Luther Kiadó

Selma Lagerlöf regénytrilógiájának szereplőit látszólag családi átok mozgatja, de valójában saját nemes vagy gyenge jellemükből fakadnak végzetes döntéseik. Érzelmek és ambíciók, irigység és rosszul értelmezett eszmények, a szerelem és az istenkeresés buktatói között vezet a Löwensköld család generációinak útja. A 19. századi svéd vidéki élet gazdagon megrajzolt hátteréből emelkednek ki a szerző emlékezetes nőalakjai, akik már egy új, önálló, saját sorsát kezében tartó nőideál megtestesülései. Selma Lagerlöf (1858-1940) az első női szerző volt, aki irodalmi Nobel-díjban részesült 1909-ben. Hazánkban - akárcsak világ­szerte - a Nils Holgersson csodálatos utazása Svédországon át című műve a legismertebb. Ez a trilógia volt utolsó szépirodalmi alkotása, amelyet most egy kötetben, Leffler Béla korabeli fordításának javított szövegével vehetnek kézbe a magyar olvasók.

A nagy sikerű imádságoskönyv harmadik, átdolgozott kiadása. Ki ne vágyódna egy csendes órára vagy csupán egy kicsi időre, amikor nyugodtan gondolhat mindarra, ami vele történt, és eltöprenghet arról is, merre tart az élete? A személyes és közösségi hitélet egyik legfontosabb területe az emberi lélek ápolásának és gondozásának naponkénti gyakorlata. Szeretnénk kiszakadni ekkor a mindennapi küzdelmekből, hogy megpróbáljuk átélni azt a legmélyebb belső kapcsolatot, amely Istenhez és emberekhez köt, s amelyben az összetartozás érzése határoz meg mindent. Lehet, hogy a lakás egy kis zugába húzódunk vissza, vagy beülünk egy üres templomba, esetleg elvonulunk a természet egy számunkra különösen is kedves szögletébe, de mindenképpen közelebb a nyugalomhoz, a békességhez és a zavartalan csendhez. Egy képzeletbeli sátorba sietünk, ahol régiek és újak találkoznak. Itt szabadon hallgathatunk és beszélhetünk. Eszünkbe jutnak történetek, érzések és találkozások. Kérdéseket tehetünk fel bátran. Nincs kioktatás vagy rendreutasítás. A nyugalom sátra sok helyen felállítható. A teteje nyitott és az oldala sem zárt. Felülről érkezik az az erő és inspiráció, amelyre állandóan szükségünk van ahhoz, hogy elindulni, cselekedni és megérkezni tudjunk a mindennapos küzdelmek során.

Ajánljuk a könyvet: - 50 fölöttieknek - akik környezetében 50 fölöttiek élnek - hogy jobban értsék őket - 50 alattiaknak - hogy tudják mire számíthatnak - azoknak, akik az értéket nemcsak pénzben mérik - azoknak, akiknek nincs szükségük folyamatos zajra - néha a csendet is szeretik - akik nem hiszik el, hogy az élet annyi, amennyit a felszín mutat - akik tudni akarják, akkor is értékesek, ha épp nem a csúcson járnak.

Hollandiában minden évben április 30-án rendezvények sokaságával ünneplik a királynő születésnapját. Az emberek országszerte kimennek az utcára, ahol élőzene szól, finom fogások és frissítők kaphatók és úton-útfélen rögtönzött bolhapiacokon lehet használt holmikat venni és eladni. Jeroen úgy dönt, meglátogatja a nagymamáját, hátha akad nála valami eladnivaló...

"A hat csoportba szerkesztett anyag különböző korok, vidékek tréfás, humoros, olykor csipkelődő népdalai. Jellegzetes élethelyzetek, kapcsolatok tükröződnek az első három fejezet dalaiból: Lányokról, legényekről így, úgy...; Szerelemről így, úgy...; Házasságról így, úgy... Aztán megszólalnak a hétköznapok és ünnepek mulatságos hangulatai, eseményei az alábbi fejezetcímek alatt: Mesék, történetek így, úgy...; Utánzások így, úgy...; Borozgatás így, úgy... A kötethez két CD-t is mellékeltünk, amelyeken mind a száz népdal hallható."(a Kiadó)

"(...) Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány a Magyar Nemzeti Galériával és a Munkácsy Alapítvánnyal együttműködve evangélikus, görög katolikus, római katolikus és református egyházi vezetőket kért fel arra, hogy Munkácsy Mihály három ismert alkotása előtt mondják el felekezetük megközelítéséből fakadó műelemzéseket. A sorozathoz alapítványunk nemcsak püspököket és teológusokat, hanem egyházi és világi zenészeket is felkért, hogy egyrészt a felekezetek böjti egyházzenei kincsét, másrészt a művekből fakadó saját zenei gondolataikat és osszák meg a jelenlévőkkel. A sorozat centrumában az a megközelítés állt, hogy bár a trilógia alkotásait, azok művészettörténeti értelmezését sokan ismerik, annak valódi teológiai tartamával mégis kevesen találkoznak. Bár a kereszténység számára központi jelentőségű nagyheti eseményeket dolgozzák fel ezek a közel százéves alkotások, mégsem volt még olyan kezdeményezés, amelynek segítségével az érdeklődők a trilógia teológiai tartalmáról hallhattak volna. Mint ahogy nem volt példa arra sem, hogy kötet formájában jelenjenek meg a felekezetek sajátos lelkiségének megfelelő, biblikus alapokon elhangzó megközelítések. Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiájának értelmezése a tárlatvezetők jóvoltából túlmutat a művészettörténeti megközelítésen, és az elemzés középpontjába a mű tárgyát, azaz Krisztus szenvedéstörténetét helyezi. (...)" (Galambos Ádám)

