Harmattan Könyvkiadó

"Ment ez a Codeine-korszak. Egyre nehezebb volt, rohadt nehéz volt előbb-utóbb már hozzájutni. Gyógyszertárból ki, gyógyszertárba be, folyamatosan a vergődések. Közben ezeken az útjaimon mindig eszembe jutott Berkesi könyvének a címe, hogy Akik nyáron is fáznak. És amikor elvonásban gyalogoltam végig ott a Dimitrov tér környékén, Kiskörút, Nagykörút, a végén már 50 fokos melegben, és közben, tudod, rázott a hideg, állandóan ez a könyvcím ugrott be. És aztán, igazából, ebből a rabságból akkor a hirtelen kiutat valahogy az jelentette, hogy összefutottam az Abigéllel, és mondtam neki: kurva nehezen megy a váltás, és egyszer így hozzám vágta, hogy »hát baszd meg, miért nem veszel mákot, aztán főzöd ki«." 2010 nyarán Tóth Eszter Zsófia levéltári munkája során bukkant rá dr. Kisszékelyi Ödön orvos 1974-es levelére, amelyben Aczél György politikus figyelmét hívta fel a fiatalok között terjedő kábítószerezésre, és állami beavatkozást sürgetett ez ellen. A történész a levelet az Archivnet internetes folyóiratban publikálta. Ennek nyomán kereste fel őt Rácz József, a kutatás vezetője, azzal a javaslattal, hogy kutassanak közösen a szocialista időszak kábítószer-fogyasztási szokásairól. Bajzáth Sándor felépülő függő bevonásával közös, izgalmas, intenzív hároméves kutatómunka kezdődött. Nemcsak a levéltárak porában kerestük az egykori szerhasználók nyomait, gyűjtöttünk korabeli rendőrségi jelentéseket, újságcikkeket, hanem számos életút- és témainterjút készítettünk akkori szakértőkkel, szerhasználókkal. Részt vettünk "exnarkósok" rendszeres baráti találkozóján, megtaláltuk a korabeli ifjúságvédelmi rendőröket. 25 év után találkozott újra rendőr és egykori kihallgatottja. Kutatásunk eredményeit mutatjuk be e kötetünkben

Jarle Klepp (25) irodalmat tanul Bergenben, ahol egyetemi karrierjének beindítása köti le energiáit. A diákélet mindennel ellátja Jarlét, amiről valaha is álmodott: Robert Göteborg, az excentrikus egyetemi professzor egyenesen a legkiválóbb tehetségek közé sorolja, Herdis Snartemo személyében pedig gyönyörű barátnője van, akivel intenzív és kizárólagos testi kapcsolatot ápolnak. Felfedezte magában az elemzőkészséget és férfias vonzereje hatékonyságát - előtte a jövő. És kap egy levelet. A rendőrség DNS-teszt elvégzésére kéri. Eljött az ideje, hogy Jarle felnőjön. De képes lesz-e rá? És fel akar-e nőni valójában?

Az autonómia különösen aktuális manapság, amikor a külhoni magyar közösségek nagy része az autonómia valamilyen formájának elérését tűzte ki céljául. Magyarország támogatja ezeket a törekvéseket, ezért a hazai közbeszédnek is része az autonómia. A k önyv a területi autonómiával foglalkozik, amelyről például Erdélyben illetve a Székelyföldön, Kárpátalján, a Felvidéken vagy éppenséggel a Vajdaságban ma már nemcsak elméleti keretek között foglalkoznak a magyar közösségek, hanem az nagyon is a hétkö znapi, gyakorlati érdekvédelmi és érdekképviseleti tevékenység részét képezi. Tóth Norbert arra kíván válaszokat adni, hogy milyen nemzetközi jogi jogcímek segítségével érhető el az autonómia és milyen nemzetközi jogi keretek között kell azt működte tni. Az olvasó ezenkívül képet kap a legismertebb autonóm területek (például: Dél-Tirol, Katalónia, Skócia vagy az Aland-szigetek) működéséről és a nemzetközi kapcsolatok folyamatosan változó természetéről is.

Hogyan térképezhetőek fel a filozófiai antropológia és az esztétika sokértelmű összefüggései? Milyen metodológiai és ideológiai kihívásokkal kell szembenéznie az antropológiai gondolkodásnak az "ember halála" (Michel Foucault) után? A humanizmus és az antihumanizmus dichotómiája mennyiben akadályozza a "határsértő", az ember hagyományos fogalmát megkérdőjelező művészeti kísérletek értelmezését? Hogyan kapcsolódhat egymáshoz "Zucht" és "Bildung", Nádas Péter prózája és David Cronenberg poszthumán esztétikája? A jelen kötet többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ. A vállalkozás központi célja egy olyan művészetfilozófiai perspektíva kidolgozása, mely azt a meggyőződést hangsúlyozva, hogy a humánideológiák bukása után is lehetséges ember és művészet "egybegondolása", hiszen - Helmuth Plessner alapvető felismerésére utalva - az ember méltóságának egyik forrása önnön nyitottságának esztétikai elsajátítása.

