I.A.T. Kiadó

Könnyed, szórakoztató nyári olvasmánynak ígérkezik Erdei Zsuzsa múltba repítő könyve, az Osztálytalálkozó. Mindannyian ismerjük azt a furcsa, különös érzést, ami elragad bennünket, amikor visszatérünk gyermek, vagy ifjú korunk egykori helyszíneire, netán diákvárosunkba, a régi iskolába, ahol életünk meghatározó éveit töltöttük. Találkozunk egykori fiatalságunk szereplőivel, diákokkal, tanárokkal, épületekkel, osztálytermekkel, netán még megvan az iskolapad is, amelyet koptattunk. Felidéződik a múlt, amelyet megszépít az eltelt idő és amire szeretettel, nosztalgiával, vagy netán keserűséggel gondolunk, ki-ki hogyan. A regény, amely természetesen a valóságból építkezik, egy utolsó osztályfőnöki órával kezdődik. A Tanár Úr megpróbálja megjósolni diákjai jövőjét, akik aztán változatos életpályákat futnak be a 90-es, 2000-es években. Erdei Zsuzsa tömör és illúziótlan képet fest mindannyiunkról, szerelemről, barátságról, gyűlöletről, gyilkosságról. Szóval a nagybetűs ÉLET-ről, amibe a ballagó osztály anno kilépett.

Ebben a romantikus, érzelmekre ható kötetében a szerző - emeritus sebész professzor - most nem a test, hanem az emberi lélek sebezhetőségével és szélsőséges, sőt izgalmas helyzetekben történő váratlan reakcióival foglalkozik. Az érdekfeszítő történetek - mint hulló falevelek az őszi fákról - látszólag különálló írások, mégis leginkább egy közös törzsről erednek. Az élet szépségei mellett - mint a szerelem, a tehetség, a művészet - az emberi lélek végletes helyzeteiről, érzelmek keletkezéséről és széthullásáról, az elmúlás felfoghatatlan misztériumáról is szólnak. A történetekben gyakran feltűnnek az orvosi környezet képei, ezeken keresztül a kíváncsi olvasó beleláthat a fehérköpenyesek zárt világának rejtett titkaiba is. A járványokkal foglalkozó írás pedig izgalmas hátteret rajzol, és segít megérteni napjaink történéséit. Az író, azt sejteti, hogy a járványok megjelenése nem más, mint a túlnépesedett, meggyötört, megmérgezett föld végső tiltakozása és védekezésének, szabadulni vágyásának a kifejezője. A könyv komoly, mégis szórakoztató élményt jelenthet azoknak, akik szívesen olvasnak érdekes, szívbemarkoló, máskor mulatságos történeteket, az élet izgalmas, kétségekkel teli, gyakran felfoghatatlan kérdéseiről.

Büky Anna író ezúttal is különös érzékkel talált rá interjúalanyaira. Hetedik kötete arcéleket villant fel, miközben életutakat hoz premier planba - megpróbáltatásokkal, újrakezdésekkel, örömökkel és a kiteljesedés vágyával. Bankár és lelkész, pedagógus, orvos, kutató, könyvtáros és népdalénekes, színész, újságíró, fotós, civilszervezet vezetője és a szolgáltatóipar, valamint a sport területéről érkezők randevúznak e könyv lapjain. És még ki mindenki... E rendkívül "széles merítés" arra is alkalmat ad, hogy a válaszokon elgondolkodjon az olvasó, hitről, hazáról, szakmáról, misszióról, szolgálatról, családról, öregedésről. A felettünk őrködő rendről, amelyet csak mi, emberek tehetünk káosszá, s a mi felelősségünk az is, hogy felfedezzük a harmóniát, hogy visszataláljunk önmagunkhoz. Szépséghez, jósághoz, szeretethez. Az örökhöz. A vágy - hiszem -, még nem kopott ki belőlünk. Büky Anna egyberostált beszélgetései ehhez adnak segítséget, egyebek mellett azt tudatosítva, hogy az elénk görgetett kövekből nemcsak barikádot lehet építeni, hanem lépcsőt is. Egymáshoz, s az égiekhez. Ugyan áldó hatalmak oltalmában élünk, alkotunk, szeretünk, de a jó és a rossz örök harcban állnak értünk. Tőlünk függ, melyik oldalra állunk, hogy megmentsük a világot, s önmagunkat. Ahogy az egyik interjúalany, Maczkó Mária fogalmazott: "Használjuk tehát azt a kincset, azt a tudást, azt az isteni adományt, amelyet hordozunk, és szándékunk szerint sosem csak magunknak tartogatunk!" Büky Anna legújabb kötete felemel és reményt ad mához és holnaphoz. Mert az élet csoda, s mindannyian küldetéssel születtünk e földre, hogy létünkkel nyomot hagyjunk az utánunk érkezőknek. Lőrincz Sándor szerkesztő

