Országház Könyvkiadó

A magyar Országház különlegesen erős építészeti hatásának titka az aprólékosan kidolgozott részletek tökéletes összecsengésében rejlik. Ha összművészeti alkotásként tekintünk az épületre, szembetűnő, hogy a pazar építészeti elemek a festészettel, iparművészettel, szobrászattal és díszítőfestészettel kiegészülve alkotnak harmonikus egészet. Sorozatunk legújabb kötetének célja a kevéssé tárgyalt díszítőfestészet bemutatása. Az építkezés idején Budapesten épp virágkorát élő szakma egyik büszkesége az Országház díszlépcsőházában és legfőképpen folyosóin végigfutó pazar falfestés, amely stílusegysége mellett sziporkázóan részletgazdag és szemet gyönyörködtető. Sétáljunk végig az Országház folyosóin, és meggyőződhetünk arról, hogy a díszítőfestés harmóniát teremt az egyes díszítések és az építészeti tagozatok között.

Aki valaha meglátogatta az Országházat, annak nem kell sokat mesélni az épület különleges hangulatáról. Az itt dolgozók is napról napra szembesülhetnek azzal, hogy az Országház folyton új köntösbe öltözik. A színeváltozásért leginkább az ólomkeretbe foglalt díszüvegezés a felelős: borús, őszi estéken fényt és derengést hoz a folyosókra; vidám, tavaszi reggeleken pedig játékos motívumai kelnek életre. A dunai oldal folyosóinak ablakai a látkép tökéletesen rejtőzködő kiegészítői, ugyanakkor a főbejárati keresztfolyosó körablakai az épület igazi gyöngyszemei, melyek dolgos órákban gyönyörködtetik a szemet - lévén, hogy megvilágításukhoz az irodai folyosók fénye szükséges. Az Országház gyöngyszemei - vagy a második világháború pusztításait a csodával határos módon túlélő darabjai - közé tartoznak a díszlépcsőház üvegablakai és a delegációs folyosó nyílászárói is, melyek csodálkozó felkiáltásra vagy épp elnémulásra indítják a szemlélőt. Ilyen, szívet melengető sétára hívjuk az olvasót, járja be velünk az Országház folyosóit, ismerkedjen meg az ablakok és készítőik történetével, gyönyörködjön a színes üvegek és a fény szimbiózisában.

Az 1956. október 25-i Kossuth téri sortűz a forradalom és szabadságharc legvéresebb, mind ez idáig tisztá­zat­lan körülmények között bekövetkezett eseménye volt. A sortűz során máig ismeretlen számú békés, fegyvertelen tüntető vesztette életét, és több százan megsebesültek. Az Országgyűlési Múzeum 2016 októberében egy kutatási programot indított a sortűz körülményeinek alaposabb feltárására. A kutatás célja nem csupán az esemény vizsgálata, hanem a tragédia eddig nem ismert áldozatainak azonosítása, illetve a korábban ismert áldozatok életrajzának feltárása volt. Jelen kötettel kívánjuk bemutatni a kutatási program eredményeit: a sortűzhöz kapcsolódó új forrásokat, a kutatócsoport tagjai által készített interjúkat, valamint korábbi, téves adatok pontosításait. A kötetben az eddigieknél pontosabban azonosítva publikáljuk az összes eddig ismert, illetve az újonnan fel­kutatott olyan fényképet, amelyek a tragédiához köt­hetők, továbbá közöljük a civil és hivatásos állo­mányú áldozatok hiteles és eddigi legteljesebb névsorát. Rekonstruáljuk a sortűz eltorzított és elhallgatott emléke­zetének gondosan előkészített alapkoncepcióját, melynek során választ kapunk arra a kérdésre is, hogy a ha­talom részéről kik és miért hallgatták el azt.

Tóth Endre régész, a történettudományok kandidátusa, az MTA doktora, egyúttal a magyar Szent Korona kutatásának kiemelkedő alakja. A szerző több évtizedes kutatómunkájának eredményeit összegzi ebben a monumentális kötetben, melyben a Korona keletkezésének története és jelentősége is bemutatásra kerül. Ismerteti kutatásának történetét, módszertani problémákat vet fel, alapkérdéseket válaszol meg, egyúttal történeti kontextusba helyezi a Szent Korona és a hozzá tartozó jelvények kiemelkedő jelentőségét. A kötetben több mint száz, eddig soha nem publikált új fotó látható. Jelen kiadvány a 2018-ban megjelent első kötet kibővített, második kiadása. A tartalomhoz hozzájárult Zsoldos Attila akadémikus, aki bevezetőjében Magyarország történetét tekinti át, és helyezi el a középkori Európa képzeletbeli eseménytörténeti és kapcsolati térképén. A korona történetének leírását Pálffy Géza történész és kutatócsoportja legújabb kutatási eredményei egészítik ki. A könyvet Horváth Attila jogtörténész Szent Korona-tanról írt esszéje zárja le, foglalja keretbe.