Olvasni Menő Kiadó strana 2 z 2

A fantasztikus Kis Kékorrúról szóló második könyvben a kalandok folytatódnak, az izgalom fokozódik. Főhősünk sétarepülésre visz gyermekeket, megismerkedhetünk a magyar történelem néhány különleges helyszínével, a királyok korával, váraival, a dicső múltunk nagyszerű, bátor hőseivel. Hazafelé Budapest főváros egyedülállótörténete is megelevenedik. Útközben egy vihar elől leszállunk a Molnár-szigeten, ahol találkozhatunk két csodás repülős kollégával,és fény derül a nem mindennapi barátságuk megható titkára is. Közben 747Anya az Amazonashoz indul egy egészségügyi riasztás miatt, ahol a leszálláskor, félelmetes helyzetbe kerül. A család két másik tagja, 787Apa és Herkules is veszélyes útra indulnak, a megsérült Antonnak visznek technikai segítséget. Közben a Kis Kékorrúnak Martin személyében egy jókedvű potyautasa lesz a római járaton, ahol a leszálláskor a kis repülő durrdefektet kap. Újabb balatoni sétarepülés következik, ahol eddig nem ismert, fantasztikus mondákat, meséket hallhatnak a kis utasaink, miközben alattuk zajlik a Kékszalag vitorlásverseny. A látványban vetekszik a fővárosi ünnepi tűzijátékkal, amit a levegőből élvezhetnek a kis utasok. Nem sokkal később egy cunamiriadó az indonéz szigetvilágban okoz hatalmas felfordulást. A Kéksólyom légitársaság minden szabad gépe haladéktalanul útnak indul, hogy segítsenek a veszélyeket is rejtő mentésben. A tét óriási, emberéletek múlhatnak a sikeren. Az akció tökéletesen sikerül, de az utolsónak felszálló Kis Kékorrú óriási bajba kerül a futópályán, a nyomában egy harmincméteres, félelmetes tengeri hullámmal.

Sajnos az angolszász krimiirodalom csillagokban gazdag égboltján üstökösként megjelenő írónő gyermekkoráról vajmi keveset tudunk. És ez, mi tagadás, vonatkozik további életútjára is. Ami bizonyosnak tűnik: Emily Hamilton hosszú évtizedeken át bűnügyi regények sorát vetette papírra, ám e kéziratok egy tragikus napon a forró platnin felejtett marhasteak okozta lakástűz martalékai lettek. Egy kivételével. Kiadónk ezt adja most a honi krimikedvelők kezébe.

A Balatont rengeteg mesebeli lény lakta egykor: a badacsonyi vulkán ura, gőgös királylány, óriások, gonosz boszorkák és kedves pásztorleánykák, sárkányok és daliás vitézek. De megfordult itt Krisztus urunk és Szent Pál is, járt erre Lehel vezér és András királyunk, táltosok, vitézek, betyárok, grófkisasszonyok és hercegek. Ebbe a varázslatos balatoni mondavilágba repít minket a Tündérek tava: népmese és történelem, hiedelmek és valós történetek egyaránt szerepelnek e kötet lapjain, ami kicsiknek és nagyoknak is remek szórakozás.

Az érzékenyítés meghatározó szerepet tölt be a személyiség alakulásában, az elfogadott társadalmi normák és a megfelelő értékrend kialakításában. Mivel a gyermekek legfőbb tanulási metódusa a megfigyelés és az utánzás, ezért fontos a család és a pedagógusok által mutatott megfelelő minta. Ennek megértéséhez, ezáltal elfogadásához született meg ez a mesekönyv, ami a Csodaerdő lakóin keresztül mutatja be mindazt, ami ennek az alappillére. Szívem teljes szeretetével ajánlom mindenkinek. Jáger Mónika

Ashley-t elrabolták. Tőlem, Aurórától függ az élete. Ahhoz, hogy megmentsem, vissza kell szereznem az erőm, amiről egy új élet reményében mondtam le. Az én képességem az övéért cserébe... Útra kell kelnem, hogy megleljem elveszett emlékeimet. A Hetedik Bolygó leghatalmasabbikán, a Nardeenen kezdem a kutatást, melynek fővárosa, Gomora az emberi bűnök tárháza; dúl a prostitúció, virágoznak a drogügyletek, a névtelenek rabszolgákként élnek... Vajon útközben fény derül arra, ki vagyok valójában? Választ kapok arra, hogy kik a szüleim, és hogy miért mondtak le rólam? A legfőbb kérdés pedig: vajon meddig tudom távol tartani magam Lloydtól és a benne élő fenevadtól? A Hetedik Bolygó a Bolygókeringő trilógia második könyve.

