MTA BTK Történettudományi Intézete

A két kötetben, 1570 oldalon kiadott monográfia Mindszenty József esztergomi érsek, Magyarország utolsó hercegprímásának teljes életútját feltárja, születéstől (1892) halálig (1975). A kézirat több mint félszáz, 36 hazai és 20 külföldi levéltárból, irattárból és könyvtárból mintegy másfél évtized alatt összeggyűjtött anyag alapján készült el 90 szerzői ív terjedelemben. A háttérösszefüggések rekonstruálásához, a történések korabeli megvilágításához különösen izgalmas szempontokat rejtenek az egyes országok követeinek diplomáciai jelentései, amelyeket a szerző feldolgozott a munkához. A személyes életút összefonódott nemzeti történelmünk számos sorsfordulójával, így a szerző a pályaképet a köztörténeti események sodrába ágyazta. Ilyen volumenű történeti munka túlzás nélkül állíthatjuk nem készült a tragikus sorsú főpapról, akinek tisztelete az utóbbi évtizedben különösen felerősödött, így egyfajta olvasóközönség igény megalapozottnak mondható. A kötet mondanivalót fényképek, dokumentumok és tárgyfotók erősítik fel vagy épp egészítik ki. Számuk meghaladja a kilencszázat, többnyire színes nyomtatásban. A két kötetben, 1570 oldalon kiadott monográfia Mindszenty József esztergomi érsek, Magyarország utolsó hercegprímásának teljes életútját feltárja, születéstől (1892) halálig (1975). A kézirat több mint félszáz, 36 hazai és 20 külföldi levéltárból, irattárból és könyvtárból mintegy másfél évtized alatt összeggyűjtött anyag alapján készült el 90 szerzői ív terjedelemben. A háttérösszefüggések rekonstruálásához, a történések korabeli megvilágításához különösen izgalmas szempontokat rejtenek az egyes országok követeinek diplomáciai jelentései, amelyeket a szerző feldolgozott a munkához. A személyes életút összefonódott nemzeti történelmünk számos sorsfordulójával, így a szerző a pályaképet a köztörténeti események sodrába ágyazta. Ilyen volumenű történeti munka túlzás nélkül állíthatjuk nem készült a tragikus sorsú főpapról, akinek tisztelete az utóbbi évtizedben különösen felerősödött, így egyfajta olvasóközönség igény megalapozottnak mondható. A kötet mondanivalót fényképek, dokumentumok és tárgyfotók erősítik fel vagy épp egészítik ki. Számuk meghaladja a kilencszázat, többnyire színes nyomtatásban.

Hogyan jelent meg a háborús világégés és 1945 a magánlevelekben, a naplókban és a visszaemlékezésekben? Miként változott meg Horthy Miklós kultusza a háború hatására? Hogyan lehetett lakáshoz jutni a háború alatt? Mi motiválta egy politikai gyilkosság vagy egy népbírósági per szereplőit? Hogyan befolyásolhatták sorsuk elbeszélését a soá túlélői? Hová lettek a háború során az erdélyiek? Miként vonult be mindez a magyar irodalomba? A háborút és az 1945-ös politikai változásokat a hétköznapokban nem ugyanúgy érzékelték a különböző generációk vagy társadalmi csoportok tagjai, a nők és férfiak, az eltérő felekezetek tagjai, falusiak vagy városiak, katonák vagy civilek. Nem volt a háborúnak és a berendezkedő diktatúrának egyetlen, egységes tapasztalata, mint ahogy 1945 is lehetett a remény és a reménytelenség éve, attól függően, hogy ki beszélt róla. Kötetünk éppen ezt a sokféleséget szeretné feltárni, hogy érthetőbbé tegye az egyik legfontosabb és legtömegesebb 20. századi tapasztalatnak, a háborúnak és a diktatúra kiépülésének társadalomra gyakorolt hatásait. Ezen keresztül válik lehetővé az 1944-1945-ös korszakhatár új értelmezéseinek kidolgozása, amelyek meghaladhatják a megkövesedett, kiüresedett emlékezetpolitikai viták sztereotípiáit.

