Közép és Keleteurópai Történelem és Társadalomért Kutatásért Közalapítvány

A kötet hét tanulmányt tartalmaz. Az írások tükrözik a szerző fő érdeklődési irányait. Olvashatunk az Osztrák-Magyar Monarchiáról, a polgárosodásról és az identitáspolitikáról. Olyan szövegekről van szó, amelyeknek nagy része itt jelenik meg először.

Milyen kihívások előtt áll a Nyugat a huszonegyedik század elején? Mi lesz a nemzetállamokkal? Megmaradnak, vagy átadják a helyüket a birodalmaknak? Mi lesz az állam szerepe? Visszaszorul, vagy épp ellenkezőleg, megerősödik? Kell-e mindenkinek dolgoznia, munkahellyel rendelkeznie a jövőben? Lesz-e egyáltalán elegendő munka? És mi lesz a családdal? A hittel? Milyen következményekkel jár az életkor kitolódása? Fenntartható-e az a szociális ellátórendszer, ami a huszadik század egyik legfontosabb vívmánya? Várhatunk-e a Nyugatra, amíg új válaszokkal, megoldási javaslatokkal áll elő, vagy szánjuk el magunkat, és menjünk a saját fejünk után? Schmidt Mária ebben a könyvében többek közt ezekre a kérdésekre keresi a választ. Miközben történészi látásmódja vitathatatlan, gondolkodása a jövőre irányul. Kiindulópontja meggyőző: visszafelé nem vezet út!!

Hogyan tekintenek a kínaiak önmagukra, a világra és a jövő kihívásaira? Hol van Kína, és mi is valójában: hová lett a régi kínaiak hagyományos copfja, hová Mao kerékpárjai és egyenruhája? Hol vannak a nagycsaládok a sok ágyassal? Köddé volt minden, ami a kínaiak és a külföldiek által mesélt történetek révén évszázadokon át Kínává tette e hatalmas országot. Kína ma a felhőkarcolók, limuzinok, szupergyors vonatok és a sci-fi-be illő repülőterek országa, az éjszakánként a tűzijátékoknál is erősebben világító, vakító neonfényeké. A kínaiak változnak, és a felismerhetetlenségig megváltoztak. Tulajdonképpen annyira megváltoztak, hogy nem is igen látják magukat jelenlegi formájukban. E hatalmas átváltozás kellős közepén nem is tudjuk, mikor szilárdul meg az új forma, ha egyáltalán megszilárdul. Ahogy azt sem: milyen tudati változást hoz majd ez a folyamat a kínaiakban és mindazokban, akik a világ többi részén Kínát figyelemmel kísérik. Ez a könyv e forradalmi változást kutatja. Azt a változást, amely feltehetően az egész világra nézve a legnagyobb hatással lesz a Római Birodalom bukása óta. Francesco Sisci Pekingben él és dolgozik. A Renmin Egyetem Európai Tanulmányok Központjának tudományos főmunkatársa, és övé az Asia Times "Sinograph" című rovata. Nemzetközi kérdések elemzőjeként gyakori vendég a CCTV-ben és a Phoenix TV-ben. Több mint két évtizeden át tudósított újságíróként Kína fejlődésének politikai, társadalmi és gazdasági vonatozásairól. Számos könyv és tanulmány szerzője.

Bizonyos szövegek nagyon ellenállóak, nem pusztulnak el. Karol Sauerland naplója ilyen. 1980 őszétől kezdte írni a lengyel szolidaritás krónikáját. A mozgalom tagjaként jól tudta, nem babra megy a játék. A kommunista titkosszolgálat házkutatásait úgy védte ki, hogy minden megírt oldalt gondosan elrejtett. Az egyre testesebb kéziratot végül ismerősénél helyezte biztonságba. A lakás sajnos porig égett. Sauerland már lemondott a naplójáróll, amikor kiderült, a lángok valamiért elkerülték a lakásnak azt a bizonyos szegletetét. Szerencse? Nekünk mindenképpen az. Karol Sauerland 1936-ban született a híres-hírhedt moszkvai Lux Szállóban. Szülei kommunisták voltak, akik 1933-ban rohamtempóban menekültek el Németországból. Apját a sztálini tisztogatások alatt meggyilkolták, édesanyjával együtt csak nehezen szabadultak ki a Szovjetunió "vendégszerető" karjaiból. A matematikus és filozófus végzettségű Karol az első között csatlakozott a lengyel Szolidaritáshoz, melynek keretei között szellemi otthonra talált. Nem ez az első könyve. Harmic ezüst című munkájában az elsők között írta le a kommunista besúgók természetrajzát. Most, negyedszázaddal a rendszerváltoztatás után, végre megjelenik ez a napló is. Ezúttal először magyarul.