A falu- és a földközösség történetével a történetíráson túl a néprajz és a szociológia is foglalkozott. A kötet is e tudományágak integrált nézőpontjából vizsgálja ennek genezisét. A téma iránti érdeklődés a 19. és 20. század elején volt befolyással a szocialista tanokra. Ekkor az orosz területeken megfigyelhető "obscsinákat" ősi képződménynek tartották, amelyek a nyugati tudomány fókuszába is bekerültek, úgy kezelve ezeket, mint a letűnt "agrárkommunizmus" maradványai. Ezen a nyomon haladva a kor Európájában a történetírás művelői mindenütt ősközösségi faluképződményeket kerestek (pl. a germán Mark) a letűnt történeti időkben. A szélesebb körű kutatások azonban pont a várakozások ellenkezőjét bizonyították. Az új eredmények szerint a faluközösség kezdetei a kései római császárkor Gallia provinciájának villái környékén lelhetők fel, és ezt követően ennek kiteljesedése a Meroving és Karoling korszakok feudalizmusának idejére tehető. E falurendszer elterjedt a Rajna és Mosel folyamvidéken, továbbiakban Németalföldön, majd e területek demográfiai feltöltődése következtében a 12. századtól Közép-Kelet Európa területe felé nyomult a feudális "rendszerváltoztatással" karöltve. Ezt a kelet felé haladó migrációt - a települési folyamatok e fejezetét, epizódját - németül "Ostkolonizationnak" nevezi a történettudomány. Ennek kibontakozását vizsgálja e kötet Magyarország, Lengyelország, majd ennek egykori keleti perifériáin, a mai orosz területeket is figyelembe véve. Fő tanulsága: a föld- és faluközösség a feudalizmus katonai, monetáris és adóztatási rendszerének egyértelmű következménye, szemben az ősközösségi, őskommunisztikus elméletek hipotéziseivel, melyek még nemrég is kísértettek. Tagányi Zoltán 1940-ben született. Anyja dr. Tholt Judit, aki a Domanovszky Sándor által kezdeményezett és szerkesztett nagybirtokmonográfiák egyikének szerzője, amelyet Szekfű Gyula is véleményezett. A szerző egyetemi tanulmányait az ELTE-BTK néprajz-történelem-régészet szakán kezdte 1960-62 között, majd 1962-től 1968-ig népköztársasági ösztöndíjjal folytatta Lódz, Varsó és Poznan egyetemein, majd a poznani Adam Mickiewicz Egyetem történelem-filozófiai karán 1968-ban a néprajz magisztere címet nyerte el. 1968-1970 között a prof. Tálasi István ELTE-BTK Tárgyi Néprajzi Tanszékén tanított, majd 1970-től 2004-ig, nyugdíjazásig az MTA kötelékében dolgozott, előtt Wellmann Imre, majd Kulcsár Kálmán irányítása alatt. Kényszerszociologizálva 1983-1986 között város és településszociológiából kandidált, és így mint tudományos főmunkatárs az MTA Köztestületének tagja. A jelen kötetben a szerző azon kutatásait foglalja össze, melyek tematikája már az egyetem padjaiban is foglalkoztatta, és az iránta való érdeklődés egy életen át tartott.

A monográfia szerzője az egyetlen kaukazológus és kartvelológus Magyarországon, a Georgiával foglalkozó tudomány magas szintű művelője, irodalomtörténész, politikai elemző, aki közel húsz éve kutatja a magyar-georgiai kulturális és politikai kapcsolatokat. Második könyve a két ország, két nép közötti kulturális, irodalmi, történeti, tudományos kapcsolatokat összegzi.

Milyen határvonalakat kell meghúznunk a randizásban ahhoz, hogy kapcsolataink ne fájdalmakhoz és csalódásokhoz, hanem érettebbé válásunkhoz vezessenek, és segítsenek életre szóló társra találni? A másik nemmel való ismerkedés és a társkeresés sok csapdáját és buktatóját elkerülhetjük, ha megtanulunk felelősséget vállalni érzéseinkért, viselkedésünkért, életünkért. Hogyan fejlődhetnek a tartós és egészséges kapcsolatokhoz szükséges képességeink, miért nem tolerálhatjuk a hazugságot, hol a határ a randevúpartnerek testi kapcsolatában, hogyan állapíthatjuk meg, hogy ki illik hozzánk, és ki nem - ilyen és ehhez hasonló gyakorlati kérdéseket tárgyal könyvében a szerzőpáros sok esetleírással szemléltetve mondanivalóját. Valószínűleg sokan tapasztalni fogják, hogy miközben a könyvben ismertetett alapelveket és útmutatásokat olvassák, gyökeresen átalakul az emberi kapcsolatokról való gondolkodásuk.

Pierre Rabhi a kortárs ökológiai gondolkodás egyik legnagyszerűbb alakja, aki alapítványai révén három kontinensen van jelen, és tízezrek életébe hozott változást Afrikától Indiáig. Mint Yehudi Menuhin írja róla: „Ez az egyszerű életszentségű, tisztán és világosan gondolkodó ember, akinek költői szépségű nyelvezete izzó szenvedélyről tanúskodik, saját verítékével termékenyítette meg a meddő földeket.” Ez a kötet filozófiai és bölcseleti írásait gyűjti egybe.

A római csapatok Titus vezetésével szinte a földdel teszik egyenlővé Dávid és Salamon egykor virágzó székhelyét, Jeruzsálemet. A szörnyű pusztítást követően a zsidó származású Hadassa Rómába kerül, hogy Julia Valerianus rabszolgájaként élje mindennapjait. Szeretetével és gyönyörű meséivel azonban nemcsak úrnője szívét nyeri meg, hanem annak bátyját, Marcust is teljesen elkápráztatja. A lány viszont különös titkot rejteget, amely akár az életébe is kerülhet: a birodalom alapjait fenyegető új vallás, a kereszténység híve Francine Rivers történelmi regénysorozatának első kötetében ezúttal az I. század viharos és kegyetlen időszakába kalauzolja olvasóit. A nagy lélegzetvételű műben az ifjú arisztokrata iránt érzett szerelme és az Istenbe vetett hite között őrlődő rabszolgalány történetén keresztül követhetjük végig Róma hanyatlását.