Kronosz

Mit látott a császár a Magyar Királyságban, és mit akart láttatni magáról Lajtán inneni alattvalói felé? Mikor volt egy látogatás tapasztalatszerzés, szükséges kötelezettség, bemutatkozás, és mikor, miért és hogyan vált ellenőrzéssé vagy éppen hatalmi üzenetté? A kötet Ferenc József magyarországi utazásait követi a tizenhárom éves főherceg 1843-as dunántúli körútjától a szabadságharc utáni évek feszült látogatásain át az 1867-es kiegyezésig. A szerző lépésről lépésre követi az utak előkészítését és lefolyását: az útvonalakat, a közlekedést, a szállást, a császár biztonságát szavatoló intézkedéseket, a beszédek, ünnepi menetek, díszítések, valamint a sajtó szerepét és a hivatalos hangulatjelentések megállapításait. A személyes hangú levelekben és naplókban fennmaradt benyomások nemcsak a döntéshozók, hanem a fogadó városok és a nézők szemszögéből is kirajzolják egy-egy császári látogatás olykor meglehetősen eltérő tapasztalatát. Kiemelt fejezetek szólnak az 1852-es, közel két hónapos országjárásról és az 1857-es látogatásról, amikor már a fogadtatás várható reakcióit is igyekeztek előre felmérni. A kötet közel húsz év kutatásának összegzése: újonnan bevont forrásokat felhasználva és gazdag képanyaggal illusztrálva mutatja be többek között azt is, hogy a császári látogatások tapasztalata mennyiben járult hozzá a kiegyezés politikai feltételeinek megteremtéséhez 1867 előtt.

Nagyon sok könyv született már a nemzetiszocialisták hatalomban eltöltött éveiről, a rendszerről és az ideológiáról, mégis keveset értettünk meg abból, hogy mi motiválta Hitlert és követőit céljaik fanatikus véghezvitelében. A szokásos történészi gyakorlattól eltérően jelen kötet nem a náci rendszer működését és a politikai motivációkat elemzi, hanem azokat a lélektani folyamatokat, amelyek a történeti kutatásban eddig kevésbé kaptak figyelmet. A történeti pszichológia célja, hogy a gazdasági, társadalmi és politikai folyamatok elemzését az emberi motívumok vizsgálatával is kiegészítse. A szerző a náci múlt kapcsán arra a kérdésre keresi a választ, hogy lélektanilag mi vezethet egy ilyen destruktív rendszer kialakulásához. Hol van az a "végső határ", ahol az ember elveszíti emberségének lényegét? Vajon mi motiválhatott néhány százezer katonát arra, hogy a politikai hatalmat magának követelje? Az érzelmek feltárása nélkül ez a történet aligha érthető. Ma már tudjuk, hogy minden csoport történetét érzelmek kísérik, melyek hatással vannak arra, ahogy a tagok a jelent észlelik és arra is, ahogyan reagálnak rá. Az elmúlt korszakok mentális struktúráit déd- és nagyszüleink félelmei, örömei, vágyai, lelkük sebei, szégyenük és olykor haragjuk is formálta. A folyamat ma is tart, hiszen mi magunk is hozzájárulunk e struktúrák fenntartásához és alakításához. Vajon mennyire vagyunk ennek tudatában? Mit tehetünk mi magunk az élhetőbb jelenért?

Az utóbbi közel másfél évben sajnálatos módon jelentősen megnőtt az érdeklődés a különböző fertőző betegségek iránt, amelyben természetesen központi szerepet játszik a COVID-19 új típusú koronavírus-járvány. Az emberiség történetének pusztító világjárványai komoly fejtörést okoztak a mindenkori orvostudománynak, de a gyorsan terjedő fertőzések elleni védekezés a kisebb-nagyobb közösségeket is jelentős kihívás elé állította. A kötet, amelyet az Olvasó a kezében tart, az elmúlt évezredek jelentős pandémiáinak történetéből nyújt ízelítőt az érdeklődő magyar közönség számára tudományos eredményekre alapozva, ugyanakkor közérthető stílusban, gazdag illusztrációs anyaggal. Mindez hiánypótló vállalkozás, ugyanis míg Nyugat-Európában és Észak-Amerikában a járványtörténet igen népszerű témának számít, addig hasonló tematikájú kötet Magyarországon mind ez idáig nem látott napvilágot.