Helmut Kohl korunk egyik legműveltebb és legszélesebb látókörrel rendelkező államférfija. Nem csupán a német egység megteremtőjeként alkotott maradandót, de sokat tett a kettéosztott Európa újraegyesítéséért is. Kohl kancellár hitt az Európa ízét és kulturális sűrűségét adó nemzeti identitások megőrzésének fontosságában. Úgy őrizte meg rajna-pfalzi kötődéseit, hogy közben ízig-vérig német maradt, és úgy volt német, hogy közben kevesen voltak európaiabbak nála. Helmut Kohl 2015-ben ünnepelte 85. születésnapját. Tiszteletére rendezett nemzetközi konferenciánkon barátok, pályatársak, történészek méltatták politikai és emberi teljesítményét, vették számba pályájának legfontosabb állomásait. Helmut Kohl példája, bölcsessége, a keresztény és demokratikus értékrend mellett mindvégig kitartó, felelősségteljes politikája hatással van jelenünkre és jövőnkre. Öröksége egyre meghatározóbbá válik. Kötetünk a 2015. júniusi budapesti tanácskozás felszólalásait adja közre.

Az egyik legnépszerűbb német politikus és az ország egyik legbefolyásosabb újságírója beszélget egymással egy sokak számára egyre áttekinthetetlenebb helyzetben. Egyre több választó kerül partvonalon kívülre. Mi a demokrácia betegségének az okozója? Egyre nő a politikából való kiábrándultság. Mi ebben a helyzetben a politika és a politikusok feladata, mekkora tér maradt még egyáltalán a cselekvésre? Mi a polgárok feladata? Hogyan lehet megszerezni a hatalmat - és hogyan kellene bánni vele? Európa összenő, de a világ is. Milyen maximák következnek, ha visszatekintünk a háború utáni politikai fejlődésre? A két szerző tükröt tart demokráciánk elé, továbbadják tapasztalataikat, gondolkodásra ösztönöznek, de bátorítanak is. Végeredményben a polgárokon múlik minden, az ő bátorságukon, hogy tájékozódjanak, gondolkodjanak, és közösen alakítsák a jövőjüket.

A könyv a Monarchia Magyarországának népképviseletét és a korszak választásait vizsgálja. Ez a népképviselet az idők során kiüresedett, mert csak és kizárólag a kiegyezéses politikai rendszer fenntartását szolgálta. A kiüresedés nem korlátozódott a választásokra és a parlamentre, hanem az embereken is nyomot hagyott: atmoszférát, közerkölcsöt, politikai magatartásformát teremtett, vagyis a modern magyar politikai kultúra egészére rányomta bélyegét.

Adott egy magyar altiszt, aki megjárja az első világháborús frontot és orosz hadifogságba esik. Magyar nyelvű kézírásos naplóját egyik fia 1954-ben találja meg Barcelonában. Vándor Ferenc a fogságból nem tért vissza hazájába, előbb Bécsben, majd spanyol földön kezdett új életet. A napló öt súlyos év történetét meséli el, kár, hogy szerzője nem folytatta. A Vándor-család ugyanis titkos fagylalt receptet is őriz, amely újra és újra talpra állította az utódokat. Mit tehet az ember tízezer kilométerre az otthonától? Nehezítő körülmény, hogy hősünk hadifogoly, hogy 1917-et írunk, és hogy a helyszín Szibéria. Vándor Ferenc naplót vezet. Aki elolvassa, maga is túlélő lesz.

Szájer József 2014. január és 2018. decembere között született gondolatait osztja meg az olvasóval a bevándorlásról, a Fideszről, Magyarországról, az Alaptörvényről és Európáról. Európa válságban van. Elveszítette az iránytűjét, és arra készül, hogy feladja azokat a hagyományait, amelyek évszázadokon át biztosították fennmaradását és sikereit. Európának politikai, gazdasági, demográfiai és lelki megújulásra van szüksége. Magyarország kész arra, hogy fontos, iránymutató szerepet játsszon az Európai Unió cselekvőképességének helyreállításában, versenyképességének megerősítésében. A régi, lejárt receptek nem működnek többé, azok éppenhogy akadályozzák az innovatív, új utakat kereső megoldásokat, tartósítják a pangást. Új utakra, új válaszokra, merész döntésekre van szükség!

