Peko Publishing strana 2 z 2

Egészen a sumerek kora óta a nehézgyalogosokból álló phalanx uralta az antik csatamezőket. A phalanxban a harcosok fő fegyvere a lándzsa, majd később a szarissza, egy extrahosszú lándzsatípus volt, és a lándzsájukat előreszegező, szorosan egymás mellett álló harcosok összeérő pajzsaikkal áthatolhatatlan falat képeztek az ellenség számára. A dolgok akkor kezdtek megváltozni, amikor a római legio megjelent a színen. A könyv azt az izgalmas időszakot helyezi a középpontba (Kr. e. 280-168), amikor a felemelkedő Róma alapvető katonai formációja, a legio szembetalálkozott az addig egyeduralkodó görög-hellenisztikus phalanxszal. A szerző részletesen mutatja be az alkalmazott taktikákat, fegyvereket és harcrendeket. Eredeti források alapján hat olyan nagy csatát elemez részletesen, ahol összemérték erejüket: a herakleait (Kr. e. 280), az asculumit (Kr. e. 279), a beneventumit (Kr. e. 275), a künoszkephalait (Kr. e. 197), a magnésziait (Kr. e. 190) és a püdnait (Kr. e 168). A szerző közérthetően, de mégis történetileg hitelesen írja le azt a folyamatot, ahogy a római legio a maga rugalmas szervezeti felépítésével, sokoldalú taktikájával és vasfegyelmével fokozatosan az addig legyőzhetetlennek hitt hellenisztikus phalanx fölé kerekedett, és biztosította Róma uralmát a Földközi-tenger térségében. A könyv szerzője, a New Yorkban élő Myke Cole egészen különleges figura, a legkevésbé sem egy szobatudóstípus. Amellett, hogy ismert science fiction és fantasy szerző, az ókori hadtörténet kutatójaként is letette a névjegyét, és az Egyesült Államok legkülönbözőbb fegyveres és hírszerző testületeinél teljesített szolgálatot: volt szerződéses katona a Központi Hírszerző Ügynökség megbízásából, szolgált a Védelmi Hírszerző Ügynökségnél és a Haditengerészet Hírszerző Hivatalánál, ahogy az Egyesült Államok Parti Őrségénél és a New Yorki-i rendőrség kiberbiztonsági részlegénél is. Jelenleg biztonsági és hírszerzési tanácsadóként dolgozik a magánszektorban.

A magyar fővárosért 1944–1945-ben vívott harc a Don-kanyarhoz hasonlóan a 20. századi magyar történelem egyik legfontosabb eseménye, egyúttal kitörölhetetlen trauma is a magyar társadalom kollektív emlékezetében. Budapest ostromának történetét sokan, sok szempontból feldolgozták már, de átfogó, minden haderő- és fegyvernemet vizsgáló, a harcoló felek levéltári forrásaira kiegyensúlyozottan támaszkodó hadtörténeti munka eddig még nem látott napvilágot. A könyv minden eddiginél szélesebb – jelentős mértékben eddig ismeretlen – levéltári forrásbázis alapján vázolja fel a 108 napos budapesti hadművelet katonai történetét. A szerző e hadműveleten belül kiemelt terjedelemben és részletességgel tárgyalja Budapest több mint 50 napos közvetlen ostromát, a főváros területén zajló háborút. Az ostrom egyes szakaszainak harci eseményeit sokszor óráról órára követhetjük nyomon. Külön fejezetek foglalkoznak például a megerődített főváros védelmi rendszerével, illetve a Margit-szigeten vívott harcokkal, a szovjet repülőcsapatok Budapest elleni bevetéseivel, a védők légi úton történő ellátásával és a kitöréssel. Ez az egyedülálló, eddig még soha nem publikált kép- és térképanyagra támaszkodó hadtörténeti munka minden eddiginél mélyebben és átfogóbban mutatja be a témát, így joggal pályázhat a téma alapművének státuszára. A kétkötetes mű hatalmas mennyiségű, elgondolkoztató hadtörténeti részletet egyesít egyetlen, olvasmányos elbeszélésfolyammá, miközben az olvasó számára a sok egyedi elemből kirajzolódik a teljes kép. A második kötet tartalmazza a korabeli térképvázlatokat és fényképeket, amelyből plasztikus képet kaphatunk a védelmi rendszer és a harcok részleteiről. A nagyszámú, zömmel eddig kiadatlan fénykép egyben várostörténeti és építészeti kuriózum is.

1944. október 29-én a szovjet csapatok támadásával kezdetét vette a 108 napos budapesti hadművelet, amelyben a harcoló felek a második világháború magyarországi harcainak talán legsúlyosabb összecsapásait vívták meg. Az offenzíva első napjaiban valóságos versenyfutás zajlott: vajon a szovjet vagy a német erők érik el elsőként a magyar fővárost: A szerző ezt a rövid, de rendkívül eseménydús hadtörténeti epizódot a lehető legrészletesebben tárgyalja és elemzi. Munkájának egyik legfőbb tudományos erénye éppen az elsődleges források kiegyensúlyozott aránya, hiszen mind a támadó szovjet csapatok, mind pedig a védő német-magyar erők harctevékenységét alapvetően eddig jórészt ismeretlen levéltári forrásokra támaszkodva mutatja be.