Martin Opitz Kiadó

"A Magyar Nemzeti Múzeum telke, illetve kertje az elmúlt két és fél évszázadban meghatározó szerepet játszott az ország történelmében, valamint az itt élők, erre járók életében, mégsem jelent meg eddig önálló könyv róla. A Múzeumkert forradalmak, ünnepségek, fesztiválok és koncertek helyszíne, ahol időről időre ezrek rótták le nemzeti nagyjaink ravatala előtt tiszteletüket. A kert lombos fái alatt gyerekek játszottak, diákok tanultak, felnőttek pihentek, szerelmek szövődtek, sőt ezeknek az élményeknek az örök érvényű tapasztalatai olyan regényen keresztül hódíthatták meg a világot, mint A Pál utcai fiúk. De azokról a pillanatokról sem szabad elfeledkeznünk, amikor árnyék vetült a parkra: a Múzeumkert fordulatos története során történt itt kivégzés, tüntetés, csata, előfordult, hogy itt toboroztak vagy táboroztattak katonákat, viszontagságos időkben pedig temetőként biztosított, ha nem is örök, de ideiglenes nyugalmat az elhunytaknak. A Múzeumkerti kalauz nemcsak tematikusan bemutatja és összegzi a Magyar Nemzeti Múzeum kertjének viszontagságos történetét, hanem az itt látható szobrokat és emléktáblákat is részletesen ismerteti. A szerző évtizedes kutatásainak eredményeit összefoglaló kötetet több mint kétszáz kép színesíti, amelyek többségét most láthatjuk először. Így 2019-ben a közönség nem csupán egy minden szegletében megújult parkot vehet birtokba, hanem a hiánypótló kiadványnak köszönhetően a pesti Múzeumkert múltjának különböző rétegeit is felfedezheti."

"1689-ben Brassó városát tűzvész pusztította, amelynek áldozatául esett a város egykori Szűz Mária (1542 óta evangélikus) plébániatemploma is. A tűzvész összefüggött azzal a török uralom megtörését eredményező történelmi változással, amelynek során 1687-ben Erdély a Habsburg Birodalom része lett. Brassó lakosságának 1688-as lázadása, amelyet Caraffa császári generális fojtott el, a tűzvész közvetlen előzményei közé tartozik. Erre a katasztrófára emlékeztet a főtemplom újkori "Fekete templom" elnevezése és az is, hogy azt a 18. században mind tömegében, mind belső terében a régi, késő gótikus templomnak abban a formájában állították helyre, amelyet nem sokkal a reformáció előtt, az 1530-as évek elején nyert el. A művészettörténeti tanulmányait Kolozsvárott végző Ziegler Bálint Ágnes Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett doktori fokozatot a jelen könyv alapjául szolgáló disszertációjára, amelynek legfontosabb tétele, hogy a városi plébániatemplom gótikus jellegét a középkori kőfaragó mesterség hagyományait követő és egyben az 1700 körüli helyi korai barokk stílusban jártas mesterek őrizték meg. A vizsgálat eredményeként az újjáépített templom az ún. "barokk-gótika" emlékeként áll előttünk, és azt, hogy egyszerre őrzött középkori hagyományokat és újkori vonásokat, felszerelési tárgyainak és liturgikus ruházati gyűjteményeinek alapos katalógusa is alátámasztja. Az épület fő korszakait ábrázoló monográfia tudományos értéke kétségtelen. A mai olvasót azonban talán leginkább az fogja érdekelni, hogy milyen motiváció és miféle értékrend vezethetett az épület sajátos - és a rekonstrukciót is meghatározó - formájának a kialakulásához. Az alcímben szereplő "identitás" szó azokat az értékeket fejezi ki, amelyeket az épület reprezentál. Mint legfontosabb középület a városi identitás kifejezőeszköze: hatalmas tömegével, tágas és sokfelől megközelíthető hosszházával és benne karzataival. Ezekben a mindenféle rangú és rendű polgárság a társadalmi státuszának megfelelő helyet kapott. A másik a felekezeti identitás, amely a középkort nem tagadó, hanem a legfontosabb emlékeit megőrző reformáció során alakult ki. Ez megfelel a lutheri és Melanchton-féle reformáció azon, az erdélyi szász városokban uralkodó irányának, amely mértéktartásával is megkülönböztette magát a radikálisabb mozgalmaktól. Erdélyben e felekezetek közötti türelmet éppen 450 évvel ezelőtt iktatták törvénybe is. Városi polgári és műveltségi, nemzeti és felekezeti identitástudat, tolerancia, hagyomány és megújulás azok az értékek, amelyek ezt a művészettörténeti munkát minden olvasó figyelmébe ajánlják. Marosi Ernő akadémikus, művészettörténész"

