L'Harmattan Kiadó

Közeli, bizalmas jóbarátom lenyűgözően gazdag, posztumusz társadalom- és kultúrtörténeti tablóját tartja kezében az olvasó. S mindezt olyan szövegben, amely a detektívregények ürügyén, a nyomozás izgalmával ajándékoz meg bennünket. Igaz, egyetlen gyilkost sem leplezünk le a történet végén, pedig – mint megtudjuk a jelen kötetből– a 19. század vége felé megjelenő detektívtörténet alapszabállyá tette, hogy a bűntörténetnek gyilkosság körül kell forognia. A Léderer-féle bűntörténet azonban abból a paradoxonból indul ki, hogy „ha az ember eredendően jó (illetve ránevelhető a jóra), s e minőségében racionális és önmagát kordában tartani képes cselekvő, akkor mivel magyarázható, hogy elveszi embertársa életét?” A jelen kötet félmondatait, szófordulatait kölcsönvéve könnyen összerakható, hogy bár az eredendő bűn doktrínája mellett elkötelezett keresztény gondolkodás számára a bűntett maga elborzasztó volt, a Gonosz megjelenése a világban egyáltalán nem volt rejtély. Evilági előfordulása nem igényelt speciális oksági magyarázatot. Abban meg végképp nem volt semmiféle titokzatosság, hogy mi késztette az elkövetőt tettének elkövetésére. Egyszerűen az, hogy eredendően gyarló.

E kötet nem egyszerűen politikai portré és nem is hagyományos rendszerleírás. Két kortárs politológus kísérlete arra, hogy történeti távlatból bemutassa, miként válhat egy versengő politikus dominánssá, majd hegemón szereplővé előbb pártjában, majd az állam vezetésében. A szerzők túllépnek a "demokrácia vagy diktatúra" vitáján, és nevet adnak a sajátos magyar berendezkedésnek, miközben feltárják, hogy a mai magyar állam nem politikai vagy történelmi kisiklás következménye, hanem tudatosan felépített hatalmi konstrukció. Olyan rendszer, amely nem egyik napról a másikra született meg, hanem választási győzelmekből, stratégiai helyezkedésekből, intézményi áttörésekből és következetesen végig vitt akaratból állt össze. A kialakított struktúra államelméleti kerete: az abszolút köztársaság. A szerzők szándéka ennek az új államelméleti kategóriának a meghatározása. Felfogásukban az abszolút köztársaság olyan állam- és jogrezsim, amelyben a szuverenitás formálisan demokratikus forrásból ered, de intézményes korlátjai fokozatosan meggyengülnek, s alkotmányos zárait a hatalom rendre feltöri akaratának akadálytalan érvényesülése érdekében. Azt a politikai tapasztalati teret és időt pedig, amelyben Magyarországon Orbán Viktor egy különleges abszolút szuverénné vált, s mint ilyen, elementárisan határozza meg a kortárs téridő kontinuumát és ennek minden irányú folyamatait, a szerzők Orbán korának nevezik.

Egy londoni ház falai között három nő története fonódik össze. Violetta, az egykor ünnepelt szépség repedezett tükrében még mindig fiatalnak és kívánatosnak látja magát. Lánya, Jennifer rideg gyakorlatiassággal próbálja uralni anyja életét és az emlékekkel és titkokkal terhelt hétköznapokat. De a történet valódi főhőse Markéta, a cseh ápolónő. A jobb élet reményében érkezett az országba, de lassan maga is a ház erotikus feszültségének, tiltott piruláinak és elfojtott érintéseinek rabjává válik, amiből a megkönnyebbülést külföldi utazásokon próbálja megtalálni. Hamarosan két igencsak távoli világ lakójává válik: Angliában ő nem több egy megbízható cselédnél "Lengyelországból", Tunéziában viszont körülrajongott, gazdag turista. És otthon, Csehországban? Vajon fia és annak felesége lát-e benne többet az unokára vigyázó dadusnál? Az öregedés és felejtés témáit sötét áramlatként mossa alá a szerelem, a szexualitás és a gondoskodás vágya, hogy aztán váratlan helyzetekben törjék felszínre. Iva Pekárková regénye egyszerre családtörténet és társadalmi látlelet, amely a bevándorló ápolónő szemszögéből mutatja meg a nyugati jólét árnyékos oldalát, és azt a világot, ahonnan nézve az a jólét a beteljesült álmok földje. Mi marad a vágyból, amikor az emlékezet kihuny? Hogyan terheli meg a szerelmi kapcsolatok öröksége a családi kötelékeket? A tükrök nélküli ház megrázó és érzéki történet, amely nagy mesélőerővel szembesít bennünket Európa láthatatlan határvonalaival.

