Kronosz strana 2 z 2

Mezei József könyvének témája talán kevésbé áll az érdeklődés homlokterében, mint a sokat emlegetett és tárgyalt ügynökhistóriák, ám a Kádár-korszak történetének mélyebb elemzéséhez és megértéséhez fontos adalékokkal járul hozzá. A kémelhárítás történetét egy olyan periódusban veszi nagyító alá, amikor a hivatalos Magyarország is kereste helyét a világban: egyszerre volt része a Varsói Szerződés tömbjének, s törekedett számos okból minél jobb kapcsolatokra a nyugati világgal. Ez a kettősség rajta hagyta lenyomatát a magyar kémelhárítás munkáján is, amelynek ellenségképe még a múltból származott, de fokozatosan alkalmazkodnia kellett a korabeli jelen változó kihívásaihoz. Reményeink szerint e kötet segít eligazodni mind a kémelhárítás tevékenységét körülhatároló jogszabályi környezetben, mind pedig a mindennapos gyakorlat világában.

A kötet a magyar történelem két évszázadát, a szatmári békétől az első világháború kitöréséig tartó időszakot foglalja össze. Mint ahogy a kötet címéből is kiderül, a szerző egységes korszakként, a hagyományos rendi politikai, társadalmi, gazdasági struktúrákat lebontó és a modern, polgári Magyarország alapjait lefektető reformkorszakként látja és láttatja a 18-19. századot. A változás üteme ugyan nem volt egyenletes, időnként megtorpant, de így is az élet egyre több területére kiterjedt. Ennek demonstrálása érdekében Katus László elbeszélését nem korlátozza a politikatörténet eseményeire, hanem részletesen foglalkozik a társadalom, a gazdaság, a kultúra és a művelődés terén megragadható folyamatokkal. A rendi politikai és társadalmi rendszert jogi és intézményi értelemben felszámoló 1848-as polgári forradalommal két nagyobb alrészre osztott kötetből megismerhetjük - többek között - a korabeli társadalom és népesség szerkezetét, a nemzetiségi és vallási viszonyokat, a mezőgazdaság és az ipar teljesítményét, az oktatás terén bekövetkező változásokat. A mintegy 250 képpel illusztrált korszerű és alapos összefoglalót 60 térkép, táblázatok, grafikonok és kerettel kiemelt hosszabb forrásszemelvények kísérik, valamint bőséges szakirodalom egészíti ki, lehetőséget kínálva az Olvasónak a korszakban való elmélyülésre.

A kötet a 3. század közepétől, a Római Birodalom válságától a 15. század végéig tárgyalja a középkor történetét. Azét a korét, amelyben a sajátos európai civilizáció megszületett és felnövekedett. Ekkor ment végbe az a sokoldalú fejlődés a társadalmi élet minden területén - a technikában, a gazdaságban, a társadalomszerveződésben, a politikai intézményekben és a tudományban -, amelynek eredményeképpen az újkorban Európa lett a világ vezető civilizációja. A kötet nem pusztán hagyományos eseménytörténeti összefoglaló, hanem egyrészt a különböző országok párhuzamos fejlődéstörténetét nyújtja, másrészt a politikatörténet mellett az európai gazdaság- és társadalomtörténetet, valamint a kultúra változásait állítja középpontba, s részletesen foglalkozik az egyháznak a korszakban betöltött, kiemelkedő szerepével is. Előtérbe állítja az európai fejlődés eredeti jellegzetességeit, s rámutat azokra a sajátosan európai társadalmi és politikai intézményekre, technikai és kulturális vívmányokra, amelyek az újkorban tovább tökéletesedve az európai kultúra legjellemzőbb sajátosságait és a legjelentősebb hozzájárulást jelentették az egyetemes emberi fejlődéshez.

A nőnevelés történetének 19. és 20. századi epizódjait mutatja be a Kéri Katalin köré szerveződött több mint 10 éves múltra visszatekintő Pécsi Nőtörténeti Műhely tanulmánykötete. A neveléstörténeti kutatások nőtörténeti áttekintése, a középiskolai koedukáció és a nők pályaválasztásának problémái, a nők kereskedelmi és ipari szakképzése, a tanítónők életmódját megvilágító öltözködési szokások, a New York-i Schwimmer Rózsa-hagyaték és a 19. századi női naplók oktatástörténeti aspektusai, az 1860-as évek írónői és nőirodalma, az 1970-es és az 1980-as évek magyar tanterveinek nőneveléstörténeti elemzései egy-egy szín a nőnevelés- és női művelődéstörténet palettáján. Az új kutatásokban együttesen érvényesül a modern és a hagyományos történetírói szemlélet: egyszerre vannak jelen a diakrón és a szinkrón vizsgálatok. A kutatók nemcsak az eseménytörténetre fókuszálnak, forráskritikát, a kvantitatív elemzéseken túl kvalitatív módszereket alkalmaznak, térben és időben végeznek összehasonlító vizsgálatokat. E módszerekkel, új típusú források bevonásával és interdiszciplináris megközelítéssel (sajtótörténet, divattörténet, irodalomtörténet, művelődéstörténet) folyó kutatások új eredményekkel gazdagítják a nőnevelés, a nőtörténet és az emberiség történelméről alkotott ismereteinket.

A Lumiére-örökség című könyv a szerző 1990-től 2006-ig vezetett filmes naplójának eredményeként jött létre, amelynek egyes darabjait korábban filmkritikák formájában publikálta. Ebből a nyersanyagból formálódott és bővült ez a könyv, amely több mint négyszáz film bemutatását, ... Folytatás ›› elemzését és értelmezését tartalmazza, személyes nézőpontból, de tárgyi hitellel. A kétkötetes munka akár kézikönyvként, filmes enciklopédiaként is szolgálhat, ám sajátos "filmregényként" is olvasható, melyből kirajzolódik az ezredforduló filmművészetének gazdag körképe, irányzatai, stílusváltozatai, fontos rendezőinek munkássága. A szerző figyelme a magyar és az európai, valamint az amerikai film mellett kiterjed a kevésbé közismert iráni és távol-keleti alkotásokra is. A történelmi visszapillantások a filmművészet alakulástörténetének horizontjába helyezik az egyes elemzéseket. Az olvasmányos formában megírt mű egyaránt számíthat diákok, tanárok és a filmművészet híveinek érdeklődésére, de mindazok haszonnal forgathatják, akik kíváncsiak az ezredforduló egyik legfontosabb művészeti ágának eredményeire. A(z) A Lumiére-örökség I.-II. (Könyv) szerzője Nagy Imre.