Geopen Kiadó strana 8 z 23

A keresztapa a maffia világában játszódik, középpontjában a legtekintélyesebb családdal, a Corleonékkal és vezetőjükkel, a Donnal, aki egyetlen szemvillanásával dönt sorsokról, rendelkezik életről és halálról. A cselekmény közvetlenül a második világháború után kezdődik Amerikában, a kábítószer elterjedésének virágkorában... Az egymással rivalizáló családok között fellángol a harc, s eközben tanúi lehetünk annak a hihetetlen összetartásnak, az érdekek és a félelem összetartó erejének, a gyilkos módszereknek, amelyek a rettegett maffia gépezetét működtetik. A vérbeli maffiatörténet felelevenítése különösen aktuális most, hogy megszületett a folytatás - A keresztapa visszatér és A keresztapa bosszúja címmel - a kiváló regényíró, Mark Winegardner tollából, aki folytatja a cselekményt - felidézi azokat az esztendőket, amelyek sem Puzo sikerkönyvében, sem a filmben nem szerepelnek.

A két kisregény elbeszélője 1978 áprilisában egy derűs nap délutánján épp baseballmeccset nézett a tokiói Dzsingú stadionban, amikor a pillanat hatása alatt megérett benne az elhatározás, hogy regényíró lesz. És így is lett, eljött az ideje, hogy elmesélje egy nyolc évvel korábbi nyár történetét. Saját történetét a 21 éves, nevesincs egyetemista fiúról, Patkány nevű barátjáról, akivel J bárjában nyugati jazz zenére nyakalták a sört. Meg a japán diákmozgalmakról, a kapcsolatok közötti botladozásokról, veszteségekről, sérelmekről. A lányról, aki lemondott az életről, a lányról, aki nem csak azért különleges, mert hiányzik egy ujja, hanem mert ha egyedül van, különféle hangok szólongatják. Aztán szexről, szexuális merengésekről, Szenvedélyekről, a flipperről meg az újrajátszásról. Murakami két kisregénye már magában rejt mindent, ami a kiforrott művekre jellemző. Ebből a két írásból bomlik ki aztán a Birkakergető nagy kaland, amely a szerző számára is meggyőző erővel bizonyította, hogy 1978-ban valóban regényíró született

Max Morden művészettörténész hosszú évtizedek után nem csak az őt ért veszteség és gyász elől menekülve tér vissza a tengerparti kis ír faluba, ahol gyermekként töltött egy szünidőt, de úgy érzi, itt az ideje a régi, egész jövőjét meghatározó tragédiával való szembenézésnek is. Azon a nyáron a különcnek számító Grace család mintha egy másik világból csöppent volna bele az üdülőfalu álomittas ürességébe. Max számára a házaspár és a vele egyidős, tízéves ikrek olyanok voltak, mint az istenek, és őt csakhamar beszippantotta különös életük, amely egyszerre volt csábító és felkavaró. A felesége közeli halálából fakadó fájdalom feldolgozása most összemosódik a gyermekkor, a távoli múlt emlékeinek felidézésével, és az egykori kamasz reflexiói különös módon keverednek az elmúlás közelségétől megrettent férfi szorongásaival. John Banville 1945-ben született Írországban. Tizennegyedik regénye, A tenger megkapóan szép prózájával, nyelvi virtuozitásával méltán érdemelte ki 2005-ben a rangos Man Booker-díjat.

Sokat bírnak az orosz nők. Ők a háborús hátország szótlan hősei, a hagyományok csöndes átmenekítői az öröknek hitt szovjet korszakba, ők tartják a lelket a rászorulóban, szeretnek, megértenek, tűrnek, remélnek. Túlélnek. Akkor is, ha belehalnak a sorsukba. Ahogy Jelena Csizsova hősnője, a kis faluból Pétervárra származó Antonyina. Az egyszerű lány gyorsan elkábul a jó beszédű nagyvárosi férfi szép szavaitól. Miután úgy marad, mindenét odaadná, hogy jól nevelje a kislányát. A tervteljesítéses verseny lázában égő ötvenes években egyedül álló anyaként persze alig tud lépést tartani az átlaggal, így rábízza magukat a társbérletben élő három öregasszonyra, a nagyikra, akik aztán felnevelik Szüzannocskát. Az ő rideg, letűnőben lévő, vagy épp megújuló, történelmi fordulatokat és apró örömöket rejtő, tragikomikus világukról szól ez a megrendítő, hittel és reménnyel áthatott, a 21. századba átívelő történetfüzér.

