Jezsuita Kiadó

Ferenc pápával beszélgetés – írott formában – eddig még nem látott napvilágot. Róma jelenlegi püspöke mintha tartózkodna az éles „kérdezz-felelek” helyzetektől. Az első újságíró, aki Ferenc pápával négyszemközt, személyesen is leülhetett egy interjúra, Antonio Spadaro jezsuita. Az ötlet a jezsuita kulturális folyóiratok főszerkesztőinek évente megrendezésre kerülő találkozóján merült fel 2013 júniusában. Ezen a találkozón Magyarországot A Szív képviselte, a magyar jezsuita rendtartomány lelkiségi és kulturális folyóirata. Ferenc pápa örült felkérésünknek, ugyanakkor mindjárt jelezte, hogy egy szabályos interjú nem éppen az a műfaj, amelynek keretei között gondolatainak lényegi mondanivalója kifejezésre juthat. Ezért azt tanácsolta, hogy kérdéseinket előre fogalmazzuk meg, majd közülünk egyvalaki keresse fel őt, akivel beszélgetni fog. A feladatot Rómában élő rendtársunk, a Civilta Cattolica főszerkesztője vállalta. Antonio Spadaro végül háromszor is találkozott Ferenc pápával, és e találkozások eredménye csakugyan más lett, mint amire legelőször gondoltunk. Az interjút olvasva ugyanis nemcsak kérdésekkel és válaszokkal találkozik az olvasó, hanem személyes hangvételű vallomásokkal is. A szöveg méretére és sajátos stílusára való tekintettel ezt a Ferenc pápával készült exkluzív interjút magyarul nemcsak A Szív folyóirat hasábjain, hanem külön kiadványként, könyv formában tárjuk az olvasók elé. Bízunk abban, hogy e különös hangvételű beszélgetés támpontokat és bátorítást jelent majd mindenki számára, aki érdeklődéssel forgatja e kötet lapjait

Az utóbbi időben a katolikus egyház egyes papjai által kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélések nagy médiafigyelmet váltottak ki, különösen Írországban és Németországban. Az egyháznak bátran és nagy körültekintéssel kell kezelnie ezt a helyzetet. Első és legfontosabb feladata: vállalni az erkölcsi, jogi és lelkipásztori felelősséget az elkövetett megdöbbentő cselekményekért, és azért a hanyagságért is, amellyel korábban e problémát kezelte. Ugyanakkor fontos megállnunk és reflektálnunk magára a problémára; okaira, pszichológiai szempontjaira, a megelőzés lehetséges lépéseire és a jövőben követendő útra. Különben a médiavihar elültével vajmi kevéssé fogjuk érteni, mi is történt. E könyv célja, hogy ösztönözze a reflexiót, amelyre a híradásokban vagy a spontán reakciókban általában nem kerül sor. Könyvünk pszichológiai szempontból elemzi a pedofília jelenségét, és megkísérli leírni a kiskorúakkal szexuálisan visszaélők viselkedésében rejlő pszichodinamikákat.

A magyar reformkor nagy alakjai erkölcsi és politikaimércét jelentenek, még bő százötven év távlatából is. Ezek közül is kiemelkedik Széchenyi István, aki megvallottan keresztény és megvallottan magyar. Az igazán érdekes kérdés a kettő kapcsolata. Hogyan tudott e kettős értékrend hatni egymásra, hogyan termékenyítette meg a "legnagyobb magyar" személyes, katolikus hite nemzeti öntudatát? Ábrándok és nosztalgiázás helyett a kérdés érdemi megválaszolása szakembereket igényel, méghozzá akadémiai szinten. Innen adódott egy konferencia megszervezésének gondolata, melyen a reformkor avatott ismerői tárják fel a hit és a politika kapcsolatát Széchenyi életében.

Régebben úgy beszéltek a zarándoklatról, mint kis halálról, mert megvolt az esélye, hogy a zarándok nem tér vissza. Egy kicsit én is meg akartam halni önmagam számára, imádkozni akartam a barátaimért, jótevőimért és azokért, akiket megbántottam. Frantisek Lízna SJ 2004 áprilisában indult el Santiago de Compostelába, és augusztusban érkezett meg. Ez a kis könyv a 3000 kilóméternyi gyaloglás közben minden nap gondosan vezetett útinaplója. A számos hasonló témájú könyv közül leginkább szikár egyszerűségével tűnik ki. Teológiai elmélkedésekkel vagy belső vívódások lejegyzésével Lízna sehol nem terheli az olvasóit. Megkapó a szöveg puritánsága, néhol a humor határán mozgó hétköznapisága. Ez az út átimádkozott út, de egyben olyan út is, ahol Szűz Máriához, a köztársasági elnökért vagy egy egy elítélt gyilkosért imádkozni épp oly természetes, mint azért fohászkodni, hogy az éjjeli szálláson senkit ne zavarjunk a horkolásunkkal.

A régi idők mesterei és lelkivezetői azt akarták elérni, hogy az emberek felismerjék belső torlaszaikat és előítéleteiket, következésképpen saját "tapasztalási stílusukat", vagyis azt a szokásukat, hogy az életet egy bizonyos fixált szemszögből szemlélik, alakítják. Ezekből az következik, hogy az egésznek véljük az élet általunk megismert vagy uralt részét. Az enneagram lényege, hogy legyőzzük ezeket a szenvedélyeket, és megtanuljuk objektív(ebb)en tapasztalni a valóságot. Arról szól, hogy eljussunk Istenhez, a Teljesen Objektívhez, aki nekünk, keresztényeknek egyszersmind a Miénket is jelenti, amennyiben Isten alászállt világunkba, és annak részévé vált. Az enneagram segítségünkre lehet abban, hogy tisztábban lássunk rá önmagunkra, őszintébbek legyünk magunkhoz, hogy egyre jobban meg tudjuk különböztetni azt, mikor hallgatunk belső hangjaink szavára, s vagyunk ezzel előítéleteink rabjai, illetve mikor vagyunk képesek arra, hogy nyitottak legyünk az új iránt - írja a hazánkban is jól ismert lelkiségi szerző, Richard Rohr. Hogyan segítheti az enneagram rendszere a lelkivezetésre vállalkozó szakemberek munkáját? Hogyan válhat teljesebbé általa az életünk, elmélyítve kapcsolatunkat önmagunkkal, embertársainkkal és Istennel? Gazdag tapasztalata alapján többek közt ezekre a kérdésekre keres választ a kötet szerzője.

Nemeshegyi Péter jezsuita atya (1925) ebben az interjúkötetben életútjáról vall: miért döntött a jogászi karrier helyett a szerzetesi élet mellett, hogyan élte meg a II. világháborút, mit tanult a japánoktól az országukban töltött harminc éve során, hogyan lett közben a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja, valamint milyen szerepe van Mozartnak és Órigenésznek a gondolkodásában? A könyv oldalairól egy olyan ember portréja rajzolódik ki, akinek a magyarázatában a teológia sohasem életidegen, a szép pedig Istenhez emeli az embert.