Trianon MúzeumSzindbád

A kiadvány első részében, általánosságban esik szó a különböző korok kastélyairól, illetve a Kárpát-medence kastélyainak mai helyzetéről. A könyv legnagyobb részében azonban, tájegységek, illetve vármegyék szerint tárgyalt rendben ismerkedhet meg az olvasó ezekkel a gazdag múltú, és ma is sok lehetőséget nyújtó csodás épületekkel. Minden kastély egy-egy oldalon kerül bemutatásra, rövid leírással. Az épületek egykori szépségét nagy méretű, korabeli képeslapok illusztrálják. Kötetünk az Iparművész eti Múzeum páratlan, közel kétezer darabos, kastély fotográfiákat bemutató képeslap-gyűjteményét teljes egészében publikálja. A könyvben CD-melléklet is található, melynek fotói közül mintegy ötszázat eddig még sosem láthatott a közönség. Könyvünk né lkülözhetetlen segédeszköze és segítője lesz a témával foglalkozó építészeknek, művészettörténészeknek, műemlékvédelmi szakembereknek, történészeknek, egyetemistáknak, a régió kulturális-stratégiai befektetőinek és a régi Magyarország iránt elkötelez ett szélesebb hazai közvéleménynek.

"„...követeljük a népszavazást hazánk azon részeire vonatkozólag, amelyeket tőlünk most elszakítani akarnak. Kijelentem, hogy előre is alávetjük magunkat e népszavazás eredményének, bármi legyen is az. Természetesen, követeljük, hogy a népszavazás olyan körülmények között tartassék meg, hogy annak szabadsága biztosítva legyen. A népszavazás annál is inkább szükséges, mivel a nemzetgyűlés, amely végső fokon hivatott a javasolt békefeltételek fölött dönteni, csonka lesz. A megszállt területek lakói nem lesznek itt képviselve. Nincsen olyan kormány vagy nemzetgyűlés, amely jogi vagy erkölcsi szempontból jogosult volna dönteni azoknak a sorsa fölött, akik ott képviselve nincsenek.” /Apponyi Albert/ „A magyar kérdés egész komplexumát albizottságok intézték el, amelyet a négyek tanácsa csupán elnagyolt vonásokban, átfutó ködképekben látott, és anélkül hagyott jóvá, hogy annak egyetlen részét ismerte volna... Magyarország ügyével a konferencia sohasem foglalkozott; annak számára soha egy jó szava sem volt. Az a remény tehát, amellyel a katonai előnyomulás, a felosztás és kifosztás veszedelmei közt a halálra ítélt magyar nemzet a békekonferencia felé fordította szenvedő tekintetét, csupán keserű csalódást hozott, mert békekonferencia – legalábbis Magyarország szempontjából – valójában nem is létezett.” /Horváth Jenő/"