Jelen kötet a Magyar Tudományos Akadémia Székházában 2021. október 18-19-én megrendezett konferencián elhangzott előadások szerkesztett változatait tartalmazza. A kötet szerzői hét témakörben tárgyalnak társadalompolitikai, nemzetközi politikai kérdéseket, az iparral, a mezőgazdasággal, a kultúrával, a művelődéssel, az oktatással, a tudománypolitikával összefüggő problémákat, s természetesen a korszak több mint háromnegyedét kitevő ún. Kádár-korszak megítélésével kapcsolatos vitakérdéseket. A kötet témakörei: Társadalom és társadalompolitika; Iparosítás, agrárium, reform; Kultúra és művelődés; A politikai rendszer jellege; Magyarország és a nemzetközi politika; Oktatás- és tudomány(politika); Kádár: János, -rendszer, -korszak, -izmus?

A kötet a 3. század közepétől, a Római Birodalom válságától a 15. század végéig tárgyalja a középkor történetét. Azét a korét, amelyben a sajátos európai civilizáció megszületett és felnövekedett. Ekkor ment végbe az a sokoldalú fejlődés a társadalmi élet minden területén - a technikában, a gazdaságban, a társadalomszerveződésben, a politikai intézményekben és a tudományban -, amelynek eredményeképpen az újkorban Európa lett a világ vezető civilizációja. A kötet nem pusztán hagyományos eseménytörténeti összefoglaló, hanem egyrészt a különböző országok párhuzamos fejlődéstörténetét nyújtja, másrészt a politikatörténet mellett az európai gazdaság- és társadalomtörténetet, valamint a kultúra változásait állítja középpontba, s részletesen foglalkozik az egyháznak a korszakban betöltött, kiemelkedő szerepével is. Előtérbe állítja az európai fejlődés eredeti jellegzetességeit, s rámutat azokra a sajátosan európai társadalmi és politikai intézményekre, technikai és kulturális vívmányokra, amelyek az újkorban tovább tökéletesedve az európai kultúra legjellemzőbb sajátosságait és a legjelentősebb hozzájárulást jelentették az egyetemes emberi fejlődéshez.

A Fordított napló gerincét a Nyüzsgő fedőnevű célszemélyről, Miszlivetz Ferencről szóló titkosszolgálati jelentések adják. A napi operatív jelentések ritka kivételtől eltekintve nem fedik fel az információszerzés módját, annak körülményeit, de a titkos informátor személyét sem. Tájékoztatnak viszont a titkosszolgálatok érdeklődési köréről, az "ellenzéki-ellenséges" célszemélyek és mozgalmak egyre bővülő hálózatáról és tevékenységéről. A könyv - a válogatott jelentések mellett - visszaemlékezéseket és esszéket is közöl a sűrűsödő, változások ígéretével teli időkről, az izgalmas helyszínekről, eseményekről és a jelentésekben feltűnő - esetenként ismeretlen, vagy éppen jelentős pályaívet befutott - szereplőkről. A Fordított napló - korábbi párjával, a Daliás időkkel együtt - olyan műfajt teremt, amely a változás pillanatának tényszerű megragadásával újszerűen járul hozzá a rendszerváltoztatás és az azt megelőző évek társadalmi, gazdasági és politikai folyamatainak megértéséhez, teret nyitva az asszociációk, a friss értelmezések, valamint a jövőbeni kutatások számára. A kötetet a történetek szereplőinek korabeli elemzései, törekvései, őszintén megfogalmazott dilemmái és személyes visszaemlékezései gazdagítják és teszik olvasmányossá, amelyek mintegy "visszafordítják" a naplót. Jody Jensen, Mary Kaldor, Sonja Licht, James Skelly, Jacek Czaputowicz, Cornelius Castoriadis, Csapody Tamás, Bába Iván és Szent-Iványi István szövegei mentén olyan történet íródik, amely túlmutat a lehallgatási jegyzőkönyvek mondatain,s korabeli aggodalmainkon át a jövő felé irányítja figyelmünket.