Wass Albert emigrációban töltött évtizedeinek summázata e különleges kötet, mely három évtized közéleti eseményeit rögzíti. Az amerikai kitaszítottságban-lét különleges feladatot rótt Wass Albertre, aki lármafaként emelt szót az erdélyi kisebbségi helyzet tarthatatlansága ellen, mindazon igazságtalanságokért, amelyek az erdélyi magyarokat érték az újkori Romániában. Abban az Amerikában, ahol senki sem tud semmit Európa történelméről, ahol nem értik az európai gondolkodást-mentalitást, ahol a politika csak marketing, melyben a látványos-hangzatos ígérgetések semmit sem érnek a valóságban, Wilsontól kezdve Kissingerig. A közönyre Wass erdélyi mintát mutat föl: kiadóvállalatot alapít, lapok tucatjait bocsátja útjára, mindezt úgy, hogy előfizető támogatást kér csupán. A felismerés remek, de az újvilági közöny az emigrációt is sújtja, az Amerikai Magyar Szépmíves Céh kiadványai alig jutnak el a közgyűjteményekbe, könyvtárakba és az olvasókhoz, pedig égető szüksége lett volna rá: a kelet-közép-európai emigráció, a cseh, román, szlovák és orosz, képviselői már a Monarchia idején megkezdték a Nyugat dezinformálását, s mire Wass Albert mindezzel szembesült a hatvanas évek Amerikájának egyetemein, a helyzet szinte megoldhatatlannak látszott. Nem véletlen, hogy az amerikai magyar sajtóban rendszeresen publikál Kanadától Ausztráliáig, ami tökéletes képet ad a közíróságról. Célok, feladatok, a nemzeti megmaradás lehetőségei, a hontalanság hitvallása, a román diktatúra valós képe Nyugaton, szellemi küzdelem az általános kulturális és művelődéstörténeti tespedtség közepette, politikai kapcsolatépítés szenátorokkal, nagykövetekkel, a történelem valóságának interpretálása Amerikában: a heroikus küzdelem lassan eredményre vezet, az Egyesült Államok megvonta Románia vámkedvezményeit a 80-as években, hiszen nem akarta kompromittálni magát a diktatúrával. És közben támadások, gyilkossági kísérlet Wass ellen, az Erdélyi Világszövetség ellen, melynek társelnöke volt, hamis román vádaskodások amerikai történetei és megannyi más, melyek mögött felsejlik az amerikai közélet és politika boszorkánykonyhája is Kubától Vietnámon át a Közel-Keletig. E kivételes közírói teljesítmény igencsak tág világ, s bár egy része napvilágot látott az elmúlt évtizedekben, épp a jelen kötet bizonyítja, hogy mennyire felfedezetlen valójában. Ahogy a címadó írásban, a Kicsike lángok a magyar éjszakában címűben is olvasható: Valahol valami mozdult mostanában a magyar lélekben is. Fölriasztotta az elmét, gondolat szikrája pattant, s valahol valaki meggyújtott egy gyertyát a vaksötétben. Valaki más meglátta a kicsike fényt, s gyertyát gyújtott ő is. A fény elindult, hogy legyőzze a sötétséget.