A 15. században a Magyar Királyság területén több városszövetség létrejöttével számolhatunk. Ezek egyike a Szepes megyei Gölnicbánya jogán álló hét bányaváros (Gölnicbánya, Szomolnokbánya, Rudabánya, Jászó, Telkibánya, Rozsnyó és Igló) alkotta egység, amelyet a későbbiekben a felső-­magyarországi bányavárosok elnevezéssel illettek. A gölnici bányajognak köszönhetően egybetartozó bányavárosok történetének egyik legkorábbi ismert egyeztető találkozója 1487 decemberében zajlott Kassán. Jelen kötet a kassai tanácskozás részleteibe vezeti be az olvasót, annak ese­ményeit követi nyomon, illetve a helyszínen, a gölnic bányai delegáció gyámkodása alatt, de közös elhatározásból szüle­tett bányajogi iratokat veszi számba, és ehhez kapcsolódóan modern kiadásban közreadja az ezeket tartalmazó forráso­kat, a Münchenben őrzött Thurzó­kódex néven ismertté vált kötet gölnici bányajoghoz kapcsolódó bejegyzéseit, illetve a körmöcbányai levéltárban Gölnici bányarendtartás címen fennmaradt dokumentumot, valamint ez utóbbi első ízben olvasható magyar nyelvű fordítását.

"Kevés olyan nemesi családot ismerünk Magyarországon, amelynek tagjai az Andrássyakhoz hasonló jelentős szerepet töltöttek be a nemzeti történelem évszázadai során. Ez a szerep változó volt, attól függően is, hogy a mindenkori hatalom mellett álltak, vagy éppen ellene fordultak. 1676-ra, mikor bárói rangot kaptak, már ősök hosszú sorával bizonyították fontosságukat, és Gyöngyösi István (1629-1704) költőben megtalálták azt a személyt, aki a család múltját felkutatta, és persze jelenét is kellően dicsőítette. 1700-ban Lőcsén jelent meg az Andrássy család középkori történetét bemutató műve, amelyet Andrássy II. Péternek ajánlott, és egyúttal megörökítette az ő dicső tetteit is. A következő két évszázad során a család hírneve és gazdagsága folyamatosan növekedett, de a családtörténeti csúcspont kétségtelenül a 19. század, amikor szinte nem született olyan Andrássy, aki az országos politikában, közéletben ne tett volna szert kiemelkedő jelentőségre. Andrássy Gyula személyében pedig bízvást mondhatjuk, az egyetemes történelem egyik kiemelkedő alakját értékelhetjük. Az arisztokrata családok csaknem mindegyikének voltak műtárgyai. A birtokukban felhalmozódott arany és ezüst ötvöstárgyak, ékszerek, fegyverek, festmények, textilek az évszázadok során egyre gyarapodtak, a családok gazdagságának értékmérői lettek, generációról generációra öröklődtek. A műkincsek, műgyűjtemények egy-egy arisztokrata otthon berendezésének részei voltak, olykor katalogizálva, múzeumi enteriőrhöz hasonlatosan elrendezve. A betléri Andrássy-gyűjtemény csak egy kis része annak a kollekciónak, amelyet a család ezen ágának lehet tulajdonítani. Az Andrássy Manó és utódai által birtokolt kastélyok, várak, városi paloták közül csak a betléri kastély érte meg a 21. századot. A parnói, királyfai, terlingi, szulovai, tóalmási, oláhpataki, zahrádkyi kastélyok, illetve a pesti, bécsi, prágai városi paloták berendezései nem maradtak ránk, pontosabban az a kevés műtárgy, amely napjainkig megőrződött ezekből a pompás palotákból és kastélyokból, jelenleg magán- és közgyűjteményekben található. A betléri kastély mai múzeumi léte és látogathatósága teljes mértékben egybecseng az Andrássyak korábbi szándékával - 1867-ben ők maguk nyitották meg Krasznahorka várában a múzeumot a nagyközönség számára."