„Nehéz idők jönnek. De ez nem jelenti azt, hogy nem tehetünk semmit. A még viszonylag normális időszakból hátralévő minden egyes nap alkalmat ad arra, hogy hálásak legyünk az életünkért, és lehetőséget nyújt a valódi cselekvésre. Ha őszinték vagyunk önmagunkkal, és a szívünk legmélyére tekintünk, akkor ráébredünk, hogy ez a küzdelem nem az emberiség megmentéséről, hanem a bátorságunkról szól, arról, hogy úgy szeressünk, ahogy eddig még soha.” Carolyn Baker Nem készítjük fel az ifjúságot arra, hogy megbirkózzanak a hosszú távú fenntarthatatlanság egyre súlyosbodó hatásaival. Nem osztjuk meg velük a teljes igazságot a világ állapotáról, arról, hogy a folyamat milyen irányba tart, ahogy nem tájékoztatjuk őket az ökológiai összeomlás valós következményeiről sem. A fiatalok már ma is tisztában vannak azzal, hogy milyen nehézségekkel teli jövő vár rájuk. A pedagógusoknak – ahelyett, hogy illúziókkal táplálnák a fiatalokat – érdemes lenne őszinteséggel, alázattal, együttérzéssel és segítőkészséggel fordulni feléjük, rávilágítva a helyzet valódi súlyosságára. Mindeközben türelmet tanúsítani a ránk váró küzdelemmel kapcsolatban, amellyel előbb-utóbb mindannyian szembesülünk, amikor megpróbálunk szembenézni a rideg valósággal. A Holnapután könyvsorozat újabb köteteként megjelenő Az összeomlás pedagógiája segítséget nyújt abban, hogy megérthessük a körülöttünk kibontakozó változásokat, és megtaláljuk azokat a helyes módszereket, amelyekre támaszkodhatunk majd az előttünk álló kihívások kezelésében. Ha igaz, hogy a szeretet a legfontosabb érték, amely az oktatás különböző célkitűzései mögött rejlik, akkor a nevelés csupán annyiban lehet méltó tevékenység, amennyiben őszintén a fiatalok javát szolgálja. Másképpen fogalmazva, az oktatás valódi célja nem más, mint a fiatalabb nemzedék jólétének és boldogulásának támogatása.

Thoroczkay Gábornak (1971), a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Középkori Történeti Tanszéke docensének, doktoriprogram-vezetőjének, az Árpád-kori magyar történelem és a magyar őstörténet neves kutatójának tanulmánykötete Szent István király és utódai állam- és egyházszervező tevékenységével ismerteti meg az olvasót. A kötet javarészét Szent István Kárpát-medencei keresztény egyházkormányzatot megalapozó tetteinek tárgyalása teszi ki, de ugyanilyen hangsúlyt kap az István király életútját - három szentéletrajza közül a legbővebben - bemutató Hartvik-féle legenda. Mindezek mellett érdekes szempontokat kínálnak a magyar Árpád-kor kutatásának történetét felvázoló, a múlt neves történészeinek gondolatait, vitáit megelevenítő írások is. A hazai szakmai közvélemény által már jól ismert tanulmányok e kötetben való közlését indokolja két, joggal szélsőségnek minősíthető álláspont megjelenése: egyfelől az Árpád-kor vizsgálatában feltűnő műkedvelő, a tudományos középtől messze távolodó megközelítések felerősödése, másfelől a külföldről érkező, a Szent István-i állam- és egyházalapítást posztmodern szempontok alapján kikezdő, megkérdőjelező álláspontok napvilágra kerülése.