"Az "Ízlelő" valóban nem csak egy szakácskönyv a sok közül. Akár az Oroszlános gasztrofilozófiája is ihlethette volna: hagyományőrző, ugyanakkor modern, polgári és egyben népi, de mindenekelőtt helyi és minőségi ételek készülnek abban a konyhában, ahol előkerülnek ezek a receptek. Az ételeket egy-egy közösség hagyományai, történetei, ünnepei is gazdagítják a könyv lapjain - így értékőrző olvasmányként sem utolsó. Nálunk biztosan olvasópolcra kerül!" (Gergely Miklós, Oroszlános Borvendéglő és Borhotel) "Valószínűleg nem véletlenül szakosodtak a szakácskönyveket megjelentető kiadók. Különleges önfegyelem kell ahhoz, hogy a képernyőn látható "ízes" képek láttán az ember a munkájára tudjon figyelni. Az "Ízlelő" képei és receptjei azonban sokkal többről is üzennek. Évszázadok elevenednek meg, a megtartó közösség "ízei". Oda vezetnek, ahol a Krisztussal való közösség született: az asztalközösséghez. "És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük." (Lk 24,30-21) A közösségben, az egymással megosztott éltető ételben azóta is újra és újra megtörténhet: megnyílik a szemünk, és felismerhetjük azt, aki az asztalfőn ül, és mindannyiunk hozzá való kötődését." (Kendeh K. Péter) Az "Ízlelő" ötlete ugyanarra épül, amiért mi is nap mint nap dolgozunk: a helyi értékek hagyományokon nyugvó, ugyanakkor minőség tekintetében megalkuvást nem tűrő megőrzésére és megújítására. Így lehet egy hétköznapi ebéd vagy vacsora is ünnep: a finom fogásokon túl hagyományokért, közösségekért, történtekért lehetünk hálásak. Nagyszerű, hogy az evangélikusok felismerik, őrzik és hagyománytisztelettel megújítják ezeket az értékeket - (akár asztal) közösségeikben is." (Regéczy-Béres Melinda, Béres Szőlőbirtok és Pincészet)

Túrmezei Erzsébet (Tamási, 1912 - Budapest, 2000) Magyar-német szakos tanár, költő, műfordító, diakonissza főnökasszony. A Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesületben 1941-ben avatták diakonisszává, rövid gyülekezeti szolgálat után éveken keresztül leány-népfőiskolát vezetett. Versei és műfordításai egyházi újságokban jelentek meg, önálló kötetekkel is megörvendeztette olvasóit. 1951-ben a többi egyházi rendhez hasonlóan a Fébét is feloszlatták, a népfőiskolai munkát beszüntették, a diakonisszák szétszóródtak. Ő a balassagyarmati szeretetotthont vezette huszonnégy éven keresztül. Ezekben az években versei csak gépírással terjedtek, közlésüktől - felsőbb utasításra - az egyházi újságok is elzárkóztak. Hosszú esztendők után jelenhettek meg újra versei, verseskötetei. Túrmezei Erzsébet részt vett egyházunk új énekeskönyve szerkesztésében, számos éneket írt, élete utolsó tíz évében pedig az újraindult Fébé egyesület főnökasszonya volt. Kötetünk címadó versét nyugdíjasként írta. Ebben azzal a meggyőződéssel tekint vissza életútjára, hogy azt - jóban-rosszban - Isten kegyelmének ege alatt töltötte. A vers címe alatt - mintegy mottóként - Luthertől származó idézet olvasható: „Isten az evangéliummal új eget vont a hívők fölé. A kegyelem ege ez. Sokkal gyönyörűségesebb, mint a látható égboltozat.” Terheket hordozó, megbélyegzéseket is átélt életéről vallott ebben a versben: „A kegyelem ege alatt könnyűvé válik a nehéz…, könnyet törölhetünk…, szeretetet sugárzik életünk…” S mindez azért lehetséges, mert „Jézusunk jár velünk, s a kegyelem ege alatt az Ő nyomában hazaérkezünk.”

