos jelekkel íródott, de a sors úgy alakította a történést, hogy egy hozzáértő személynek sikerült lefordítania és megjelentetnie ezt a ritka művet. A jóseljárások a kor jegyét viselik magukon, de a jóslatok ma is megállják a helyüket - legyen szó az asztrológiáról, a kártyajóslásról, az álmokról, a kézvonalakról vagy a szerelmi dolgokról. Bátran alkalmazható és elsajátítható a Norwood-i cigány jósnő általános jövendőmondása.

Sir Walter Scott talán legismertebb a költészetéről és az olyan történelmi regényeiről, mint az Ivanhoe és Rob Roy, valamint más klasszikusok, de a boszorkányság és az okkultizmus egész életen keresztül vonzotta. Ez a könyv tíz levélből áll, amelyeket vejének és kiadójának, J. G. Lockhartnak címeztek, és a paranormális jelenségek okait vizsgálják. Ezekben a levelekben megosztotta széleskörű ismereteit a paranormális eseményekről és a történelemről. A démonológiáról és a boszorkányságról szóló részletes feljegyzéseken kívül Scott leírja a tündérek és szellemek szóbeli és írott hagyományait, megjegyzésekkel a likantrópiáról, az asztrológiáról, a bűbájokról stb. (társadalmi, kulturális, orvosi és pszichológiai tényezők vizsgálata az emberek paranormális élményeiről) és azok világos, racionális álláspontját tárja fel. Scott megmutatja a kereszténység befolyását a "boszorkányságnak" vagy "gonosznak" minősített nézetekre, és elmagyarázza a "boszorkány" szó sokféle (gyakran ártalmatlan) jelentését. A tapintható lelkesedéssel és feltűnően modern perspektívából megírt kötet számos témát dolgoz fel, beleértve a tündéreket, a manókat és a jóslást, valamint az inkvizíciót és a boszorkánypereket. Scott beszámolóját bőségesen illusztrálják anekdoták és hagyományos mesék, és elképesztő történetek antológiájaként éppúgy olvasható, mint filozófiai értekezésként.

A növények egész történelmünk során a túlélésünket elősegítő kulcsfontosságú és fontos szerepet töltöttek be. Szolgáljanak bár élelemként, gyógyszerként, építőanyagként, vallási kellékként vagy díszítőelemként, a növények általunk történő újra hasznosításának és termesztésének módja alapjaiban határozta meg az emberi kultúra fejlődését. A könyv igazi érdekessége az, hogy a növények bemutatásán túl, azok gyógyászati felhasználását és népi mágikus vonatkozásait is tárgyalja.