Luther Kiadó strana 2 z 2

A Magyarországi Evangélikus Egyház énekeskönyve.

A szerző saját igehirdetéseit tartalmazó jelen prédikációs kötet két évtizeddel korábban, 1914-ben látott napvilágot. A hat igehirdetés mindegyikének központi témája a szenvedés. A szenvedésben, a kereszten Isten nem csupán jelen van, hanem az kinyilatkoztatásának, igazi valóságának és önleleplezésének eseménye. Az együtt szenvedő Isten és a szenvedés támadásának kitett ember tekintetének találkozása képessé tesz a jelen körülményein való túltekintésre, hiszen a szabadítás, látásmódunk megváltozása, életünk teljességének tudata is a kereszt és a szenvedés ajándéka. Johannes Eger írásba foglalt beszédei ezekről az ajándékokról szólnak, mégpedig úgy, hogy közben nevel is embertársunk tiszteletére, a gyermekekkel való helyes bánásmódra, környezettudatosságra és mértékletességre a világ javaival szemben. Bár majd száz éve olvashatták először az érdeklődők, gondolatait a mai olvasók is személyesnek és az egyéni életvezetés szempontjából is minden bizonnyal mértékadónak fogják érezni.

Gyermekek imádkoznak. A felnőtt legszívesebben megállítaná az időt… Este az ágy szélén ülve, gyermek- és felnőttkezek kulcsolódnak össze. Halk szavak, a nap nagy eseményei, aggódásai és örömei. Közben kicsi és nagy érzi: Valaki hallja és meghallgatja. Ereje van a szülők és gyermekek, nagyszülők és unokák közös imádságának. Fénye a gyermekimádságok sajátos szókincsének. Ezekből adunk közre egy kosárkával. Kedvet szeretnénk teremteni az imádkozáshoz, hogy kis kezek nyissák ki ezt az imádságos könyvet. Lapozgassák, nézegessék a rajzokat, megsimogassák a kedvenc képeket. Van üres lap – rajzolásra. Van vonalas lap – a legkedvesebb imádságok leírására. De a legfontosabb, hogy elkezdjünk beszélgetni Istennel. Hogy kicsik és nagyok együtt tanulják az imádkozás ábécéjét.

A kiadvány a hatalom és a politika, az állam és a jog világával kapcsolatos reformátori gondolatokat, a két nagy reformátornak az államhatalom, jog és politika kapcsán kifejtett nézeteit igyekszik elemezni és tudományos alapossággal feltárni.

Hazai és külföldi elismerései, kiállítási szereplései alapján Vinczellér Imrét a hazai festészet egyik elismert tehetségeként tartjuk számon. "Festészetében családja kultúrtörténeti emlékeit, művészi tradícióinak tárgyi és szellemi fragmentumait idézi szürrealisztikus megfogalmazásban. Zenei tanulmányai alapján készítette a kortárs (főként Bartók) zenére festett, intenzív színvilágú adaptációit. Gyakran alkalmaz monokróm zöld és vörösesbarna koloritot, hangvétele olykor groteszk, a harmónia és diszharmónia kérdéseire keres választ, festészete ugyanakkor tradicionális alapokra épül." Festészetének nyelvezeti, illetve tartalmi adottságain kívül számára a művészetetikai kérdések is nagy fontossággal bírnak. Törekszik arra, hogy bizonyos keretek között a művészetében alkalmazott vizuális eszközökkel humanisztikus tartalmakat fejezzen ki. Az egyetemes emberi értékek, a szabadságjogok, az emberi méltóság és szellemi kincsek megőrzése jó értelemben vett hazaszeretettel párosul személyében. Demokratikus elkötelezettségét elsősorban festészetével hirdeti. Független alkotói státusza, művészettörténeti tájékozottsága, valamint vizuális nyitottsága, alapos humán műveltségen nyugvó interpretáló készsége hozzásegítik ahhoz, hogy művészete folyamatosan megújulva vigye tovább azokat a mesterjegyeket, amelyek művészetét - valamennyiünk épülésére és örömére - egyedivé és rangossá avatják.