„Minél élhetetlenebbé válik ez a bolygó, annál inkább túszai lesznek az emberek egy olyan elnyomó rendszernek, amely egyre több pénzt fog kérni tőlük az egyre nehezebben elérhető vízért, élelemért, energiáért és lakhatásért. A kiszolgáltatottság a totalitarizmust táplálja, a bolygó pedig úton van egy olyan mélyreható ökológiai katasztrófa felé, amelyet jelenleg egyikünk sem képes elképzelni még.” George Tsakraklides A legtöbb ember elismeri, hogy napjainkban hatalmas kihívásokkal kell megküzdeni az éghajlatváltozástól és annak katasztrofális következményeitől kezdve a társadalmi-politikai problémák sokaságáig, ugyanakkor nehezen néz szembe a különböző rendszerek, válságok okozta teljes összeomlásának valós lehetőségével. Az emberi civilizáció talán legnagyobb, közelgő katasztrófájának előestéjén születtünk. Egyikünk sem tudatosan választotta ezt, ahogy annak elkerülése sem egy lehetőség számunkra. Helyzetünk végzetes voltának elfogadása nem nihilizmus, hanem inkább az első szükséges lépés egy új életforma kialakításához. Az önpusztítás és az önfeladás között, a semmi akarása és a semmit nem akarás között van más választásunk is: sorsunk felvállalása és létünk tudatos megélése. A Holnapután könyvsorozat újabb köteteként megjelenő Úton az összeomlás felé rámutat arra, hogy a mai globális emberi civilizáció egy olyan útvonalon halad, amely a természet szempontjából fenntarthatatlan, és amely a hanyatlás és a lehetséges rendszerszintű összeomlás felé vezet. A túlfogyasztás korszaka utáni legfőbb kihívás az lesz, hogy emberségesek maradjunk az embertelenségre ösztönző körülmények közepette is. Ehhez meg kell tanulnunk uralni érzelmeinket, túllépve a folyamatos növekedés vágyán, amely ezt az önpusztító irányt fenntartotta.

Ez a könyv a pszichoterápiás szakma legizgalmasabb, legnehezebb, legmeghatóbb részéről szól, a terápiás kapcsolatról. Mindenki ugyanarról ír, de másképpen, s ez az „ugyanarról másképpen" a könyv egyik legnagyobb erénye. Nehéz pontos műfaji meghatározást adni, hiszen jól megfér benne a komoly szakmai ismereteket közvetítő tanulmány mellett a személyes visszaemlékezés, a belső monológ és a laza asszociációk sorozata egyaránt. Széles közönség talál benne lehetőséget a kapcsolódásra, az elmélyedésre, a továbbgondolásra. Hasznos, megérintő, lelkesítő olvasmány." Barát Katalin

1986. április 26-án a kora hajnali órákban emberi hiba következtében felrobbant a csernobili atomerőmű 4-es reaktora. Nagy mennyiségű radioaktív sugárzás jutott a levegőbe, amely néhány órán belül beszennyezte szinte a teljes európai kontinens légterét, így Magyarországét is. A lakosságot azonban nem tájékoztatták időben a katasztrófáról és várható következményeiről. Mit tudott az állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetése a robbanásról? Mikor értesült először a magyar lakosság a katasztrófáról? Milyen rejtjeltáviratok érkeztek Moszkvából? Milyen döntéseket hozott a magyar válságstáb? Veszélyben voltak-e a május 1-jei felvonulás résztvevői? Hogyan kerültek be a Magyar Rádió híreibe titkosított nyugati hírek? Tudott-e élni a Magyar Televízió a vizuális kommunikációs előnyével? Hogyan reagált a magyar közvélemény a krízis kezelésére? Mit árul el Csernobil a Kádár-kori médiarendszerről? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre is választ kapunk Boldog Dalma Csernobil és a magyar média című könyvéből. A szerző eddig feltáratlan vagy korlátozottan hozzáférhető pártpolitikai dokumentumokat, közvélemény-kutatásokat, tévéfelvételeket, rádióadásokat és sajtócikkeket vizsgálva azt mutatja be, miként alakult a magyar hírközlés a csernobili atomkatasztrófa utáni első három hétben, és hogyan reagált a társadalom. Az MSZMP hivatalos dokumentumai segítéségével azt is rekonstruálja, mit tudott a magyar pártvezetés, és milyen politikai iránymutatással zajlott a válság hazai kezelése. Láthatóvá teszi, hogyan reagált a magyar média erre a váratlan helyzetre. Az újságírói gyakorlatok feltárásával pedig rávilágít arra is, hogy miként működött a Kádár-korszak médiája a gyakorlatban, és hogyan lehetett tágítani a szovjet-kommunista sajtómodell kereteit. A szerző nemcsak egy katasztrófa lenyomatait tárja fel, hanem a kötet első felében új szempontok alapján mutatja be a Kádár-kori médiarendszert és annak sajátosságait. A belpolitikai helyzetet, a külpolitikai stratégiát, a gazdasági kényszerpályát és a médiairányítási motivációkat figyelembe véve hat nagy tájékoztatáspolitikai időszakot határol el, így a csernobili atomkatasztrófa ügyét komplex módon tudja bemutatni és értelmezni.