XIV. Lajos és Nagy Péter cár, Sobieski János és Napóleon, Cromwell és Washington világát idézi fel ez a könyv: az emberiség történelmének azt a szakaszát, amely a vesztfáliai békekötéssel kezdődött és a waterlooi csatával ért véget. A szerző arra törekedett, hogy a szakirodalom legmodernebb eredményei alapján mutasson beolvasóinak olyan gyakran emlegetett, de nem eléggé ismert világtörténelmi folyamatokat, mint az abszolút monarchia megszilárdulása, a felvilágosodás terjedése,valamint az angol, az amerikai és a francia forradalom kirobbanása. A gazdag kép- és térképanyaggal, áttekintő ábrákkal, bő ajánló irodalommal és mutatókkal ellátott kötet átfogja a korszak valamennyi fontosabb eseményét, és viszonylag kis terjedelemben közvetíti a legújabb kutatások eredményeit. A 17. és 18. század világtörténelmét tanulmányozó egyetemi és főiskolai hallgatók mellett a korszak iránt érdeklődő szélesebbnagyközönség számára is ajánlható. Változatlan, harmadik kiadás.

Hogyan ünnepelték az államszocializmus időszakában március 15-ét? Miért nem volt munkaszüneti nap és miért lengett az ünnep napján a nemzeti mellett vörös zászló is a köztereken? Mi lehetett az oka, hogy éppen a hetvenes évek elején kezdték el a fiatalok külön megünnepelni az 1848-as forradalom évfordulóját, és spontán megmozdulásaiknak miért próbált gátat vetni a rendőrség? A fővárosi fiatalok március 15-i alternatív ünnepléseit nyomozati iratok alapján mutatja be a történész szerző. Kismonográfiájából megtudhatjuk, hogy kik voltak a '48-as emlékhelyeket évről évre egyre nagyobb számban felkereső "márciusi ifjak" a Kádár-kor hetvenes éveiben, és mi késztette őket szembeszegülni a nemzeti ünnepet elsorvasztó hatalommal. Néhányukat közelebbről is megfigyelhetjük, amint éppen "lázító" Babits-verset osztogatnak a Petőfi-szobornál, vörös színű papírzászlót "gyomlálnak" a Nemzeti Múzeum előtt vagy beszédet mondanak a Batthyány-örökmécsesnél. Láthatjuk őket továbbá tömegoszlatás során a Bem téren, előállítás és kihallgatás közben a rendőrségen és közülük többeket a bíróságon is. A rájuk mért büntetések szigora a hatalom félelmeit tükrözte: 1956 után ugyanis ekkor jelentek meg először tüntető-demonstráló fiatalok a köztereken.

Csehszlovákia külkapcsolatai a harmadik világban egy valóságos "terra incognitának" számítanak a magyar historiográfiában, pedig a hidegháború alatt Prága nagyon aktív külpolitikát folytatott ezekben régiókban: Kubától kezdve Afrikán át egészen Dél-Kelet-Ázsiáig bezárólag szinte mindenhova szállítottak fegyvert, miközben csehszlovák katonai szakértők, hadmérnökök és tanácsadók ezrei vettek részt a helyi haderők fejlesztésében. Ugyanakkor a csehszlovák áruk, gépipari és elektrotechnikai termékek, valamint élelmiszerek iránt is nagy volt az érdeklődés, s nem volt elhanyagolható a kulturális kapcsolatok sokszínűsége sem - mindezekkel lényegesen elősegítve egyes államok modernizációját. Ez a könyv Prága harmadik világbeli politikájának egy szűkebb, de korántsem jelentéktelen aspektusát helyezi fókuszba: Észak-Afrikát és a Közel-Keletet, ahol Csehszlovákia kis mérete és lakosságszáma ellenére nemegyszer határozta meg - közvetlenül és közvetve is - egyes régiók történelmének alakulását. Miért tartotta lényegesnek a két világháború közötti csehszlovák vezetés, hogy minél több Európán kívüli állammal felvegye a diplomáciai kapcsolatokat? Milyen hálózatot és katonai kontingenseket állítottak fel a Közel-Keletre menekült csehek? Miképp járult hozzá Prága Izrael létrejöttéhez és első háborújának győzelméhez? Hogyan tudta gyökeresen megváltoztatni a hidegháború alakulását Csehszlovákia, amikor 1955-ben fegyvervásárlási szerződést kötött Egyiptommal? Minek köszönhetően töltött be központi szerepet a dekolonizációs folyamatokban? Miért vásároltak még a Nyugat-barát arab országok is fegyvereket a szocialista tömbbe tartozó Csehszlovákiától? Létezik-e összefüggés a hatnapos háború és a prágai tavasz között? A történész szerző Csehország három különböző levéltárának forrásaira alapozva kísérel meg válaszokat adni mindezekre a kérdésekre és ismerteti meg az olvasót egy a magyar történeti irodalom számára is újdonságokban bővelkedő témával.

