Harmattan Könyvkiadó strana 3 z 3

A falu- és a földközösség történetével a történetíráson túl a néprajz és a szociológia is foglalkozott. A kötet is e tudományágak integrált nézőpontjából vizsgálja ennek genezisét. A téma iránti érdeklődés a 19. és 20. század elején volt befolyással a szocialista tanokra. Ekkor az orosz területeken megfigyelhető "obscsinákat" ősi képződménynek tartották, amelyek a nyugati tudomány fókuszába is bekerültek, úgy kezelve ezeket, mint a letűnt "agrárkommunizmus" maradványai. Ezen a nyomon haladva a kor Európájában a történetírás művelői mindenütt ősközösségi faluképződményeket kerestek (pl. a germán Mark) a letűnt történeti időkben. A szélesebb körű kutatások azonban pont a várakozások ellenkezőjét bizonyították. Az új eredmények szerint a faluközösség kezdetei a kései római császárkor Gallia provinciájának villái környékén lelhetők fel, és ezt követően ennek kiteljesedése a Meroving és Karoling korszakok feudalizmusának idejére tehető. E falurendszer elterjedt a Rajna és Mosel folyamvidéken, továbbiakban Németalföldön, majd e területek demográfiai feltöltődése következtében a 12. századtól Közép-Kelet Európa területe felé nyomult a feudális "rendszerváltoztatással" karöltve. Ezt a kelet felé haladó migrációt - a települési folyamatok e fejezetét, epizódját - németül "Ostkolonizationnak" nevezi a történettudomány. Ennek kibontakozását vizsgálja e kötet Magyarország, Lengyelország, majd ennek egykori keleti perifériáin, a mai orosz területeket is figyelembe véve. Fő tanulsága: a föld- és faluközösség a feudalizmus katonai, monetáris és adóztatási rendszerének egyértelmű következménye, szemben az ősközösségi, őskommunisztikus elméletek hipotéziseivel, melyek még nemrég is kísértettek. Tagányi Zoltán 1940-ben született. Anyja dr. Tholt Judit, aki a Domanovszky Sándor által kezdeményezett és szerkesztett nagybirtokmonográfiák egyikének szerzője, amelyet Szekfű Gyula is véleményezett. A szerző egyetemi tanulmányait az ELTE-BTK néprajz-történelem-régészet szakán kezdte 1960-62 között, majd 1962-től 1968-ig népköztársasági ösztöndíjjal folytatta Lódz, Varsó és Poznan egyetemein, majd a poznani Adam Mickiewicz Egyetem történelem-filozófiai karán 1968-ban a néprajz magisztere címet nyerte el. 1968-1970 között a prof. Tálasi István ELTE-BTK Tárgyi Néprajzi Tanszékén tanított, majd 1970-től 2004-ig, nyugdíjazásig az MTA kötelékében dolgozott, előtt Wellmann Imre, majd Kulcsár Kálmán irányítása alatt. Kényszerszociologizálva 1983-1986 között város és településszociológiából kandidált, és így mint tudományos főmunkatárs az MTA Köztestületének tagja. A jelen kötetben a szerző azon kutatásait foglalja össze, melyek tematikája már az egyetem padjaiban is foglalkoztatta, és az iránta való érdeklődés egy életen át tartott.

Orbán Viktor 2014. július 26-án elmondott tusnádfürdői beszéde óriási hazai és nemzetközi visszhangot keltett, amikor második kormányzati ciklusát egy illiberális államátalakító kísérletként írta le. A 2010 és 2014 közötti négy esztendőben nem hangzott el az Orbán-kormánnyal kapcsolatban maga az illiberális kifejezés. Elhangzott a diktatúra, féldiktatúra, az autoriter, a maffiaállam és minden egyéb Orbán kritikusaitól, de érdekes módon senki nem sorolta be az Orbán-rendszert az illiberális kategóriába. És akkor 2014. július 26-án nem más, mint maga a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor végzett nagy ívű rendszerelemzést és -értelmezést saját előző ciklusának államépítési irányáról, aminek kapcsán ő maga mondta ki saját rendszer-átalakító politikájának jellemzésére, hogy az bizony illiberális. Mindez nemcsak hogy meghökkentette a hazai és külföldi politikai elemzőket, hanem viharosan megélénkítette az Orbán-rendszer mibenlétéről kavargó vitákat. Zárug Péter Farkas ma Magyarországon az egyik legismertebb vállaltan jobboldali, konzervatív politológus, aki mind tudományos munkáiban, mind közéleti megnyilvánulásaiban talán a leghitelesebb leírását s egyben bírálatait adta az Orbán-kormány működésének. E kötetben korábbi, 2012-es nagy sikerű tanulmányának újraközlése mellett Vázlat a második Orbán-kormány konfliktusainak megértéséhez alapos elemzés után kísérli meg a válaszadást arra a kérdésre, hogy 2015-re illiberálissá vált-e a magyar demokrácia, s az Orbán-rendszerrel egy modern abszolút hatalom épült-e ki Magyarországon?!