Jelen kötet hiánypótló céllal született: megírásával a kérdés első hazai monografikus feldolgozására vállalkoztam. Munkám megkezdésekor már-már teljesíthetetlen célt tűztem magam elé: nem egy kiválasztott forrás, nem egy kiválasztott ország, nem egy szűkebb időszak magyar-képét akartam megismerni, hanem a lehető legszélesebb forrásbázisra támaszkodva, Nyugat-Európa középkori magyar-képéről szerettem volna minél teljesebb panorámát kapni. (Részlet a szerző Előszavából)

Az ember minden korban a múlt és a jövő közötti átmenetben él, s ritkán adatik meg számára, hogy a jelent tartós élményként élje át. Az átmenet érzése azonban különösen jogos akkor, amikor történelme, civilizációja valóságos korszakváltáshoz érkezik. Az pedig kétségtelennek látszik, hogy az európai emberiség a maga újkorának, a modernitásnak a végéhez ért. A szerző ennek a felismerésnek a jegyében fűzte egybe az utóbbi években írt tanulmányait s adta e kötetnek a Korfordulón címet. A kötet ebből a szempontból igyekszik időszerű fogalmi tisztázásokat végezni. Elemzi az ember és a természet viszonyának mibenlétét és nehézségeit. Feltárja az európai civilizáció összetevőit, meghatározza antik, keresztény és modern tényezőit, s megpróbál filozófiai választ adni a jelenkor válságának problémájára. A továbbiakban elemzéseket ad az európai szellem keresztény örökségéről. Hangsúlyosan rámutat arra, hogy az a létharc, amely korunkban zajlik, a fogalomharc terén tetten érhető. Végül külön fejezetekben gondolkodói arcképeket találunk. A szerző itt olyan, a 20. században fogant életművekhez nyúlt, amelyek alkotói ennek az átmeneti kornak a meghaladását, egy maradandó szellemiség erősítését és egy alapvető kultúra elérését tűzték ki célul. A kötet a művelt olvasóközönség és az egyetemi és főiskolai ifjúság érdeklődésére egyaránt számot tarthat.

Nekünk tényleg Mohács kell... Ezt mi sem bizonyít jobban, hogy generációkról generációkra feltesszük a nyugtalanító kérdést: mi is veszett oda 1526. augusztus 29-én, Mohács mezején? A kérdésre, mint annyi mindenre, a történelem iránt érdeklődő összes magyarnak van válasza a tudomány határán innen és túl, s ezek a válaszok a szokásnak megfelelően sokszínűek, néha egymással kibékíthetetlenül szembenállók. Lehet-e ennyi év, ennyi forráselemzés, régészeti feltárás, szakmai vita után erről bármi újat mondani? Az utóbbi évek kutatásai azt bizonyítják, hogy igen, mindig akad valami újdonság, amire rácsodálkozhatunk. E kötet arra keresi a választ, hogy a korabeli források új nézőpontú elemzése és a különféle bölcsészet-, illetve természettudományok (történetírás, irodalom- és hadtörténet, könyvtártudomány, filológia, ill. antropológia, sebészet, igazságügyi orvostan) alkalmazása megoldást kínál-e arra, hogy megtudjuk: mi történhetett valójában II. Lajos királlyal vagy hogy hol temették el a csata után? A tanulmányok szerzői között egyaránt található antropológus, igazságügyi orvosszakértő, történész, oszmanista, filológus és könyvtáros. A kötetet a II. Lajos haláláról szóló források (1526-1800) eddigi legteljesebb összeállítása és gazdag képanyag egészíti ki. E könyv minden magyar állampolgárnak ajánlható, aki érdeklődik történelmünk egyik legfontosabb sorsfordulója, a mohácsi csata és Magyarország törökkori históriája iránt.

