Rubicon Intézet Nonprofit Kft.

Bryan Cartledge ebben a munkájában a magyar olvasó számára újszerű megközelítéssel mutatja be a történelmi Magyarország sorsára végzetes trianoni békediktátumot. Egyrészt széles tablót rajzol a békekonferencián részt vett győztesek érdekvezérelt döntéseinek okairól, s következményeiről, másrészt a sorsfordító eseményeket két magyar politikus életútjába ágyazva ismerteti. Az egyikük a naiv, hiszékeny vezetőt megtestesítő Károlyi Mihály, aki a magyar történelem legválságosabb napjaiban tehetetlenül tűrte, hogy az erőszakos kommunista gépezet maga alá gyűrje az országot. A másikuk Bethlen István, a hazájához hű államférfi példája, aki élete során mindkét diktatúrának, a kommunistának és a nácinak egyaránt útjában állt. Hajtóvadászatot tartott elfogásáért a Gestapo, és szovjet börtönkórházban érte a halál.

Az életrajzi ihletésű írások közül mindig azok tűnnek hitelesebbnek, azoknak van hangulatuk, melyeknél az átélt események pillanatnyi gyönyörűsége vagy borzalma vezette a tollat. Dr. Somorjai Lajos második világháborús oroszországi hadinaplójára kiváltképp jellemző ezen megállapítás. A 2. hadsereg egyik egészségügyi oszlopához, illetve rövid ideig egy elsővonalbeli gyalogzászlóaljához beosztott orvos őszinte sorai valóban frontközelben, olykor a harcok hevében születtek, nem utólag, a vele megtörtént események, az átélt helyzetek kellő átgondolásával, értékelésével. Naplója írása közben első benyomásai, reményei, csalódásai és indulatai vezérelték. A hadinapló íróját először a Donon átkelt szovjet csapatok 1942. augusztus 6. és 9. közötti sikeres támadása, az ellenség általi arcvonaláttörés, körülzárás és fogságba ejtés veszélye gondolkoztatta el igazán kényszerű áldozatvállalásáról, annak miértjéről, illetve végzetessé válásának lehetőségéről. Hangulata, lelkiállapota azonban igazából szeptember végétől kezdett egyre inkább elkeseredetté, forrongóvá válni, mely aztán közvetlenül az 1943. április végi hazatérés előtti napokban érte el a kritikus szintet. A hadinaplóban éles, olykor kíméletlen kritikát, egyéni véleményt olvashatunk a 2. hadsereg magasabb parancsnoki karának vezetési módszereiről s a civil értelmiségi életben szokatlan katonai hierarchia visszásságairól. Somorjai Lajos frontnaplója lebilincselő olvasmány, egyben történeti értékű dokumentum, melyből az egykori szemtanú vagy érintett hozzátartozó újból emlékezhet, a pusztán érdeklődő olvasó pedig árnyaltabb és hitelesebb képet alkothat második világháborús katonai részvételünk tragikus Don menti krónikájáról. A napló által tükrözött képet a szerző saját készítésű fotói teszik különösen érzékletessé.

Lassan kétszáz éve, hogy az angol John Paget Magyarország és Erdély című műve 1839-ben Londonban megjelent, de a mű teljes magyar kiadása mindmáig váratott magára. Az eddigi kiadások - főként politikai megfontolások miatt - csak hiányosan tolmácsolták Paget művét. Ezúttal az eddig magyarul meg nem jelent - tekintélyes terjedelmű - részek is olvashatók, immáron mindenfajta külső kényszer vagy szerkesztői (ön)cenzúra befolyása nélkül. Valóságos időutazáson vesz részt, aki John Paget könyvét elolvassa. A szerző másfél évig tartó magyarországi és erdélyi utazásai során tapasztalt élményeinek ismertetése mellett behatóan elemzi az ország történelmi, társadalmi, politikai és gazdasági helyzetét. Paget kihagyott sorait olvasva nemcsak élővé válik előttünk a reformkor Magyarországa, nemcsak meglepő új ismeretekre teszünk szert általa, de kritikusabban szemléljük azokat a leegyszerűsítő narratívákat, amelyek a korszakról, a parasztságról és nemességről, elnyomásról és együttélésről, szabadságról és demokratikus hagyományokról a történeti köztudatunkban meggyökeresedtek. Paget könyve a 19. századi brit utazási irodalom legjelentősebb útikönyve a reformkori Magyar­országról és Erdélyről, egyben gazdag kordokumentum a magyar történelem iránt érdeklődők számára.