A 26 éves, már New Yorkban élő Jean Louise Finch - Scout - meglátogatja az alabamai Maycomban idős apját, Atticust. Még mindig nem enyhültek az amerikai Délt formáló polgárjogi és politikai feszültségek, és a fiatal nő találkozásába szülőföldjével keserűség vegyül, amikor kellemetlen igazságok derülnek ki összetartó családjáról, szeretett városáról és a szívéhez legközelebb álló emberekről. Elárasztják gyerekkorának emlékei, kételyek ébrednek benne, vajon valódi értékek-e azok, amikben eddig hitt. A Ne bántsátok a feketerigót! és a Menj, és állíts őrt! érzékenyen megírt történet egy kamaszlányról, majd egy fiatal nőről, egy fájdalmakkal teli, de elkerülhetetlen átalakuláson áteső világról. Az 1950-es években született és évtizedekig a fiókban őrzött Menj, és állíts őrt! közelibb képet ad Harper Lee emberi és írói erényeiről. Az eddig egykönyvesnek hitt író most végre közreadta a múlt illúzióival való leszámolás, a bölcsesség, az emberség és az érzelmek humorral, szeretettel, könnyed pontossággal megírt regényét. Megrendítő egyszerűséggel és őszinteséggel idéz fel egy több mint fél évszázaddal ezelőtti kort, amelynek nagyon is van üzenete a mához. Nem csak megerősíti a később alkotott és azonnal világhírt hozó Ne bántsátok a feketerigót! című regény elévülhetetlen értékeit, hanem kiegészíti, hozzátesz, mélyebb kontextusba helyezi az immár klasszikus művet. Harper Lee 1926-ban született az alabamai Monroeville-ben. Az 1960-ban megjelent Ne bántsátok a feketerigót! című regénye azonnal világhírűvé vált, egy évvel később széppróza kategóriában Pulitzer-díjjal jutalmazták érte. A történet alapján 1962-ben filmet forgattak Gregory Peck emlékezetes alakításával. A szerző számos kitüntetést, díszdoktori címet kapott, de mindig visszautasította az ezzel járó nyilvános szerepléseket. "Soha nem gondoltam, hogy ekkora sikere lesz a történetnek, olyasmi ez, mintha fejbe vágtak volna. (...) Egy kis elismerésre vágytam csupán, de amint látják, sokat kaptam belőle, és ez ugyanannyira ijesztő, mintha sosem foglalkoztak volna a könyveimmel." - nyilatkozta az írónő egy 1964-ben készült interjúban.

A Montessori-pedagógia elveit követve ajánl a könyv játékokat és feladatokat, amelyek kifejezetten a legkisebbek kognitív képességeinek fejlesztését szolgálják. A magukkal ragadó és szórakoztató játékok segítségével a gyerekek felfedezhetik az erdő világát és a benne lakó állatokat.

A Köddé vált elefánt című kötet Murakami Haruki korai novelláinak legjavából válogat. Rafinált olvasmányok ezek, látszólag egyszerűek, mégis súlyosak. Különös, felkavaró és elgondolkodtató élmény valamennyi. Többségünk mégis azért szereti Murakamit, mert a szerző a megismerhetetlent járja körül, az olvasó pedig szeret belemerülni a misztikus, talányos, sokszor átláthatatlan meseszövésbe. A kötet tizenkét év novellatermését fűzi egy csokorba. A rövid elbeszélések már előrevetítik azoknak a kultikussá vált nagyregényeknek a sokkal összetettebb és bonyolultabb világát, amelyek meghozták a nagy áttörést, és Murakamit a világ egyik legismertebb, legolvasottabb szerzőjévé emelték.

A regény főhőse - "K" - beleszeret egykori diáktársnőjébe, akihez régi barátság fűzi, de a lány nem vonzódik hozzá, hidegen hagyja a szexualitás. Igazi vágy csak egy nála tizenöt évvel idősebb üzletasszony iránt lobban fel benne, amit a nő még csak nem is sejt. A különös szerelmi történetben úgy keringenek el egymás mellett a szereplők, mint távoli égitestek. A Szputnyik, szívecském! keserédes történet a szerelem hatalmáról és fájdalmáról, a beteljesületlen emberi vágyakról és a kilátástalan egyedüllétről. Stílusa utánozhatatlan "murakamis", néhol végtelenül könnyed, másutt sejtelmes vagy krimisen izgalmas, mint ahogy a szerző többi, valóság és álomszerűség összefonódásából született regénye.