A második világháborúban résztvevő nemzetek számára a háborús erőfeszítés az egész társadalomra hatással volt. Számos területen hozott változást, de az egyik legnagyobb fordulat vitathatatlanul a nők társadalmi szerepének felértékelődése volt. Többek között ekkor változott meg alapjaiban a nőkről kialakult kép: a háziasszonyokból dolgozók lettek. A háborúban a távollévő férfiak helyett nők milliói dolgoztak a gyárakban, és vállaltak szolgálatot a hadseregekben, ugyanakkor eleget kellett tenniük tradicionális feladataiknak is: fenn kellett tartaniuk a háztartásukat és gondoskodniuk kellett gyermekeikről, miközben teljes munkaidőben dolgoztak. Mindemellett háborús időkben a társadalom egyik legkiszolgáltatottabb csoportját alkották, akiket a megélhetésért vívott magányos küzdelem mellett egyszerre fenyegetett a hadműveleti területeken átvonuló csapatok zabrálása, a kényszermunka réme, vagy éppen az ellenség legyőzését (is) szimbolizáló aktusok, a női test ellen elkövetett abúzusok számtalan fajtája: többek között a nők tömeges megerőszakolása, prostitúcióra kényszerítése, nácik általi sterilizálása. A kötetben húsz lebilincselő és feszültséggel teli tanulmány olvasható, melyekben a nők második világháború alatti sorsának, szerepeinek fény- és árnyoldalai egyaránt megmutatkoznak. A számos egyéni történet és kisebb-nagyobb nőcsoportokat érintő témák (női kollaboráció, álorvosi kísérletek, bábák szerepe, egyesületi tevékenységek, embermentés, stb.) bemutatásával sajátos női túlélési stratégiák vagy éppen egyetemes emberi válaszok tárulnak fel az olvasó előtt a férfiak által uralt háborús világban.

A Horthy-korszak szereplői számos naplót, visszaemlékezést hagyományoztak az utókorra. A kormányzó, miniszterelnökök, miniszterek, a hadsereg vezetői, közéleti szereplők, írók és művészek memoárjai sorra jelentek meg a hetvenes évek végétől. Azt gondolhatnánk, hogy nem maradt már kiadatlanul olyan terjedelmesebb korabeli írás, ami jelentős közszereplő emlékeit őrzi. Az élet azonban tartogat meglepetéseket. A közelmúltban került elő Zsindely Ferenc - aki Teleki Pál, Bárdossy László és Kállay Miklós mellett volt miniszterelnökségi államtitkár, majd 1943. március 29. és 1944. március 22. között a kereskedelmi miniszteri pozíciót töltötte be - kalandos sorsú naplója. A legfelsőbb körökben mozgó politikus, aki már csak hivatalánál fogva is miniszterelnökök bizalmasa volt, néhány héttel Teleki Pál halála előtt kezdte lejegyezni élményeit, utolsó bejegyzései pedig Bárdossy László népbírósági perére reflektálnak. Zsindely Ferenc sok humorral, személyes vallomásokkal, politikai elemzésekkel, pletykákkal, a korszak jellegzetes alakjainak karcolatszerű jellemzéseivel tarkított naplója a magyar háborús memoárirodalom gazdag örökségének értékes darabja, amely még ennyi évtized után is képes újat mondani. Az események apró részleteinek rekonstruálásához is segítséget nyújt, de attól igazán kiemelkedő, hogy a kor és szereplői gondolkodásának mélyebb megértéséhez ad releváns szempontokat, mivel egy befolyásos kormánytag szemével követhetjük nyomon a magyar kabinet második világháborús politikáját. Zsindely Ferenc naplója még nem áll a vesztett háború utáni magyarázkodás kényszerének hatása alatt, és így hiteles képet ad arról, hogy az események résztvevői hogyan értékelték a történteket, hol és hogyan látták a hibákat, miképp ítélték meg a saját felelősségüket, hogyan mérték fel saját mozgásterüket és perspektíváikat, s hogyan élték meg az egyre szűkülő ellenséges gyűrű közepén a háború mindennapjait.