Hunyadi János nándorfehérvári diadala, a mohácsi katasztrófa, Buda török kézre kerülése és a másfél száz éves török uralom vagy az Erdélyi Fejedelemség története a magyar olvasók számára jól ismertek. Ezek az események azonban részei voltak az Oszmán Birodalom európai és közel-keleti hódításainak, valamint a terjeszkedés során kialakult birodalmi vetélkedésnek és diplomáciai sakkjátszmáknak, amelyek jelentőségüket tekintve a hidegháború korszakának amerikai-szovjet rivalizálásához hasonlíthatók. Ágoston Gábor monumentális munkája az oszmán hódítás ezen tágabb összefüggéseit vizsgálja, bemutatva az Oszmán Birodalomnak Európa és a Közel-Kelet történetében játszott, meghatározó szerepét. Imponálóan gazdag török és európai források és szakirodalom segítségével bírálja azokat a divatos munkákat, amelyek a multikulturalizmus ideológiájának hódolva az oszmán szultánokban reneszánsz uralkodókat látnak és mindenütt a "kulturális cserekapcsolatokat" keresik. De a szerző elveti azokat a nézeteket is, amelyek a 16-17. század bonyolult geopolitikai játszmáit "a keresztény és muszlim civizációk összecsapására" egyszerűsítik le. Bemutatja például, hogy miért volt Szulejmán szultán legfontosabb európai szövetségese I. Ferenc francia uralkodó, "a legkeresztényibb király", miért igyekezett Velence, az oszmánellenes Szent Ligák egyik főszereplője gyorsan lezárni háborúit a Fényes Portával, vagy hogy milyen kényszerpályák között kellett a korabeli szerb, horvát, lengyel, magyar és erdélyi uralkodóknak és politikusoknak politizálniuk.

A szovjet protektorátussá lett/tett Magyarországon a sztálinizmus első számű építőmester Rákosi Mátyás volt. A korszakban érvényesített gazdaságpolitika évtized-hosszan sem reparálható nemzeti összveszteséget hagyott maga után. Noha regnálása harmadannyi ideig sem tartott, mint Sztáliné, terroruralma modernkori tatárjárást jelentett a korabeli magyar társadalom részére.

A Római Birodalom történetéről számos könyv született már. A fiatal amerikai történész, Edward Watts műve azonban nem szokványos módon követi a római történelem eseményeit. Középpontjában annak vizsgálata áll, hogy az idők során az egyes politikusok, írók és történészek hogyan értelmezték Róma hanyatlásának jeleit. A szerző a Kr. e. 2. századtól napjainkig vezet végig bennünket a Római Birodalom és utódállamai történetén, miközben lebilincselő stílusban eleveníti föl a kulcsfontosságú eseményeket. Empatikus beszámolót olvashatunk a rómaiak szívszorító küzdelmeiről a gótok és vandálok ellen; azután pedig végigköveti a Keletrómai Birodalom (azaz Bizánc) történetét annak 1453-ban bekövetkezett bukásáig. A kötet valójában Róma történetét a hanyatlás és megújulás örök körforgásaként jeleníti meg. Amennyiben Róma a hanyatlás retorikájában megbúvó veszélyt illusztrálja, egyszersmind azt is megmutatja, micsoda rehabilitációs erő rejlik egy olyasfajta retorikában, amely az együttműködésre fókuszál; ez utóbbi pedig értékes tanulsággal szolgál korunkra nézve. Ám a hanyatlás római próféciái végső soron igaznak bizonyultak: modern felidézésüket ez teszi különösen hatásossá. Ha mindez valamikor régen bekövetkezett, most is bekövetkezhet.