Hazai és külföldi elismerései, kiállítási szereplései alapján Vinczellér Imrét a hazai festészet egyik elismert tehetségeként tartjuk számon. "Festészetében családja kultúrtörténeti emlékeit, művészi tradícióinak tárgyi és szellemi fragmentumait idézi szürrealisztikus megfogalmazásban. Zenei tanulmányai alapján készítette a kortárs (főként Bartók) zenére festett, intenzív színvilágú adaptációit. Gyakran alkalmaz monokróm zöld és vörösesbarna koloritot, hangvétele olykor groteszk, a harmónia és diszharmónia kérdéseire keres választ, festészete ugyanakkor tradicionális alapokra épül." Festészetének nyelvezeti, illetve tartalmi adottságain kívül számára a művészetetikai kérdések is nagy fontossággal bírnak. Törekszik arra, hogy bizonyos keretek között a művészetében alkalmazott vizuális eszközökkel humanisztikus tartalmakat fejezzen ki. Az egyetemes emberi értékek, a szabadságjogok, az emberi méltóság és szellemi kincsek megőrzése jó értelemben vett hazaszeretettel párosul személyében. Demokratikus elkötelezettségét elsősorban festészetével hirdeti. Független alkotói státusza, művészettörténeti tájékozottsága, valamint vizuális nyitottsága, alapos humán műveltségen nyugvó interpretáló készsége hozzásegítik ahhoz, hogy művészete folyamatosan megújulva vigye tovább azokat a mesterjegyeket, amelyek művészetét - valamennyiünk épülésére és örömére - egyedivé és rangossá avatják.

Több mint száz évvel ezelőtt a Somogy megyei Niklán fiatal leány nevelkedett két testvérével együtt. Szabadidejében sok időt töltött a temetőben, gondozta a koszorús költő, Berzsenyi Dániel sírját. Sokat ábrándozott arról a hatalmas síremlék mellett, miért nem lehetett ő is költő. Szerette volna "álmodni a kibeszélhetetlent és érezni a kimondhatatlan". De nemcsak ábrándozott, imádkozott is: "...ha gyermekem lesz, azzal áldd meg, / amivel nem áldottál meg engem! / Ha gyermekem lesz, dalolhassa ki, / mit lelke érez, szíve gondol. / És dal legyen a kacagásból, / és dal legyen a fájdalomból." Ez a niklai leány Túrmezei Erzsébet édesanyja volt. Ezért az édesanyai imádságért vallhatta Túrmezei Erzsébet költő-műfordító, diakonissza főnökasszony: "egész költészetem... meghallgatott imádság!" Így lett énekké öröme, így lett énekké könnye is. Reményik Sándor "Jézus Krisztus poétájának" nevezte, de Túrmezei Erzsébet több is volt ennél: igehirdetője volt Krisztusnak. Amit belőle megértett, azt szívében átforgatta, lelkében megemésztette, csengő verssorok és rímek segítségével leírta, kifejezte. S tette azt a minden alkotó művészt és minden igehirdetést inspiráló Szentlélek Úristen segítségével. Túrmezei Erzsébet egészében ancilla Domini, az Úr szolgálóleánya volt. Erzsébet testvér, a diakonissza főnökasszony, a költő és műfordító itt élt közöttünk a teremtő Isten ege alatt, a kegyelem ege alatt az örökkévalóság fényében. Uráról tett bizonyságot egész életében. Ennek a művészi eszközökkel is kifejezett folyamatos bizonyságtételnek kíván emléket állítani a születése 100. évfordulójának alkalmából készült, gazdagon illusztrált emlékkötet, amelynek szerkesztője és szerzői Erzsébet testvér lelki és szellemi kincsekben páratlanul gazdag életének legfontosabb területeit igyekeztek bemutatni. Az emlékkötet összeállítói e szerteágazó bemutatás során arra is vállalkoztak, hogy Túrmezei Erzsébet szolgálatának a Magyarországi Evangélikus Egyházban s az egész magyar kereszténység életében betöltött jelentőségét is méltó módon összegezzék és értékeljék.

A Magyarországi Evangélikus Egyház énekeskönyve.