Kornétás Kiadó strana 4 z 4

Hiánypótló művet vehet a kezébe az olvasó. Hosszú évek után úgy tűnik, hogy a magyar turisták ismét kezdik felfedezni a Tátrát, ezt a gyönyörű, nem mellékesen hozzánk legközelebb fekvő magashegységet. Ezt az egyre nagyobb igényt szolgálja ez a túrakalauz, amely naprakész adatokkal; részletes túraleírásokkal próbálja segíteni a Tátrában járókat. A kötetben a fő hangsúly a túrákon, a túravonalak helyszínein és célpontjain van. A túravonalak számszerű adatait (távolság, szintidő) a legújabb mérések, valamint személyes tapasztalatok alapján állapította meg a szerző, így azok még inkább tervezhetővé teszik majd a kitűzött túracélok teljesítését. A fentieken, valamint a hegység általános ismertetésén túl a helyszíni tájékozódást segítő, a kor követelményeinek megfelelő naprakész információk (szálláslehetőségek, kabinos, ülőszékes sífelvonók működése, címek, telefonszámok, szótárak) is a leendő kirándulók, turisták kényelmét igyekeznek szolgálni. Napjaink hazai Tátra-irodalmában kuriózumnak számít, hogy egy kiadvány térképmelléklettel jelenik meg. Ez a kalauz ebben is más, mint az eddigiek, hiszen 1:50000 méretarányú Magas-Tátra-térkép tartozik hozzá.

"Kedves Olvasóm! E kis könyvet átolvasva kérem, gondolkozzanak el, mi mindentől függ szépségünk, erőnk, egészségünk! Szívünkbe van ültetve a szép szeretete, tehát tegyünk is érte, hogy egészséges, szép bőrünk, arányos testalkatunk, tiszta, nyílt tekintetünk legyen. A mai "vegyszerrel telített" világban ezeknek az egyszerű szépítőszereknek az otthoni elkészítésével tudjuk ápolni bőrünket, hajunkat. A legegyszerűbb dolgok a legegészségesebbek, főleg, ha mi magunk örömmel készítjük, s használjuk azokat. S ki a legszebb? Akinek az elvégzett jótéteménytől áthatva boldogságtól sugárzik az arca. Tehát a valódi szépség bensőnkből tükröződik, árad kifelé. Kívánom, hogy ezt az örömöt Önök is megtapasztalhassák a saját "bőrükön"." (a Szerző)

Csizmadia Éva legújabb - sorrendben tizenhatodik - kötetében eddig nem közölt, az íróasztal fiókjában "heverő" írásait gyűjtötte egybe. A személyes hangvételű visszaemlékezésekből kiemelkedik a címadó novella, amelyben a valóság és az írói fantázia keveredik. A történetfüzérből az elmúlt évszázad kisvárosi polgári hangulata árad, melyet jól érzékeltet a következő részlet. "Udvarias mosollyal kísérte őket a pincér a telefonon már lefoglalt asztalhoz. Az elegánsan meghitt környezetben oldódott Hildában a feszültség, jólesett ránézni a mellette ülő nemes vonású arcra. A pincér visszatért az étlapokkal, az üveg borral, töltött az egyik, majd a másik pohárba. Mindkettőjüket megérintette a lelkük mélyén szunnyadó érzés, de már egyre lazultabb feszültséggel nyúltak a pohár után. Ittak pár kortyot, az orvos szólalt meg simogató hangján. -Hilda kedves, valamennyit már tudok magáról, ismerem az édesapját is, de segítsen nekem megfejteni, vagy legalábbis árulja el: ki az a virágot küldözgető vitéz?"