A könyv Leonardo da Vinci halálának 500. évfordulójára jelenik meg. A regény érdekfeszítő történeteiben életre kelnek a híres reneszánsz művészek, festők, szobrászok, építészek, akiknek alkotásait azóta is csodálja az egész világ. Feltárulnak a legszebb művek keletkezését körülvevő titkok, az intrikák, amelyek a megbízások elnyeréséért és megvalósításáért folytak. Közvetlen közelről figyelhetjük Brunelleschi küzdelmét a firenzei Duomo hatalmas kupolájának felépítéséért, a Mediciek harcát a gyilkos Pazzi családdal és a pápával, Firenze harcát az egyeduralomra törekvő vallási fanatikus Savonarola ellen, aki a művészetet végleg el akarta törölni a város életéből. A legizgalmasabb fejezetben megismerhetjük a művészet két legnagyobb alakjának és riválisának, Leonardo da Vincinek és Michelangelo Buonarrotinak a küzdelmét, annak a párbajnak egyes állomásait, amely közöttük egész életükön át tartott. Betekinthetünk azokba a sejtelmes titkokba, amelyek eddig rejtve voltak előttünk. Megtudhatjuk - a számos érdekesség között - hogy el kellett-e takarni a Dávid szobor férfiasságát, vagy volt-e köze Leonardónak a torinói lepel hamisításához. A könyv izgalmas történetei és a műalkotások élő bemutatása, az olvasók számára új élményeket és a reneszánsz inspiráló szellemének varázslatos átélését jelenti.

Csoóri Sándor válogatott gyermekverseit olvasva csak az juthat eszünkbe, hogy a költő jókedvében írta azokat: játékosak, csipkelődőek, csúfolódó, ugyanakkor mesteri nyelvi játékokkal teli vagy pattogó ritmusukkal táncba hívogató költemények. Ez a kötet Csoóri Sándor életműsorozatának első darabja. Hogy miért a kicsinyek vehetik kezükbe az első kötetet? Mert őhozzájuk illik a legavatottabb hangon szólni. A CD mellékleten Sebő Ferenc verses muzsikáját élvezhetik, míg a színes illusztrációk Csoóri Sándor legszűkebb környezetéből kerültek ki. A különleges kötetet az unokák, Molnár Lilla Júlia és Hóvári Virág Zsófia, valamint egyik dédunoka, Zimber-Csoóri Berta Julianna ihletett rajzai színesítik.Pálfy G. István: Megpróbálom magam elé képzelni ennek a könyvnek, ezeknek a verseknek az íróját. Képzelegnem sem kellene, hiszen elég közelről láttuk egymást. A gyermekversek íróját azonban nem láttam. Ez maga volt a titok. Nem mintha titkolta volna, hiszen négy gyermekkönyve jelent meg, közülük kettő az országos viharokat keltő írásos csatái közben. De ez soha nem jött szóba. Most döbbenek rá, hogy a közélet akkori és rá kihegyezett gonoszságai, megsemmisítő indulatai nem tudták elvenni tőle a jövőt simogató kéz belső nyugalmát. Ha gyermek volt mellette, elindított benne valami ősi érzést. És talán leveleket is akart küldeni ezekkel a versekkel az utódoknak, amelyek arról szólnak, hogy a leginkább megtartó erő a szülőföld. Zámoly, a szülőfalu neve, újra és újra játékos mutatványként gurul elő. Az ürömi versekből pedig az hangzik ki, hogy a világban bárhol vagyunk, otthon nélkül nem élhetünk. Tamási Áron ezt felnőtteknek mondta. Csoóri Sándor gyermekeknek is. Néhány évtized alatt ennyivel vált otthontalanabbá és sebezhetőbbé a létünk.

Jobb félni, mint megijedni, tartja a mondás és Peter Odry Mason tesz is róla, hogy az olvasó beleborzongjon. Kimondottan éjszakai órákra ajánlott, kísértetek és szellemek társaságában belelapozgatni ebbe a könyvbe. Az író különös, misztikus világa, tele rejtélyekkel és rejtvényekkel, feltárja az emberi lélek leggonoszabb, legsötétebb bugyrait is. A lebilincselően izgalmas történetek utolsó mondatai is tartogatnak meglepetéseket...