A borítón taftszoknya alól kivillanó női térd, a manikűrözött, padlizsán lilára festett körmű kezek masszív sodrófát szorongatnak, a szép ívű csuklókon szinte csilingelnek a karkötők. Hol van az előírva, hogy egy szakácskönyvben csak csillogóra lakkozott ételkülönlegességektől csorogjon az olvasó nyála? Nem mindennapi darabbal bővült a gasztronómia műfaját elárasztó könyvek száma. Szerzője a svéd Lotta Lundgren, aki minden tekintetben szakított a hagyományokkal, és kihívó, meghökkentő, szórakoztató kiadványával bizonyítja, hogy nem csak összegumizott hajjal, kötényben, agyondolgozott kézzel lehet jó háziasszony az ember lánya, hanem akár dögösen, vonzón, ahogy önmagát megálmodta. Amilyennek látni akarja őt a bestia, akit évezredek tapasztalata szerint etetnie kell. Mindez persze nem jelenti azt, hogy Lotta ne állított volna össze egy nagyon jól használható, alapos leírásokkal, kitűnő ötletekkel teli, ösztönző szakácskönyvet. Ami még arra is jó lehet, hogy ne kelljen olyan gyakran elválni ágytól és asztaltól. A konyhában a végzet asszonya főz és történeteket mesél. Karkötők csörrennek karcsú csuklóján, lábán tűsarkú. Megszívlelendő tanácsokat ad ételekről, zöldségekről, férfiakról. Vonzó, szexi, és 66 receptjével ünnepivé varázsolja a hétköznapi ízeket.

Csendes álmot, jó éjt, Majd néz rád az ég, Álom szárnyán ha szállsz, Fönn az égben is jársz. Szüleim ebben a szép, színes albumban őrzik számomra legelső emlékeimet azokra az időkre, amikor kíváncsi leszek arra, hogyan kaptam a nevemet, milyen idő volt, amikor megszülettem, mit szólt apa, amikor először meglátott, hogyan fejlődtem, mik voltak az első szavaim, milyen volt az első rajzom vagy kiket hívtam meg az első szülinapi zsúromra.

A boszorkányüldözés folytatódik. Vége a nyárnak és a kiválasztott hat lányt a gimnázium második osztálya várja. A szünidő szinte rettegésben telt el, és ők felkészültek a gonosz erők következő lépésére. Ám a veszedelem olyan irányból fenyegeti őket, ahonnan egyáltalán nem számítanak rá. Egyre nyilvánvalóbb, hogy valami nagyon nincs rendjén Engelsforsban. A múlt összefonódik a jelennel, az élő találkozik a holttal. A Kiválasztottak között még szorosabb lesz a kötelék, és a lányok megint rádöbbennek, hogy a rendkívüli képesség vagy a varázslat sem vigasztalja a boldogtalan szerelmeseket, és nem gyógyítja meg az összetört szíveket... A svéd szerzőpáros fiatal felnőtteknek szóló trilógiájának első kötete, a Kör óriási sikert aratott az egész világon, és nagy várakozás előzte meg a folytatást, melyben újabb sötét és misztikus fordulatok borzolják az olvasók idegeit.

London, 1896. Robert Wallis pénztelen és gondtalan világfi. Amikor egyéb bevételi lehetőség híján Samuel Pinker londoni kávénagykereskedő szolgálatába áll, nem sejti, hogy élete egyszer és mindenkorra megváltozik. A költői babérokról csak álmodó, de a szavakkal jól bánó fiatalembertől azt várják, hogy Pinker lányával, a szenvedélyes Emilyvel együttműködve fogalmazza meg és kategorizálja a különböző kávék ízeit. Ez a váratlan feladat átfogó érzéki, érzelmi és - az események alakulása folytán - tényleges utazásra indítja hősünket, melynek során a kávék költője a kávé különböző ízei mellett mindenekelőtt önmagát fedezi fel. Anthony Capella az afrikai Ugandában született 1962-ben. Első regénye, a Szerelem étke 19 nyelven jelent meg, egyebek közt magyarul is. A Kávék költője elsöprő, érzéki, két évtizeden és három kontinensen át kanyargó szerelmi történet, egzotikus és feledhetetlen érzékek lakomája. A szerző írásai elválaszthatatlanok a gasztronómiától, regényeit áthatja a kulinária és az azzal összefonódó érzékiség.

