KKETTK Alapítvány

Áder János beszélgetve mesél Magyarország köztársasági elnökének mozgásteréről, egy évtized találkozásairól, diplomáciai kalandjairól, az alkotmányosság mércéjéről. Az érvelés hiányáról, a közbeszéd romlásáról, a politikai elfogultságról. Arról, hogy milyen elvárásoknak nem szabad megfelelni, és milyen ügyek mellé érdemes felelősséggel odaállni. Hitelességről és méltóságról. Történeteit idézetek, tíz beszéd és vezető munkatársainak visszaemlékezései teszik teljesebbé. A kötet azt üzeni, amit az Országgyűlésben 2022-ben elhangzott utolsó elnöki beszéd: "Arra biztatom Önöket, hogy a következő években mondjanak igeneket. Igent a nemzeti érdekek képviseletére, az ország gyarapodására, a magyarok biztonságára. Igent az érveket érvekkel ütköztető, tényekre építő vitákra."

"Azt mondják, időutazó vagyok, és másokat is magammal viszek könyveim által a múltba. A mostani utazás egészen különleges, hiszen Jókai Mórnál vendégeskedtem, amíg elkészült ez a kötet. Ott voltam vele 1848. március 15-én a Nemzeti Múzeumnál, jártam balatonfüredi villájában és sváb-hegyi szőlőjében, sőt, a saját borából is megkínált. Fél évet töltöttem Jókainál, a legmagyarabb írónál, akitől egyet mindenképpen megtanultam: élni sokféleképpen lehet, de csak szenvedéllyel érdemes!" - írja a szerző a bevezetőben. A kötet 33 írása Jókai Mór életébe, szokásaiba, szenvedélyeibe nyújt betekintést élvezetes olvasmányok formájában, képekkel gazdagon illusztrálva.

Paul Hollander (született Hollander Pál) magyar származású szociológus, történész szenvedélyes antikommunista volt, aki mindkét totális diktatúrát a saját bőrén tapasztalta meg. Éppen ezért soha nem törődött bele abba, hogy különbséget tegyenek hóhér és hóhér között. Nem tűrte, hogy felmentést adjanak a kommunista bűnözőknek. Hogy eltagadják bűntetteiket, mentségeket keressenek rájuk, vagy ki akarják magyarázni azokat.

Megjegyzés: a táblázatokat tartalmazó III. fejezet pdf-formátumban érhető el. A 2023 januárjában elhunyt Gerő András történészprofesszornak volt egy régóta dédelgetett álma: A magyarországi zsidó holokauszt kisenciklopédiájának megjelentetése.  Gerő Andrásnak szívügye volt ez a könyv. Fontosnak tartotta, hogy létrejöjjön egy, az eddigi kutatásokat, adatokat, információkat összegző, azokat szükség esetén korrigáló és megannyi újdonságot is szolgáltató kisenciklopédia a magyarországi zsidó holokausztról. Bosszantotta a sok félreértés, pontatlanság és a témával kapcsolatos elfogultság. Mind személyes, mind szakmai indíttatásból „tiszta vizet akart önteni a pohárba”. Azt szerette volna, hogy a magyarországi holokauszt iránt érdeklődőknek legyen egy biztos kapaszkodója, ahova bizalommal fordulhatnak, ami eligazítást nyújt számukra. Egy olyan maradandó munkát akart alkotni, amely évtizedek múltán is megbízható alapját képezheti a témáról szóló vitáknak, kutatásoknak. Tudta, hogy műfajából fakadóan ez nem egy olyan könyv lesz, amit az olvasó az első betűtől az utolsóig, fejezetről fejezetre végigolvas, sokkal inkább olyan, amit időről időre felüt majd egy őt érdeklő szócikknél, térképnél, esetleg elkezdi tanulmányozni a számára érdekes statisztikát. A kötetből a magyarországi zsidó holokauszt részletkérdéseit ismerjük meg, azonban, ha figyelmesek vagyunk, akkor a mozaikokból összeáll előttünk a teljes kép is.  Gerő András életműve jelen kötettel válik teljessé. A koncepciót kialakította, szerkesztette és az előszót írta: Gerő AndrásA fejezetek szerzői: Ökrös Fruzsina és Bolgár Dániel

Ez a könyv két kimagasló tehetségű magyar emberről szól. Az egyik évtizedekkel idősebb a másiknál, mégis kortársaknak mondhatók. Útjaik többször keresztezték egymást. Voltak időszakok, amikor úgy tűnt, hogy együttműködhetnek. Az idősebb: Soros György már meglett, kőgazdag, ereje teljében lévő férfiként, tele társadalomátalakító tervekkel érkezett 1984-ben a magyar politikába. Hamar megállapodott a pártállam fejeseivel és útjára indította a Soros Alapítványt, ami azóta az egész világon fogalommá vált. A fiatalabb, Orbán Viktor az évtized végén robbant be a magyar politikába, és mindjárt a rendszerváltoztató erők vezetőjévé, az új, demokratikus Magyarországot akarók reményének megtestesítőjévé vált. Soros is rögtön meglátta benne a jövőt, és külföldi tanulmányúttal támogatta. Lehetett volna ez egy gyönyörű barátság kezdete. Nem az lett.