E kötettel a magyar középkorkutatás egyik fontos, két évtizedes múltra visszatekintő vállalkozása a végéhez közeledik. Zsoldos Attila és Engel Pál korábbi, hasonló témájú munkájának (az első az 1000-1301, a második az 1301-1457 közötti időszakot öleli fel) folytatásaként egy négyfős munkacsoport vállalkozott arra, hogy az 1458-1526 közötti időszak világi archontológiáját elkészítse. A megnövekedett létszámot az indokolta, hogy a szerzőknek a korábbi időszakokhoz képest nagyobb forrásmennyiséggel kellett dolgozniuk: a bő ötszáz éves magyar középkorból az utolsó, alig több mint fél évszázadban keletkezett a fél évezred forrásainak majdnem fele. A befejezett és szerkesztett gyűjtés mennyisége indokolja, hogy több részletben jelennek meg az adatsorok. Ennélfogva a "Magyarország világi archontológiája 1458-1526" című kiadvány - noha egyetlen műként jött létre - valójában három kötetként hagyja majd el a nyomdát. Elsőként a Magyar Királyság legfőbb egyházi és világi tisztségviselőiről, a fontosabb katonai méltóságviselőkről és az archontológiai szempontból fontos méltóságsorokról tájékoztató kötetet forgathatják az érdeklődők. Terveink szerint az elkövetkező bő esztendőben további két kötet is az olvasók kezébe kerülhet.

A Magyar Tudományos Akadémia "Lendület" Szent Korona Kutatócsoportjának új kötete az utolsó magyar uralkodókoronázás centenáriuma alkalmából IV. Károly király és Zita királyné ez ideig kevéssé vizsgált, 1916. december végi koronázását mutatja be. A 176 színes és fekete-fehér illusztrációval díszített kötetben Maczó Ferenc a legújabb kutatások alapján, de olvasmányos stílusban tárja fel az ünnepségsorozat eseményeit. Részletesen feltérképezi, miért volt létfontosságú magyar szempontból az I. világháború közepette a királykoronázás megszervezése. A kismonográfiából megismerhetjük a Mátyás-templomban és a budai várban tartott egyházi és világi ceremónia előkészületeit és lefolyását, valamint különleges kulisszatitkait és fennmaradt tárgyi emlékeit is. A könyvben érzékletesen bontakoznak ki annak körülményei, hogy a magyar nemzetépítés jegyében az ünnepségek szervezői miként tették különféle reprezentációs eszközökkel hangsúlyossá a szakrális és állami ceremónia magyaros jellegét. Végül a kötet kiemelt figyelmet szentelt annak is, hogy a harmadik háborús esztendőben az emberek számára milyen üzenetet hordozott a koronázási ünnepség. E könyv mindenkinek ajánlható, aki érdeklődik az utolsó magyar király, Boldog IV. Károly élete, az I. világháború története és a 20. századi Magyarország sorsfordulói iránt.

A Magyar Tudományos Akadémia "Lendület" Szent Korona Kutatócsoportjának új kötetében Tóth Gergely arra a kérdésre keresi a választ, hogy a 16-18. században Luther és Kálvin honi követői, a legjelentősebb protestáns gondolkodók és történetírók hogyan viszonyultak első királyunkhoz és a Szent Koronához. Az erőteljes katolikus múltszemlélet ellenében hamarosan kialakult egy "alternatív" Szent István- és Szent Korona-értelmezés a protestáns oldalon. A 17. század elején az evangélikus koronaőr, Révay Péter felfedezte a bizánci császárok zománcképeit a magyar koronán, s ennek alapján kijelentette, hogy a felségjelvényt nem a pápa, hanem Nagy Konstantin császár készíttette. A református Kocsi Csergő János pedig nem sokkal később arra a következtetésre jutott, hogy a magyarságot eredetileg görög papok térítették meg, és Szent István "tiszta hite" is ennek köszönhető. A szétágazó elméleteket végül az evangélikus Schwarz Gottfried fogta össze a 18. század közepén, aki frontális támadást indított a katolikus Szent István- és Szent Korona-imázs ellen. Tóth Gergely ezt a századokon át formálódó protestáns ellen-narratívát követi végig monográfiájában, a reformáció feltűnésétől egészen a 18. század végéig. A könyv bátran ajánlható mindenkinek, aki érdeklődik államalapító királyunk, a Szent Korona és a hazai protestantizmus története iránt.