Sorsformáló idők várnak ránk. Vajon képesek vagyunk-e kevesebb félelemmel és színleléssel, ugyanakkor több bátorsággal és tetterővel szembenézni velük? Ez a könyv segíthet ebben. Azáltal, hogy tényszerű és tudományos, arra ösztönöz minket, hogy a maguk teljességében és valóságában érthessük meg a várható összeomlás folyamatainak jelentőségét. Jobb tájékozódni és felkészülni, mint hirtelen és váratlanul szembesülni a rendszerszintű összeomlás következményeivel. Az Összetörve egy átfogó, meggyőző, ugyanakkor árnyalt érvelés arról, hogy a társadalmi összeomlás nem a jövőben ránk váró, hanem egy már javában zajló folyamat. A legnagyobb baj ugyanis a "meg fogjuk oldani" szemlélet népszerűségével az, hogy ellehetetleníti a párbeszédet arról, mit tehetünk annak tudatában, hogy valószínűleg nem leszünk képesek helyrehozni a problémát. A nemrégiben magyar nyelven is megjelent Mélyalkalmazkodás című kötet folytatása és kiteljesedése Jem Bendell professzor újabb könyve, amely segít átlátni a minket körülvevő folyamatokat, megérteni a bonyolult összefüggéseket, lehetővé téve ezáltal, hogy őszinte döntéseket hozhassunk meg az életünkkel kapcsolatban. Rámutat arra, hogy az alkalmazkodásra való felkészülésnek haladéktalanul meg kell kezdődnie szervezeti, közösségi és egyéni szinten egyaránt. Ennek elengedhetetlen szükségességét azonban ma még rendkívül kevesen ismerik fel.

2019-2024 között Magyarország európai parlamenti képviselőjeként Brüsszelben és Strasbourgban szemlélője és egyben résztvevője voltam az európai integráció jövőjével kapcsolatos vitáknak. Láthattam a bizonytalanságot, azt, hogy sok tekintetben útkeresés folyik Európában. Tanúja lehettem, miként keresi az európai együttműködés az önálló cselekvésének lehetőségeit a válságok korában. Egyesek - a föderatív Európa aktív harcosai - a tagállamok szerepkörének visszaszorításában érdekeltek, és abban vélik felfedezni Európa megerősödését, mások - és ők sincsenek kevesen - ezzel szemben az európai intézmények, azon belül is az Európai Parlament túlhatalmában látják az európai integráció szereptévesztését, mert szerintük a kontinens identitását az országok és népek közötti törésvonalak alkotják. Az Európai Unió jövője valóban kulcskérdés, a politikai viták viharaiban számunkra ugyanis Európa jelenti az otthont. Szuverenitás, hatáskörök megosztása, érdekközösség és/vagy értékközösség, alkotmányos önazonosságok tisztelete, gazdasági és/vagy politikai unió, döntéshozatali mechanizmusok, bővítés és szomszédságpolitika - 2019 és 2024 között e kérdések körül folytak a legfontosabb viták az Európai Parlamentben. Megbízatásom végéhez közeledve képviselői munkásságomról való beszámoló gyanánt az ezen időszakban megszületett legfontosabb írásaimat, felszólalásaimat ajánlom a tisztelt olvasók figyelmébe. Trócsányi László