Az 1914-ben kezdődött és világméretűvé dagadt összecsapás felrobbantotta és megszüntette a régi világot, miközben utat nyitott egy új, minden korábbinál kegyetlenebb korszaknak, amelyet rövid huszadik századnak szokás nevezni. A Nagy Háborúról szóló első értelmezési kísérletek magából a háború logikájából sarjadtak, és a gonosz, illetve a jó közötti küzdelemként írták le az eseményeket. Ez az értelmezés máig sok hívet tudhat magáénak. Schmidt Mária történész nagyívű esszéje az egyik első szellemi próbálkozás, hogy túllépjünk az ellentétpárokkal operáló magyarázatokon. Csak száz év telt el azóta, így kijelenthető: ez a könyv igazi kezdet. Sokan fognak még hivatkozni rá.

Ki ismeri ma Willi Münzenberg nevét? Azét a férfiét, akinek holttestét 1940 őszén találták meg egy franciaországi erdőben? Pedig a két világháború közötti időszak jellegzetes alakja volt: baloldali értelmiségi, az 1920-as évek elejétől szívós munkával építette ki s állította a sztálini politika szolgálatába azt a hálózatot, amely a "kulturális fronton" volt hivatva igazolni és népszerűsíteni a Szovjetuniót és Sztálin totalitárius rendszerét. Titkos ügynökök és "társutasok" népesítik be Stephen Koch könyvének lapjait, köztük nagynevű értelmiségiek, mint Ernest Hemingway, André Gide, John Dos Passos. Az ő rokonszenvük megnyerésére, világhírüknek a szovjet célok szolgálatába állítására szerveződött az az ügynökhálózat, amelynek világszerte olyan tagjai voltak, mint Noel Field, Alger Hiss, Kim Philby, Theodore Maly alias Mály Tivadar, Otto Katz vagy a hírhedt "cambridge-i csoport" tagjai. Az utóbbi években egyre tágabbra nyíltak a titkos archívumok kapui, s az újonnan hozzáférhető adatok árnyaltabbá tették, dokumentumokkal támasztották alá a korábbi sejtéseket.

Bizakodó, izgalmakkal teli napok valamelyikén 1989 végén, 1990 elején, egy ismeretlen férfi keresett meg. Azt mondta, meg kell írnom a környékükről Oroszországba elhurcolt fiatal nők sorsát. A munka hónapokig fogva tartott. S aztán még tovább. Gyöngybetűkkel írt leveleket kaptam és olyanokat is, amelyekről látszott, hogy feladójuknak nehezére esik a betűvetés. Lágerbéli barátnők, családtagok keresték egymást rajtam keresztül és az immár rendelkezésükre álló nyilvánosság által. A levél folyam után egy kötet is készült. Még évek múltán is jelentkeztek -Európából, a tengerentúlról - kit hova vetett a sors. 1999 nyarán- 2000 őszén újra elővettem a tőlük kapott leveleket, fényképeket. Feladóik már tíz esztendeje is hatvan év körüliek voltak, fizikumuk magán viselte az oroszországi kényszermunka nyomait, sokan már akkor betegeskedtek közülük... Az eredeti címlista szűkül, a telefonok némák. De aki jelentkezik s tud valamit, segít. Emlékezetlikból, noteszeikból új nevek kerülnek elő. A holtak helyére az élők lépnek. Így adnak kézről kézre, megmaradt erejük szerint. Köszönöm nekik: Kormos Valéria

"Amennyire jól működött az amerikai propagandagépezet a nácikkal szemben, úgy vallott sokáig csúfos kudarcot a hidegháború alatt. Ronald Reagan elnökségéig, azaz a '70-es évek végéig az ideológiai párharc győztesei a "jó szándékú", "békepárti" és "modernizáló" kommunisták voltak. Az amerikai egyetemekről kitóduló értelmiségiek közül sokan "tették a dolgukat", igaz, a szovjet titkosszolgálat rendíthetetlen szorgalma és tengernyi pénze nyomán, dicsőítették a "gonosz birodalmát". Kivételt képez az 1945-ben alapított Commentary folyóirat, amely eleinte az amerikai zsidó értelmiség fóruma volt, majd az antikommunista küzdelem és a neokonzervatív eszmék legfontosabb műhelyévé nőtte ki magát. Kötetünk Joshua Muravchik, a Commentary állandó szerzőjének válogatásában több fontos szöveget tesz elérhetővé a magyar olvasóközönség számára. A könyvet Békés Márton történész, az amerikai neokonzervativizmus legjobb hazai ismerője szerkesztette. Minden győzelem szavakkal kezdődik. A kommunizmus feletti győzelem sok fontos mondata a Commentaryben látott először napvilágot." (a Kiadó)