Heraldika Kiadó

Dr. Ferencz Csaba 1941. október 23-án született Csíksomlyón, a Székelyföldön. A II. világháború után menekülniük kellett, s így Mezőberényben nőtt fel, Békésen érettségizett, majd 1964-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen villamosmérnöki oklevelet szerzett. Már diákként megkezdte az űrtevékenység létrehozását hazánkban, amikor 1961 őszén megalakította a Műegyetem (első) űrkutató csoportját. 1965-ben már sikeres rádiós műholdmegfigyelést hajtottak végre, s 1966-ban Közép-Európában elsőként sikerült megoldaniuk a meteorológiai műholdak felhőképeinek vételét. 1968-ban, miközben a Varsói Szerződés éppen bevonult Csehszlovákiába, az ATS-3 műholdon keresztül Amerikával teremtettek transzóceániai rádiókapcsolatot. A kísérlet sikere itthon az akkori űrkutató csoport és vezetője megrendszabályozásához vezetett. Eközben aranygyűrűs egyetemi doktor lett a Műegyetemen. Másik csoportjával kifejlesztette az első magyar műholdfedélzeti műszert, egy mikrometeorit detektor elektronikáját, amelyik az Interkozmosz-12 műholdon repült sikeresen 1974-ben. Részt vett az első magyar űrhajós tudományos programja kialakításában. 1981-ben lett az MTA-n a műszaki tudomány doktora, 1995-ben a Műegyetem habilitált doktora, ahol címzetes egyetemi tanár 1991-től és egyetemi magántanár 1996-tól. Euromérnök, a The New York Academy of Sciences és a Magyar Mérnökakadémia tagja, a Budapesti Műszaki Egyetem tiszteleti tanára, több hazai és nemzetközi tudományos bizottság tagja. Az űrkutatás és a műszaki tudományok területén az elektromágneses hullámterjedés elismert szakembere, több, mint 300 publikációja van, közöttük hullámterjedési szakkönyvek, egyetemi jegyzetek is. Ezek mellett a Katolikus Egyház egyik intézménye, a Cruciferi Sancti Stephani Regis (Szent István Lovag-rend) lovagja és jelenleg a nagymestere. A magyar Szent Korona vizsgálatával a Korona 1978-as hazatérése óta foglalkozik négy mérnök-társával együtt. Megállapításaik átalakították a Koronáról hagyományosan elfogadott szakmai ismereteket. Ők igazolták és publikálták először, hogy a Szent Korona nem egy görög és latin koronából (részből) utólag összeszerkesztett "tákolmány", hanem gondosan megtervezett és egyetlen műhelyben kivitelezett műalkotás. E vizsgálatok alapvető megállapításait, eredményeit és következtetéseit tartalmazza e könyv, a maguk teljességében először magyar nyelven. Kiderült, hogy a Koronán sosem volt tizenkét apostol, a pántokat eleve nyolc apostol kép hordozására tervezték. Az abroncs nem lehetett önálló korona, ezeknek a pántoknak a hordozására készítették. Mint ahogy az is kiderült, hogy ezeket a pántokat egy éppen ilyen (aszimmetrikus) abroncshoz tervezték, s éppen azért ilyen a szerkezet, hogy a tetején ferde keresztet viselhessen. A kereszt nem a Koronát ért erőhatások következtében ferdült el, hanem ferdére készült. A részletes műszaki vizsgálatok azt is kiderítették, hogy a Koronán - többek között - éppen azt a három képet utólag kicserélték, amelynek alapján korábban azt hitték, hogy a Korona alsó részét Bizáncból kapta I. Géza királyunk. A csere nyomai igazolták, hogy ezt a három képet a teljes Szent Koronára szerelték és szerelhették csak fel, külön az abroncsra nem. (A vizsgálatokat a többi regálián is elvégezték.) A vizsgálatok eredményei alapján végül az is vélelmezhető, hogy a Szent Korona valóban Szent István királyunk koronája.

Mógor Tamás (1954-2008) heraldikai lexikona hiánypótló kötet, mely címének megfelelően kalauzolja a Tisztelt Olvasót a magyar címertan világában.Szerzője országosan kevésbé ismert, de kiemelkedő tudású heraldikus volt, aki a tudományág művelőinek többségétől eltérően nem csak elméleti ismerője, hanem gyakorlati alkalmazója is volt a címertannak. Gyermekkorától érdeklődött iránta, s később minden "titkát", rejtelmét kitanulta. Művészi szinten festette a címereket, főként a magyar nemes családok jelképeit.Céljának tartotta a heraldika népszerűsítését is, ezért saját címerfestményeiből készített - magyarázatokkal ellátott - kiállítását jónéhány dunántúli településen láthatták az érdeklődők. Ez főként a magyar és erdélyi nemesi címerekkel foglalkozott, ezeken keresztül mutatta be a hazai címeradományozás évszázadait. Kiállításából alakult meg 2007-ben az ország első címermúzeuma is szülővárosában, Pápán.Kéziratban maradt címertani lexikonát az érdeklődőknek szánta, akik minden, a heraldikát érintő kérdésükre választ találhatnak benne. Több, mint 750 színes címerábrán keresztül mutatja be a szövegben leírtakat, amelyek nagyban segítik az olvasottak megértését. A szerző további 400 címerfestménye pedig a magyar és erdélyi nemesség címereiből mutat be ízelítőt a Tisztelt Olvasónak.

