Pannon

Zoli bizonyos értelemben véve a "magyar Forrest Gump". Igaz, hogy ő nem osztogat bonbonokat az útszéli padon üldögélve, de pontosan tudja, hogyan lehet eljutni a Blaha Lujza téri újságárulástól egy többmilliárdos árbevételű cég felépítéséig. Valaha hivatásos búvárként merült a mélybe, ma pedig üzletemberként bújik öltönybe - de a lényeg nem változott: bárhová viszi is az élet, mindig teljes jelenléttel van ott. Futott maratonokat, mászott hegyeket, és ha kell, most is gondolkodás nélkül visszamerül - akár önmagába is. Számára a pénz is csak az élet játéka, és azt vallja, hogy a legnagyobb nyeremény nem a bankszámlán van, hanem abban, amit útközben magadról megtudsz. Ez a történet nem a sikerről, hanem az útról szól, amelyben felismerheted a saját kérdéseidet, és talán néhány válaszodat is. Megmutatja, hogyan lehet újra és újra elindulni, dönteni, lépésről lépésre haladni. Arra biztat, hogy az élet bonbonjaiból te is megragadd, ami számodra kívánatos, és ki is bontsd azokat.

Szakácskönyv amely kifejezetten a magyar, szezonális, tavaszi zöldségek és gyümölcsök kreatív felhasználásához készült. Kizárólag természetes alapanyagokat tartalmazó, pontos, egyszerű receptek.

"A könyvben megpróbáltam a képek és a szöveg egyensúlyát összhangba hozni úgy, hogy a fotókon legyen a hangsúly, ugyanis ez mutatja be leginkább az országot, a tájat, de ezen túlmenően fontosnak tartom, hogy ne csupán címeket írjak a fotók mellé, hanem röviden beszámoljak a képekhez kapcsolódó érdekességekről és a magyar vonatkozású dolgokról is, rövid történelmi áttekintés keretében. A könyvből megtudhatjuk, hogy a Palacio de Bellas Artes a legfontosabb kulturális központ Mexikóban, sok ponton kapcsolódik Magyarországhoz, magyar tervezőkhöz és kivitelezőkhöz. Az épületet Maróti Géza, a szép színes üvegeit a híres Róth Miksa tervezte. A tetejét dísztő bronz szobor kisméretű modelljét Jungfer Gyula műlakatos, a korszak egyik legkiválóbb budapesti mestere készítette, amelyet hajóval szállítottak Európából Mexikóba. Érdekes történet az is, hogy Habsburg Miksa, a magyar trónörökös, hogyan lett Mexikó császára. Az egész országot áthatja a régmúlt évek civilizációinak hagyatéka: a rengeteg azték és maja rom a hozzájuk fűződő legendákkal. Kicsit hátborzongató látni az Antropológiai Múzeumban azt az áldozati követ, amelyen tízezrek lelték halálukat miközben feláldozták őket az isteneknek. Megdöbbentő, hogy az azték-spanyol háborúban a spanyolok az aztékokat tartották barbároknak az emberáldozatok miatt, az aztékokat viszont a hódítók kegyetlensége döbbentette meg, mert az őslakosok sosem akarták megölni ellenségeiket a csatamezőn, azt fölösleges vérontásnak tekintették." (a Kiadó)