A tegnap Olaszországa a 20. századi Itália - Nyugat és Kelet ütközési zónája, ahol merényleteket, közönséges és politikai gyilkosságokat hajtottak végre, véres politikai küzdelmek dúltak. Kiadványunk mégsem bűnügyi jellegű krónika, politikatörténeti mű. A főcím ne tévesszen meg senkit, mindössze el kívánjuk kerülni, hogy a politikától megcsömörlött, egyébként érdeklődő és kíváncsi olvasó unottan félretegye. A kiadvány első könyve a kommunista vezető Enrico Berlinguer, a kereszténydemokraták elnöke Aldo Moro és II. János Pál elleni merényleteket tárgyalja megvilágítva a nagy feltűnést keltő esetek titkosszolgálati titkainak olasz és nemzetközi hátterét. Nem tudni pontosan, hogy Berlinguert 1973-ban Bulgáriában meg akarták-e ölni a bolgár titkosszolgák egy autóbalesetnek álcázott merénylettel vagy "csak" figyelmeztetni akarták-e demokratikus elvű politikai irányvonalának káros hatásaira a volt szocialista országokra nézve; jobb lenne úgymond, ha követné az olasz párt is a szovjet modellt. Berlinguer túlélte a merényletkísérletet és "eurokommunista" stílusban folytatta politikáját. Moro esete 1978-ban abszolút szerencsétlen kimenetelű: az olasz kommunistákkal való együttműködéséért az ún. Vörös Brigádok meggyilkolták. Mára már kiderült, olasz és amerikai titkosszolgálati forgatókönyv valósult meg - ellenükre volt Moro és Berlinguer közeledése. Szövevények jellemzik a II. János Pál pápa ellen megkísérelt, végül szerencsés végkimenetelű merényletet, az állítólagosan a KGB megbízatásában bolgár segítséggel cselekvő török Ali Agca lövéseit. A második könyv különféle szicíliai históriák keretében főleg a maffia bűntetteivel foglalkozik, amelyek elválaszthatatlanok a kort meghatározó 1945 utáni hidegháborús viszonyoktól, a bonyolult olasz és a specifikusan szicíliai társadalmi fejlődéstől. A két könyv tematikája elkerülhetetlenné tette a nemzetközi kérdésekbe, egyúttal a nemzetközi politikával járó titkosszolgálati funkciókba, vitatható ügyeikbe való betekintést.

E tanulmánykötetben olyan művészettörténeti, kultúrtörténeti és zenetörténeti vonatkozású írások olvashatók, amelyeknek - bár igen eltérő korszakokat, illetve témaköröket érintenek - közös vonása, hogy szinte kivétel nélkül valamilyen, a közelmúltban megrendezett nagyszabású kiállításhoz, fontos publikációhoz vagy szenzációs műtárgyvásárláshoz kapcsolódnak. A kötetben többek között a következő kérdésekről esik szó: Mit lehet tudni Stuart Mária Henrietta brit királyi hercegnőről, akinek Anthonis van Dyck által festett bájos portréját csillagászati összegért vásárolták meg a Szépművészeti Múzeum számára? Ki volt Cléo de Mérode, Európa első fotómodellje, akinek neve még Ady, Kosztolányi, Krúdy és Molnár Ferenc írásaiban is felbukkan? Miért írt megható tündérmesét a holland grafikusnő, Jo Daemen a mára már szinte teljesen elfeledett magyar csodahegedűsről, a fiatalon elhunyt Pártos Istvánról, s minek köszönhetően vált Hubay Jenő tehetséges tanítványa, Herman Mili idővel egy holland kastély úrnőjévé? A kötet beszámol arról, hogyan ábrázolták egyes művészek az első világháború idején semleges Hollandiában a háború borzalmait, és arról is, mit lehet tudni az 1933-ban a nácik által bezáratott Bauhaus hollandiai utóéletéről, a Nieuwe Kunstschool néven ismert amszterdami szabadegyetem működéséről és magyar vonatkozásairól.

Egy falu kiissza magát a szegénységből. Ennyi tudható a szerzőről: Régen - amikor még egy svábhegyi villában lakott, és kétszer is felterjesztették a Kossuth-díjra - valószínűtlenül jóképű volt. Viszont, nem hibátlan jellem: nem tud ellenállni a Szépségnek (a feszes, körte alakú melleknek). Gyakran nősül. Szakmájában fiatalon nevet szerzett: egyetemen tanított, rendszeresen publikál. Néhány szót - a szerinte szent főneveket - csak nagy kezdőbetűvel ír le. Egyszer azt nyilatkozta, ha majd megértik ezek igazi jelentését, megtudják sikere titkát. Bukása után egy isten háta mögötti faluba költözött. Tengődik, csak árnyéka egykori önmagának. Egy jónak mondható tulajdonsága maradt - a többit kilúgozta belőle a Pálinka - részegen nem hazudik.