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetben működő Középkori Magyar Gazdaságtörténet "Lendület" Kutatócsoport negyedik tanulmánykötetét tartja kezében az olvasó. A középkori élet sokszínűsége, a mindennapokat átszövő gazdasági struktúrák sajátos világa ezúttal is történészi, régészeti és művészettörténti kutatások legújabb eredményein keresztül tárul fel. A kötet a korábbi évekhez hasonlóan a királyi hatalom és a városok gazdasági életben betöltött szerepét helyezi a középpontba. A tanulmányok olvasásakor a királyi és királynéi udvar ellátása és jövedelmei mellett egyes időszakok pénzforgalmi sajátosságain, a különböző városi kiváltságokon, az országok és a piackörzetek, a városok és vidékük közötti továbbá a városon belüli határvonalak szétválasztó és összekötő szerepén át, a külfölddel fenntartott kapcsolatok szerteágazó történetén túl, egy-egy település épített környezete és írásbeliségének fejlődése ismerhető meg. A kutatócsoport előző tanulmánykötetei: a Pénz, posztó, piac 2016-ban, a Hatalom, adó, jog 2017-ben, a Veretek, utak, katonák 2018-ban jelentek meg az MTA BTK TTI kiadásában.

A kiadvány tartalma: - Az áttérések történelmi feltételei A visszatartó erők gyengülése Az áttérés csábítása Áttérés és magyarrá válás Diszkrimináció a közszférában Diszkrimináció a magánszférában Társadalmi befogadás Az áttérés mint menekülés - Az áttérés száma, időrendi alakulása és társadalmi visszhangja A zsidók áttérésének jogi szabályozása Az áttérések alakulása és percepciója Az áttérések száma és időrendi alakulása 1895-ig Az áttérések társadalmi visszhangja Az áttérések száma és időrendi alakulása 1896-1914 Az áttérések társadalmi visszhangja Az áttérések jelentősége - Az áttérők profilja Áttekintés - áttérés a zsidó elitek körében Az áttérések országos statisztikái Az áttérők földrajzi megoszlása A Pesti Izraelita Hitközség kitérési jegyzőkönyvei - Az áttérés útjai Áttérések a reformkorban Áttérések az 1850-1870-es években Áttérések az 1880-as években Áttérések a dualizmus utolsó évtizedeiben - Áttérés után Az áttérés eredményessége Új keresztények és zsidó múltjuk Zsidók és kitért zsidók

A kötet az MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoportjának 2013. április 17-18-án tartott konferenciáján elhangzott előadásokat tartalmazza.,,... mintegy negyven éve alakult meg Szegeden a Magyar Őstörténeti Munkaközösség. Az akkori több mint harminc résztvevő közül ezen a konferencián ketten szerepelünk csak,Vásáry István és jómagam. Ez azt mutatja, hogy van hagyomány és van megújulás. Öröm volt és megnyugtató érzés, hogy az elmúlt időszak alatt kialakult egy magas színvonalat képviselő új tudósgárda, amely előadásaival továbbvitte azt az ügyet, amelyet a szegedi munka kezdetén még közöttünk élt, de azóta már köreinkből eltávozott kiváló tudósok, Györffy György, László Gyula, Bóna István, Kristó Gyula, Engel Pál, Szűcs Jenő, Szádeczky-Kardoss Samu, Hajdú Péter, Benkő Loránd, Ligeti Lajos és sokan-sokan mások hagytak ránk... A tudományok széles skálája vonult fel, a régészettől a biológián, a nyelvészeten, a néprajzon, a történettudományon, a művelődéstörténeten és tudománytörténeten át a régészeti rekonstrukcióig. Megszólaltak a társadalomtudományoknak a mai nemzeti és csoporttudattal foglalkozó kutatói. Szót kaptak, ha csak egy-egy előadó által idézetten is a történeti természettudományok, elsősorban a kormeghatározásban és az éghajlat- és környezettörténetben illetékes szakmák. Ez egy valódi tudományok közötti együttműködés konferenciája volt."Róna-Tas András akadémikus,,Mi a célja most ennek az őstörténeti seregszemlének, melyen a magyar tudományosság színe-java megjelenik, minden tudományág képviseletében? Így a régészet, embertan, genetika, az írott forrásokon alapuló történelem, a nyelvtörténet, a néprajz, a művelődés- és tudománytörténet egyaránt jelen lesz. A kérdésre a válasz röviden: a számadás; annak felvázolása, hogy meddig jutottunk, hol tartunk, és milyen feladataink vannak a jövőre nézve. Egy ilyen számvetést minden nemzedéknek el kell végeznie (tehát 20-30 évenként), hogy minden nemzedék megfrissült ismeretekkel és szemlélettel vehesse újból birtokba az emberi tudás épületének rá eső részét. Nos, ismét eltelt bizonyos idő, és sokan szükségét láttuk egy új számadás elkészítésének. Reményeink szerint az előadások felvázolják egy-egy téma kutatásának jelenlegi állását, világosan utalva az eddig elért biztos eredményekre, és a kutatás irányait is kijelölik."Vásáry István akadémikus