Görcsi Péter kötete az első magyar nyelvű monográfia Martin McDonagh drámáiról és filmjeiről. Az 1970-ben született angol-ír drámaíró, filmrendező és forgatókönyvíró első drámái az 1990-es évek végén jelentek meg, és szinte azonnal meghozták számára a nemzetközi sikert. A 2000-es években bemutatott újabb darabjai nemcsak népszerűségét fokozták, hanem a tudományos érdeklődést is felkeltették. Az általa írt és rendezett filmek Oscar-díjat (Six Shooter) és BAFTA-díjat (In Bruges/Erőszakik) nyertek. Darabjait már 1997 óta játsszák Magyarországon, az elmúlt két étvizedben több mint harminc magyar bemutatója volt. Drámái közül a legnépszerűbbek közé tartozik a The Beauty Queen of Leenane (Leenane szépe illetve Piszkavas címen is játszották), a The Lonesome West (Vaknyugat), a The Cripple of Inishmaan (A kripli) és a The Pillowman (A Párnaember). Görcsi Péter könyvének első két fejezete azt vizsgálja, hogy McDonagh művei hogyan kapcsolódnak a huszadik századi ír illetve angol drámatörténeti hagyományokhoz, valamint hogy művészete miért számít kivétel(es)nek a vele együtt induló brit kortársak között. A kötet harmadik fejezete pedig árnyalt és tüzetes értelmezését adja a McDonagh-drámák és filmek tér- és időkezelésének, a nyelvhasználatnak, az erőszak szerepének, a művek enigmatikusságának és főbb dramaturgiai sajátosságainak.

Száz szó/kifejezés a világháborús hétköznapok szótárából: Appelplatz, atombomba, Auschwitz-jegyzőkönyv, árja-párja, Árpád-vonal, áruhiány, Bakahumor, bárisnya, behívó, beszállásolás, bevagonírozás, bérleti jog, bombatölcsér, bunker, CiklonB, csajka, "Csak keresztényeket szolgálunk ki!", csodafegyver, "csuklóztat", Davajgitár, Don-kanyar, Elhurcolás, enigma, erődítmény, erőltetett menet, evakuálás, Fegyveres semlegesség, fejadag, frontharcos, frontzóna, furcsa háború, Gázálarc-gyakorlat, gettósítás, gyorshadtest, Hadipengő, hadifogoly, hadirokkant, hadisegély, halálkaraván, hamisgulyás, hátország-parancsnokság, Hitler-szalonna, honosság-igazolás, hontalan, igazoltatás, iparigazolvány, jegyrendszer, Kamerád, kápó, kenyérjegy, keretlegény, kiigénylés, kikeresztelkedés, kiürítés, kollaboráns, Levente, mozgósítás, munkaszolgálat, Nyílt város, országos jármű, óvóhely, "őrségváltás", Partizán, partraszállás, pártszolgálatos, pótkávé, propagandaminiszter, Razzia, rámpa, rekvirálás, repesz, rugalmas elszakadás, SAS-behívó, sárga csillag, Schutzpass, stróman, stuka, Sztálin orgona, szőnyegbombázás, szükségkórház, szűrőtábor, Tábori posta, tengelyhatalmak, totális háború, új európai rend, Védett házak, védlevél, végső megoldás, villámháború, visszacsatolás, Zabrálás, zárótűz, zuhanóbombázás, zsidóbérenc, zsidótlanítás. "Háborús hétköznapok a hátországban és a hadszíntéren, 1939-1945 címmel rendezett konferenciát a Magyar Történelmi Társulat 2013 októberében Szegeden. A kötet e társulati vándorgyűlés előadásainak - a prezentáció időkorlátai miatt - utólag bővített, többségében tanulmánnyá szerkesztett változatait adja közre. (...)" (részlet az Előszóból)