"A népszerű Pénzek színes világa videósorozat könyvváltozata. PÉNZEK SZÍNES VILÁGA - pénztörténeti tematikájú vlog a világjárvány idején, 162 epizód minden egyes nap 2020. március 23. és augusztus 31. között, közel 400 ezer megtekintés a Magyar Nemzeti Múzeum Facebook-oldalán és YouTube-csatornáján, megszámlálhatatlan megosztás, hozzászólás, aktivitás, vita, új nyitott szem és szív az éremtörténet felé. Eltérő korú, méretű és hátterű érmék és érmek, leletek és veretek, numizmatikai alapfogalmak, gyűjtők és gyűjtemények, árverések és leütési árak, technikatörténeti, nyelvészeti, címertani és régészeti ismeretek, kultúrtörténeti vagy épp jelenkori kontextusba ágyazva, ezt és még ennél sokkal többet tartalmazott a PÉNZEK SZÍNES VILÁGA. Mostantól pedig már nyomtatott formában is. A videósorozat alapján készült könyv ugyanakkor nem csupán a vlogban elhangzottak szöveges közlése. A szerző a legérdekesebb 109 audiovizuális történetet fordította át és vonta össze tematikus rendben tudományos ismeretterjesztő könyvvé, méghozzá olyanná, ahol a hangsúly a képekre helyeződik, a rövid szövegek és hosszú képaláírások pedig csupán a látvány értelmezésében segítenek. Így válnak az illusztrációk, maguk a műtárgyak, azaz a pénzek, régmúlt korok és napjaink fizetőeszközei, váratlanul életteli főszereplőkké, amelyekre rápillantva hirtelen magunk is a színes történetek részeseivé válhatunk. A könyv lapjain persze az internetes előzmények sem rejtőznek el, QR-kód segítségével az olvasó pillanatok alatt a videók nézőjévé válhat."

"E kötet a jeles Gömör megyei nemesi család sorsát mutatja be, amely família nemesi előnevét székhelye, a mai Csetnek település után kapta. Gömör történetében e család jelentős földbirtokosként jelenik meg, amely a Szlovák Érchegység hegyei és a Szlovák Karsztvidék fennsíkjai által körülölelt Csetnek és Sajó folyók felső folyamvidékén kiterjedt földterületekkel rendelkezett. Gömörben elsősorban, mint megannyi templom építtetői és díszíttetői ismertek. A család képviselői ügyes gazdák voltak, hiszen hosszú időn át sikeresen kezelték a vas, réz, arany és ezüst lelőhelyekben gazdag birtokokat. A Magyar Királyság történetébe, mint az országban akkoriban még javarészt ismeretlen, innovatív, hámorokban történő vasérc feldolgozási technika előmozdítói s főképp a csetneki, ochtinai, gecelfalvi és más templomok magas művészi értékkel bíró falfestményeinek készíttetői vonultak be. A család hírnevét tovább növeli rendhagyó kialakítású templomuk (a mai csetneki ágostai hitvallású evangélikus templom), mely nemcsak több szakaszban készített, értékes falfestményeivel hívja fel magára a figyelmet, hanem építészeti különlegességével is. A család gyökerei egészen a 13. századig nyúlnak vissza és sorsuk a 17. század elejéig követhető nyomon. E monográfia a Csetnekiek történetének bemutatását tűzi ki céljául, miközben Magyarország történetének legjelesebb epizódjaival is megismerteti az olvasót. Mivel a család több tagja is a királyi udvarban ténykedett vagy jeles történelmi időkben jelentős funkcionáriusok szolgálatában állott, jelen munka az összmagyar történelem szempontjából is érdekes lehet az olvasóknak. E kötet egyaránt alkalmas a témát szakértői szemmel követők és a laikus olvasóközönség számára is. Mindazok számára tehát, akik a középkori és kora újkori Magyarország története iránt érdeklődnek, beleértve a bányászat és a szakrális építészet történetét is. A könyvben történelmünk kulturális és gazdasági aspektusainak megannyi érdekes témája megtalálható (a középkori és kora újkori nemesség mindennapi élete, annak házasságpolitikája és rokonaikkal való kapcsolataik, a király szolgálata és a királyi udvar élete, a nemesi birtokokon létesült középkori templomok építése és díszítése, a mezővárosok fejlődése, a reformáció terjedése, majd tartós jelenléte Felső-Gömör vidékein, az oszmán-törökkel folytatott csatározások, a vasérc bányászata és hámorok építése, valamint a vas külföldre szállítása)."