"E könyv a mohácsi csata (1526) és Buda eleste (1541) után három részre szakadt magyar-horvát középhatalom (másként Szent István birodalma) Habsburg Monarchiához csatlakozott része és jogutódja, a Magyar Királyság (azaz a Szent István-i állam) 16. század működéséről és a közép-európai Habsburg-államkonglomerátumban elfoglalt helyéről, valamint kapcsolatrendszerükről szól." (Részlet az Előszóból)

második világháborút követően a Külügyminisztérium személyzete zömében érintetlen maradt. A változások a kommunista hatalomátvétel előkészítésének fényében, 1947 nyarán, Nagy Ferenc miniszterelnök eltávolítását követően kezdődtek, amikor egyes külképviseletek teljes állománya az emigrációt választotta. 1948-ban azután bekövetkezett a régi tisztviselők tömeges eltávolítása. Ezzel párhuzamosan megindult egy új diplomáciai elit felépítése, melynek alapvető kritériuma a kommunista párttagság, a "megbízhatóság" volt. Ez azonban nem pótolhatta a szakmai és nyelvi képzést. A növekvő követelményeknek megfelelően az 1950-es években mind többen kerültek vezető posztokra a rövid életű Külügyi Főiskola hallgatói és a "szovjet ösztöndíjasok", majd ezt követően a moszkvai diplomataképzőben vagy a budapesti egyetem jogi karának levelező tagozatán, de legfőképpen a közgazdasági egyetemen végzettek közül. A kötet az 1945/1948 után átalakult külügyi vezető réteg 397 tagjának életrajzi adatait és a külügyi szolgálat archontológiáját teszi közzé. Az adattárat Baráth Magdolna tanulmánya fogja keretbe áttekintve Magyarország külkapcsolatainak alakulását, a külügyi apparátus utánpótlását, iskolázottságát, a külügy és az állambiztonság kapcsolatát.

Az ember minden korban a múlt és a jövő közötti átmenetben él, s ritkán adatik meg számára, hogy a jelent tartós élményként élje át. Az átmenet érzése azonban különösen jogos akkor, amikor történelme, civilizációja valóságos korszakváltáshoz érkezik. Az pedig kétségtelennek látszik, hogy az európai emberiség a maga újkorának, a modernitásnak a végéhez ért. A szerző ennek a felismerésnek a jegyében fűzte egybe az utóbbi években írt tanulmányait s adta e kötetnek a Korfordulón címet. A kötet ebből a szempontból igyekszik időszerű fogalmi tisztázásokat végezni. Elemzi az ember és a természet viszonyának mibenlétét és nehézségeit. Feltárja az európai civilizáció összetevőit, meghatározza antik, keresztény és modern tényezőit, s megpróbál filozófiai választ adni a jelenkor válságának problémájára. A továbbiakban elemzéseket ad az európai szellem keresztény örökségéről. Hangsúlyosan rámutat arra, hogy az a létharc, amely korunkban zajlik, a fogalomharc terén tetten érhető. Végül külön fejezetekben gondolkodói arcképeket találunk. A szerző itt olyan, a 20. században fogant életművekhez nyúlt, amelyek alkotói ennek az átmeneti kornak a meghaladását, egy maradandó szellemiség erősítését és egy alapvető kultúra elérését tűzték ki célul. A kötet a művelt olvasóközönség és az egyetemi és főiskolai ifjúság érdeklődésére egyaránt számot tarthat.