Az anyaság csodálatos - ám ami azt illeti, nehéz is tud lenni. És az anyává válás már régen sem volt magától értetődő. A Bibliában találunk gyermektelen asszonyokat, akik gyermekre vágynak, és olyan anyákat is, akinek korántsem volt könnyű dolguk - olyanokat, mit a szívtelen anya, az idősen gyermeket szülő anya, a sokgyermekes és az örökbefogadó anya. A bibliai anyaportrék meglepő perspektívákat tárnak fel: Margot Käßmann a bibliai anyákról mesél nekünk rámutatva történeteik mai napig tartó érvényességére.

E gyülekezetépítési kézikönyv arra törekszik, hogy többféle impulzust adjon, tágítsa a képet, árnyalja a gondolkodásmódot, és megújulni kész lelkületet alakítson ki azokban, akik tanulni szeretnék ezt a gyakorlati teológiai diszciplínát, akik hivatásként vagy érdeklődő gyülekezeti tagként informálódni szeretnének ebben a rendkívül aktuális témában. Jó ezt a területet tanulmányozni teológushallgatóknak, lelkészeknek, presbitereknek és gyülekezeti tagoknak egyaránt. Akkor lesz élet a gyülekezetben, ha lelkészek és munkatársaik, a nagyon aktív belső maghoz tartozó gyülekezeti tagok és a kicsit távolabb álló érdeklődők egyaránt kezdeményezőbbé válnak napjaink gyülekezeti életének megújulásában. Sohasem szabad szemünk elől téveszteni azt, hogy első renden nem emberi teljesítmény egy gyülekezeti közösség sikere és létszámbeli növekedése vagy a benne folyó minőségi szolgálat. Isten Szentlelkének ajándéka ez elsősorban. Akkor élünk helyesen ezzel az ajándékkal, ha tanulással, odafigyeléssel és lelkes kezdeményezőkészséggel készülünk az elfogadására. A gyülekezet összetételének legalapvetőbb meghatározója minden időben a sokszínűség. Nem mindegy, hogyan viszonyulunk ehhez. Akkor van élet a gyülekezetben, ha benne ez a sokszínűség megélhető valóság. Dietrich Bonhoeffer így ír erről: "Nagyon fontos, hogy a keresztyén közösség minden egyes tagja nélkülözhetetlen láncszeme legyen a közösségnek. Egy lánc csak akkor nem szakad el, ha a legkisebb szeme is megkapaszkodik a többiben... A gyöngék félreállítása a közösség halála." Erre a magatartásra akkor lesz képes a ma élő gyülekezet, ha egyre kevésbé van elfoglalva önmagával, és egyre nyitottabb és figyelmesebb a körülötte élők életére és küzdelmeire. Csak a megszólító erővel rendelkező közösség képes növekedésre és fejlődésre. Ehhez pedig nem elég egy-két ünnepi óra önmagában. A gyülekezeti élet ünnepi óráit is a hétköznapi tevékenység alapozza meg.

"Bő évtizeddel az "Ipiapi atya evangéliuma" után újabb meghökkentő bibliai parafrázisokkal jelentkezik Kamarás István. Ezúttal a karácsonyi történet motívumait és központi üzenetét helyezi bizarr módon mai körülmények közé. Ezért aztán a megszokott angyalok, pásztorok és királyok mellett felbukkan pingvin, apáca, sőt még kacsacsőrű emlős, pelikán, tapír, vakegér, hárompúpú teve, lantmadár, buszsofőr, agysebész és emelődaru is. S ha ez nem volna elég, akkor megismerkedhetünk a három zsákos emberrel, a kacsával, a csizmás kandúrral, a kisharanggal és személyesen a böhöm nagy pézsmatulokkal is. Közben pedig a budapesti hajléktalanok Szűz Mária szerepére Janics Natasát kérik fel, és amikor az olimpiai bajnok kajakos ezt elfogadja, akkor ők zúgó "Hajrá, magyarok!"-ban törnek ki. (Jól mutatja a bibliai történethez képest felgyorsuló időt, hogy kis hazánkban immár nem köszönti ez a buzdítás Janics Natasát.) A barlangistálló mellett pedig hósipkásan ott toporog Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi, aki ugyan József szerepét nem fogadta el, de annál boldogabban jeleníti meg az agg Simeont... Ha figyelmesen nézzük ezt a tódításaiban is mélyen őszinte könyvet, akkor az egyik rajzon a szerző arcát is felismerhetjük. Nem a nemzetközileg jegyzett valásszociológusét, hanem az atyai jóbarátét, a testvérét, aki büszkén vállalja az OJD címet: ő az Ordo Joculator Dei, vagyis az Isten Bohócainak Rendje tagja. Örülünk, hogy annak az egyháznak a kiadója jelentetheti meg ezt a könyvet, amely közösség Kamarás István szerint egy, az egyházak számára sok kísértést kínáló korban is igyekszik hitelesen megélni a jézusi hitet." (Fabiny Tamás püspök)

Az 1943-ban megjelent "Összes versek" kötet versei mellett e kiadás magában foglalja a 2002-ben "Hátrahagyott versek" címmel megjelent, a fenti kötetből kimaradt mintegy 200 költeményt. A(z) Reményik Sándor összes verse I-II. (Könyv) szerzője Reményik Sándor.