A fiatal Joe Castle 1973 nyarán már baseball-csodának számított, őt tartották minden idők legígéretesebb újoncának. Az arkansasi Calico Rockból érkezett fiú hazafutásai elkápráztatták a baseball rajongóit, ő pedig szerényen a szurkolók tömege felé hajította a sapkáját, miután megdöntött minden ifjúsági rekordot. Calico Joe-ként hamarosan egész Amerika baseball-bálványa lett. Paul Tracy, a Mets erős dobójának tizenegy éves fia is rajongott érte. Egyszer aztán, ahogy Warren Tracy a pályán szembekerült Calico Joe-val, Paul egyszerre szurkolt imádott bálványának és apjának. Amikor Warren végrehajtotta híresen erős dobását, megváltoztatta vele mindannyiuk életét... John Grisham ragyogó, új regénye a baseballról szól, de nem az teszi nagyszerűvé, izgalmassá és megrázóvá, ami a pályán történik.

Murakami Haruki 1982-ben az írói mesterséget választva eladta a dzsesszbárját, és hogy megőrizze kondícióját, futni kezdett. Egy évvel később már végigfutotta az Athén-Marathon távot, és ma, számtalan triatlonnal, versennyel, tucatnyi regénnyel a háta mögött, érzi, hogy a sport legalább olyan hatással van írói munkásságára, mint az erőnlétére. A feljegyzésekből, beszámolókból, elmélkedésekből és visszaemlékezésekből álló naplóból megtudhatjuk, hogyan készült négy hónapon át a világhírű japán író a 2005-ös New York City maratonra, hogyan került a tokiói Jingu Gaien parkból a bostoni Charles River partjára, ahol nem tudta felvenni a versenyt a fiatal lányokkal. A rendszeres sport ürügyén nincs hiány témában: felidézi, hogyan lett író, számba veszi legnagyobb sikereit és csalódásait, lemezgyűjtő szenvedélyét, örömeit, hogy ötvenen túl is javítható a fizikai teljesítmény, majd a szembesülést, hogy az emberi erő bizony fogy. Az egyszerre szellemes, humoros, komoly és bölcs memoár igazi meglepetéseket tartogat nem csak a szerző regényeiért rajongó olvasóknak, de még a hosszútávfutás profi bajnokainak is.

Csak együtt élhetik túl. Engelsfors. Egy apró csodás kis város Svédországban, ahol 6 lány épp csak elkezdte a középiskolát. Semmi közös nincs bennük - kivéve, hogy mindegyikőjükben ősi ördögi erő lakozik. Az őszi szemeszter csak elkezdődött, amikor egy halott diákot találtak a suli egyik wc-kabinjában. Mindenki öngyilkosságra tippel. Mindenki, leszámítva a hat lányt, akik tudják az igazságot. Egy éjjel, amikor a hold kísértetiesen vörösen borítja be az eget, a lányok találkoznak a parkban. Nem tudják, hogyan és miért mentek oda, csak azt tudják, hogy szükségük van egymásra a túléléshez. Azt mondják boszorkák. Egy ősi prófécia állítja, hogy ők a kiválasztottak. Ettől a naptól kezdve a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Az idő csak fogy. Valami vadászik rájuk, és ha nem ők találják meg előbb és pusztítják el azt, akkor ők halnak meg...

Ki ne hallott volna Madame Tussaud-ról, akinek világhírű londoni panoptikumában manapság turisták milliói fordulnak meg? És ki hallott már Marie Grosholtzról, a svájci származású, ambiciózus fiatal nőről, aki az 1700-as évek végén Párizsban élt? Pedig a két személy egy és ugyanaz. A tehetséges Marie nagybátyjától tanulja meg a viaszszobor-készítés minden titkát. A család panoptikumot tart fenn Párizsban, és a népszerű intézménybe csak úgy özönlenek a látogatók, hiszen ez nem afféle múzeum: itt mindig az aktuális események főszereplőit láthatják viszont, viaszból megformázva. Eseményekben pedig ez idő tájt nincs hiány. Franciaországot éhínség sújtja, a királyi családot mind hevesebb gyűlölet övezi, és rövidesen kitör a forradalom. Marie-nak, aki nem csupán a királyi családdal áll közvetlen kapcsolatban, de a forradalmi vezetők többségét, köztük Robespierre-t, Marat-t, Desmoulins-t, Lafayette-et is jól ismeri, ügyesen kell lavíroznia a napról napra változó politikai helyzetben. Fejek hullanak, tombol a terror, az emberi élet mit sem ér. A véres leszámolások közepette Marie is megalkuvásokra kényszerül, ám eljön a perc, amikor szembeszáll a kegyetlen hatalommal és csak a szerencsén múlik, hogy ez a döntése nem a guillotine alá juttatja, hanem végül is a híres Madame Tussaud-vá teszi. Michelle Moran fiatal kaliforniai író történelmi regények szerzőjeként vált népszerűvé, történetei számos nyelven olvashatók.