Egykor öt királyság uralkodott a Kontinensen. A középső, Norma volt mindig is a leghatalmasabb. Annak hercegnője, Olivia egy sötét titkot rejteget; egy átok miatt akaratlanul is ártatlan emberek vére tapad kezéhez. Annak megtörése céljából egy nem mindennapi utazásra indul, s rájön; az általa ismert emberi világ mögött rejtőzik egy másik tele mágikus lénnyel, szörnyekkel és varázslattal. Vajon sikerrel jár? Meddig tudja titkolni Vincent, a szörnyvadász elől kilétét és véres múltját? Normából való távozásával elindul a harc a hatalomért. Ekkor még nem is sejti, hogy milyen fontos szerepe van ebben, s hogy a szíve nem egy egyszerű emberi szív csupán...

„2010 karácsonyára megjelent Az őszinteség jutalma című könyvem, melyben ha érintőlegesen is, de igen szigorú kritikát fogalmaztam meg a magyar igazságszolgáltatásról. A könyv után rengeteg fenyegetést kaptam, hogy ez meg az lesz, hogy beperelnek, további éveket fogok kapni, meg fogok rohadni a Gulágban. Senki sem jelentett fel vagy perelt be. Minden érintett tudta, hogy az igazat írtam és senki sem várta jobban egy esetleges bírósági per elindítását, mint én magam, ahol aztán milliónyi olyan dologgal is szembesíteni lehetett volna a társadalmat, ami abba a könyvbe nem fért bele, vagy direkt nem lett még akkor megírva." Az Olvasó azt a Robert Yugovich művet tartja kezében, amelybe viszont „minden belefért"! A szerző egy nemzetközi bűnszervezett tagjaként került a tanúvédelmi programba. Méltányos elbírálást ígéretével csábították őszinte, feltáró vallomásra. Ennek ellenére első fokon tizennégy évre ítélték. Az ítéletet másodfokon hat évre csökkentették, majd a Legfelsőbb Bíróság jogerősen kilenc évre súlyosbította. Yugovich a börtönévei alatt kezdte írni a visszaemlékezését, a munkát a 2016 nyarán történt szabadulása után folytatta. A „Roncsgyár" a koncepciójában, merész és szókimondó stílusában és végkövetkeztetéseiben messze túlmutat a szokásos börtönnaplókon; hacsak a fele igaz annak, amit Yugovich papírra vetett – márpedig a mű minden momentumában hiteles beszámoló – a „Roncsgyár" fenekestül fogja felforgatni a magyar igazságszolgáltatásról és büntetés-végrehajtásról kialakult képet. Yugovich a lehető legőszintébben és félelmet nem ismerve ír a megtapasztalt börtönviszonyokról, az éppen regnáló hatalom érdekeit kiszolgáló, gyakran dróton rángatott parvenü jogászokról, bírókról, egymást taposó wannabee nyomozókról, miközben számtalan, „felsőbb politikai utasításra" elhallgatott, vagy készakarva félrekommunikált esetről is beszámol, és akkor sem hallgat, mikor véleményt mond arról a Magyarországról, amely egy expresszvonat sebességével száguld a semmibe Európával éppen ellenkező irányban.

A kábítószerek elleni harcot a társadalom már akkor elveszítette, amikor azt hitte, az egyre szigorúbb törvények elriasszák a kábítószerkereskedőket és fogyasztókat egyaránt. Tévedtek. Sőt, a minél szigorúbb drogtörvények a kábítószerek drágulását okozták csupán, melynek következménye az lett, hogy még nagyobb üzlet lett a drogkereskedelem. Újabb hibát követett el a törvényhozás, amikor a jól ismert klasszikus illegális drogok büntetési tételét drasztikusan megemelték, ezzel utat nyitva az új, ismeretlen szintetikus drogok sokaságának. Így jutottunk odáig, hogy ma már szinte senki sem tudja valójában milyen szerek is vannak kint az utcákon! Az öntelt és kapzsi törvényhozóknak köszönhetően, akik sokszor maguk is szívesen használnak tudatmódosító szereket, kudarcra kudarcot halmozva odáig jutott a drogellenes háború, hogy a kokain státusszimbólum lett, míg az utcákon több ezer áldozatot követel! Húsz évig voltam drogkereskedő, ahová úgy kerültem, mint kilátástalan, jövőkép nélküli drogfogyasztó. Vagyis személyes tapasztalattal rendelkezem. A ranglétra legalacsonyabb fokán kezdtem és nagyon magasra jutottam. A 20 év alatt megismertem a drogkereskedelem és drogfogyasztás szinte teljes skáláját. A vályogházakban szipuzó, segélyből tengődőkön, a középosztály munkásain át, a művészvilág apraja-nagyját, a tehetős vállalkozókat, ügyvédeket, bírókat, rendőröket, ügyészeket, a korrupt, jachtokon orgiázó politikusokig szinte mindenki részese. Ismertem tanárt (tőlünk vette a cuccot), aki osztálykiránduláson a diákjaival együtt drogozott. Papot, aki Istentől sokkal jobban szerette a hasist. Oly annyira, hogy évekig az egyik legmegbízhatóbb emberünk volt sok másik egyházi személlyel együtt. A drogok elleni harcnak egyetlen módja van: és ez a nevelés. A szülő tudja legfőbbképpen megóvni a gyermekét a drogoktól. Ahhoz, hogy a drog elveszítse varázserejét, egy teljesen új generációt kellene felnevelni, akikkel meg kellene tanítani a teljes igazságot, de ehhez előbb nekünk szülőknek kell szembe nézni a tényekkel és megfelelő tájékozódást birtokolni ahhoz, hogy a gyerekeket megfelelő tanácsokkal tudjuk ellátni és megfelelő neveltetésben tudjuk őket részesíteni!