Ez a könyv, 100 évvel nemzetünk és hazánk szétszakítása után is fényes bizonyítéka annak, hogy gyermekeink bárhol is élnek a Kárpát-hazában fontosnak tartják a gyökereiket. Ez a könyv egy kárpát-medencei meseíró pályázat legjobb meséiből lett összeállítva. A meséket KERTAI ZALÁN festményei elevenítik meg a könyvben. Fontosnak éreztük, hogy a képek alatt és mesék mellett ott legyen az adott személy életútja is, ezáltal gyermekeink megismerik történelmünk nagy alakjait. A mesék a Kárpát-haza magyar gyermekei tollából íródtak minden korosztály számára, aki a gyermeki fantázián keresztül szeretne visszautazni a régmúltba. Dicső csatáink és őseink tettei megismerésével olyan nemzedék nőjön fel, aki gyermekeinek és unokáiknak ezt a tudást büszkén adja tovább. A könyv egy varázslatos világba repít minden olvasót, ahol tündérek és sárkányok élik életüket. A tanulságos történetek segítik az olvasó életét a nehéz döntések meghozatalánál. A könyvben a mesék magyar rovással is megtalálhatóak, ezáltal az olvasó könnyen el tudja sajátítani ősi írásunkat is. Szeretettel ajánljuk a könyvet mindenkinek, aki hisz a magyarság megújulásában, amivel újra példát tudunk mutatni a világnak.

Babucs Zoltán (Jászberény, 1974) tősgyökeres jászkun család sarja, felesége, a kézdivásárhelyi születésű Madarász Éva. Hadtörténész-muzeológus, felsőfokú tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte. A Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpont ügyvivő szakértője és a Magyar Hírlap (polgári közéleti napilap) lapszerkesztője. Szakterülete: a második világháborús Magyar Királyi Honvédség, az 1848/49. évi magyar függetlenségi háború honvédseregének története, a jászkunok és a székelyek katonáskodása. Ötszáznál is több tanulmány, tudományos cikk mellett harminc kötet szerzője vagy társszerzője, sajtó alá rendezője. Kutatási területének országosan elismert szakértőjeként a közmédia műsorainak és adásainak szereplője, ünnepi megemlékezések meghívott történész előadója a Kárpát-medencében és azon túl is. Korábban hadtörténeti írásai, tanulmányai a Nagy Magyarország konzervatív történelmi periodikában és a Történelemportál magazinban láttak napvilágot. Cikkei 2011 óta olvashatóak a Magyar Hírlapban - míg 2016-ban a Magyar Idők és a Magyar Demokrata hasábjain is jelentek meg írásai -, valamint a felvidéki Magyar7 hetilapban, a Rubicon és a Trianoni Szemle történelmi folyóiratokban. Publikációi az interneten is megtalálhatók, önálló hadtörténész rovata van a felvidéki Felvidek.ma honlapon. "Oradea meghalt. A halál oka: a jog és igazság hajnalának pirkadása. A második bécsi döntés ezt az elnevezést letörölte Európa térképéről. Az idő, az emlékezés végtelen és szenvedésvirágoktól ékes mezején, fejfát állított a város román neve fölé és korombetűkkel rákarmolta: élt 21 évet... A magyarság mindörökre szeretné kitörölni emlékezetéből a megalázottságnak, szolgasorsnak és bilincséletnek letűnt szomorú napjait. Nagyvárad 1940. szeptember 6-án hosszú tetszhalálból feltámadt, új életre kelt. Az a ragyogó, napsugárözönben tündöklő lázasan szép nap, amelyen honvédcsapataival együtt Nagyvárad köveire először lépett a Legfelsőbb Hadúr, biztató, reményt adó útmutatás maradt arra, hogy a magyarság el kell érkezzék az annyi szenvedéssel kiérdemelt jobb jövő ígéretföldjére is." - jegyezte fel Árvay Árpád. Időutazásra invitáljuk az olvasót, hogy e kötet és az abban található 250 archív fénykép segítségével megismerje Szent László városának nyolcvan esztendővel ezelőtt hazatérését.

Babucs Zoltán (Jászberény, 1974) hadtörténész-muzeológus tősgyökeres jászkun család sarja. A budapesti HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos munkatársaként dolgozott - kisebb megszakításokkal - közel két évtizedig, 2017 óta a Magyar Hírlap (polgári közéleti napilap) lapszerkesztőjeként tevékenykedik. Szakterülete: a második világháborús Magyar Királyi Honvédség, az 1848/49. évi magyar függetlenségi háború honvédseregének története, a jászkunok és a székelyek katonáskodása. Az isteni gondviselés, a magyar politikai és katonai vezetés céltudatossága, valamint a kedvező külpolitikai konstelláció révén született meg az első bécsi döntés 1938. november 2-án, miáltal a trianoni igazságtalanság egy része nyert jóvátételt, és a magyar Szent Korona fennhatósága alá tért vissza a Felvidék és Kárpátalja déli része. Nyolcvan évvel ezelőtt, amikor Csehszlovákia először tűnt el a térképről, 1939. március 15-18. között honvédeink fegyverrel vették vissza Kárpátalja északi és keleti részét. E kötet az országgyarapítás nyitányát mutatja be, a hadtörténeti események ismertetésén túl beppillantást enged a honvédek és a felszabadult magyarság gondolataiba, érzéseibe, nem csupán visszaemlékezés részletek közlésével, hanem felvidéki, kárpátaljai és anyaországi családok, gyűjtők féltve őrzött fotólbumaiból előkerült ezer fényképfelvétel segítségével, amelyek hűen ábrázolják a "magyar feltámadás hajnalhasadását".