A rendszerváltoztatás óta soha nem kapott még annyi szavazatot egyetlen párt sem Magyarországon, mint amennyit a Fidesz-KDNP-pártszövetség 2022-ben. Így egymás után negyedik alkalommal szerzett kétharmados parlamenti többséget a jobboldal. Hiába az összefogott ellenzék, a gazdasági válság, a járvány és a háború, nemhogy gyengült volna a Fidesz, de még erősödött is. Mi a siker receptje? Deák Dániel erre a kérdésre válaszol a 21 zsebkönyvsorozat most megjelenő kötetében. A 21 a XXI. Század Intézet zsebkönyvsorozata. Akár egy szuszra is végigolvasható. Villamoson, buszon, vonaton, strandon és otthon egyaránt. Elfér a zsebedben, beférkőzik a fejedbe. Ez a 21 - kortárs problémákra kortárs gondolatok. A 21 (római számmal: XXI) természetes szám. Matematikailag számos jellegzetessége van: páratlan szám, összetett szám, háromszögszám, nyolcszögszám, Fibonacci-szám, sőt 2-hipertökéletes szám. A kémiában a periódusos rendszer 21. eleme a szkandium (Sc) nevű ezüstfehér ritkaföldfém. A 21 kártyajátékként is ismert, amelyet francia kártyával dzsókerek nélkül játszanak. Magyar kártyával játszva a cél, hogy a játékos lapjainak összértéke minél közelebb legyen a 21-hez, de azt ne lépje túl. Akinek huszonegye van: biztosan nyer.

Kertész Imre művei rendkívüli módon hozzájárulnak ahhoz, hogy megértsük az érzelmi és pszichikai kitaszítottság érzését, így az irodalom és a pszichoanalízis ilyen szempontú összekapcsolása akár terápiás helyzetek megoldásában is segítheti a szakembereket. A pszichoanalízis ugyanis a kezdetektől fogva párbeszédben áll az irodalommal. Lehetséges, hogy ami az irodalomban társadalmi kitaszítottságként, gyökértelenségként kerül ábrázolásra, a filozófia szintjén pedig emberi számkivetettségként jelenik meg, voltaképpen ugyanaz: a civilizáció ára? 

Szétporladt a hidegháború vége óta ismert világunk. Az előző évek kihívásai világossá tették, hogy lehetetlen a kitaposott úton továbbmennünk. Fel kell ismernünk, hogy egy új rend új típusú próbatételeivel állunk szemben. Ehhez alkalmazkodnunk létszükséglet. Nem halogathatjuk tovább, hogy megfejtsük, mégis hogy jutottunk idáig, és ami ennél is fontosabb: hogyan tovább? Schmidt Mária esszékötete ehhez nyújt támpontot. Nincs sok időnk: korszakhatárhoz érkeztünk.

Everything begins in culture, happens through it and returns to it. Those who recognise the hegemony of culture and are able to develop their own hegemony in the culture, will eventually win everything. The attainment of a cultural majority will sooner or later lead to the emergence of a political majority. This book is a guide to why, with what tools and how to conquer the cultural sphere that underpins politics. In other words, this work is about the theory and practice of the struggle for cultural power and how to create cultural hegemony.

Nyugtalanító jelenséggel kell szembenéznünk. A Nyugat nem érti a kommunizmus szorításából magukat több mint harminc éve kiszabadító országoknak a szuverenitásért és a szellemi önállóságért folytatott küzdelmét, az egykori Vasfüggöny mögötti népek pedig értetlenül állnak a Nyugat érzéketlensége és az általa képviselt, magának kizárólagosságot követelő neomarxista történelemszemlélet előtt. Schmidt Mária ebben a könyvében fejezetről fejezetre teszi mérlegre az elmúlt három évtizedet. Olvasva egymásra épülő, elemző és értelmező esszéit, hamar kibontakoznak azok a törésvonalak, amelyek ezeket a nyugtalanító jelenségeket okozzák. Érdemes leszögeznünk: ez a könyv csak itt, Közép-Európában születhetett meg. 2020-ban ez a régió a világ legszabadabb térsége, ahol a múlt századi totális eszmerendszerek tapasztalatával, valamint a nemzeti függetlenségért, a hazáért vívott szabadságharcok hatalmas örökségével felvértezve lehet felvenni a küzdelmet a Nyugat által képviselt és a diktatúrákat jellemző egyneműsítő szándékkal.