"A börtön több ezer éves intézmény, már a legrégebbi írott emlékek is tanúskodnak alkalmazásáról, mint a bűncselekmények büntetés-végrehajtási eszközéről. Az elmúlt évszázadok során - különösen a büntetések 18. századhoz köthető humanizálódása után - a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásával kapcsolatos ismeretek, tapasztalatok hatalmassá duzzadtak, s kialakult a börtönügy mint tudomány, illetve - nem mellékesen - a büntetés-végrehajtási szakma. Jelen kötetünk több mint 1300 szócikkben és 250 színes és archív képpel illusztrálva tesz kísérletet a büntetés-végrehajtás legfontosabb fogalmainak, eszközeinek, intézményeinek, s nem utolsósorban több évszázados - hazai és egyetemes - fejlődésének összegzésére, megjelenítve a börtönügyhöz kapcsolódó társadalomtudományok széles spektrumát. A kötet számos börtönügyi szakember és reformer életrajzának, a büntetés-végrehajtás ókorba is visszanyúló eszközeinek és jogintézményeinek tudományos, mégis olvasmányos stílusban történő feldolgozása mellett nagy hangsúlyt helyez a hazai büntetés-végrehajtási intézetek és az elítéltek munkáltatását biztosító gazdasági társaságok bemutatására is, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a börtönök "természetes" zárt világát nyitottá, a társadalom minél szélesebb rétegei számára átláthatóvá tegye." (a Kiadó)

A hellénizmus konkrét hatását, megnyilvánulási formáit csak az utóbbi évtizedekben megkezdett, és napjainkban is folyó közel- és közép-keleti ásatások, valamint az epigráfiai kutatások alapján kezdjük megismerni. A Közel- és Közép-kelet népei ebben az időszakban annak a hellénisztikus ... Folytatás ›› államnak a fennhatósága, vagy legalábbis ellenőrzése alá tartoztak, amely a Seleukida-dinasztia uralma alatt állt. A szerző egyrészt ennek a hellénisztikus államnak a kialakulását, szervezeti felépítését és a fennmaradásért folytatott küzdelmét vázolja fel, másrészt összefoglalja azokat a főleg tárgyi emlékeken alapuló kutatási eredményeket, amelyek egyértelműen bizonyítják a hellén közösségek és intézmények jelenlétét az Ókori Kelet térségében. A(z) Hellénizmus Keleten (Könyv) szerzője Hegyi Dolores.

A trónöröklés kérdésének manapság kevés országban van aktualitása Európában, minthogy a 20. század a monarchiák hanyatlását hozta. A koraújkorban azonban éppen a monarchikus államforma volt az általános, a trónutódlást pedig alapvetően meghatározta az, hogy miként gondolkodtak egy-egy országban a politikai hatalomról. Oroszország mindig is különlegesnek számított, mindkét tekintetben. A 17. század elejétől időről-időre álcárok léptek fel, az oroszok számára pedig a cári hatalom sokkal többet jelentett annál, mint amit a 17. századi királyok előszeretettel hangoztattak: nevezetesen, hogy hatalmukat Istentől kapták. Miben állt a 16-17. századi cári ideológia lényege, és milyen változásokat hozott a "reformer cár", Nagy Péter uralkodása a trónöröklés és a hatalomfelfogás terén? Milyen eszközökkel kommunikálta ezeket Péter az alattvalók felé? Ezekre a kérdésekre ad választ a szerző legújabb könyvében.