Mindig érdekes, hogy mit gondolnak rólunk a külföldiek. Mondjuk, egy orosz nő, aki régóta itt él nálunk: érzi-e, amit mi érzünk? Szereti-e, amit eszünk? Mit gondol, mondjuk, a mi húsvéti ünnepünkről, amikor olcsó kölnit locsolunk a szebbik nem képviselőire? Vagy - ez már rázósabb téma - a mi 56-os forradalmunkról?... Laszlóczki Valentina könyve erről is szól, de még mennyi mindenről! Odavarázsol minket a kis dél-uráli faluba, ahol felnőtt, és megelevenednek előttünk a "szovjet" emberek: az a letűnt világ, amelyben volt jó is, rossz is, de Valentina szeret inkább a jóra emlékezni. És ott vagyunk vele a diplomáciai fogadásokon a magyar nagykövet férjével; hol vicces, hol szomorú történeteket mesél el - kedves iróniával, de senkit sem megbántva. És mesél a Down-szindrómás fiáról is, akit annyi szeretettel nevelt fel. Mert ő ilyen: csupa szeretet, kedvesség - aki ugyanakkor nagyon szép mondatokat tud írni. Oroszul is, magyarul is. "A magyarok meglehetősen konzervatív nép. Főleg vidéken (a vidék itt minden, ami nem Budapest). A konyhára ez különösen igaz. Ha kínálsz nekik egy új ételt, aminek más az íze, mint a hagyományos magyar ételeknek, udvariasan közlik veled: Érdekes íze van."

Aligha van sürgetőbb feladat, mint úgy megújítani a középiskolai irodalomoktatás tematikai, szerkezeti és módszertani összetevőit, hogy azokat összehangoljuk az új irodalomtudományi szemléleti formákkal, szövegelemző gyakorlatokkal és a közoktatásban az elmúlt években bekövetkezett változásokkal egyaránt. 2020-tól az új NAT és a kötelezően választható irodalomkönyvek bevezetésével egymást érték a változásokról szóló műhelybeszélgetések, tudományos vagy sajtócikkek. A kötet részben ezekhez a vitákhoz szól hozzá, de elsősorban a Kötelezők emelt szinten Balassitól Borbély Szilárdig kötet folytatásaként az emelt szintű magyar érettségi irodalmi témaköreinek az elemzéséhez nyújt szakmai segítséget. A tanulmánykötet a kötelező szerzők - Ady, Babits, Kosztolányi és József Attila - mellett a 2024-től bevezetett változásokra is figyelmet fordít Jókai Mór Az arany ember filmes adaptációjának és Herczeg Ferenc Az élet kapuja című regényének elemző vizsgálatával, de a világirodalom fontos alkotásairól és a 20. századi modernség jelentős szerzőiről is tartalmaz fejezeteket. Mindemellett a több éve mozdulatlan kánont is próbálja mozgásba hozni: a kortárs irodalomból Lázár Ervin, a határon túli irodalomból Kós Károly prózájának a vizsgálatával! A kötet az emelt szintű érettségi szóbeli tételeihez nyújt hasznos segítséget, de néhány tanulmány tágabb művelődés- és kortörténeti háttértudást is ad, ezért a középiskolai tanárok, a magyar szakos hallgatók és az egyes téma kutatói, vagyis a szűkebb szakma számára is hasznos olvasmány lehet. (Sebők Melinda)

A Beszterce közelében lévő Árokalját évszázadok óta a Bethlen család birtokolta. Az itt álló kastélyban éltek nagyszüleim, id. gróf Bethlen Balázs és Balázsné (született báró Josika Beata). A család élte csendes, dolgos mindennapjait, emellett gazdálkodtak a Trianon után meghagyott csekélyke birtokon, kertészkedtek, ápolták az egyedülálló parkot a messze földön híres génbankszerű, nagy almáskerttel együtt. Az egyre népesebb unokaseregnek Nagymama - nem mint született mesemondó, de annál nagyobb szeretettel - meséket írt és ezeket a "Csattoskönyvbe" tisztázta. A témákat a mindennapi életből vette, s egyik sem nélkülözi a tanulságot, a jóra való buzdítást, a hazaszeretetet. 1949-ben váratlan történelmi vihar csapott le: a családot elhurcolták, a kastélyt feldúlták. A gazdag, évszázados könyvtár állománya napokig máglyán égett, a Csattoskönyv azonban mégsem lett az enyészet martaléka. Ennek a mesekönyvnek s a családnak kíván emléket állítani a kiadvány, amelyet az olvasó kezében tart. (Atzél Ferenc)