The primary aim of the present book is to come to terms with the relationship of Jewish Hungarians and the modern history of Hungary. Typical interpretations are briefly reviewed and, obviously, attempts are made to put forward an own interpretation. Needless to say, the issues discussed in a Hungarian context can also be seen from a much more general perspective. In other words, the question that the present volume aims to answer is: Could the explanatory power of national history be strong enough if defined in a homogenized narrative? Can the stories of people who consider themselves to belong to one nation but who have a very different historical background be linked in any way? From a modern viewpoint, the term Jewish is a rather delicate one in itself. It is largely influenced by the various manifestations of the joint power of anti-Semitism and the self-image of the one-time homogeneous Jewish community that has evolved as a result. This joint power is so strong that it highlights descent even where it would otherwise be less significant. Nevertheless, it is the very fate of Jewish Hungarians that shows us how entirely different experiences can accumulate within a national community that is considered homogeneous. In fact, we could as well abandon the homogenized concept of the Hungarian nation and see the Hungarian past as an integrative national history. The “other” is also Hungarian: the Hungarian other. This Hungarianness might be slightly different, yet this difference does not make it less Hungarian. This has always been so and will most probably remain so in the future.

Minden a kultúrában veszi kezdetét, rajta keresztül történik és oda is tér vissza. Aki a kultúra hegemóniáját felismeri és benne ki tudja alakítani a maga hegemóniáját, az végül mindent megnyer. A kulturális többség megszerzése előbb-utóbb ugyanis politikai többség kialakulásához vezet. Ez a könyv útmutató ahhoz, hogy miért, mivel és hogyan lehet a politika hátterében ható kulturális szférát meghódítani. Vagyis a kulturális hatalomért folytatott küzdelem elméletéről és gyakorlatáról szól, arról, hogy miként hozzunk létre kulturális hegemóniát.

We are facing a worrying moment. The West doesn’t understand the struggle that the nations which liberated themselves from the stranglehold of Communism 30 years ago are waging for sovereignty and intellectual autonomy. Meanwhile the peoples on the other side of what used to be the Iron Curtain are perplexed by the insensitivity shown by the West and by the neo-Marxist view of history it now upholds, which claims an exclusive right to interpret the past. In this book, from one chapter to the next, Mária Schmidt weighs the past three decades in the balance. Following the powerful logic of her analytical and interpretative essays, the reader swiftly discovers the fault lines causing the disconcerting divisions between East and West. It is worth pointing out that such a book could only have been conceived here, in Central Europe. In 2020, this region is the freest one in the world. Its citizens are armed with the experience of the totalitarian ideological systems of the past century, as well as the mighty heritage of their struggles for national independence. We are ready and able to face the struggle against any attempt to impose forced conformity on us – the normal practice of dictatorships, which is now being practised by the West.

The global conflagration that erupted in 1914 exploded the old world and opened the way to a new, unprecedentedly cruel era – the 20th century. Early attempts to interpret the Great War described it as a clash between good and evil. That narrative is still shared by many. Mária Schmidt’s wide-ranging analysis attempts to transcend these diametrically-opposed explanations of the war. With a mere 100 years of hindsight, we can say that this book marks a real beginning. It will serve as a reference for many future studies.

Az 1914-ben kezdődött és világméretűvé dagadt összecsapás felrobbantotta és megszüntette a régi világot, miközben utat nyitott egy új, minden korábbinál kegyetlenebb korszaknak, amelyet rövid huszadik századnak szokás nevezni. A Nagy Háborúról szóló első értelmezési kísérletek magából a háború logikájából sarjadtak, és a gonosz, illetve a jó közötti küzdelemként írták le az eseményeket. Ez az értelmezés máig sok hívet tudhat magáénak. Schmidt Mária történész nagyívű esszéje az egyik első szellemi próbálkozás, hogy túllépjünk az ellentétpárokkal operáló magyarázatokon. Csak száz év telt el azóta, így kijelenthető: ez a könyv igazi kezdet. Sokan fognak még hivatkozni rá.

Der 1914 vom Zaun gebrochene Krieg, der bald globale Dimensionen annehmen sollte, bereitete der alten Welt ein Ende und ebnete auf ihren Trümmern den Weg in eine neue Epoche, die an Grausamkeit alles Dagewesene in den Schatten stellen sollte und die wir das „kurze zwanzigste Jahrhundert“ nennen. Die ersten Interpretationsversuche vom „Großen Krieg“ entsprangen der ureigensten Kriegslogik, die Ereignisse als ein Ringen zwischen Gut und Böse zu beschreiben. Diese Interpretationsart hat bis heute viele Anhänger. Die Historikerin Mária Schmidt unternimmt mit dem vorliegenden Essay als eine der ersten den ehrgeizigen Versuch, diesen mit Gegensatzpaaren operierenden Erklärungsansatz hinter sich zu lassen. Erst einhundert Jahre sind seit dem Krieg vergangen, so dass wir mutig behaupten können: Dieses Buch ist ein wahrer Anfang. Viele werden sich noch darauf berufen.