Az olvasó a Pillanatképek a magyar középkorból című kötetet tartja a kezében, mely félszáz rövid tanulmányon keresztül enged betekintést a középkori ember mindennapi életébe. Vajon különböztek-e a több évszázaddal korábban élők hétköznapjai a miénktől, avagy a technikai vívmányok okozta változást leszámítva a maihoz hasonló helyzetekkel szembesültek elődeink? Vajon elkerülhették-e az adófizetést, ügyeik intézése során használtak-e csúszópénzt, jelen lehetett életükben az ingatlanmaffia, kisegíthették-e sztárügyvédek őket a bajból? Hamisították termékeiket vagy pénzeiket? Kis tételben vagy nagyban készítették, illetőleg értékesítették a tömeg- és luxuscikkeket? Vitás kérdéseiket tárgyalóasztal mellett, vagy kizárólag csatatéren döntötték el? Büntették-e az országgyűlésen viszálykodókat, illetve ismerték-e a karantén nyomasztó légkörét? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphat az olvasó a kötet hasábjain, a Lendület Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete Középkori Osztályának tagjai által jegyzett írásokból. A tanulmányok a történelem, a művészettörténet, a régészet, a heraldika és a numizmatika témaköréből merítenek, megismertetve az érdeklődőkkel a legújabb kutatási eredményeket is. A szemet gyönyörködtető színes illusztrációkkal kiegészülő élvezetes olvasmányoknak köszönhetően a középkor világának mindennapjai mindannyiunk számára valóságossá és élményszerűvé válnak.

A kötet, melyet az Olvasó a kezében tart, Szvák Gyula professzort, a magyar és nemzetközi történeti ruszisztikai kutatások iskolateremtő személyiségét köszönti 70. születésnapján. Kollégái, pályatársai, tanítványai fogtak össze, hogy egy olyan gyűjteményt állítsanak össze, amely egyrészt méltó módon köszönti az ünnepeltet, másrészt haszonnal forgathassák az orosz történelem és kultúra iránt érdeklődők. A kötet a Kijevi Rusz időszakától a 21. század történetéig ad betekintést a legfrissebb kutatásokba. Az orosz történelem évszázadaival foglalkozó írások műfajukat és témájukat tekintve változatosak, megközelítésük a személyestől a publicisztikain át a szikáran tudományosig terjed. Bizonyos értelemben egy pillanatfelvételt adnak arról, hol is tart a mai magyar ruszisztika, melynek irányát, mérföldköveit Szvák Gyula historiográfiai, mikrohistoriográfiai tanulmányai, emlékezetpolitikai kutatásai, az orosz történelem törvényszerűségeit, Oroszország és a Nyugat viszonyát, a magyar–orosz kulturális kapcsolatokat taglaló írásai és tudományszervezői munkássága határozták meg. Bízunk benne, hogy törekvéseink sikerrel járnak, s meghaladhatjuk a Kljucsevszkij által idézett megállapítást, miszerint „az orosz népnek hosszú évszázadokon keresztül az a szerencsétlenség jutott osztályrészül, hogy mindenki az összes lehetséges sületlenséget világgá kürtölte róla anélkül, hogy félnie kellett volna a cáfolattól”. A ünnepelt előtti tiszteletadás mellett ebben a reményben ajánljuk az írásokat az Olvasó figyelmébe.