Romanika Kiadó

A mű nyolcsoros versekből álló szerelmi versciklus. A hajreneket a XIII-XIV. századra datálják. Olyan sokrétű tárháza ez az érzelmeknek, ahol tökéletes harmóniában fér meg a profán és égi. E művészi veretű versek a mai napig rendkívül népszerűek az örmények között. Szil-Vay Ingrid fordítása igyekszik e kis remekművek szépségét magyar nyelven is megcsillogtatni.

"A középkori Magyarországon a kézimalmok mellett már a XI. században feltűnően sokfelé elterjedtek a folyók és patakok vizeinek mozgási energiáját felhasználó gabonaőrlő művek, a vízimalmok. Ezer év távlatára utal a honi írásos emlékanyag: számtalan irat, perbeli feljegyzés egyértelműen tanúskodik a vízimalmok korai létéről. Ezekből tudjuk, hogy már 1075-ben ismert volt nálunk a malom és a molnár megnevezés. (...)" (részlet a könyvből)

"Az, hogy hazánk a középkorban, a honfoglalástól a XVI. századi török hódoltságig jelentős hatalmi tényező, mai szóval élve „nagyhatalom” volt, a történelemről hiteles és alapos ismeretekkel rendelkezők számára nem kérdéses. E virágkor az európai művészetben szinte pontosan egybeesik a romanika és a gótika időszakával, így persze nem csoda, ha Magyarország, vagyis a Kárpát-medence e korszakok építészeti és képzőművészeti emlékeinek hatalmas tárháza. E könyvsorozat célja a magyar Szent Korona felségterületén található ezen kincsek részletes ismertetése. A kőpárokkal történő kézi gabonaőrlés még az őskorban kialakult. A történeti középkorban azonban már sokfelé, így a XI. századi Magyarországon is elterjedtek, feltűnően gyakoriak voltak a vízimalmok, folyók és a patakok vizeinek mozgási energiáját felhasználó gabonaőrlő művek. Ezer év távlatára utal az írásos emlékanyag: számtalan irat, perbeli feljegyzés egyértelműen tanúskodik a honi vízimalmok korai létéről. A vízimalmok, ezen belül elsősorban a patakmalmok, később a hajómalmok száma hazánkban az évszázadok során rohamosan gyarapodott, bár e malmokból -a tatárral, törökkel vívott háborúk, a nagy tűzvészek, rendkívüli áradások következtében- időközben rengeteg el is pusztult. Az ismétlődő újjáépítésük, illetve az újabb malomhelyeken is történő létesítésük folytán, a XVIII. század vége felé a Kárpát-medencében alig volt olyan település, város, falu vagy major (puszta), ahol a közeli folyón, patakon legalább egy vízimalom ne üzemelt volna. A XIX. század közepén-végén működő szinte hihetetlen mennyiségű, mintegy 20.000 vízimalomból közel 80 %-ra, vagyis 16.000 körülire tehető a lisztőrlő patak- és hajómalmok száma. A kárpát-medencei vízimalmok magával ragadó világát, múltját, mai valóságát igyekszünk könyvünkben mintegy 1400 település lisztelő vízimalmainak ismertetésével, s több mint 400 illusztrációval -a régi metszetektől kezdve, archív felvételekkel, napjainkban készült fényképekkel és vázlatrajzokkal- bemutatni. Kitérünk arra is, hogy újabban néhány vízimalomban kísérlet történik egy-egy új funkció -múzeum, panzió stb.- kialakítására. Szerző is ilyen és hasonló egyéni törekvésekben látja a volt vízimalmok épületének továbbélési lehetőségét." (a Kiadó)

A legtöbb nép történelme során átélt olyan nemzetformáló eseményt, amely önazonosulása szempontjából örökre kitörölhetetlenné vált. Az idő múlásával ezek a történések a nép tudatában szakrális jelképeket keltenek életre. A magyarság számára ilyen VERECKE. E szó hallatán minden magyar ember ugyanarra gondol, és azonnal a HONFOGLALÁSSAL társítja. Sajnos azonban nem mindenki tudja, a valóságban mi is rejtőzik a honfoglalás jelképévé vált ,,Verecke" mögött, nem mindenki ismeri az ott emelt emlékművek állításának körülményeit, azok nemzetünkhöz hasonló sorstragédiáját és meglepően kedvező feltámadásukat. Ezért szeretnénk földrajzi és történelmi szempontból bemutatni a Kárpátok azon szegletét, melynek ékköve a honfoglalás szimbóluma.

"Csíki András (Nyárádszereda, 1980) második kötetének címéül nyugodtan választhatta volna a Transzilván taktust, egyezően a hangulatot nagyban meghatározó verssel: "Nagyapák sírján / körbevágott árnyék: / kupecek, kápók - / ember verte tájék". Erdély - a szülőföld - dallama ugyanis ott lüktet az alkotásokban s ez ellen a szerző, érezhetően, nem is kíván hadakozni. A könyv öt év terméséből áll össze, egyes darabjai ismertek lehetnek a Magyar Napló vagy a Hitel folyóirat olvasói előtt.

"A kalotaszegi Magyargyerőmonostor református lelkészének harmadik regénye ezúttal történelmi kalandregény: Erdély történetének egy viszontagságos időszakát, a 17. század közepének trónharcait történelmi hitelességgel, ám egyúttal lebilincselően izgalmas kalandok sorozataként hozza közelebb a mai Olvasóhoz. A korábban számos hadászati sikert felmutató II. Rákóczi György fejedelem balul sikerült lengyelországi hadjáratával végképp magára haragította a török Portát: Erdélyben újra török és tatár seregek pusztítanak, Barcsay Ákos, a törökök által kézben tartott ellenfejedelem megosztotta az erdélyi rendeket is, hogy aztán Kemény János tegyen eredménytelen kísérletet az egység és a rend helyreállítására. Kalotaszeg a szászfenesi csatával (ahol Rákóczi halálosan megsebesül) lép a kor történelmének színpadára, hogy aztán a regény kalandos szálai mindig visszatérjenek a kalotaszegi Bánffyhunyadra és Magyarbikalra. Jelen vagyunk az Erdély hadászati kulcsának számító Várad védőinek hősies törökellenes várvédelménél, Barcsay meggyilkolásánál, a Segesvár melletti nagyszőllősi csatában, ahol Kemény János meghal a vesztes ütközetben, hogy aztán a szinte lírai Záróének előre vetítse az utolsó, még függetlennek tekinthető erdélyi fejedelem, I. Apafi Mihály uralkodásának ismét békés évtizedeit."

Ez a kötet a felvidéki Széchenyi István Polgári Társulás két évtizedes (2002-2022) termékeny - az egész Kárpát-medence magyarságára kiterjedő - tevékenységét mutatja be a teljesség igényével. Csaknem 9000 érdeklődő-látogató, több mint 200 előadó, 235 előadás - ez az elmúlt húsz év száraz statisztikája. Ennél azonban sokkal többet mond, hogy a Társulás rendhagyó és kiemelkedő kulturális-közéleti tevékenysége, teljesítménye és eredményei bizonyíthatóan nagy hatással voltak és vannak a magyar közvéleményre, növelték és növelik az együttgondolkodásból fakadó együttcselekvés ingerét, és erősen befolyásolták/befolyásolják a magyar nemzeti közgondolkodást - az anyaország határain túl élő magyarság körében is. Mindemellett erősítik a magyar emberekben a nemzettudatot, a magyarságtudatot, a szülőföld és a magyar nemzet iránti feltétlen szeretetet és áldozatvállalási készséget.