„Itt meleg van, adnak enni, és nem lőnek rám. Miért izguljak?” A szerzőt, egy bűnszervezet prominens tagját 2009 februárjában első fokon tizennégy év börtönre ítélték, bár a tanúvédelmi program keretében segített leleplezni egy szerb maffiacsoportot. A bezártság nem törte meg, hiszen egyetlen, a bűnszervezetben dolgozó barátja sem érte meg a negyvenet. Ő most harmincnyolc, és a börtönben pár évig még biztosan nem forog veszélyben az élete… Különben is: átélt már ennél jóval rázósabb dolgokat is, kezdve a gyerekkori vajdasági bunyóktól a délszláv háborún és a kilencvenes évek vad budapesti éjszakai életén át a legkeményebb testőrkiképzésekig és a holland alvilágban zajló könyörtelen presztízsharcokig. „Amíg lélegzem, harcolok” – vallja Yugovich. Az elsőfokú ítéletet másodfokon hat évre csökkentették, majd a Legfelsőbb Bíróság nemrég jogerősen kilenc évre súlyosbította büntetését. Ő viszont tovább küzd az igazáért a strasbourgi emberi jogi bíróság előtt. Ezt a könyvet azért írta meg, hogy emléket állítson az alvilágban töltött, nem éppen unalmas éveinek, lerántsa a leplet a maffia olykor romantikusnak beállított világáról, és hogy felhívja a figyelmet a hazánkban és az igazságszolgáltatásban uralkodó provinciális és ellentmondásos viszonyokra. Yugovich vallomását olvasva felmerülhet a kérdés: ha tizenéves korában nem szippantja be a délszláv háború, vajon mi lehetett volna ebből az írói tehetséggel megáldott fiatalemberből…

A regény nem a bűnügyi tényfeltáró irodalom újabb darabja, nem csupán egy luxuskurva felemelkedésének története, a mocskos pénz és a sekélyes csillogás, a mozgalmas amsterdami éjszakai élet világának hiteles bemutatása: Yugovich Oljája egy segélykiáltás a nők védelmében, talán nem véletlen, hogy egyes méltatói szerint a nemzetközi kortárs irodalom egyik legerőteljesebb feminista alkotása, melyben az egész Európára kiterjedő hálózat átláthatatlan vadonja úgy tárul elénk, mint a társadalom szimbóluma. Olja karriertörténete a moldáviai Kisinyovtól a hollandiai Amsterdamig tart, mindeközben az orosz, a svájci és a német helyszínek, nem pusztán a nemzetközi hálózat bemutatására szolgálnak, hanem a nőket elnyomó és rabszolgasorba süllyesztő modernkori, nyugati társadalom szimbólumai is, amit a hősnő karakterének sokszínűsége és dimenzionáltsága is bizonyít. A félholtra vert ismeretlen nő, a kedves pultoslány, a luxusprostituált és a kokainista, majd a férjéért kiálló hűséges feleség és a húgát menteni akaró nő mind-mind Olja, kinek karakterében megannyi nő történetét és érzelmit sűrítette egybe a szerző, Yugovich regényének szereplője tehát az elnyomott, megalázott és segélykiáltást hallató: NŐ! Az Olja nem habkönnyű olvasmány, sőt megbotránkoztató, helyenként sokkoló regény, egy valóságon alapuló és vérfagyasztóan hiteles látomás azokról a nőkről, akik a szabadulás legcsekélyebb reménye nélkül tengetik az életüket s mégis sokkal erősebbek, mint a rajtuk uralkodni próbáló férfiak. Yugovich világos üzenetet fogalmaz meg: egy nő megalázható, lelke és teste a sárba tiporható, de legyőzni nem lehet!